Megmérettetés és sápadozás
Szabadság, 1998. június 1., X. évfolyam, 122. szám
Kolozsváron május 30-án, a 36-os tanügyi kormányrendelet hatályba lépésének évfordulóján és kevéssel érvényvesztése előtt az RMDSZ helyi szervezete Megyei Képviselői Tanácsának bővített ülésén elhatározták: felkérik a parlamenti frakciót, hogy június 15-ig terjesszen elő törvénytervezetet a Bolyai Tudományegyetem újralétesítésére.
A rendkívüli MKT-ülésen meghívottként részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Tőkés László tiszteletbeli elnök, Kötő József oktatásügyi államtitkár, valamint a Babeş–Bolyai Tudományegyetem több tanára. Az ülés megnyitásakor Gyémánt Mihály felkérte a vitában részvevőket, hogy a Bolyai-problematikára összpontosítsanak, a különfélék megtárgyalásakor is kizárólag tanügyi kérdésekre szorítkozzanak. Ez többnyire sikerült.
Vitaindítójában Horváth Andor, a Bolyai Társaság elnöke alapos helyzetelemzést nyújtott. Új a román kormány, új az illetékes államtitkár, ugyanakkor a multikulturalitás elvét állampolitika rangjára emelték. A magyarországi választások kimenetele megkönnyíti dolgainkat, de bizonyos szempontból nehezíti is, mert megnövekedhet a belpolitikai nyomás. A Bolyai egyetem újralétesítésének folyamata, amely 1990-ben indult be, nem állt meg, valami mindig történik, de a cél még messze, és válság van, pénzügyi korlátokkal, megnövekednek a távolságok térben és időben, válságban van a román közvélemény is, mert félrevezették, válságos az RMDSZ viszonya is a civil szervezetekkel, ez pedig a tömegek depolitizálásához vezethet. Hangsúlyozta, jó politizálás eredmények nélkül nincs, fel kell ismerni a határt, amelyen túl a kompromisszumok veszélyeztetik a célokat. Az első kormányalakításkor, az átalakításkor, az új kormány megalakításakor hiba volt nem erőltetni a lehetőségek kihasználását. Nem vonható kétségbe az RMDSZ vezetőségének mandátuma, de a döntéshozás válságban van. Egyesek szerint nem mutatható ki előrelépés, mások pedig úgy vélik, hogy majdnem mindent elértünk a Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében.
Kötő József helyzetértékelése szerint a fokozatos eredmények elérése is lehet az eredményesség fokmérője. A részeredmények között említette a teljes körű kisebbségi oktatáspolitika kidolgozását, a hat főiskolai intézmény tagozatosításának tervét, a minisztériumi határozatot, amely szerint magyar tankönyvek beszerezhetők fordításból, eredeti alkotásból vagy importból.
A következőkben a meghívottak felszólalásaiból idézünk. Tőkés Elek szerint az új miniszterelnök ígéretére nem nagyon lehet alapozni, ha az saját pártjából való minisztereiben sem bízhat. Abodi Nagy Bélajavasolta, hozzák nyilvánosságra az oktatáspolitikai elgondolást, mert attól tart, hogy morzsákból nem áll össze a torta. Péntek János Szilágyi Pál rektorhelyettes távollétében ismertette a magyar oktatás helyzetét a BBT-én, mondván, hogy az távol áll attól, amit akarunk, mégsem választhatjuk a koszovói kivonulási modellt. Muzsnai Csaba több kicsi egyetem és tagozat mellett szállt síkra, hogy ne legyen baj, de lehurrogták. Hajdó Csaba előterjesztette a KMDSZ állásfoglalását, amely szerint az RMDSZ jelenlegi politikai eszközei hatástalanok, majd arra figyelmeztetett, hogy a legjobb kormány sem fog mandátumának utolsó évében Bolyai egyetemet engedélyezni, tehát az esély egyre csökken. Müller Ádám az EME álláspontját fejtette ki, Pálfalvi Attila pedig az egyetem működtetésének feltételrendszerét taglalta. Furdek Mátyás zsákutcának nevezte a tagozatosítást, mert az autonóm szenátus bármikor leszavazhatja, és az új egyetemi központ felépítésében sem lát lehetőséget, mert az tíz évig is elhúzódhat, és kifejezte sajnálatát, hogy Kötő József csak most fedezte fel a multikulturalitás csapdáját. Nagy Károly 45 évi egyetemi tanári tapasztalatára hivatkozva hangsúlyozta, hogy a sovinizmustól túlfűtött térségben, amilyen Románia, elfogadhatatlan az anyanyelvi oktatás közös intézményekben, mert az asszimiláció agyafúrt eszközeivel kihúzzák az ember lába alól a talajt. Tonk Sándor leszögezte, hogy a labda már nem a szakemberek, hanem a politikusok térfelén van, készüljön végre törvény az önálló magyar egyetem újralétesítésére. Czirják Árpád római katolikus érseki helynök bibliai idézettel célzott arra, hogy a kevésnek találtatás miatt az elnökségi asztalnál ülőknek el kell sápadniuk. Vekov Károly emlékeztetett Jenei Dezső nyolc évvel ezelőtt kidolgozott oktatáspolitikai elképzelésére, amelyet most újra felfedeztek, de közben telik az idő, és professzorainkat kísérjük ki a Házsongárdi temetőbe.
