Túletetés


Most kapkodhatja igazán az ember a fejét, amikor a sok egymásnak ellentmondó hír röpköd a médiákban. Reggelizéskor a Magyar Polgári Szövetség viszi a bejegyzéshez szükséges aláírásokat a bíróságra, a tízórai elköltésekor már arról igyekeznek biztosítani bennünket, hogy az RMDSZ-nek semmi köze az MPSZ bejegyzési folyamodványának elutasításához, amikor pedig „ezen a héten minden délben” harangszót hallgatjuk, részleteket tudhatunk meg arról, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök mit kifogásolt az MPSZ-aláírások begyűjtésében. Hogy van ez? Előbb nem gáncsoskodott, aztán mégis? Az uzsonna idején jön a hideg zuhany, hogy tessékelik kifelé az RMDSZ-ből azokat, akik részt vettek az aláírásgyűjtésben. Nem csoda, ha a vacsorához némi undorral ülünk le: vajon mivel akarnak még beetetni?
Jó, tudjuk, mert hozzászoktattak, hogy a romániai jogbiztonságban egyetlen dolog biztos: a bizonytalanság. A helyhatósági választások előtt néhány héttel dől el, hogy milyen pártok, szervezetek állíthatnak jelölteket, milyen eséllyel indulhatnak függetlenek stb. Vagy itt van a választási évben felébredő miniszterelnök, aki főállásvesztéssel sújtaná a pártjukat elhagyó képviselőket, miután az ő pártját éveken át duzzasztották a karrierpolitikusok. Mivel a jelek szerint a következő négy évben is ő osztogatja a politikai, gazdasági, társadalmi pozíciókat és vele együtt a pénzeket, érthetetlen ez a röghöz kötés. Tán attól tart, hogy pártja túlsúlyos lesz? Vagy szövetségese kérte meg, hogy a Magyar Polgári Szövetségbe átigazoló tagjaival könnyűszerrel elbánhasson?
Lassan, de biztosan belefásultunk a mesterkedések hátterének találgatásába, az embereket kezdi hidegen hagyni a kérdés, hogy mit miért csinálnak. Csak annyit szeretnének, hogy akik túlkavarják a politikai közéletet, tűnjenek el a süllyesztőben. Ennek egyik eszköze a négyévenkénti választás. A romániai magyarok ezért akarják végre megtudni, hogy lesz-e választás az idén, vagy most is csak a szavazatainkat akarják begyűjteni a szent és sérthetetlen egység mögött rejtőzködő ködös célok jegyében. Amíg ezt nem tudjuk, a választótestület csak várakozó álláspontra helyezkedhet. A tántoríthatatlan RMDSZ-hívek tanácstalanul állnak a páratlan jelenség előtt: vajon „pártunk” vezetőinek sikerül-e „jobb belátásra” bírni a „szakadárokat”, avagy magukra maradnak (99.98 százaléknyian – a fizetett közvélemény-kutatások szerint). Vannak, akik a megbomlott egység veszélyének eltúlozása miatt azt fontolgatják, hogy el sem fáradnak a választókörzetbe, mert szavazatuk elvész. Akik eltökélten az MPSZ jelöltjeire szeretnének szavazni, egy dologban biztosak: RMDSZ-jelöltre semmi pénzért sem fognak áthangolódni.
Az RMDSZ vezetői nem látnák be, hogy az MPSZ akadályozása lényegében önsanyargatás? Hihetetlen. Jól képzett politológusi tanácsadó testület veszi őket körül, akik ebben a helyzetben egyetlen épeszű javaslatot tehetnek: az RMDSZ ne akadályozza, hanem ellenkezőleg, akár titkos csatornák felhasználásával támogassa az MPSZ bejegyzését a bíróságon, mert ha nem, akkor a magyarság tekintélyes mennyiségű szavazatot elveszít a helyhatósági választáskor. Hogy mennyit, azt pontosan még nem tudhatjuk.
A parlamenti választás vesztesége azonban máris hajszálpontosan megmondható: az MPSZ nélkül belebotlanak a küszöbbe.