A kiút nem a kivezető út
Szabadság, 1998. június 17., X. évfolyam, 136. szám
Egységes álláspont melletti elkötelezettséget sürget Tőkés László
Most, hogy az egyetemi autonómiára hivatkozva a magyarság kompromisszumos elvárásait is elutasítják, lát-e valamilyen kiutat? – kérdeztük Tőkés Lászlótól, az RMDSZ tiszteletbeli elnökétől.
– A kolozsvári egyetemi szenátus állásfoglalása a cinizmus teteje. Az autonómiával próbálják agyonütni az autonómiát. De nem is ez a probléma lényege, hanem az, hogy a négypontos kormánykoalíciós megállapodás aláírásakor a szövetségi elnök nem ragaszkodott mandátumához. A kolozsvári MKT-ülés felhívása, a marosvásárhelyi, nagyváradi, temesvári, székelyudvarhelyi és más szervezetek állásfoglalásai után nem lett volna szabad olyan kompromisszumokba belemenni, amelyek elszívják a levegőt a kolozsvári kezdeményezéstől, a Bolyai-egyetem újralétesítésére irányuló erőfeszítéstől, amely különben kongresszusi célunk is. Sajnos, ahelyett, hogy legalább néhány napra egységes maradna a magyarság, az álláspontok szélesen szóródnak. Így a kisebbségi jogok ellenzőinek könnyű kijátszani az RMDSZ-t. A kiutat abban látom, ha az RMDSZ-vezetőség egységesen elkötelezi magát egy álláspont mellett, és abból semmilyen konjunkturális nyomásra sem enged.
– Tehát a kiút nem a kormányból kivezető út? Ezt a kérdést az sugallja, hogy mostanában is gyakran elhangzik az állítás, miszerint ön ellenezte a kormányba lépést, és már nem is tiltakozik ellene.
– A magyarázat egyszerű: belefáradtam az örökös pontosításba, tisztázásba. Sajnos, éppen Markó Béla sulykolja a közvéleménybe, hogy én kezdettől fogva elleneztem volna a kormányzásban való részvételt, noha az egyik SZKT-ülésre megszereztem a bukaresti tanácskozás jegyzőkönyvét és felolvastam, hogy miképpen fejtettem ki véleményemet a kormányba lépés módozatairól, és semmiképpen sem az elutasításáról. Ma is fenntartom, hogy csakis a belépés módjáról folyhatott vita, de hiába, a rólam terjesztett kliséket kitartóan működtetik.
Most, hogy az egyetemi autonómiára hivatkozva a magyarság kompromisszumos elvárásait is elutasítják, lát-e valamilyen kiutat? – kérdeztük Tőkés Lászlótól, az RMDSZ tiszteletbeli elnökétől.
– A kolozsvári egyetemi szenátus állásfoglalása a cinizmus teteje. Az autonómiával próbálják agyonütni az autonómiát. De nem is ez a probléma lényege, hanem az, hogy a négypontos kormánykoalíciós megállapodás aláírásakor a szövetségi elnök nem ragaszkodott mandátumához. A kolozsvári MKT-ülés felhívása, a marosvásárhelyi, nagyváradi, temesvári, székelyudvarhelyi és más szervezetek állásfoglalásai után nem lett volna szabad olyan kompromisszumokba belemenni, amelyek elszívják a levegőt a kolozsvári kezdeményezéstől, a Bolyai-egyetem újralétesítésére irányuló erőfeszítéstől, amely különben kongresszusi célunk is. Sajnos, ahelyett, hogy legalább néhány napra egységes maradna a magyarság, az álláspontok szélesen szóródnak. Így a kisebbségi jogok ellenzőinek könnyű kijátszani az RMDSZ-t. A kiutat abban látom, ha az RMDSZ-vezetőség egységesen elkötelezi magát egy álláspont mellett, és abból semmilyen konjunkturális nyomásra sem enged.
– Tehát a kiút nem a kormányból kivezető út? Ezt a kérdést az sugallja, hogy mostanában is gyakran elhangzik az állítás, miszerint ön ellenezte a kormányba lépést, és már nem is tiltakozik ellene.
– A magyarázat egyszerű: belefáradtam az örökös pontosításba, tisztázásba. Sajnos, éppen Markó Béla sulykolja a közvéleménybe, hogy én kezdettől fogva elleneztem volna a kormányzásban való részvételt, noha az egyik SZKT-ülésre megszereztem a bukaresti tanácskozás jegyzőkönyvét és felolvastam, hogy miképpen fejtettem ki véleményemet a kormányba lépés módozatairól, és semmiképpen sem az elutasításáról. Ma is fenntartom, hogy csakis a belépés módjáról folyhatott vita, de hiába, a rólam terjesztett kliséket kitartóan működtetik.