A meghívottak után szót kaptak az MKT-tagok is. Eckstein-Kovács Péter figyelmeztetett: a kormányból kilépni könnyű, bent maradni és eredményt elérni nehezebb, továbbá annak alapján is mérlegelni kell a kormányban maradást, hogy korábban hét évig mit értünk el. Balázs Sándor azt sürgette, hogy mielőtt a parlament megváltoztatná a kormányhatározatot, terjesszenek elő törvénytervezetet a Bolyai egyetem újralétesítéséről, amelyben meg kell említeni, hogy jogorvoslatról, joghelyreállításról van szó. Donogán Péter az eddigi kompromisszumokat sorolta fel, többek között azt, hogy nem tudtak élni az 500 000 aláírással benyújtott törvénytervezet súlyával, beleegyeztek a történelem és a földrajz román nyelvű oktatásába, ennek a visszalépési folyamatnak véget kell vetni. Lakatos András szerint csak hajózni szükséges, élni nem, és nem szükséges kormányban lenni, nem szükséges lemondani a kettős állampolgárságról, nem szükséges elhatárolódni a MIÉP-től, nem szükséges mindig ellentmondani a tiszteletbeli elnöknek, mert már szállóigévé vált, hogy Tőkésnek soha sincs igaza, mindig csak lesz. Farkas Zoltán az ügymenet leegyszerűsítését javasolta azzal, hogy a királyi rendelettel létrehozott, majd megszüntetett egyetemet elnöki rendelet bármikor helyreállíthatja. Bucur Ildikó a terem hangulatából arra a következtetésre jutott, hogy azokat tapsolták meg hangosabban, akik a reménytelenséget ecsetelték, ezzel szemben ő gratulál az RMDSZ vezetőségének, mert az nem végzi rosszul a dolgát. A terem hangulatát jellemezte, hogy ezt a felszólalást nem tapsolták meg. Kónya-Hamar Sándor vállalta, hogy ha más mód nem adódik, ő maga nyújtja be a képviselőházban a Bolyai egyetem újralétesítésének törvénytervezetét. Szabó Árpád unitárius püspök végezetül az egyházi, az állami és a közösségi tanintézetek vagyonjogi viszonyáról fejtette ki véleményét.
Tőkés László kijelentette: ő nem sápad el a megmérettetéskor. Az 1996 novemberi SZKT-üléstől kezdve mindvégig a csúcsvezetőségével ellentétes álláspontja volt a kormányban való részvétel módját illetően. Ilyen homályos elképzelésekkel nem is lehet eredményt elérni – hangoztatta –, a nem eredményes politika fényesítése pedig önámítás. Köszönetet mondott a kolozsváriaknak, hogy ezt a kérdést felpiszkálták a hamu alól.
