Érzelmi káderpolitika
Erdélyi Napló, 2005. augusztus 30., XV. évfolyam, 35. (726.) szám
Feltételezzük, hogy Szatmári Ildikó, akit Bukarestben csak Mata Hariként emlegetnek, olyan tiszta, mint egy ma született MSZP-aktivista. Ez ugyan nem az ártatlanság abszolút fokmérője, de kiindulópontnak megfelel. Vagyis Szatmári Tibor felesége nem vetette be a román háttér-diplomácia száz évvel ezelőtt Párizsban kipróbált eszközeit és nem szolgáltatott ki egyetlen erdélyi magyart sem a román hatóságoknak. Akkor is marad egy roppant kínzó kérdés: hogyan juthat valaki a bukaresti ismeretlenségből egyetlen dobbantással a Határon Túli Magyarság Hivatalába, majd a magyar Oktatási Minisztérium tanácsosi székébe? Magyarországon nem találtak a kétszázezer frissen diplomázott munkanélküli fiatal között egyetlen rátermett tanácsosnak valót sem?
Ne nyúzzuk, hiszen jól tudjuk, hogyan folynak az ilyen áthelyezések. A férjet, az RMDSZ megbízható aktivistáját kinevezik Budapestre irodavezetőnek. Mellesleg, hogy a román kormánytól kapott Comunitas-pénzek elosztásába miért kell Budapesten is beleszólni, az teljességgel érthetetlen. Bukarestben és Marosvásárhelyen úgyis rég eldőlt, hogy amíg az RMDSZ vezetőségében nem történik változás, addig az Erdélyi Naplónak felkophat az álla. No, de ezen most ne akadjunk fenn. Megérkezik a férj Budapestre a megbízólevéllel vagy üzenettel, amelyben van egy kis utalás a feleségre, hogy valami állást kell neki biztosítani. Illetékes MSZP-s elvtárs lekáderezteti a házaspárt, és pillanatok alatt kijön az eredmény: Szilágyi Tibor az ellenség ellensége, tehát csak jó fiú lehet. Kimagasló érdemeket szerzett Tőkés László gyalázásában a különös emlékű Romániai Magyar Szóban és több megyei pártlapban, és bizonyára Budapesten sem fog az erdélyi Magyar Polgári Szövetség mellett kardoskodni, sőt.
Az ilyen jó fiúknak és lányoknak mindig találnak egy-egy langyos helyet, ahol méltányos juttatásért meghúzhatják magukat. Ki gondolná, hogy saját szakállra is dolgoznának?
Ennyi biztosan megtörtént, a többi majd kiderül. Miniszterek, államtitkárok orra előtt tüsténkedett magas állami hivatalokban egy hölgyemény, akiről csak annyit tudtak, hogy férje a jelenlegi RMDSZ-vezetőség ellenzékének elkötelezett ostorozója, a bukaresti, marosvásárhelyi és kolozsvári RMDSZ-stáb megbízható embere. Aki az év elején hirtelen kegyvesztett lett. Attól kezdve munkáltatói valamiért nem tartanak igényt munkájára. Ennek okáról a román sajtót sem tájékoztatták.
Most miből folytatja szegény a magyarországi házikó építését?
Ne nyúzzuk, hiszen jól tudjuk, hogyan folynak az ilyen áthelyezések. A férjet, az RMDSZ megbízható aktivistáját kinevezik Budapestre irodavezetőnek. Mellesleg, hogy a román kormánytól kapott Comunitas-pénzek elosztásába miért kell Budapesten is beleszólni, az teljességgel érthetetlen. Bukarestben és Marosvásárhelyen úgyis rég eldőlt, hogy amíg az RMDSZ vezetőségében nem történik változás, addig az Erdélyi Naplónak felkophat az álla. No, de ezen most ne akadjunk fenn. Megérkezik a férj Budapestre a megbízólevéllel vagy üzenettel, amelyben van egy kis utalás a feleségre, hogy valami állást kell neki biztosítani. Illetékes MSZP-s elvtárs lekáderezteti a házaspárt, és pillanatok alatt kijön az eredmény: Szilágyi Tibor az ellenség ellensége, tehát csak jó fiú lehet. Kimagasló érdemeket szerzett Tőkés László gyalázásában a különös emlékű Romániai Magyar Szóban és több megyei pártlapban, és bizonyára Budapesten sem fog az erdélyi Magyar Polgári Szövetség mellett kardoskodni, sőt.
Az ilyen jó fiúknak és lányoknak mindig találnak egy-egy langyos helyet, ahol méltányos juttatásért meghúzhatják magukat. Ki gondolná, hogy saját szakállra is dolgoznának?
Ennyi biztosan megtörtént, a többi majd kiderül. Miniszterek, államtitkárok orra előtt tüsténkedett magas állami hivatalokban egy hölgyemény, akiről csak annyit tudtak, hogy férje a jelenlegi RMDSZ-vezetőség ellenzékének elkötelezett ostorozója, a bukaresti, marosvásárhelyi és kolozsvári RMDSZ-stáb megbízható embere. Aki az év elején hirtelen kegyvesztett lett. Attól kezdve munkáltatói valamiért nem tartanak igényt munkájára. Ennek okáról a román sajtót sem tájékoztatták.
Most miből folytatja szegény a magyarországi házikó építését?