Nits Árpád

Pár évtizeddel ezelőtt, amikor Lendvai Ildikó hivatali elődjei cenzúrázták a könyveket, a kibernetikát és a genetikát nem volt szabad lábjegyzet nélkül hagyni. Oda kellett biggyeszteni, hogy ezeket a mocskos, imperialista angolszász áltudományokat azért találták ki, hogy romba döntsék a béketábort.
Az újabb kori szocialista cenzorok a genetika hallatára nem szidalmazhatják a mocskos kapitalistákat, hiszen azonosultak velük annak a közvagyonnak a széthordása révén, amelynek felhalmozására korábban a létező szocializmus elmélete alapján ők maguk kényszerítették a dolgozókat. Mit találtak ki? Aki most genetikát emleget, az zsidózik. Orbán Viktor genetikázott Tusnádon, tehát Orbán Viktor antiszemita. Ezzel a váddal nyertek jó néhány szavazatot a gyalázatos 2002-es választásokon, remélik, hátha újra küldenek Amerikából egy álantiszemita-ellenes nagykövetet.
Mivel Orbán Viktor nem is genetikai, hanem történelmi determináltságra vezette visz-sza a magyarországi baloldal vezetőinek nemzetellenes magatartását – azt mondta: túlzás lenne genetikai meghatározottságról beszélni –, talán nem is lenne értelme tovább feszegetni a dolgot. Talán Fónagy János korábbi közlekedési miniszter, Fidesz-képviselő állásfoglalása, ahogyan rendreutasította a korlátolt MSZP-filozófusokat, elég volna. De engedtessék meg, hogy megpróbáljuk tisztázni a genetika fogalmát, ha még mindig akkora a szocialista fejekben a homály, mint 50 évvel ezelőtt.
A genetikai megfigyelés legalább olyan idős, mint az árutermelés. Az egyszerű embernek feltűnt, hogy a mesterségek apáról fiúra szállnak úgy, hogy bizonyos számú nemzedék után a leszármazottnak alig kellett tanulnia a szakmai fogásokat, benne voltak a vérében. Bonyolult folyamatsorozatok megfigyelése nyomán az emberek eljutottak az általánosításhoz is: az alma nem esik messze a fájától. Vagyis a leszármazottak nemcsak mesterségbeli fogásokat örökölnek őseiktől, hanem magatartásmintát, viselkedési formát, jellemet, majdnem minden meghatározó emberi vonást is.
A jelenség azért nem válhatott egyből tudományos meggyőződéssé, mert az öröklési folyamat néha meglehetősen ellentmondásos. Közbeszólhat a tagadás, sőt a tagadás tagadásának törvénye, amely ebben az esetben olyan közönségesen nyilvánulhat meg, hogy a makacs utód azért sem akar az ősére hasonlítani. Például nem hajlandó rusnya farmert viselni. Vagy saját nemzedékét is megtagadva, még rongyosabb fa;rmerbe öltözik. Egy másik példa a kakaócsemeték szembeszegülése a szocialista arisztokrácia családi szellemével, de aztán itt is gyorsan bekövetkezett a tagadás tagadása, és létrejött az SZDSZ-MSZP pártszövetség.
A hagyományos szocialista szójárás szerinti mocskos imperialisták csak a múlt század közepén lendültek bele tudományos alapokon a genetikai kutatásokba, és egyelőre távol állunk attól, hogy ez a tudományág területének minden kérdésére képes lenne választ adni. Még a népi megfigyelést sem tudta igazolni vagy cáfolni. Mert mi történik az ősöktől örökölt képességekkel, tulajdonságokkal? Azok valóban olyan maradandóak lennének, hogy „benne vannak a vérünkben”? „Nem esünk messze az almafánktól”? És ha a népi megfigyelés igaz, vajon ezek az információk hol tárolódnak? Csak az agykéregben? Nem valahol mélyebben is? Esetleg a génekben? Ha majd ez beigazolódik, akkor egyáltalán nem lesz túlzás genetikai meghatározottságról beszélni, a magyarországi baloldal beteges késztetéséről, amikor a nemzetre lehet támadni. Akik apróbb-nagyobb baloldali családokban nemzedékek óta olyan sületlenségeket hallanak, hogy a magyarországi jobboldal két világháborúba sodorta az országot, ezzel szemben az okos baloldal inkább ellenállás nélkül veszni hagy mindent, az csak ilyen kificamodott nemzetfilozófiát sajátíthat el. Lám, Antonescu marsallt a románok félig titokban ma is dicsőítik azért a mondatáért, hogy katonák, keljetek át a Pruton. Pedig ő is elvesztett mindent, de valamit megpróbált tenni a nemzetéért.
A népi megfigyelés ennek a tisztázásában is mintha a tudományos kutatás előtt járna. Nem lehet a véletlen műve, hogy például a román politikai közvélemény baloldala (egyébként egyetlen oldala sem) sohasem támadt rá nemzetére. Sőt, ennek a kérdésnek a feszegetésében inkább a genetikai, mint a történelmi meghatározottság nyomhat a latban. Ugyanis amikor a magyarországi baloldal lemondott a történelmi Magyarországról, a románság, baloldalával együtt, akkor ébredt rá a történelmi Románia történelmi jogfolytonosságára. (Mellesleg az örökös román tartománynak tartott Erdélyben nemsokára bekövetkezik a világ leghihetetlenebb paradoxonja. A 2050 év alatt egy évszázadig sem volt forgalomban hivatalos román pénz, és jön az euró.)
A genetika tudományos kutatóinak majd egy roppant kínos kérdésre is választ kell keresniük. Vajon tudományáguknak köze lehet-e a nemzetiséghez, valláshoz? Vajon tényleg úgy van, ahogy kocsmai MSZP-filozófusok állítják, hogy aki genetikai elferdülésről beszél, az csak a zsidókra gondolhat? Ez képtelenség lenne, ugyanis 1848-ban a magyarországi zsidóság az első csatasorban harcolt a magyar nemzetért, pedig nem gyaníthatta magáról, hogy jobboldali. Van frissebb példa is. A romániai zsidóság erős baloldali elkötelezettsége ellenére, a leghevesebb moszkvai követelőzés éveiben (l. V. kongresszus) sem fordult tartósan a román nemzeti érdek ellen, mindig a befogadó nemzet mellett állt. Amíg el nem adták.