Markó Béla bevallotta: 1996 őszén esélyt látott a kormányzásban, és ha másfél év múltán kiderül, hogy az RMDSZ tévedett, történelmi vétket követett el, akkor le kell vonni a személyi konzekvenciákat. De megdöbbentette a keserűség, a reménytelenség, szerinte erre a hangulatra oda kell figyelni, mert más szervezetben is tapasztalható. Sajnálatosnak tartotta, hogy egyesek hagyják becsapni magukat olyasmivel, hogy az RMDSZ lemondott a kettős állampolgárságról, holott azt senki fel nem ajánlotta. Ugyanakkor a csúcsvezetőség is aggodalommal, kétellyel követi a tanügyi és a helyhatósági kormányrendelet sorsát. Az egész koalíció kudarcokkal viaskodik, előrehozott választásokat latolgat. Végezetül leszögezte, hogy ha a 22-es és a 36-os kormányrendelet elesik, az RMDSZ nem tekintheti magát a kormánykoalíciós partnerek szövetségesének.
⁂
A tanácskozáson megkérdezték: a kormánykoalícióban felvetették-e nyíltan, határozottan, hogy az RMDSZ el kívánja érni a Bolyai Tudományegyetem újraindítását Kolozsváron? A válasz szombat este Ion Diaconescu parasztpárti elnöktől jött: szerinte szó sem lehet magyar egyetemről Kolozsváron, mert ott már van egy multikulturális egyetem.
A koalíciós partner tehát nem akar segíteni az RMDSZ csúcsvezetőségének a szorongatott helyzetben. Ezzel fizeti vissza az RMDSZ jó szolgálatait, többek között azt, hogy a múlt héten a romániai magyarság képviselője is Románia nemzetközi megfigyelésének megszüntetése mellett szavazott Strasbourgban.
⁂
A beszámolóhoz kénytelenek vagyunk még egy megjegyzést fűzni. Markó Béla félrevezetésről beszélt a kettős állampolgársággal kapcsolatban. Ha lapunkra is célzott, le kell szögeznünk: egyetlen alkalommal sem állítottuk, hogy az RMDSZ egyes vezetői felajánlott lehetőségről mondtak le. Nem. Még csak fel sem ajánlották, és illetékeseink már lemondtak róla. Sőt, még el sem kezdődött a vita, hogy mi is kellene nekünk, és meghatalmazott képviselőink már lemondtak arról a valamiről. Ilyen logika alapján a Bolyai Tudományegyetemről is bármikor lemondhatnak, mert nincs rá ajánlat és nem is lesz. Egyébként erre már történt kísérlet, majdnem másfél évvel ezelőtt, éppen Kolozsváron, a korábbi RMDSZ-es államtitkár jelenlétében.
A rendkívüli MKT-ülésen meghívottként részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Tőkés László tiszteletbeli elnök, Kötő József oktatásügyi államtitkár, valamint a Babeş–Bolyai Tudományegyetem több tanára. Az ülés megnyitásakor Gyémánt Mihály felkérte a vitában részvevőket, hogy a Bolyai-problematikára összpontosítsanak, a különfélék megtárgyalásakor is kizárólag tanügyi kérdésekre szorítkozzanak. Ez többnyire sikerült.
Vitaindítójában Horváth Andor, a Bolyai Társaság elnöke alapos helyzetelemzést nyújtott. Új a román kormány, új az illetékes államtitkár, ugyanakkor a multikulturalitás elvét állampolitika rangjára emelték. A magyarországi választások kimenetele megkönnyíti dolgainkat, de bizonyos szempontból nehezíti is, mert megnövekedhet a belpolitikai nyomás. A Bolyai egyetem újralétesítésének folyamata, amely 1990-ben indult be, nem állt meg, valami mindig történik, de a cél még messze, és válság van, pénzügyi korlátokkal, megnövekednek a távolságok térben és időben, válságban van a román közvélemény is, mert félrevezették, válságos az RMDSZ viszonya is a civil szervezetekkel, ez pedig a tömegek depolitizálásához vezethet. Hangsúlyozta, jó politizálás eredmények nélkül nincs, fel kell ismerni a határt, amelyen túl a kompromisszumok veszélyeztetik a célokat. Az első kormányalakításkor, az átalakításkor, az új kormány megalakításakor hiba volt nem erőltetni a lehetőségek kihasználását. Nem vonható kétségbe az RMDSZ vezetőségének mandátuma, de a döntéshozás válságban van. Egyesek szerint nem mutatható ki előrelépés, mások pedig úgy vélik, hogy majdnem mindent elértünk a Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében.
