A legizgalmasabb kérdés
Szabadság, 1998. június 23., X. évfolyam, 141. szám
Bizonyos orvos- és gyógyszerészkörökben egetverő üdvrivalgás kísérte Bárányi Ferenc menesztését az egészségügyi minisztériumból. Repül a rohadék bozgor – ez a legenyhébb jelző, amelyet ezekben a napokban hallottak a sokkal jobb sorsra érdemes magyar egészségügyi alkalmazottak. Akik munkahelyeiken nagyokat nyeltek, amikor a Bárányi-ügy kapcsán naponta többször elhangzott az egész repertórium, amelyre az európai csatlakozás nyolc ragyogó évében a román hatalmi gépezet, élen a nacionalista sajtóval betanította csőcseléket: az RMDSZ menjen Magyarországra politizálni, ott akarjon magyar oktatást, helységnévtáblát stb., stb.
Ez a szégyentelen kampány egyébként előrelátható volt, ha tekintetbe vesszük, hogy bizonyos orvosi körök Marosvásárhelyen és Kolozsváron egyaránt a Vatra Românească kultúregylet melegágyai voltak, és még most is a Román Nemzeti Egységpártba való belépésre ösztökélnék a pácienseiket, ha tudnák, melyik most az igazi RNEP. De egymás közt a magyar egészségügyisek is összesúgtak, hogy nem értik, mi szüksége van az RMDSZ-nek erre a minisztériumra, amelynek az utóbbi időben egy sor népszerűtlen intézkedést kellett hoznia. Ezzel jár a reform: felfordulással, átfestéssel, nagytakarítással, és ezt az egyik legszegényebb ágazatban bízták az RMDSZ-re. Miért kellett ilyen ravaszul megrajzolt zsákutcába besétálni?
Egyáltalán miért vállal az RMDSZ országmegváltó szerepet, mielőtt azokat a célokat elérné, amelyekért létrejött? Miért akarja boldogítani – akarata ellenére – az összes egészségügyi dolgozót? Miért nem összpontosítjuk erőinket azoknál a tárcáknál, amelyek közvetlenül befolyásolják a kisebbségi létet? Vagyis a tanügynél, a kultúránál, az egyházügynél, a területi fejlesztésnél stb. (ez utóbbinál főleg azért, nehogy újabb tervszerű lakosságcserével járó ipartelepítésre ébredjünk.)
⁂
Különben úgy néz ki, hogy a csütörtöki kormányülés után, amelyen a miniszterek bemutatják erkölcsi bizonyítványukat, megoldódik a nők képviselete a végrehajtó hatalomban. Ugyanis ha Bárányi nem jó a demokráciának csupán azért, mert 40 évvel ezelőtt rákényszerítették a Tito-barát megnyilvánulások jelzésére egy olyan korszakban, amikor az aktuális hivatalos hazugság szerint Jugoszlávia veszélyeztette a román terület épségét és szuverenitását, akkor egyetlen olyan férfi sem tölthet be állami tisztséget, aki 1989 előtt teljesítette katonai szolgálatát. Ugyanis a katonai eskü, amelyet elmormolt és aláírt, tartalmazza a következőket: Szolgálom Románia Népi, illetve Szocialista Köztársaságot (a türkörfordítást a teljes szöveghűségért alkalmaztuk). Márpedig a népi, illetve szocialista Romániának szerves része volt(?) a Securitate is. De még mennyire! Első számú állami intézményként tartották számon, amely nélkül egyetlen lépést sem tehettünk a „jólét és civilizáció csúcsa” felé.
Tehát csak olyan férfiú lehet miniszter, akit felmentettek a katonai szolgálat alól. Továbbá számításba jöhetnek azok a nők, akik nem kerültek valamilyen kapcsolatba a katonasággal. (Ilyen szempontból a szexuális erőszak sem mentség. A kapcsolat, az kapcsolat, és kész.) Viszont az utóbbi időben a párttagoknak nemre való tekintet nélkül szintén alá kellett írniuk egy fogadalmat, amely valami olyasmit tartalmazott, hogy töprengés nélkül szolgálja a programot és annak főtitkárát, aki maga volt a legfőbb szeku. Ugyanakkor a pártonkívüliek szolgálati bevonására felhasználták a szakszervezeteket, a Szocialista Demokrácia Frontját, a Más Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsát stb.
Szóval ha Bárányinak távoznia kellett az egészségügyi tárca éléről, akkor a kormányban a felmentetteken és a háziasszonyokon kívül csak azok vehetnek részt, akiknek elég szoros kapcsolatuk volt a szekuval ahhoz, hogy a kompromittáló oldalak eltűnjenek a dossziéjukból.
