Magánvagyonok gyarapítása
Erdélyi Napló, 2005. augusztus 16., XV. évfolyam, 33. (724.) szám
Gazdasági érdekközösségek politikai befolyását firtatja Traian Băsescu, nyilvánosan, a sajtóban rágalmazva Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnököt. Így kezdődött az előző, a Demokratikus Konvenció által alakított jobboldali kormány válsága is, amikor Băsescu nem államfőként ugyan, hanem egyszerű miniszterként, de sikerrel támadta Victor Ciorbeát. Hogy a mostani öngyilkossági kísérletből mi lesz…
Sajnos, ennek a kormánynak nem is kell lökés ahhoz, hogy a mélybe vesse magát. Például megrendezi az útlevélcirkuszt, azzal a réteggel packázva, amely lényegében eltartja az országot. Mert ugyan miből lenne jelentős valutabevétel, mitől egyenlítődne ki a fizetési mérleg, ha Spanyolországból a román eperszedők nem hoznák zsákkal az eurót?
De vannak itt cudarabb jelenségek is, amelyek arra engednek következtetni, hogy a politikai érdekközösségek gazdasági befolyása sokkal veszélyesebb folyamatokat gerjeszt.
A Tăriceanu-kormány első intézkedése a jövedelemadó egységesítése volt. Most mindegy, ki mennyit keres, jövedelme után 16 százalék adót fizet. A pénzügyi kormányzat ezzel több legyet akart ütni egy csapásra: ne legyen kifizetődő az adócsalás, a külföldi beruházók az adóparadicsom ígéreteként értékeljék az intézkedést, erősödjön a középosztály. Az első két célt elérték. A 16 százalékos adót érdemesebb kifizetni, mint alacsonyabb jövedelmi kategóriába hazudni magunkat, a külföldi beruházók érdeklődése fokozódott. A középosztály erősítésével azonban baj van. Normális országban a magasabb jövedelműeknél maradt pénzösszegek a beruházást, a termelés bővítését segítik elő: a jobb módúak részvényeket vásárolnak, vállalkozásokat létesítenek stb. Itt, a primitív kapitalista felhalmozás korszakában, más a divat. A mesés jövedelmekből, amelyeket bőkezűen osztogatott – magának elsősorban – a parlament, és ezzel húzta maga után a közhivatalnokok bizonyos rétegét is, a korábbi magas adó levonása után is maradt elég a tejbe aprítani valóhoz és a hetek alatt felépülő villákhoz, a hozzájuk tartozó státusdzsipekhez. Az adócsökkentés után ez a magánvagyonleltár gyarapodott hirtelen annyira, hogy a statisztika félév alatt kimutatta a nyugati luxusgépkocsi-import hirtelen növekedését.
Ez lett volna a negyedik cél a nagyjövedelműek adójának csökkentésénél? Éppen még több luxusautóra lenne szüksége a nyomorgó országnak? Ha ez tudatos húzás volt, akkor igencsak jól kitalálták, hogy a miniszterelnök kedvében járjanak, ugyanis ő az egyik legjelentősebb gépkocsi-importőr.
De legyünk jóhiszeműek, és tételezzük fel, hogy a pénzügyi kormányzat úgy képzelte, hogy a Păunescu-családok, amelyek a korábbi, kisebb dzsipparkkal is vígan taroltak az országutakon, nemesebb célra fordítják többletjövedelmüket. Amikor viszont ez nem következett be, és a költségvetésben jelentős hiány keletkezett, akkor gondolni sem lenne szabad az általános forgalmi adó emelésére. Azt ugyanis mindenki megfizeti, aki nem önellátó: a nyugdíjas, a segélyből tengődő munkanélküli, a minimálbéres stb. Ez azt jelentené, hogy az ország minden lakosa vissza nem térítendő segély formájában besegítene a dúsgazdagok magángyarapodásába.
Némi reménysugarat látunk derengeni abban, hogy a kormányban a forgalmi adó emelését vitatják, és luxusadók bevezetését tervezik villákra, dzsipekre.
Sajnos, ennek a kormánynak nem is kell lökés ahhoz, hogy a mélybe vesse magát. Például megrendezi az útlevélcirkuszt, azzal a réteggel packázva, amely lényegében eltartja az országot. Mert ugyan miből lenne jelentős valutabevétel, mitől egyenlítődne ki a fizetési mérleg, ha Spanyolországból a román eperszedők nem hoznák zsákkal az eurót?
De vannak itt cudarabb jelenségek is, amelyek arra engednek következtetni, hogy a politikai érdekközösségek gazdasági befolyása sokkal veszélyesebb folyamatokat gerjeszt.
A Tăriceanu-kormány első intézkedése a jövedelemadó egységesítése volt. Most mindegy, ki mennyit keres, jövedelme után 16 százalék adót fizet. A pénzügyi kormányzat ezzel több legyet akart ütni egy csapásra: ne legyen kifizetődő az adócsalás, a külföldi beruházók az adóparadicsom ígéreteként értékeljék az intézkedést, erősödjön a középosztály. Az első két célt elérték. A 16 százalékos adót érdemesebb kifizetni, mint alacsonyabb jövedelmi kategóriába hazudni magunkat, a külföldi beruházók érdeklődése fokozódott. A középosztály erősítésével azonban baj van. Normális országban a magasabb jövedelműeknél maradt pénzösszegek a beruházást, a termelés bővítését segítik elő: a jobb módúak részvényeket vásárolnak, vállalkozásokat létesítenek stb. Itt, a primitív kapitalista felhalmozás korszakában, más a divat. A mesés jövedelmekből, amelyeket bőkezűen osztogatott – magának elsősorban – a parlament, és ezzel húzta maga után a közhivatalnokok bizonyos rétegét is, a korábbi magas adó levonása után is maradt elég a tejbe aprítani valóhoz és a hetek alatt felépülő villákhoz, a hozzájuk tartozó státusdzsipekhez. Az adócsökkentés után ez a magánvagyonleltár gyarapodott hirtelen annyira, hogy a statisztika félév alatt kimutatta a nyugati luxusgépkocsi-import hirtelen növekedését.
Ez lett volna a negyedik cél a nagyjövedelműek adójának csökkentésénél? Éppen még több luxusautóra lenne szüksége a nyomorgó országnak? Ha ez tudatos húzás volt, akkor igencsak jól kitalálták, hogy a miniszterelnök kedvében járjanak, ugyanis ő az egyik legjelentősebb gépkocsi-importőr.
De legyünk jóhiszeműek, és tételezzük fel, hogy a pénzügyi kormányzat úgy képzelte, hogy a Păunescu-családok, amelyek a korábbi, kisebb dzsipparkkal is vígan taroltak az országutakon, nemesebb célra fordítják többletjövedelmüket. Amikor viszont ez nem következett be, és a költségvetésben jelentős hiány keletkezett, akkor gondolni sem lenne szabad az általános forgalmi adó emelésére. Azt ugyanis mindenki megfizeti, aki nem önellátó: a nyugdíjas, a segélyből tengődő munkanélküli, a minimálbéres stb. Ez azt jelentené, hogy az ország minden lakosa vissza nem térítendő segély formájában besegítene a dúsgazdagok magángyarapodásába.
Némi reménysugarat látunk derengeni abban, hogy a kormányban a forgalmi adó emelését vitatják, és luxusadók bevezetését tervezik villákra, dzsipekre.