Kötő József helyzetértékelése szerint a fokozatos eredmények elérése is lehet az eredményesség fokmérője. A részeredmények között említette a teljes körű kisebbségi oktatáspolitika kidolgozását, a hat főiskolai intézmény tagozatosításának tervét, a minisztériumi határozatot, amely szerint magyar tankönyvek beszerezhetők fordításból, eredeti alkotásból vagy importból.
A következőkben a meghívottak felszólalásaiból idézünk. Tőkés Elek szerint az új miniszterelnök ígéretére nem nagyon lehet alapozni, ha az saját pártjából való minisztereiben sem bízhat. Abodi Nagy Bélajavasolta, hozzák nyilvánosságra az oktatáspolitikai elgondolást, mert attól tart, hogy morzsákból nem áll össze a torta. Péntek János Szilágyi Pál rektorhelyettes távollétében ismertette a magyar oktatás helyzetét a BBT-én, mondván, hogy az távol áll attól, amit akarunk, mégsem választhatjuk a koszovói kivonulási modellt. Muzsnai Csaba több kicsi egyetem és tagozat mellett szállt síkra, hogy ne legyen baj, de lehurrogták. Hajdó Csaba előterjesztette a KMDSZ állásfoglalását, amely szerint az RMDSZ jelenlegi politikai eszközei hatástalanok, majd arra figyelmeztetett, hogy a legjobb kormány sem fog mandátumának utolsó évében Bolyai egyetemet engedélyezni, tehát az esély egyre csökken. Müller Ádám az EME álláspontját fejtette ki, Pálfalvi Attila pedig az egyetem működtetésének feltételrendszerét taglalta. Furdek Mátyás zsákutcának nevezte a tagozatosítást, mert az autonóm szenátus bármikor leszavazhatja, és az új egyetemi központ felépítésében sem lát lehetőséget, mert az tíz évig is elhúzódhat, és kifejezte sajnálatát, hogy Kötő József csak most fedezte fel a multikulturalitás csapdáját. Nagy Károly 45 évi egyetemi tanári tapasztalatára hivatkozva hangsúlyozta, hogy a sovinizmustól túlfűtött térségben, amilyen Románia, elfogadhatatlan az anyanyelvi oktatás közös intézményekben, mert az asszimiláció agyafúrt eszközeivel kihúzzák az ember lába alól a talajt. Tonk Sándor leszögezte, hogy a labda már nem a szakemberek, hanem a politikusok térfelén van, készüljön végre törvény az önálló magyar egyetem újralétesítésére. Czirják Árpád római katolikus érseki helynök bibliai idézettel célzott arra, hogy a kevésnek találtatás miatt az elnökségi asztalnál ülőknek el kell sápadniuk. Vekov Károly emlékeztetett Jenei Dezső nyolc évvel ezelőtt kidolgozott oktatáspolitikai elképzelésére, amelyet most újra felfedeztek, de közben telik az idő, és professzorainkat kísérjük ki a Házsongárdi temetőbe.
A meghívottak után szót kaptak az MKT-tagok is. Eckstein-Kovács Péter figyelmeztetett: a kormányból kilépni könnyű, bent maradni és eredményt elérni nehezebb, továbbá annak alapján is mérlegelni kell a kormányban maradást, hogy korábban hét évig mit értünk el. Balázs Sándor azt sürgette, hogy mielőtt a parlament megváltoztatná a kormányhatározatot, terjesszenek elő törvénytervezetet a Bolyai egyetem újralétesítéséről, amelyben meg kell említeni, hogy jogorvoslatról, joghelyreállításról van szó. Donogán Péter az eddigi kompromisszumokat sorolta fel, többek között azt, hogy nem tudtak élni az 500 000 aláírással benyújtott törvénytervezet súlyával, beleegyeztek a történelem és a földrajz román nyelvű oktatásába, ennek a visszalépési folyamatnak véget kell vetni. Lakatos András szerint csak hajózni szükséges, élni nem, és nem szükséges kormányban lenni, nem szükséges lemondani a kettős állampolgárságról, nem szükséges elhatárolódni a MIÉP-től, nem szükséges mindig ellentmondani a tiszteletbeli elnöknek, mert már szállóigévé vált, hogy Tőkésnek soha sincs igaza, mindig csak lesz. Farkas Zoltán az ügymenet leegyszerűsítését javasolta azzal, hogy a királyi rendelettel létrehozott, majd megszüntetett egyetemet elnöki rendelet bármikor helyreállíthatja. Bucur Ildikó a terem hangulatából arra a következtetésre jutott, hogy azokat tapsolták meg hangosabban, akik a reménytelenséget ecsetelték, ezzel szemben ő gratulál az RMDSZ vezetőségének, mert az nem végzi rosszul a dolgát. A terem hangulatát jellemezte, hogy ezt a felszólalást nem tapsolták meg. Kónya-Hamar Sándor vállalta, hogy ha más mód nem adódik, ő maga nyújtja be a képviselőházban a Bolyai egyetem újralétesítésének törvénytervezetét. Szabó Árpád unitárius püspök végezetül az egyházi, az állami és a közösségi tanintézetek vagyonjogi viszonyáról fejtette ki véleményét.
