Kakaó- és holtbiztos


Informatikai tanakodást tartottak Marosfőn a magyar számítógépügyi miniszter és Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke részvételével. Tehát tovább folyik a barátkozás a határon túli magyarokat korántsem túlszerető kormánnyal, és ezen belül azzal a párttal, amely a 2002-es választáskor azzal ijesztgette a szavazókat, hogy az erdélyi magyarok csődbe juttatnák a magyar egészségügyet, ha tömegesen megkapnák a státusigazolványt.
Az RMDSZ lelke rajta, ha ezzel is veszélyeztetni akarja őszi parlamenti választási esélyeit. De arról feltétlenül szeretnénk megbizonyosodni, hogy a marosfői találkozón kakaóbiztos billentyűzetet kopogtattak a részvevők. Nem egyébért, de a mi fiataljainknak is dukál a millióforintos felszerelés. Igaz, hogy már túl vannak az óvodáskoron, de ami kakaóbiztos, az kakakólabiztosnak is beválhat.
Mivel a kisebbik magyarországi koalíciós párt számos (vagy számtalan) alapembere kimagasló eredményeket ért el a társas kábítószer-fogyasztás társadalmi elfogadtatásában, az sem lenne túlzott igény, hogy az SZDSZ–RMDSZ informatikai tanácskozásokon drogbiztos számítástechnikai eszközöket használjanak. Ha valamelyik részvevő a karja helyett az egérbe szúrja a tűt, attól a számítógép ne fagyjon le tartós függőségi állapotba.
Akadna egy megoldásra váró számolástechnikai feladat is. Mivel az SZDSZ az Európai parlamenti választásokon azzal a trükkel tudott a küszöb fölé kapaszkodni, hogy a meghülyíthető szavazókat adócsökkentéssel bolondította, legalább utólag állítsák képletbe azt az állítást, hogy minél több bevétel szükséges a költségvetési hiány csökkentéséhez, annál több pénzt hagyhatnak a adófizetők zsebében.
Ha ezt a képtelenséget egy számítógép kábítószer nélkül elviseli, akkor az informatikában már holtbiztosan nincs különbség Amerika és Csíkszereda között.