Nits Árpád

A Magyar Demokrata Fórum Országos Hivatala elküldte szerkesztőségünknek somlóhegyi kiáltványát. Ebből idézünk.
Mi, magyar demokraták, aggódva látjuk, hogy értékeink veszélybe kerültek. Értékeinket, a szabadságot, a felelős közösségi gondolkodást és a parlamentáris demokráciát állandó és kétoldali támadások érik. Ki kell mondanunk, hogy mind az MSZP, mind a Fidesz rombolja azokat a tartópilléreket, amelyekre biztonságunk, nyugalmunk és a nemzet felemelkedése épült. Ebben a helyzetben szükséges megvédeni értékeinket, és megtámogatni azokat az erőket, amelyek nem kötnek elvtelen kompromisszumokat aktuális politikai érdekekért.
A Magyar Demokrata Fórum kezét nyújtja mindazoknak, akik egy normális Magyarországon szeretnének élni. Csak együtt lehetünk elég erősek ahhoz, hogy szembeforduljunk a populizmussal, és a féktelen hatalomvágy miatt a pártérdekeket a nemzet érdekei elé helyező politikai erőkkel.
És így tovább, ugyanebben a stílusban, vagyis azt sugallva a választópolgárnak, hogy a Fidesz is ugyanolyan gazfickók gyülekezete, mint az MSZP, ergo rá sem érdemes szavazni.
Ha a sarokba szorult MDF, amely minden hidat öngyilkos módon éget maga mögött, ezzel a bosszúálló propagandával valamelyest célt ér, és a várható 1 százalék helyett 3-4 százalékot oroz el a jobboldal esélyes pártjától, könnyen meglehet, hogy azzal hatalmon marasztalja a baloldalt. Az lesz a normális Magyarország? Féktelen hatalomvággyal pusztán azért vádolja az MDF a Fideszt, mert retteg a biztos jövőképtől, a minimális parlamenti képviselet elvesztésétől. Ez nem hatalomvágy?
Egy ilyen párt elnöke számára, akárcsak a többi egyszázalékos, jobboldalinak nevezett pártocska számára, aki sarat fröcsköl a nemzet egyetlen reménységére, a Fideszre, a felelős magatartás a lemondás.

Come back, Ceauşescu! Az ő idején az ember pontosan tudta, mikor nem szabad bekapcsolni a vasalót. (Emlékeztetünk a korabeli viccre: Móricka gyűrött inggel érkezik az iskolába, és a tanító faggatására elmondja, hogy az édesanyja este elővette a vasalódeszkát, de előbb bekapcsolta a tévét, amelyben Ceauşescu törölgette belülről a képernyőt, bekapcsolta a rádiót, amelyben a hosszúhullámú papagáj rikácsolt, ezek után nem merte bekapcsolni a vasalót.)
Most viszont ember legyen a talpán, aki képes észben tartani a tolakodó médiavendégek névjegyzékét, amelyen a napokban vezető helyre került Miron Cozma, a szén Luciferje. Ez az ember képes órákon keresztül sokkal unalmasabb programbeszédeket rögtönözni, mint a korábbi diktátor. Erre a figurára több szót nem is érdemes pazarolni. Kár volt a médiafogyasztókra szabadítani.
Aztán itt van egykori kenyéradója és mostani ideológiai ellenfele, Ion Iliescu. Heteken keresztül aggkori infantilizmusát mutogatták, amint egykori hatalmához kapaszkodott, aztán egészségi állapotával próbálták idegesíteni a lakosságot, most pedig túlhajtott közvádolásával keltenek iránta rokonszenvet, pedig nem ezt akarják. Már-már ott tartunk, hogy egyesek korábbi elnöki erényeit kezdik kutatni és szembeállítani a decemberi forradalom eltérítésében, majd hatalma megszilárdításában elkövetett polgárháborús bűnökkel. Pedig a megoldás roppant egyszerű. A Magyarországot az MSZP szerint elárasztó 23 millió román vendégmunkás közül mind a kettőt be kell idézni a bíróságra, ki kell hallgatni, hogy mi történt 1990 januárjától júniusáig, és már meghozható az ítélet. Ha egy megélhetési tyúktolvajt két piaci kofa tanúvallomása alapján be lehet csukni, miért ne kerülhetne rács mögé gyorsított eljárással az, aki egy egész ország reménységét rabolta el?
De ezzel a lista korántsem záródik le. Itt ez a Márizsán, a dísztúsz. Hónapok óta mutogatják mikrofonevési kísérletét. Kár, hogy nem sikerült első dobbantásra, úgy nem keveredett volna annyi ellentmondásba. Külföldi újságírók amúgy is arra gyanakodnak, hogy ez a mese is csak annyira tiszta, mint az 1990-es bukaresti terroristák eposza. Újabban a francia Márizsán (vagy Zsánmári) megjelenésére is azonnal működésbe lép a távirányító. Nemcsak nekünk, hanem a franciák számára is kezdenek áttetszővé válni a csodás és titkos körülmények között szabaduló túszok bagdadi tömegszállásáról szóló mesék.
És természetesen ki kellett kapcsolni az m2 szombat esti filmjét is, a Hideg napokat, amely szocrealista eszközökkel mutatja be a magyar hatóságok kegyetlenkedését a „megszállt” délvidéki területeken. Ezt a filmet annak idején kizárólag a Titó–Kádár barátság elmélyítéséért és a magyar fejekre hamuszórási bajnokság megnyeréséért készítették, most pedig a szerbeknek forgatták, hogy lehet bátran verni tovább a vajdasági magyarokat.
De vigyázat, nem minden melléktermék, ami nem fénylik. Véletlenül nem kapcsoltunk át a Nap-keltéről, amikor Medgyessy Péter utazó nagykövettel beszélgettek. Reveláció: megtanult magyarul! Mert járt Kínában is? És érdekes meglátásai vannak. Bizonyos tekintetben álláspontja közelít az Áder Jánoséhoz. Azt mondta, hogy a 100 lépés programja megfoghatatlan, elég lenne három. Ádernek egy is elég lenne: ha Gyurcsány lelépne.