⁂
Újabban feszegetnek egy másik kérdést is a dossziékkal kapcsolatban: Tőkés László megmaradhat-e tiszteletbeli elnöknek, ha úgymond egy hajóban evez Bárányival? Nemsokára elválik, hogy az SZKT felmenthet-e valakit abból a tisztségből, amelybe a kongresszus választotta. Ez amolyan ügyrendi kérdés. Sokkal izgalmasabb azonban az a kérdés, vajon hány tagja marad az RMDSZ-nek, ha a szövetség vezető testülete aláveti magát a szekusok akaratának.
Ez a szégyentelen kampány egyébként előrelátható volt, ha tekintetbe vesszük, hogy bizonyos orvosi körök Marosvásárhelyen és Kolozsváron egyaránt a Vatra Românească kultúregylet melegágyai voltak, és még most is a Román Nemzeti Egységpártba való belépésre ösztökélnék a pácienseiket, ha tudnák, melyik most az igazi RNEP. De egymás közt a magyar egészségügyisek is összesúgtak, hogy nem értik, mi szüksége van az RMDSZ-nek erre a minisztériumra, amelynek az utóbbi időben egy sor népszerűtlen intézkedést kellett hoznia. Ezzel jár a reform: felfordulással, átfestéssel, nagytakarítással, és ezt az egyik legszegényebb ágazatban bízták az RMDSZ-re. Miért kellett ilyen ravaszul megrajzolt zsákutcába besétálni?
Egyáltalán miért vállal az RMDSZ országmegváltó szerepet, mielőtt azokat a célokat elérné, amelyekért létrejött? Miért akarja boldogítani – akarata ellenére – az összes egészségügyi dolgozót? Miért nem összpontosítjuk erőinket azoknál a tárcáknál, amelyek közvetlenül befolyásolják a kisebbségi létet? Vagyis a tanügynél, a kultúránál, az egyházügynél, a területi fejlesztésnél stb. (ez utóbbinál főleg azért, nehogy újabb tervszerű lakosságcserével járó ipartelepítésre ébredjünk.)
⁂
Különben úgy néz ki, hogy a csütörtöki kormányülés után, amelyen a miniszterek bemutatják erkölcsi bizonyítványukat, megoldódik a nők képviselete a végrehajtó hatalomban. Ugyanis ha Bárányi nem jó a demokráciának csupán azért, mert 40 évvel ezelőtt rákényszerítették a Tito-barát megnyilvánulások jelzésére egy olyan korszakban, amikor az aktuális hivatalos hazugság szerint Jugoszlávia veszélyeztette a román terület épségét és szuverenitását, akkor egyetlen olyan férfi sem tölthet be állami tisztséget, aki 1989 előtt teljesítette katonai szolgálatát. Ugyanis a katonai eskü, amelyet elmormolt és aláírt, tartalmazza a következőket: Szolgálom Románia Népi, illetve Szocialista Köztársaságot (a türkörfordítást a teljes szöveghűségért alkalmaztuk). Márpedig a népi, illetve szocialista Romániának szerves része volt(?) a Securitate is. De még mennyire! Első számú állami intézményként tartották számon, amely nélkül egyetlen lépést sem tehettünk a „jólét és civilizáció csúcsa” felé.
Tehát csak olyan férfiú lehet miniszter, akit felmentettek a katonai szolgálat alól. Továbbá számításba jöhetnek azok a nők, akik nem kerültek valamilyen kapcsolatba a katonasággal. (Ilyen szempontból a szexuális erőszak sem mentség. A kapcsolat, az kapcsolat, és kész.) Viszont az utóbbi időben a párttagoknak nemre való tekintet nélkül szintén alá kellett írniuk egy fogadalmat, amely valami olyasmit tartalmazott, hogy töprengés nélkül szolgálja a programot és annak főtitkárát, aki maga volt a legfőbb szeku. Ugyanakkor a pártonkívüliek szolgálati bevonására felhasználták a szakszervezeteket, a Szocialista Demokrácia Frontját, a Más Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsát stb.
Szóval ha Bárányinak távoznia kellett az egészségügyi tárca éléről, akkor a kormányban a felmentetteken és a háziasszonyokon kívül csak azok vehetnek részt, akiknek elég szoros kapcsolatuk volt a szekuval ahhoz, hogy a kompromittáló oldalak eltűnjenek a dossziéjukból.
⁂
Újabban feszegetnek egy másik kérdést is a dossziékkal kapcsolatban: Tőkés László megmaradhat-e tiszteletbeli elnöknek, ha úgymond egy hajóban evez Bárányival? Nemsokára elválik, hogy az SZKT felmenthet-e valakit abból a tisztségből, amelybe a kongresszus választotta. Ez amolyan ügyrendi kérdés. Sokkal izgalmasabb azonban az a kérdés, vajon hány tagja marad az RMDSZ-nek, ha a szövetség vezető testülete aláveti magát a szekusok akaratának.