Nits Árpád

Tisztelem az erdélyi románok harcát a nemzeti létért, és nagyra becsülöm Erdély együttélési hagyományait, amely a közeljövőben európai modellé válhat – mondotta bevezetőjében Adrian Severin külügyminiszter az Egyetemiek Háza nagytermében tegnap, az Avram Iancu Hazafias-művelődési Társaság kezdeményezésére szervezett találkozón, amelyen minden erdélyi megyét meghívottak képviseltek. Severin Románia jelenlegi kormányának külpolitikáját ismertetve, kulcsszóként határozta meg a megbékélést a szomszédokkal, azokkal a népekkel, amelyekkel a történelem során a legtöbb osztanivaló akadt. Egyébként nem lehet szó euroatlanti beilleszkedésről, hanem csak elszigetelődésről egy ütközőövezetben, az eurázsiai törésvonal mentén.
Tömör, logikus, közérthető előadását a terem lélegzetvisszafojtva hallgatta. A megfigyelőnek olyan érzése támadt, hogy ezután senkinek sem lesz kérdése, ellenvetése, hiszen minden olyan világos. Emelkedett volt a hangulat akkor is, amikor átnyújtották Adrian Severinnek a nevére kiállított egyesületi tagkönyvet, valamint a Mócvidékről küldött ajándékot, a kétliteres üveget szilvapálinkával. Aztán elkezdődtek a kérdések...
Hogyan lehet arra kérni az áldozatot, hogy felejtse a hóhérjától elszenvedett sérelmeket? Az ilyen és hasonló kérdésekre – mint általában bármilyen megjegyzésre – Adrian Severin azonnal válaszolt. Nem szabad méricskélni, hogy melyik fél szenvedett többet vagy kevesebbet, ez egy olyan csomó, amelyet nem kell kibogozni, hanem el kell vágni, mint a gordiuszit. Lehet, hogy nehéz, de erőltetni kell, mert más megoldás nincs. A múltbeli panaszokért nem szabad feláldozni Románia jövőjét – mondotta, mire előjöttek a jelenbeli panaszok. Hargita megye magyar hatóságai (!) meggátolják egy árvaház és egy csendőrlaktanya építését, hogy meg ne változzon a környék etnikai összetétele, ezt hogyan értékeli a külügyminiszter? Adrian Severin helytelenítette az eljárást, mint mondotta, semmit sem jó etnikai alapon eldönteni. Úgyszintén el kell kerülni az etnikai elszigetelődést és az asszimilációt az egyetem ügyében is – utalt egy másik kérdésre. Mások arra figyelmeztették a külügyminisztert, hogy a magyarok taktikájához tartozik a bukaresti politikusokkal való egyezkedés, mert az erdélyi románok kiismerték már őket. Ilyen és hasonló felszólalások kapcsán Adrian Severin óvott attól, hogy a románokat térségi ismeretek szerint csoportosítsák, és bizonyos nemzeti problémák megoldását helyhez kössék. Ettől csak egy lépés az etnikai alapú területi autonómia vagy az ország föderalizálása. Más kérdésre válaszolva, a vendég kijelentette, hogy a kolozsvári magyar konzulátus ügyében kolozsvári népszavazás akkor sem dönthetne, ha az ország területi szövetséges állam lenne, mert a külpolitikát akkor is egységesen, a fővárosból irányítaná a szövetségi kormány.
Külön fejezetet képezett a 25 pontos „Tőkés-lista”, amelyet Adrian Severin is bírált, mondván, hogy egyes pontjai tévesek, összességében pedig elhibázott a problémafelvetés módja és időpontja. Jelezte, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök sem ért egyet a „listával”, mire a terem hangos hahotával, hurrogással és bekiabálásokkal jelezte, hogy nem túlságosan kíváncsi a Markó véleményére, és különben is, miért nem teszik ki Tőkést az RMDSZ-ből, ha nem értenek egyet vele. A bevezetőben méltányolt erdélyi együttélési modell szellemével nem éppen összhangban Adrian Severin véleményét kérték azzal kapcsolatban is, hogy az RMDSZ Kolozs megyei két kiemelkedő képviselője, Boros János és Buchwald Péter kifejezte egyetértését a Tőkés-listával, mire Adrian Severin ezt is elhibázott lépésnek minősítette.
Többször visszatért a kolozsvári magyar konzulátus ügye. Valaki azt állította, és ezt a külügyminiszternek bizonyítékok nélkül hinnie kellett, hogy 1940-ben a magyar konzulátus listát állított össze a nemkívánatos románokról, akiket aztán a bécsi döntés után kivégeztek, deportáltak, megkínoztak. Most pedig Erdély békés megszállását készítik elő, ehhez kell Magyarország előretolt helyőrsége Kolozsváron, miért nem akarják ezt belátni Bukarestben? – hangzott el a szenvedélyes kérdés, mire Adrian Severin őszintén elcsodálkozott: ha másfél millió magyar nemzetiségű román állampolgár annyi gondot okoz, hogyan képzelik el az ötmillió román kordában tartását a Magyarországhoz csatolt Erdélyben? „Ajaj – hangzott a teremből – nagyon egyszerűen elintéznének bennünket.” A módszereket nem részletezték.
A találkozó majdnem estébe nyúlt, és egyesek hiába ragaszkodtak ahhoz, hogy ha már itt van, folytatódjék a vita akár másnapig. Adrian Severin Balázsfalvára indult, ahonnan majd Nagyszebenbe vezet útja. Erdély több városában megismétli előadását a jelenlegi román kormány külpolitikájáról, az erdélyi hagyományos együttélési modellről, amellyel együtt a politikai stabilitás tekintélyes hozomány lehet az euroatlanti házassághoz.
Kolozsváron rengeteg kérdés időhiányból megválaszolatlan maradt.