Kakaó- és holtbiztos
Erdélyi Napló, 2004. augusztus 3.,XIV. évfolyam, 31. (670.) szám
Informatikai tanakodást tartottak Marosfőn a magyar számítógépügyi miniszter és Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke részvételével. Tehát tovább folyik a barátkozás a határon túli magyarokat korántsem túlszerető kormánnyal, és ezen belül azzal a párttal, amely a 2002-es választáskor azzal ijesztgette a szavazókat, hogy az erdélyi magyarok csődbe juttatnák a magyar egészségügyet, ha tömegesen megkapnák a státusigazolványt.
Az RMDSZ lelke rajta, ha ezzel is veszélyeztetni akarja őszi parlamenti választási esélyeit. De arról feltétlenül szeretnénk megbizonyosodni, hogy a marosfői találkozón kakaóbiztos billentyűzetet kopogtattak a részvevők. Nem egyébért, de a mi fiataljainknak is dukál a millióforintos felszerelés. Igaz, hogy már túl vannak az óvodáskoron, de ami kakaóbiztos, az kakakólabiztosnak is beválhat.
Mivel a kisebbik magyarországi koalíciós párt számos (vagy számtalan) alapembere kimagasló eredményeket ért el a társas kábítószer-fogyasztás társadalmi elfogadtatásában, az sem lenne túlzott igény, hogy az SZDSZ–RMDSZ informatikai tanácskozásokon drogbiztos számítástechnikai eszközöket használjanak. Ha valamelyik részvevő a karja helyett az egérbe szúrja a tűt, attól a számítógép ne fagyjon le tartós függőségi állapotba.
Akadna egy megoldásra váró számolástechnikai feladat is. Mivel az SZDSZ az Európai parlamenti választásokon azzal a trükkel tudott a küszöb fölé kapaszkodni, hogy a meghülyíthető szavazókat adócsökkentéssel bolondította, legalább utólag állítsák képletbe azt az állítást, hogy minél több bevétel szükséges a költségvetési hiány csökkentéséhez, annál több pénzt hagyhatnak a adófizetők zsebében.
Ha ezt a képtelenséget egy számítógép kábítószer nélkül elviseli, akkor az informatikában már holtbiztosan nincs különbség Amerika és Csíkszereda között.
Az RMDSZ lelke rajta, ha ezzel is veszélyeztetni akarja őszi parlamenti választási esélyeit. De arról feltétlenül szeretnénk megbizonyosodni, hogy a marosfői találkozón kakaóbiztos billentyűzetet kopogtattak a részvevők. Nem egyébért, de a mi fiataljainknak is dukál a millióforintos felszerelés. Igaz, hogy már túl vannak az óvodáskoron, de ami kakaóbiztos, az kakakólabiztosnak is beválhat.
Mivel a kisebbik magyarországi koalíciós párt számos (vagy számtalan) alapembere kimagasló eredményeket ért el a társas kábítószer-fogyasztás társadalmi elfogadtatásában, az sem lenne túlzott igény, hogy az SZDSZ–RMDSZ informatikai tanácskozásokon drogbiztos számítástechnikai eszközöket használjanak. Ha valamelyik részvevő a karja helyett az egérbe szúrja a tűt, attól a számítógép ne fagyjon le tartós függőségi állapotba.
Akadna egy megoldásra váró számolástechnikai feladat is. Mivel az SZDSZ az Európai parlamenti választásokon azzal a trükkel tudott a küszöb fölé kapaszkodni, hogy a meghülyíthető szavazókat adócsökkentéssel bolondította, legalább utólag állítsák képletbe azt az állítást, hogy minél több bevétel szükséges a költségvetési hiány csökkentéséhez, annál több pénzt hagyhatnak a adófizetők zsebében.
Ha ezt a képtelenséget egy számítógép kábítószer nélkül elviseli, akkor az informatikában már holtbiztosan nincs különbség Amerika és Csíkszereda között.