Civil függetlenség az anyagi érdekeltség pórázán
Erdélyi Napló, 2003. május 7., XIII. évfolyam, 18. (605.) szám
Az V. Civil Fórum keretében vitafórumot tartottak a politikai és a civil szektor kapcsolatáról kisebbségi társadalmunkban. A vita során BODÓ BARNA moderátor többek között arra hívta fel a jelen lévő érdekeltek figyelmét, hogy akár tetszik, akár nem, az alapítványoknak jó kapcsolatot kell kialakítaniuk az illetékes kormányszervekkel, mert az Európai Unió támogatásainak címzettjei a kormányok.
– Hogy is van ez? Aki nem akar kimaradni az osztozkodásból, adja fel a civil szervezetek politikai függetlenségébe vetett hitét? – vágtunk bele kertelés nélkül az interjúba.
– A nyugati finanszírozási filozófia az illetékes ország kormányát tekinti partnernek. Ez tény, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. A 90-es évek közepén volt ugyan kísérlet a közvetlen finanszírozásra, például létrehozták a PHARE Credo-programot, amely a helyi közösségek határokon átívelő együttműködését szolgálta volna. Kuratóriumok is alakultak román és magyar oldalon, de a kormányok visszautasították a támogatást. 2000 októberében Brüsszelben egy nemzetközi szemináriumon felvetettem, hogy miért szüntették meg a támogatás közvetlen formáját. A válasz valahogy úgy hangzott, hogy a félelmek jogosak lehetnek. A kormányok egyre inkább tartanak jogosítványaik elvesztésétől.
– Nem féltik szuverenitásukat, amikor bérbe adják légterüket, katonai bázisaikat, de hirtelen éberekké válnak, ha egy határ menti falu közvetítésük nélkül jutna pár szász euróhoz? De bár csak ennyi furcsaság lenne napjaink világában. Térjünk vissza a mi problémánkhoz. Hova forduljanak a magyar civil szervezetek, milyen kormánykörökkel legyenek jóban?
– A román kormány mellett létezik egy NGO-főosztály. A nyugatról érkező programokat, miután azokba beleegyezik a kormány, ez a főosztály olyan szervezethez helyezi ki, amely jó viszonyban van a kormánnyal.
– Ha jól értem, tovább távolodunk a politikai semlegességtől.
– Nyugati demokráciákban ez úgy működik, hogy a szolgáltatásokat szerződés alapján kihelyezik a civil szférának. Ez a kormányok érdeke is, hiszen bizonyos társadalmi tevékenységeket a civil szervezetek képesek a legjobban lefedni.
– Ha a politikum, főleg a kormány, vagyis a hatalmon lévő párt hivatalból beleszólhat a támogatási pénzek elosztásába, nem valószínű, hogy például valamelyik történelmi magyar egyház olyan könnyedén építtethetne árvaházat a Csereháton, mint ama bizonyos román egyház.
– Az egyházak nem is folyamodhatnak ilyen támogatásokért, mivel nem civil szervezetek.
– Az V. Civil Fórumon külön tanácskozott az egyházi szekció.
– A mi sajátos helyzetünk miatt. Egyébként a civil szervezetek az önkéntesség elve alapján napjainkban létesülnek közösségi ügyek szolgálatára. Egyházaink több száz éve léteznek. De ez annyira elméleti jellegű probléma, hogy az öt eddigi civil fórumon fel sem vetődött.
– Akkor keressünk más példát arra, hogy egy civil szervezet kivel legyen jó viszonyban, ha el akar érni valamit. Például az Erdélyi Napló polgári hetilapot kiadó alapítvány hogyan juthatna támogatáshoz a Communitas Alapítványtól?
