Média-melléktermékek
Erdélyi Napló, 2005. június 21., XV. évfolyam, 25. (716.) szám
Come back, Ceauşescu! Az ő idején az ember pontosan tudta, mikor nem szabad bekapcsolni a vasalót. (Emlékeztetünk a korabeli viccre: Móricka gyűrött inggel érkezik az iskolába, és a tanító faggatására elmondja, hogy az édesanyja este elővette a vasalódeszkát, de előbb bekapcsolta a tévét, amelyben Ceauşescu törölgette belülről a képernyőt, bekapcsolta a rádiót, amelyben a hosszúhullámú papagáj rikácsolt, ezek után nem merte bekapcsolni a vasalót.)
Most viszont ember legyen a talpán, aki képes észben tartani a tolakodó médiavendégek névjegyzékét, amelyen a napokban vezető helyre került Miron Cozma, a szén Luciferje. Ez az ember képes órákon keresztül sokkal unalmasabb programbeszédeket rögtönözni, mint a korábbi diktátor. Erre a figurára több szót nem is érdemes pazarolni. Kár volt a médiafogyasztókra szabadítani.
Aztán itt van egykori kenyéradója és mostani ideológiai ellenfele, Ion Iliescu. Heteken keresztül aggkori infantilizmusát mutogatták, amint egykori hatalmához kapaszkodott, aztán egészségi állapotával próbálták idegesíteni a lakosságot, most pedig túlhajtott közvádolásával keltenek iránta rokonszenvet, pedig nem ezt akarják. Már-már ott tartunk, hogy egyesek korábbi elnöki erényeit kezdik kutatni és szembeállítani a decemberi forradalom eltérítésében, majd hatalma megszilárdításában elkövetett polgárháborús bűnökkel. Pedig a megoldás roppant egyszerű. A Magyarországot az MSZP szerint elárasztó 23 millió román vendégmunkás közül mind a kettőt be kell idézni a bíróságra, ki kell hallgatni, hogy mi történt 1990 januárjától júniusáig, és már meghozható az ítélet. Ha egy megélhetési tyúktolvajt két piaci kofa tanúvallomása alapján be lehet csukni, miért ne kerülhetne rács mögé gyorsított eljárással az, aki egy egész ország reménységét rabolta el?
De ezzel a lista korántsem záródik le. Itt ez a Márizsán, a dísztúsz. Hónapok óta mutogatják mikrofonevési kísérletét. Kár, hogy nem sikerült első dobbantásra, úgy nem keveredett volna annyi ellentmondásba. Külföldi újságírók amúgy is arra gyanakodnak, hogy ez a mese is csak annyira tiszta, mint az 1990-es bukaresti terroristák eposza. Újabban a francia Márizsán (vagy Zsánmári) megjelenésére is azonnal működésbe lép a távirányító. Nemcsak nekünk, hanem a franciák számára is kezdenek áttetszővé válni a csodás és titkos körülmények között szabaduló túszok bagdadi tömegszállásáról szóló mesék.
És természetesen ki kellett kapcsolni az m2 szombat esti filmjét is, a Hideg napokat, amely szocrealista eszközökkel mutatja be a magyar hatóságok kegyetlenkedését a „megszállt” délvidéki területeken. Ezt a filmet annak idején kizárólag a Titó–Kádár barátság elmélyítéséért és a magyar fejekre hamuszórási bajnokság megnyeréséért készítették, most pedig a szerbeknek forgatták, hogy lehet bátran verni tovább a vajdasági magyarokat.
De vigyázat, nem minden melléktermék, ami nem fénylik. Véletlenül nem kapcsoltunk át a Nap-keltéről, amikor Medgyessy Péter utazó nagykövettel beszélgettek. Reveláció: megtanult magyarul! Mert járt Kínában is? És érdekes meglátásai vannak. Bizonyos tekintetben álláspontja közelít az Áder Jánoséhoz. Azt mondta, hogy a 100 lépés programja megfoghatatlan, elég lenne három. Ádernek egy is elég lenne: ha Gyurcsány lelépne.
Most viszont ember legyen a talpán, aki képes észben tartani a tolakodó médiavendégek névjegyzékét, amelyen a napokban vezető helyre került Miron Cozma, a szén Luciferje. Ez az ember képes órákon keresztül sokkal unalmasabb programbeszédeket rögtönözni, mint a korábbi diktátor. Erre a figurára több szót nem is érdemes pazarolni. Kár volt a médiafogyasztókra szabadítani.
Aztán itt van egykori kenyéradója és mostani ideológiai ellenfele, Ion Iliescu. Heteken keresztül aggkori infantilizmusát mutogatták, amint egykori hatalmához kapaszkodott, aztán egészségi állapotával próbálták idegesíteni a lakosságot, most pedig túlhajtott közvádolásával keltenek iránta rokonszenvet, pedig nem ezt akarják. Már-már ott tartunk, hogy egyesek korábbi elnöki erényeit kezdik kutatni és szembeállítani a decemberi forradalom eltérítésében, majd hatalma megszilárdításában elkövetett polgárháborús bűnökkel. Pedig a megoldás roppant egyszerű. A Magyarországot az MSZP szerint elárasztó 23 millió román vendégmunkás közül mind a kettőt be kell idézni a bíróságra, ki kell hallgatni, hogy mi történt 1990 januárjától júniusáig, és már meghozható az ítélet. Ha egy megélhetési tyúktolvajt két piaci kofa tanúvallomása alapján be lehet csukni, miért ne kerülhetne rács mögé gyorsított eljárással az, aki egy egész ország reménységét rabolta el?
De ezzel a lista korántsem záródik le. Itt ez a Márizsán, a dísztúsz. Hónapok óta mutogatják mikrofonevési kísérletét. Kár, hogy nem sikerült első dobbantásra, úgy nem keveredett volna annyi ellentmondásba. Külföldi újságírók amúgy is arra gyanakodnak, hogy ez a mese is csak annyira tiszta, mint az 1990-es bukaresti terroristák eposza. Újabban a francia Márizsán (vagy Zsánmári) megjelenésére is azonnal működésbe lép a távirányító. Nemcsak nekünk, hanem a franciák számára is kezdenek áttetszővé válni a csodás és titkos körülmények között szabaduló túszok bagdadi tömegszállásáról szóló mesék.
És természetesen ki kellett kapcsolni az m2 szombat esti filmjét is, a Hideg napokat, amely szocrealista eszközökkel mutatja be a magyar hatóságok kegyetlenkedését a „megszállt” délvidéki területeken. Ezt a filmet annak idején kizárólag a Titó–Kádár barátság elmélyítéséért és a magyar fejekre hamuszórási bajnokság megnyeréséért készítették, most pedig a szerbeknek forgatták, hogy lehet bátran verni tovább a vajdasági magyarokat.
De vigyázat, nem minden melléktermék, ami nem fénylik. Véletlenül nem kapcsoltunk át a Nap-keltéről, amikor Medgyessy Péter utazó nagykövettel beszélgettek. Reveláció: megtanult magyarul! Mert járt Kínában is? És érdekes meglátásai vannak. Bizonyos tekintetben álláspontja közelít az Áder Jánoséhoz. Azt mondta, hogy a 100 lépés programja megfoghatatlan, elég lenne három. Ádernek egy is elég lenne: ha Gyurcsány lelépne.