Az ideális polgármester
Erdélyi Napló, 2004. április 6., XIV. évfolyam, 14. (653.) szám
Kolozsváron hetek óta folyik a találgatás, hogy vajon sikerül-e leváltani a szélsőségesen magyarellenes polgármestert. A jelek szerint nem. Éspedig azért nem, mert a többségi lakosság még mindig azt hiszi, hogy Funar a magyarok számára a lehető leggonoszabb városatya. Ez ennek a városnak a tragédiája. Vagy szerencséje – ez akkor válik el a gyakorlatban, ha majd egyszer egy látszólag kevésbé szélsőséges magyarellenes jelöltnek sikerül felülkerekednie.
Aki ezt nem hiszi, gondoljon bele: mi lenne, ha most Ioan Rus, a jelenlegi belügyminiszter ülne Funar helyében? (Bevallom, a kérdést a keserűség mondatja ki velem, mivel annak idején nyíltan kampányoltam neki Funar ellenében.)
Aki tehát szeretné megszabadítani Kolozsvárt Funártól, annak meg kellene győznie a többségbe került választókat arról, hogy a megmaradt magyarság számára sokkal rosszabb polgármestert is lehetne találni. Könnyen beláttatható, hogy ha szegény Funar kétszer születne meg, és második életében is egyvégtében polgármester lenne, akkor sem okozhatna annyi kárt nekünk, mint az az „ellenfele”, aki látszólag barátsággal (protokollal) fordul felénk, de kissé lassúbb vízként mossa ki a partot lábunk alól.
Vegyünk néhány példát. A jelenlegi polgármester úgy igyekszik zaklatni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, hogy megtiltja az intézmény nevének kifüggesztését az épület homlokzatára. Ebből a világ azt látja, hogy a Sapientiát etnikai alapon üldözik, tehát segítségre szorul. Egy mérsékelten szélsőséges polgármester saját kezűleg festené meg a magyar intézménytáblát, de közben alattomosan elintézné, hogy valakik csapolják meg az erdélyi magyar magánegyetem pénzügyi forrásait. Ha ennél is furfangosabb észjárása lenne, azt is kijárná, hogy az elsinkófált pénzt fordítsák az erdélyi magyar televízió létrehozására.
Vagy itt van az autonómia. Funar, ugye, hűbelebalázs módjára letartóztatná az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőségét. Ioan Rus, az óvatosabb duhaj csak a plakátragasztókat és az aláírásgyűjtőket idézteti a rendőrségre. Mindkettő azt éri el, hogy az autonómia ügye az európai fórumok elé azzal a megjegyzéssel jut el, hogy pláne szükséges a támogatása, mert a zaklatásból még sohasem származott békesség. Ezzel szemben egy kevésbé szélsőséges polgármester úgy intézné el az erdélyi magyar autonomisták dolgát, hogy Jászberényben fórumot rendeztetne a szovátai nemzetközi autonómiaértekezlettel egyidejűleg, a szocialista „szakértőkkel” „felvállaltatná” az autonómia ügyét, ezt az akciót az RMDSZ elnökének jelenlétével hitelesíttetné, aki soron kívül újfent kinyilatkozná, hogy éppen most semmit sem lehet megvalósítani stb., stb. Ez a rafinált polgármester azt érné el, hogy a világ megnyugodna: semmi baj Erdélyben, az autonómiát maga az anyaországi kormány és az erdélyi magyarság demokratikusnak, legitimnek, mindennek elismert szervezete vette a kezébe, tehát a „forrófejűeket”, „radikálisokat” le kell csillapítani, el kell némítani. És az autonómia ügye újabb halasztást szenvedne, míg nem maradna alanya.
Funar több mint egy évtizede szeretné rávenni a magyarokat, hogy tanuljanak meg kicsik lenni. Neki nem sikerül. Sokkal okosabb meggyőző munkát folytat ilyen tekintetben egy másik párt, amelyik azt a jelszót is zászlajára tűzte, hogy az erdélyi magyarokat nem szabad túlszeretni.