– Nem az egyedüli kiadvány, amely lemarad a támogatottak listájáról. A Civil Fórum című kiadvány sem kap... A pályázatok nyertesei mellett közölni kellene a vesztesek névsorát is. Ebből következtetni lehetne arra, hogy az egyik oldalon állók valakik számára esetleg nem kedvesek. Pedig a Communitas Alapítványt éppen azért létesítette az RMDSZ, hogy a román Kisebbségi Tanácstól kapott pénzalapot a romániai magyar nemzetiség önépítkezésének érdekében ossza el.
– Az Erdélyi Napló olvasótábora is a romániai magyar nemzetiséghez tartozik...
– Kétségtelenül. Korábban az EMKE végezte az elosztást, de működési elvet sértett. Önmagának is osztott...
– Az V. Civil Fórumon több RMDSZ-vezető is megjelent. Ez sem a civil szervezetek politikai függetlenségének a tünete.
– Több parlamenti képviselő itt volt, de leszögezték, hogy kizárólag szakértői minőségükben és főként a szekciók munkájában vettek részt. Markó Béla jelenlétéről azt mondhatom, hogy jóban kell lenni azzal a hatalommal, amely valamilyen formában mandátumot nyert a források, a Communitas Alapítvány és az Illyés Közalapítvány forrásai fölötti rendelkezésre. Az RMDSZ vezetőinek mostani jelenléte azt is jelenti, hogy az erdélyi magyarságban lezajlott egy folyamat, amely önvizsgálatra kellene késztesse a politikumot és a civil szférát egyaránt. A több mint kétezer civil szervezetben legalább annyi ember tevékenykedik, ahány tagdíjfizetője van az RMDSZ-nek. Létrejött az RMDSZ-en kívül egy olyan problémaérzékeny, cselekvő szektor, amelynek tisztáznia kell a szerepét a szövetséggel – egyesek szerint a Párttal – szemben. A brassói kongresszuson tíz évvel ezelőtt kialakított egységes szövetségi struktúra túlhaladott. A Szövetségi Egyeztető Tanács ma már nem képviseli a civil szektort. A néhány SZET-tagot nem az a kétezer civil szervezet delegálja, hanem a politikai vezetés nevezi ki. Ezért is volt fontos a politikum és a civil szféra találkozása ezen a fórumon, ezért volt jelen Markó RMDSZ-elnök és Kelemen Hunor, a SZET elnöke.
– Ennek a találkozónak volt-e azonnali eredménye?
– Előadásában Markó Béla úgy vélte, hogy alapvetően minden rendben van, az RMDSZ odafigyel, és politikájába beépíti a civil szándékokat. Ezzel szemben Kolumbán Gábor, aki az egyik legsikeresebb civil szervezet, a Civitas Alapítvány elnöke, nem mellékesen az egyik történelmi magyar egyházunk, az unitárius főgondnoka, úgy értékelte a helyzetet, hogy ha az RMDSZ nem vizsgálja felül politikáját, az erdélyi magyar építkezés gátjává válhat.
– Elnézést, de Kolumbán ennél is tovább ment. Szerinte az V. Civil Fórum történelmi fordulópont, amelyen Markó Béla bejelentette, hogy az RMDSZ politikai párt. Kolumbán azt is állította, hogy az erdélyi magyarság most olyan úton halad, amely a parlamenti küszöb alá vezet.
– Szavaiban a tapasztalt politikus megszólalását fedezhetjük fel, neki az RMDSZ-szel komoly elszámolnivalói vannak. A döntés, amellyel 2000-ben megfosztották a felsőházi tagság esélyétől, enyhén szólva vitatható. Kolumbán az RMDSZ által kirekesztett politikus talán legjellemzőbb példája. De a civil szférát nem szabad politikai ellenzékként felfogni, a civil szféra nagyon sokrétűen tagolt világ. Nem szabad a polgári, értelmiségi elégedetlenséget és a politikai ellenzékiséget összekeverni. A politikai ellenzék akkor bírál, ha szerinte valamit rosszul csinál az RMDSZ, és ő azt jobban csinálná. A civil szféra akkor fejezi ki elégedetlenségét, ha az RMDSZ rosszul viszonyul hozzá. Ha az RMDSZ hibásan választja meg választási stratégiáját, ha elvadítja-elidegeníti a szavazókat és emiatt kiesik a parlamentből, ezzel a civil szférának is árt, mert elveszti a támogatási alapok jelentős részét.