Ismét visszanyertünk néhányat azokból az álmatlan éjszakákból, amelyeket a 2002-es elhazudott, ellopott, elcsalt parlamenti választással okoztak az MSZP-sek és az SZDSZ-esek. Tavaly ilyenkor, ugye, a baloldal EU-parlamenti választási kudarcának örvendhettünk, most pedig annak, hogy az elnökválasztásba tört bele a gonosz NEM-esek bicskája.
Gyönyörű volt a Fidesz taktikai húzása, amely korántsem korlátozódott az első fordulóbeli tartózkodásra. Valójában azzal kezdődött, hogy Orbánék felismerték a kormánypártok civakodásában rejlő lehetőséget, és az emberek megkérdezésével ellenjelöltet kerestek Szili Katalinnak. A nyulak – vagy vakondok – kiugratására csak azért volt szükség, mert fölöttébb gyanús volt az MSZP-sek reménykedése a papírforma szerint sivár helyzetükben. Bizakodásukat csak szavazatvásárlásra, lopásra, csalásra, zsarolásra, egyéb huncutságra alapozhatták, olyan praktikákra, amelyeket a politrukok a Lenin-fiúk óta mindig kéznél lévő marokfegyverekként használnak.
Hogy ezért az MDF most kígyót-békát a Fideszre kiált? Ezzel csak azt bizonyítja, hogy sokkal őszintébb híve az MSZP-nek, mint az SZDSZ. És ugyan már, hogyan lehetne erkölcstelennek nevezni egy csoportos tartózkodást, amikor a másik oldal a 23 millió román vendégmunkással még nem számolt el?
Szili Katalin megválasztása szinte beláthatatlan következményekkel járt volna. Ha a történelem követi ésszerű kerékvágását, korunk Pauker Annuskája pártfeladatként utasította volna vissza a parlamenti Fidesz-többség minden fontosabb törvényét. Ez még a kisebbik nyomorúság lenne, legfennebb a Fidesz jobban vigyázna az alkotmányosságra, úgy idővel leszerelheti az elnöki akadékoskodásokat, de képzeljük el, mi történik, ha Gyurcsányék maradnak hatalmon. Az államelnök élvezettől behunyt szemmel írná alá az MSZP minden törvényét, és akkor (többek között) megnyílna az arab befektetők előtt a kórházak kapuja, és a belvárosi patinás épületek helyén nemsokára csillogó banképületek emelkednének.
Az elnökválasztás jól sikerült, de súlyos veszélyre figyelmeztet. Három szavazaton múlott, hogy ki az elnök. Sajnos, kapásból felsorolhatnánk három olyan jobboldalinak tartott pártocskát vagy szervezetecskét, amely Sólyom László ellen kampányolt. Az egyik azért, hogy ártson a Fidesz-nek, a másik magamutogatási viszketegségből, a harmadik azért, mert büszke volt a világ legesélytelenebb, különbejáratú jelöltjére. Ha mindössze három ellendrukkernek sikerült volna tartózkodásra rábeszélni három jobboldali parlamenti tagot – lőttek a sikernek. Akkor még hetekig tartana a hercehurca az újabb jelöltállítással, miközben az SZDSZ észhez térhetne, és a végeredmény az lenne, hogy jobboldalinak mondott pártocskák agitációja segített államelnöki székbe egy MSZP-aktivistát.
Nehogy a jövő évi parlamenti választáskor sikerüljön az 1-2 százalékosok szégyenteljes kísérlete.