Tárgyalási témák rögtönítélő bírónak
Erdélyi Napló, 2002. november 5., XII. évfolyam, 44. (579.) szám
Közismerten lassú a román igazságszolgáltatás, ezért nem nehéz messzemenő találgatásokba kezdeni: vajon kitől kapta a bukaresti 2. kerület bírósága az útmutatást, hogy az SZKT-ülés megkezdése előtt néhány órával feltétlenül lásson napvilágot a Tőkés Lászlót elmarasztaló döntés? A szolgálatkész bíró sietségében az indoklást is hajlandó volt későbbre halasztani, csakhogy határidőre igaza legyen az RMDSZ-nek. Pardon: az RMDSZ operatív vezetőségének.
De ne legyünk rosszak. Örvendezzünk, hogy végre felgyorsíthatók az események. Az érdekvédelmi szervezet vezetőségének érdekeit védelmező ügyvéd számára a lehetőségek végeláthatatlan távlata nyílt meg, ezt a helyzetet feltétlenül ki kell használni.
Az egyik legsürgősebb feladat az lenne, hogy az 1989. december 22-ei amnesztia után ártatlanul elítélt, meghurcolt, kifosztott magyarokat egy-két nap alatt rehabilitálja ez a rögtönítélő bíróság. A hét második felében rendezni lehetne az összes egyházi és más közösségi ingatlan visszaszolgáltatását. Erre egyébként van jogi példa. Az államosítás idején nem sokat bíbelődtek olyan szervezési aprósággal, hogy a jogos tulajdonost az utca jobb vagy bal oldalára tegyék ki. A jogtalan bitorlóval miért bánna kíméletesebben az igazság bajnoka? A székelyföldi közösségi erdőket úgyszintén tollvonással juttathatná vissza a jogos örökösöknek, mielőtt a sokoldalúan fejlődő kapitalisták végképp kiirtják azokat, együtt-împreuna. A magántulajdonban volt ingatlanok helyzetének rendezésében ez a rendkívül hatékony bíróság azzal is jó példát szolgáltathatna, hogy nem azok idejét és pénzét rabolná, akik idejében leadták visszaigénylési okmányaikat, hanem azokat dugná rács mögé, akik elszabotálják az Európa szemkiszúrásáért készült törvények alkalmazását. És ha már itt tartunk: a kolozsvári polgármester rétestészta-pereit néhány óra alatt elintézhetné, a főtéri gödröket betömethetné, hogy majd a 200. évfordulón a bíró arcát ne lehessen dörgedelmes szónoklattal pirongatni.
De ne legyünk rosszak. Örvendezzünk, hogy végre felgyorsíthatók az események. Az érdekvédelmi szervezet vezetőségének érdekeit védelmező ügyvéd számára a lehetőségek végeláthatatlan távlata nyílt meg, ezt a helyzetet feltétlenül ki kell használni.
Az egyik legsürgősebb feladat az lenne, hogy az 1989. december 22-ei amnesztia után ártatlanul elítélt, meghurcolt, kifosztott magyarokat egy-két nap alatt rehabilitálja ez a rögtönítélő bíróság. A hét második felében rendezni lehetne az összes egyházi és más közösségi ingatlan visszaszolgáltatását. Erre egyébként van jogi példa. Az államosítás idején nem sokat bíbelődtek olyan szervezési aprósággal, hogy a jogos tulajdonost az utca jobb vagy bal oldalára tegyék ki. A jogtalan bitorlóval miért bánna kíméletesebben az igazság bajnoka? A székelyföldi közösségi erdőket úgyszintén tollvonással juttathatná vissza a jogos örökösöknek, mielőtt a sokoldalúan fejlődő kapitalisták végképp kiirtják azokat, együtt-împreuna. A magántulajdonban volt ingatlanok helyzetének rendezésében ez a rendkívül hatékony bíróság azzal is jó példát szolgáltathatna, hogy nem azok idejét és pénzét rabolná, akik idejében leadták visszaigénylési okmányaikat, hanem azokat dugná rács mögé, akik elszabotálják az Európa szemkiszúrásáért készült törvények alkalmazását. És ha már itt tartunk: a kolozsvári polgármester rétestészta-pereit néhány óra alatt elintézhetné, a főtéri gödröket betömethetné, hogy majd a 200. évfordulón a bíró arcát ne lehessen dörgedelmes szónoklattal pirongatni.