Elhízott a macska
Szabadság, 1998. június 18., X. évfolyam, 137. szám
Ha valaki látott már közös tálból enni kutyát és macskát, akkor mérget vehet rá, hogy a macska tányérjából ettek – írta Bárány Anzelm a Napi Magyarországban a két választási menet között, amikor bizonyossá vált, hogy a kormánykoalícióban az MSZP-vel elköltött elemózsiától az SZDSZ erősen lesoványodott.
Itt is valami hasonló dolog történik: közös tálból falatozik a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a Demokrata Párt. De a macska nem fogy le, sőt egyre energikusabban ficánkol. A természetellenes jelenség megértéséért a rajzfilm világához fordulhatunk segítségért, ahol bármi megtörténhet. A virtuális valóságban előfordulhat, hogy a kutya álmatag, és a macskának nem is kell rafináltnak lennie. Ez a képlet azonban nem tükrözi hitelesen az itteni pártpolitikai helyzetet. Ebben a rajzfilmben ugyanis több a szereplő. Van egy szürke egérke is, és neki semmi sem sikerül. Ahogy a kisebbségi romániai Jerry megpróbál némi választási táplálékhoz, például Bolyai-egyetemhez, vagy legalább egy félig önálló tanszékhez jutni, a kutyában rögtön felágaskodik valamelyik Pruteanu szelleme, és elzavarja a közös táltól.
A macska érvényesülésére így csak egy magyarázat van: sokkal okosabb, ravaszabb (politikusabb?) a kutyánál. Falatozáskor gyakorta felmutat az égre, hogy né, és mire a kutya észbekap, hogy nincs semmi látnivaló, a macska már fel is falta az értékes tápszert – pontosabban az ipar, az erdészet vagy a bankrendszer valamely szeletét, amelyet aznap kitettek a közös tányérba.
Mit tehet ilyen különös helyzetben a kutya? Tudja, hogy a macska gazdag tapasztalatokra tett szert korábbi kormányzási részvétele idején, sőt azelőttről is vannak különleges talpraesési ismeretei, amikor kommunista apukák előszeretettel küldték fiaikat a kapitalista iskolákba tanulni. Bezzeg nem féltették csemetéiket attól a szörnyű jövőképtől, amit idehaza ők maguk festettek a nyugati világ rombadőléséről. A macska az itteni politikai képletben olyan különleges tulajdonságokkal rendelkezik, mintha keresztezték volna a rókával. (Aki ezt genetikailag nem akarja elhinni, azt újfent figyelmeztetjük, hogy a politika és a rajzfilm világában bármi előfordulhat, főleg a Balkánon.)
A kutya sejti, hogy behozhatatlan hátrányban van a macskával szemben. Számára már nem adatik meg az alkalom ugyanolyan ismeretek felhalmozására, és az idő is ellene dolgozik. Már nem sok tápszer maradt raktáron. Mit tegyen?
A parasztpárt sokszínű, nem csak Pruteanukkal van megáldva. Hanem egyik tényleges alelnöke Victor Ciorbea, akit eltávolítottak ugyan a közös tányér felügyeletétől – ha egyáltalán szabad keze volt a gátlástalan habzsolás akadályozásában –, de pártjának vezetőségében maradt, és így eljutnak hozzá a bizalmas értesülések, és azok kiváltják aggodalmát. Ilyen az alaptermészete. Ő képtelen harácsolni, kifordulna tőle a gyomra, és úgy képzeli, hogy másoknak sem szabad sokkal jobban élni a népnél. Ja, mert elfelejtettük megjegyezni, hogy ebben a politikai rajzfilmben a közös tálat a lakossági adóból töltik fel.
Ha másvalaki pakolt volna ki a Demokrata Párt viselt és jelenleg is viseletes dolgairól, kereshetnénk a háttérbeli mozgatórugókat. De Victor Ciorbea nyíltságához, becsületességéhez nem fér kétség. Amikor ő a fején találta a szöget a vörös klientúrával, amelynek az érdekvédelmére vállalkozott a Demokrata Párt, biztosak lehetünk abban, hogy a reform és az ország sorsa iránti aggodalom mondatta ki vele a súlyos vádat és nem a „fehér” klientúra.
Előfordulhat, hogy Victor Ciorbea nem számolt eléggé a következményekkel. Meglehet, hogy elemzéseivel a Demokrata Pártot még nyíltabban a vörös klientúrához, esetleg éppen a korábbi anyapárthoz, az Iliescu-féle Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjához láncolja. És akkor az előrehozott parlamenti választás már csak napok és nem politikai döntés kérdése. Viszont ha a választáson a kommunista kapitalizmus hibridpolitikusai kapják meg a bizalmat, akkor Victor Ciorbeának egyéb vigasza nem marad, minthogy újból kipróbálta, milyen vezetőket érdemel népe.