– Hogy is van ez? Aki nem akar kimaradni az osztozkodásból, adja fel a civil szervezetek politikai függetlenségébe vetett hitét? – vágtunk bele kertelés nélkül az interjúba.
– A nyugati finanszírozási filozófia az illetékes ország kormányát tekinti partnernek. Ez tény, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. A 90-es évek közepén volt ugyan kísérlet a közvetlen finanszírozásra, például létrehozták a PHARE Credo-programot, amely a helyi közösségek határokon átívelő együttműködését szolgálta volna. Kuratóriumok is alakultak román és magyar oldalon, de a kormányok visszautasították a támogatást. 2000 októberében Brüsszelben egy nemzetközi szemináriumon felvetettem, hogy miért szüntették meg a támogatás közvetlen formáját. A válasz valahogy úgy hangzott, hogy a félelmek jogosak lehetnek. A kormányok egyre inkább tartanak jogosítványaik elvesztésétől.
– Nem féltik szuverenitásukat, amikor bérbe adják légterüket, katonai bázisaikat, de hirtelen éberekké válnak, ha egy határ menti falu közvetítésük nélkül jutna pár szász euróhoz? De bár csak ennyi furcsaság lenne napjaink világában. Térjünk vissza a mi problémánkhoz. Hova forduljanak a magyar civil szervezetek, milyen kormánykörökkel legyenek jóban?
– A román kormány mellett létezik egy NGO-főosztály. A nyugatról érkező programokat, miután azokba beleegyezik a kormány, ez a főosztály olyan szervezethez helyezi ki, amely jó viszonyban van a kormánnyal.
– Ha jól értem, tovább távolodunk a politikai semlegességtől.
– Nyugati demokráciákban ez úgy működik, hogy a szolgáltatásokat szerződés alapján kihelyezik a civil szférának. Ez a kormányok érdeke is, hiszen bizonyos társadalmi tevékenységeket a civil szervezetek képesek a legjobban lefedni.
– Ha a politikum, főleg a kormány, vagyis a hatalmon lévő párt hivatalból beleszólhat a támogatási pénzek elosztásába, nem valószínű, hogy például valamelyik történelmi magyar egyház olyan könnyedén építtethetne árvaházat a Csereháton, mint ama bizonyos román egyház.
– Az egyházak nem is folyamodhatnak ilyen támogatásokért, mivel nem civil szervezetek.
– Az V. Civil Fórumon külön tanácskozott az egyházi szekció.
– A mi sajátos helyzetünk miatt. Egyébként a civil szervezetek az önkéntesség elve alapján napjainkban létesülnek közösségi ügyek szolgálatára. Egyházaink több száz éve léteznek. De ez annyira elméleti jellegű probléma, hogy az öt eddigi civil fórumon fel sem vetődött.
– Akkor keressünk más példát arra, hogy egy civil szervezet kivel legyen jó viszonyban, ha el akar érni valamit. Például az Erdélyi Napló polgári hetilapot kiadó alapítvány hogyan juthatna támogatáshoz a Communitas Alapítványtól?
– Nem az egyedüli kiadvány, amely lemarad a támogatottak listájáról. A Civil Fórum című kiadvány sem kap... A pályázatok nyertesei mellett közölni kellene a vesztesek névsorát is. Ebből következtetni lehetne arra, hogy az egyik oldalon állók valakik számára esetleg nem kedvesek. Pedig a Communitas Alapítványt éppen azért létesítette az RMDSZ, hogy a román Kisebbségi Tanácstól kapott pénzalapot a romániai magyar nemzetiség önépítkezésének érdekében ossza el.
