Kocsmai hiteltaktika
Erdélyi Napló, 2005. július 12., XV. évfolyam, 28. (719.) szám
Amikor először hallottuk a magyarázkodást, hogy az MSZP–SZDSZ-kormány az eszméletlen mennyiségű külföldi hitel nagy részéből emelte a nyugdíjakat és a közalkalmazotti fizetéseket, azt gondoltuk, ez nem lehet igaz. Mert ha igaz lenne, akkor az illetékesek lehazudnák. A 23 millió román vendégmunkás szabadalmazói némi füllentési technológiáért nem járnak a szomszédba.
Nemhogy lehazudták volna, de még rá is tettek egy lapáttal. Miután a Fidesz tovább követelte, hogy árulják el, melyik feneketlen zsákba került a temérdek külföldi hitel, most Magyarország kormányzói kiegészítették a listát: abból állták a családtámogatás átalakítását és a jóléti kiadások más tételeit is.
Valahova a lista közepébe beillesztették az autópálya-építést, aminek a finanszírozási elképzelése roppant bonyolult, ezért ne vágjunk bele annak taglalásába, hogy miért kell a magyar népnek a mostani hitelezésért is, majd évtizedekig a megvásárlásáért is megszenvednie az örök adós sorsát.
De annak beismerése, hogy nemzetközi hitelintézményektől közismerten magas kamatra azért vettek fel hiteleket, hogy soha vissza nem térülő fizetésekre, nyugdíjakra és egyéb juttatásokra költsék – egyszerűen hátborzongató. Kádárék és Apróék utódai folytatják a gulyáskommunizmus építését: feltöltötték az egykori legvidámabb barakk konyhájában a kondérokat, és azt hitték, ezzel teljesítik a száz napok és a száz lépések négyéves tervét.
A tévedés ott kezdődött, hogy Magyarország már korántsem a legvidámabb barakk. A másik tévedés: Kádár pusztán a köznyugalom kedvéért etette-itatta alattvalóit, mint a furfangos kocsmáros, ezzel tartós társadalmi hangulatjavulást ért el, Medgyessy azonban pusztán a helyhatósági választások megnyeréséért csalta az urnák elé a nyugdíjasokat a kölcsönpénzzel. Az unokák már kezdik sejteni, hogy ezt és a kamatokat majd nekik kell visszafizetniük. Gyurcsány a jóléti kiadások növelésével, amelynek méretét valószínűleg a választási kampány tetőzésekor árulja el, a 2006-os parlamenti választások megnyerésére fordítja az újabb hiteleket. Korteskiadásokra, amelyek vagy meghozzák a párt számára kedvező eredményt, vagy nem. Ha igen, akkor az infláció felpörgetésével majd mindent visszavon. Legfennebb az eurózónásítást szabotálja el, de annyi baj legyen. Fontos, hogy újabb négy évig a húsos fazék közelében maradjon, hátha még akad egy-két balatonöszödi villácska. Ha nem jön össze a választási csalafintaság, akkor az ellenfél majd törje a fejét, miből fizeti a hatalmas hiteleket, hogy ne játssza el örökre választói bizalmát. Ki van ez ókumlálva.
Reméljük, a választó átlát a szitájukon.
Nemhogy lehazudták volna, de még rá is tettek egy lapáttal. Miután a Fidesz tovább követelte, hogy árulják el, melyik feneketlen zsákba került a temérdek külföldi hitel, most Magyarország kormányzói kiegészítették a listát: abból állták a családtámogatás átalakítását és a jóléti kiadások más tételeit is.
Valahova a lista közepébe beillesztették az autópálya-építést, aminek a finanszírozási elképzelése roppant bonyolult, ezért ne vágjunk bele annak taglalásába, hogy miért kell a magyar népnek a mostani hitelezésért is, majd évtizedekig a megvásárlásáért is megszenvednie az örök adós sorsát.
De annak beismerése, hogy nemzetközi hitelintézményektől közismerten magas kamatra azért vettek fel hiteleket, hogy soha vissza nem térülő fizetésekre, nyugdíjakra és egyéb juttatásokra költsék – egyszerűen hátborzongató. Kádárék és Apróék utódai folytatják a gulyáskommunizmus építését: feltöltötték az egykori legvidámabb barakk konyhájában a kondérokat, és azt hitték, ezzel teljesítik a száz napok és a száz lépések négyéves tervét.
A tévedés ott kezdődött, hogy Magyarország már korántsem a legvidámabb barakk. A másik tévedés: Kádár pusztán a köznyugalom kedvéért etette-itatta alattvalóit, mint a furfangos kocsmáros, ezzel tartós társadalmi hangulatjavulást ért el, Medgyessy azonban pusztán a helyhatósági választások megnyeréséért csalta az urnák elé a nyugdíjasokat a kölcsönpénzzel. Az unokák már kezdik sejteni, hogy ezt és a kamatokat majd nekik kell visszafizetniük. Gyurcsány a jóléti kiadások növelésével, amelynek méretét valószínűleg a választási kampány tetőzésekor árulja el, a 2006-os parlamenti választások megnyerésére fordítja az újabb hiteleket. Korteskiadásokra, amelyek vagy meghozzák a párt számára kedvező eredményt, vagy nem. Ha igen, akkor az infláció felpörgetésével majd mindent visszavon. Legfennebb az eurózónásítást szabotálja el, de annyi baj legyen. Fontos, hogy újabb négy évig a húsos fazék közelében maradjon, hátha még akad egy-két balatonöszödi villácska. Ha nem jön össze a választási csalafintaság, akkor az ellenfél majd törje a fejét, miből fizeti a hatalmas hiteleket, hogy ne játssza el örökre választói bizalmát. Ki van ez ókumlálva.
Reméljük, a választó átlát a szitájukon.