Itt is valami hasonló dolog történik: közös tálból falatozik a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a Demokrata Párt. De a macska nem fogy le, sőt egyre energikusabban ficánkol. A természetellenes jelenség megértéséért a rajzfilm világához fordulhatunk segítségért, ahol bármi megtörténhet. A virtuális valóságban előfordulhat, hogy a kutya álmatag, és a macskának nem is kell rafináltnak lennie. Ez a képlet azonban nem tükrözi hitelesen az itteni pártpolitikai helyzetet. Ebben a rajzfilmben ugyanis több a szereplő. Van egy szürke egérke is, és neki semmi sem sikerül. Ahogy a kisebbségi romániai Jerry megpróbál némi választási táplálékhoz, például Bolyai-egyetemhez, vagy legalább egy félig önálló tanszékhez jutni, a kutyában rögtön felágaskodik valamelyik Pruteanu szelleme, és elzavarja a közös táltól.
A macska érvényesülésére így csak egy magyarázat van: sokkal okosabb, ravaszabb (politikusabb?) a kutyánál. Falatozáskor gyakorta felmutat az égre, hogy né, és mire a kutya észbekap, hogy nincs semmi látnivaló, a macska már fel is falta az értékes tápszert – pontosabban az ipar, az erdészet vagy a bankrendszer valamely szeletét, amelyet aznap kitettek a közös tányérba.
Mit tehet ilyen különös helyzetben a kutya? Tudja, hogy a macska gazdag tapasztalatokra tett szert korábbi kormányzási részvétele idején, sőt azelőttről is vannak különleges talpraesési ismeretei, amikor kommunista apukák előszeretettel küldték fiaikat a kapitalista iskolákba tanulni. Bezzeg nem féltették csemetéiket attól a szörnyű jövőképtől, amit idehaza ők maguk festettek a nyugati világ rombadőléséről. A macska az itteni politikai képletben olyan különleges tulajdonságokkal rendelkezik, mintha keresztezték volna a rókával. (Aki ezt genetikailag nem akarja elhinni, azt újfent figyelmeztetjük, hogy a politika és a rajzfilm világában bármi előfordulhat, főleg a Balkánon.)
A kutya sejti, hogy behozhatatlan hátrányban van a macskával szemben. Számára már nem adatik meg az alkalom ugyanolyan ismeretek felhalmozására, és az idő is ellene dolgozik. Már nem sok tápszer maradt raktáron. Mit tegyen?
A parasztpárt sokszínű, nem csak Pruteanukkal van megáldva. Hanem egyik tényleges alelnöke Victor Ciorbea, akit eltávolítottak ugyan a közös tányér felügyeletétől – ha egyáltalán szabad keze volt a gátlástalan habzsolás akadályozásában –, de pártjának vezetőségében maradt, és így eljutnak hozzá a bizalmas értesülések, és azok kiváltják aggodalmát. Ilyen az alaptermészete. Ő képtelen harácsolni, kifordulna tőle a gyomra, és úgy képzeli, hogy másoknak sem szabad sokkal jobban élni a népnél. Ja, mert elfelejtettük megjegyezni, hogy ebben a politikai rajzfilmben a közös tálat a lakossági adóból töltik fel.
Ha másvalaki pakolt volna ki a Demokrata Párt viselt és jelenleg is viseletes dolgairól, kereshetnénk a háttérbeli mozgatórugókat. De Victor Ciorbea nyíltságához, becsületességéhez nem fér kétség. Amikor ő a fején találta a szöget a vörös klientúrával, amelynek az érdekvédelmére vállalkozott a Demokrata Párt, biztosak lehetünk abban, hogy a reform és az ország sorsa iránti aggodalom mondatta ki vele a súlyos vádat és nem a „fehér” klientúra.
Előfordulhat, hogy Victor Ciorbea nem számolt eléggé a következményekkel. Meglehet, hogy elemzéseivel a Demokrata Pártot még nyíltabban a vörös klientúrához, esetleg éppen a korábbi anyapárthoz, az Iliescu-féle Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjához láncolja. És akkor az előrehozott parlamenti választás már csak napok és nem politikai döntés kérdése. Viszont ha a választáson a kommunista kapitalizmus hibridpolitikusai kapják meg a bizalmat, akkor Victor Ciorbeának egyéb vigasza nem marad, minthogy újból kipróbálta, milyen vezetőket érdemel népe.