Tőkés László kijelentette: ő nem sápad el a megmérettetéskor. Az 1996 novemberi SZKT-üléstől kezdve mindvégig a csúcsvezetőségével ellentétes álláspontja volt a kormányban való részvétel módját illetően. Ilyen homályos elképzelésekkel nem is lehet eredményt elérni – hangoztatta –, a nem eredményes politika fényesítése pedig önámítás. Köszönetet mondott a kolozsváriaknak, hogy ezt a kérdést felpiszkálták a hamu alól.
Markó Béla bevallotta: 1996 őszén esélyt látott a kormányzásban, és ha másfél év múltán kiderül, hogy az RMDSZ tévedett, történelmi vétket követett el, akkor le kell vonni a személyi konzekvenciákat. De megdöbbentette a keserűség, a reménytelenség, szerinte erre a hangulatra oda kell figyelni, mert más szervezetben is tapasztalható. Sajnálatosnak tartotta, hogy egyesek hagyják becsapni magukat olyasmivel, hogy az RMDSZ lemondott a kettős állampolgárságról, holott azt senki fel nem ajánlotta. Ugyanakkor a csúcsvezetőség is aggodalommal, kétellyel követi a tanügyi és a helyhatósági kormányrendelet sorsát. Az egész koalíció kudarcokkal viaskodik, előrehozott választásokat latolgat. Végezetül leszögezte, hogy ha a 22-es és a 36-os kormányrendelet elesik, az RMDSZ nem tekintheti magát a kormánykoalíciós partnerek szövetségesének.
⁂
A tanácskozáson megkérdezték: a kormánykoalícióban felvetették-e nyíltan, határozottan, hogy az RMDSZ el kívánja érni a Bolyai Tudományegyetem újraindítását Kolozsváron? A válasz szombat este Ion Diaconescu parasztpárti elnöktől jött: szerinte szó sem lehet magyar egyetemről Kolozsváron, mert ott már van egy multikulturális egyetem.
A koalíciós partner tehát nem akar segíteni az RMDSZ csúcsvezetőségének a szorongatott helyzetben. Ezzel fizeti vissza az RMDSZ jó szolgálatait, többek között azt, hogy a múlt héten a romániai magyarság képviselője is Románia nemzetközi megfigyelésének megszüntetése mellett szavazott Strasbourgban.
⁂
A beszámolóhoz kénytelenek vagyunk még egy megjegyzést fűzni. Markó Béla félrevezetésről beszélt a kettős állampolgársággal kapcsolatban. Ha lapunkra is célzott, le kell szögeznünk: egyetlen alkalommal sem állítottuk, hogy az RMDSZ egyes vezetői felajánlott lehetőségről mondtak le. Nem. Még csak fel sem ajánlották, és illetékeseink már lemondtak róla. Sőt, még el sem kezdődött a vita, hogy mi is kellene nekünk, és meghatalmazott képviselőink már lemondtak arról a valamiről. Ilyen logika alapján a Bolyai Tudományegyetemről is bármikor lemondhatnak, mert nincs rá ajánlat és nem is lesz. Egyébként erre már történt kísérlet, majdnem másfél évvel ezelőtt, éppen Kolozsváron, a korábbi RMDSZ-es államtitkár jelenlétében.