Minek feszegessük e cikk kereteit, mondjuk ki röviden: ha a kolozsvári románok Funárnál magyarellenesebb polgármestert szeretnének, a jelenlegi magyar kormánypártok berkeiben keresnének jelöltet maguknak. Ha ismertebb személyeket – mondjuk Kovács Lászlót, Medgyessy Pétert, Kuncze Gábort – megnyerhetnének ügyüknek, még azt is elérhetnék, hogy néhány kolozsvári magyar polgár, szemében a belehintett propagandaporral és a megilletődöttség könnyeivel, gyanútlanul az új fiúra adná szavazatát.
Aki ezt nem hiszi, gondoljon bele: mi lenne, ha most Ioan Rus, a jelenlegi belügyminiszter ülne Funar helyében? (Bevallom, a kérdést a keserűség mondatja ki velem, mivel annak idején nyíltan kampányoltam neki Funar ellenében.)
Aki tehát szeretné megszabadítani Kolozsvárt Funártól, annak meg kellene győznie a többségbe került választókat arról, hogy a megmaradt magyarság számára sokkal rosszabb polgármestert is lehetne találni. Könnyen beláttatható, hogy ha szegény Funar kétszer születne meg, és második életében is egyvégtében polgármester lenne, akkor sem okozhatna annyi kárt nekünk, mint az az „ellenfele”, aki látszólag barátsággal (protokollal) fordul felénk, de kissé lassúbb vízként mossa ki a partot lábunk alól.
Vegyünk néhány példát. A jelenlegi polgármester úgy igyekszik zaklatni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, hogy megtiltja az intézmény nevének kifüggesztését az épület homlokzatára. Ebből a világ azt látja, hogy a Sapientiát etnikai alapon üldözik, tehát segítségre szorul. Egy mérsékelten szélsőséges polgármester saját kezűleg festené meg a magyar intézménytáblát, de közben alattomosan elintézné, hogy valakik csapolják meg az erdélyi magyar magánegyetem pénzügyi forrásait. Ha ennél is furfangosabb észjárása lenne, azt is kijárná, hogy az elsinkófált pénzt fordítsák az erdélyi magyar televízió létrehozására.
Vagy itt van az autonómia. Funar, ugye, hűbelebalázs módjára letartóztatná az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőségét. Ioan Rus, az óvatosabb duhaj csak a plakátragasztókat és az aláírásgyűjtőket idézteti a rendőrségre. Mindkettő azt éri el, hogy az autonómia ügye az európai fórumok elé azzal a megjegyzéssel jut el, hogy pláne szükséges a támogatása, mert a zaklatásból még sohasem származott békesség. Ezzel szemben egy kevésbé szélsőséges polgármester úgy intézné el az erdélyi magyar autonomisták dolgát, hogy Jászberényben fórumot rendeztetne a szovátai nemzetközi autonómiaértekezlettel egyidejűleg, a szocialista „szakértőkkel” „felvállaltatná” az autonómia ügyét, ezt az akciót az RMDSZ elnökének jelenlétével hitelesíttetné, aki soron kívül újfent kinyilatkozná, hogy éppen most semmit sem lehet megvalósítani stb., stb. Ez a rafinált polgármester azt érné el, hogy a világ megnyugodna: semmi baj Erdélyben, az autonómiát maga az anyaországi kormány és az erdélyi magyarság demokratikusnak, legitimnek, mindennek elismert szervezete vette a kezébe, tehát a „forrófejűeket”, „radikálisokat” le kell csillapítani, el kell némítani. És az autonómia ügye újabb halasztást szenvedne, míg nem maradna alanya.
Funar több mint egy évtizede szeretné rávenni a magyarokat, hogy tanuljanak meg kicsik lenni. Neki nem sikerül. Sokkal okosabb meggyőző munkát folytat ilyen tekintetben egy másik párt, amelyik azt a jelszót is zászlajára tűzte, hogy az erdélyi magyarokat nem szabad túlszeretni.
Minek feszegessük e cikk kereteit, mondjuk ki röviden: ha a kolozsvári románok Funárnál magyarellenesebb polgármestert szeretnének, a jelenlegi magyar kormánypártok berkeiben keresnének jelöltet maguknak. Ha ismertebb személyeket – mondjuk Kovács Lászlót, Medgyessy Pétert, Kuncze Gábort – megnyerhetnének ügyüknek, még azt is elérhetnék, hogy néhány kolozsvári magyar polgár, szemében a belehintett propagandaporral és a megilletődöttség könnyeivel, gyanútlanul az új fiúra adná szavazatát.