Körömvizsgálat
Szabadság, 2000. január 11., XII. évfolyam, 7. szám
Adószakértők mondták, hogy a jövő év elején a vásárlások összegezésével fogják felbecsülni az adóbevallások őszinteségét. Ha tehát valaki jobban él, mint fizetése megengedné, ne merészelje letagadni láthatatlan jövedelmét, mert a körme alá néznek.
Próbáljunk előrefutni az időben, lássuk, hogyan néz majd ki az adóűrlap és a valóság összevetése.
Szerény tömbházlakás ajtóján csengetnének, de hiába. A behatolási kísérlet dörömböléssel folytatódik.
– Adóhatóság! Kinyitni! – Majd az ajtó megnyílása után elhangzik az első keresztkérdés: – Miért nem működik a csengő?
– A villamos energia adótartalma kiütötte a biztosítékot.
– Ez nem a mi asztalunk. Hogy a megadózott jövedelmét milyen áruforgalmi adó kifizetésére fordítja, az a maga baja. Ön Átlag Béla? Ne is válaszoljon. Mindent tudunk magáról. Itt van a kimutatás tavalyi költekezéséről. Kezdjük az elején. 2000. január 25-én kifizetett a lakóközösségi társaságnak 650 000 lejt az 1999. novemberi közös költségekért. Beismeri?
– Töredelmesen.
– Mi több, 160 000 lejjel növelte a forgóalapot.
– De csak kényszer hatására.
– Nem az a kérdés, hogy miért fizetett, hanem hogy miből.
– Magam sem tudom.
– Na ez az! Ön, Átlag Béla, adóbevallása szerint 2000 januárjában 810 000 lejes fizetésén kívül semmilyen jövedelmet sem valósított meg, felesége decemberben elfogyasztotta munkanélküli segélyét, gyermekei, ha akarnának sem tudnának koldulni vagy Avram Iancu szeme láttára autóablakot mosni, mert a maffia nem engedné. Látja, mindent tudunk, kár tagadni. Miből vett januárban 15 kenyeret, hogy legalább azzal lakjanak jól, ha fizetését a blokk-költségre fordította?
– Kenyeret nem vásároltam. Hajnalonként kukáztunk.
– Ne hazudjon! A kukákba már rég nem kerül száraz kenyér. És még valami. Miből fizette ki 750 000 lejes lakásadóját?
– Itt valami tévedés forog fenn. A lakásadót nem fizettem ki…
– Januárban nem. De februárban vagy márciusban? Amikor a még nagyobb decemberi és januári közköltséget is kifizette? Mi megértjük, hogy egyik hónapban koplaltak, de egész évben nem bírták volna ki mellékes jövedelem nélkül. Gyorsan ki vele.
– Bevallom, a lakásadóval most is adós vagyok.
– Igen? Ezt ellenőrizzük, de tudja meg, ha kiderül, hogy a lakásadóra is költekezett, megüti a bokáját!
Ez így mehetne több millió háztartásban. Buzgó adóellenőrök pótadót vethetnek ki az ószeren eladott télikabátok árára, a falun élő anyóstól kapott alamizsnára, mindarra, amivel a létminimum alatt élők áttengetik magukat a XX. század utolsó évén.
Lehetnek azonban kivételek is.
Politikailag rosszul tájékozódó adóellenőr véletlenül becsengethet egy sarokháznál, ahol tönkrement bank egykori menedzsere tengeti mindennapjait. Az adóbevallásban a munkanélküli segélyen kívül semmilyen jövedelem sem szerepel, viszont az udvaron lévő egyik garázsba nemrég behajtott egy ötkerékmeghajtású, hároméltű hobbiautó. Ennek eredetét próbálja kipuhatolni az adóellenőr.
– Számla van?
– Már hogy lenne? Az utcán találtam. És ne sokat akadékoskodjon, mert szólok az ügyvédemnek, aki bejáratos a parlamentbe, és elintézi magát az alkotmánybíróságon.
– Akkor bocsánat az ártatlanság vélelmének megszegéséért.
Próbáljunk előrefutni az időben, lássuk, hogyan néz majd ki az adóűrlap és a valóság összevetése.
Szerény tömbházlakás ajtóján csengetnének, de hiába. A behatolási kísérlet dörömböléssel folytatódik.
– Adóhatóság! Kinyitni! – Majd az ajtó megnyílása után elhangzik az első keresztkérdés: – Miért nem működik a csengő?
– A villamos energia adótartalma kiütötte a biztosítékot.
– Ez nem a mi asztalunk. Hogy a megadózott jövedelmét milyen áruforgalmi adó kifizetésére fordítja, az a maga baja. Ön Átlag Béla? Ne is válaszoljon. Mindent tudunk magáról. Itt van a kimutatás tavalyi költekezéséről. Kezdjük az elején. 2000. január 25-én kifizetett a lakóközösségi társaságnak 650 000 lejt az 1999. novemberi közös költségekért. Beismeri?
– Töredelmesen.
– Mi több, 160 000 lejjel növelte a forgóalapot.
– De csak kényszer hatására.
– Nem az a kérdés, hogy miért fizetett, hanem hogy miből.
– Magam sem tudom.
– Na ez az! Ön, Átlag Béla, adóbevallása szerint 2000 januárjában 810 000 lejes fizetésén kívül semmilyen jövedelmet sem valósított meg, felesége decemberben elfogyasztotta munkanélküli segélyét, gyermekei, ha akarnának sem tudnának koldulni vagy Avram Iancu szeme láttára autóablakot mosni, mert a maffia nem engedné. Látja, mindent tudunk, kár tagadni. Miből vett januárban 15 kenyeret, hogy legalább azzal lakjanak jól, ha fizetését a blokk-költségre fordította?
– Kenyeret nem vásároltam. Hajnalonként kukáztunk.
– Ne hazudjon! A kukákba már rég nem kerül száraz kenyér. És még valami. Miből fizette ki 750 000 lejes lakásadóját?
– Itt valami tévedés forog fenn. A lakásadót nem fizettem ki…
– Januárban nem. De februárban vagy márciusban? Amikor a még nagyobb decemberi és januári közköltséget is kifizette? Mi megértjük, hogy egyik hónapban koplaltak, de egész évben nem bírták volna ki mellékes jövedelem nélkül. Gyorsan ki vele.
– Bevallom, a lakásadóval most is adós vagyok.
– Igen? Ezt ellenőrizzük, de tudja meg, ha kiderül, hogy a lakásadóra is költekezett, megüti a bokáját!
Ez így mehetne több millió háztartásban. Buzgó adóellenőrök pótadót vethetnek ki az ószeren eladott télikabátok árára, a falun élő anyóstól kapott alamizsnára, mindarra, amivel a létminimum alatt élők áttengetik magukat a XX. század utolsó évén.
Lehetnek azonban kivételek is.
Politikailag rosszul tájékozódó adóellenőr véletlenül becsengethet egy sarokháznál, ahol tönkrement bank egykori menedzsere tengeti mindennapjait. Az adóbevallásban a munkanélküli segélyen kívül semmilyen jövedelem sem szerepel, viszont az udvaron lévő egyik garázsba nemrég behajtott egy ötkerékmeghajtású, hároméltű hobbiautó. Ennek eredetét próbálja kipuhatolni az adóellenőr.
– Számla van?
– Már hogy lenne? Az utcán találtam. És ne sokat akadékoskodjon, mert szólok az ügyvédemnek, aki bejáratos a parlamentbe, és elintézi magát az alkotmánybíróságon.
– Akkor bocsánat az ártatlanság vélelmének megszegéséért.