– Az Erdélyi Napló olvasótábora is a romániai magyar nemzetiséghez tartozik...
– Kétségtelenül. Korábban az EMKE végezte az elosztást, de működési elvet sértett. Önmagának is osztott...
– Az V. Civil Fórumon több RMDSZ-vezető is megjelent. Ez sem a civil szervezetek politikai függetlenségének a tünete.
– Több parlamenti képviselő itt volt, de leszögezték, hogy kizárólag szakértői minőségükben és főként a szekciók munkájában vettek részt. Markó Béla jelenlétéről azt mondhatom, hogy jóban kell lenni azzal a hatalommal, amely valamilyen formában mandátumot nyert a források, a Communitas Alapítvány és az Illyés Közalapítvány forrásai fölötti rendelkezésre. Az RMDSZ vezetőinek mostani jelenléte azt is jelenti, hogy az erdélyi magyarságban lezajlott egy folyamat, amely önvizsgálatra kellene késztesse a politikumot és a civil szférát egyaránt. A több mint kétezer civil szervezetben legalább annyi ember tevékenykedik, ahány tagdíjfizetője van az RMDSZ-nek. Létrejött az RMDSZ-en kívül egy olyan problémaérzékeny, cselekvő szektor, amelynek tisztáznia kell a szerepét a szövetséggel – egyesek szerint a Párttal – szemben. A brassói kongresszuson tíz évvel ezelőtt kialakított egységes szövetségi struktúra túlhaladott. A Szövetségi Egyeztető Tanács ma már nem képviseli a civil szektort. A néhány SZET-tagot nem az a kétezer civil szervezet delegálja, hanem a politikai vezetés nevezi ki. Ezért is volt fontos a politikum és a civil szféra találkozása ezen a fórumon, ezért volt jelen Markó RMDSZ-elnök és Kelemen Hunor, a SZET elnöke.
– Ennek a találkozónak volt-e azonnali eredménye?
– Előadásában Markó Béla úgy vélte, hogy alapvetően minden rendben van, az RMDSZ odafigyel, és politikájába beépíti a civil szándékokat. Ezzel szemben Kolumbán Gábor, aki az egyik legsikeresebb civil szervezet, a Civitas Alapítvány elnöke, nem mellékesen az egyik történelmi magyar egyházunk, az unitárius főgondnoka, úgy értékelte a helyzetet, hogy ha az RMDSZ nem vizsgálja felül politikáját, az erdélyi magyar építkezés gátjává válhat.
– Elnézést, de Kolumbán ennél is tovább ment. Szerinte az V. Civil Fórum történelmi fordulópont, amelyen Markó Béla bejelentette, hogy az RMDSZ politikai párt. Kolumbán azt is állította, hogy az erdélyi magyarság most olyan úton halad, amely a parlamenti küszöb alá vezet.
– Szavaiban a tapasztalt politikus megszólalását fedezhetjük fel, neki az RMDSZ-szel komoly elszámolnivalói vannak. A döntés, amellyel 2000-ben megfosztották a felsőházi tagság esélyétől, enyhén szólva vitatható. Kolumbán az RMDSZ által kirekesztett politikus talán legjellemzőbb példája. De a civil szférát nem szabad politikai ellenzékként felfogni, a civil szféra nagyon sokrétűen tagolt világ. Nem szabad a polgári, értelmiségi elégedetlenséget és a politikai ellenzékiséget összekeverni. A politikai ellenzék akkor bírál, ha szerinte valamit rosszul csinál az RMDSZ, és ő azt jobban csinálná. A civil szféra akkor fejezi ki elégedetlenségét, ha az RMDSZ rosszul viszonyul hozzá. Ha az RMDSZ hibásan választja meg választási stratégiáját, ha elvadítja-elidegeníti a szavazókat és emiatt kiesik a parlamentből, ezzel a civil szférának is árt, mert elveszti a támogatási alapok jelentős részét.