Nits Árpád

Számos népi bölcsesség jut az ember eszébe ezekben a napokban, hetekben, hónapokban, amikor az MSZP és az SZDSZ jól megérdemelt mélyrepülését követjük figyelemmel. Például: aki hazudik, az lop is. Hazudták, hogy a Fidesz 23 millió román vendégmunkást zúdít Magyarországra, hazudták, hogy az erdélyi magyarok csődbe juttatják az egészségügyet, ha nem az ún. baloldal kerül hatalomra, lassan hazudták, hogy mindenki megértse, hogy nem lesz gázáremelés stb.
Miután telehazudták a választási kampányt, loptak is szavazatokat az autóbuszokkal a helyszínre szállított bugyuta választókkal és számtalan hasonló agitátormódszerrel, amelyet később a politológusok mélyrétegi szervezettségnek neveztek „szakszerűen”.
A 2002. májusi álmatlan éjszakákért úgy is vigasztalhatjuk magunkat, hogy lám, újfent bebizonyosodik, hogy Isten nem ver bottal, az ebül szerzett jószág ebül vész el stb.
Sajnos, egy másik közmondás továbbfejlesztett változata is jellemzi a helyzetet: a legszebb öröm a káröröm, de haszontalan, értelmetlen, sehova sem vezet. A műveletlenségében Ceauºescuhoz hasonlító Medgyessy válsága után jön egy másik Kiss-szerű (KISZ-szerű?) miniszterelnök vadonatúj kormányával, amely lop is és hazudik is, például ilyesmiket, hogy nem volt gázáremelés, a 23 millió román csak téves jóslat volt, az egészségügyet mégis az erdélyi magyaroknak juttatott négy aszpirin vitte válságba és nem a kormánypártokhoz közel álló befektetők kapzsisága stb. stb. És ami számunkra még fájdalmasabb: pesszimista számítások szerint további másfél év áll a rendelkezésükre, hogy erősítsék az RMDSZ trónbitorlóit pénzzel, befolyással, „jószomszédság-politikával”, újabb mérhetetlen károkat okozva az erdélyi és általában a határon túli magyarságnak.
Az MSZP és az SZDSZ bukása még azért az alávalóságért sem méretarányos büntetés, hogy az RMDSZ önkinevezett vezetőit diktatórikus vezetési módszerekre bátorították. A baloldali magyar hatalmi háttér nélkül a kis lépések politikusai (akik egyébként hétmérföldes csizmában járnak az egyéni gyarapodás útján) nem merték volna eltávolítani Tőkés Lászlót az RMDSZ vezetőségéből. Az más kérdés, hogy erre alaposan ráfizethetnek. Mint ahogy arra is, hogy vérszemet kapva össze-vissza csapkodnak, többek között meggondolatlanul feljelentik a székelyudvarhelyi szoborparkot.
Ui.: Senki se gondolja, hogy nem ismerjük el az MSZP és az SZDSZ politikusainak kormányzási képességeit. Hogyne, készséggel elismerjük egyetlen vívmányukat, és javasoljuk annak rögzítését a rekordok könyvében. Elérték, hogy Augusztus 20-ára miniszterelnök nélkül maradt az ország, majd a néhány nappal korábban megbukott gyermekügyi miniszter lett az egyik reményteljes miniszterelnök-jelölt.
Amennyire kimutatták foguk fehérjét a nemzeti ügyekben, meglehet, hogy ez az ünneprontó fegyvertény is szerepelt valamelyik ötéves vagy száznapos tervükben.

Mindazok nevében, akik eddig elhitték, hogy az RMDSZ vezetőségének legnagyobb gondja a romániai magyarság töretlen parlamenti képviseletének biztosítása, a leghatározottabban tiltakozunk a székelyudvarhelyi szoborpark feljelentése ellen. Szükségesnek tartjuk az illetékesek figyelmét felhívni arra, hogy az utóbbi másfél évtized legzseniálisabb ötletének megfúrására irányuló puszta kísérlet is felbecsülhetetlenül sok választóból kiváltja a polgári engedetlenséget, és az erdélyi magyarok még annyira sem lesznek hajlandók követni az RMDSZ választási útmutatását, mint a tavaszi helyhatósági választásokon. A következmény elsőéves politológiai hallgatók számára is világos: ugrik a parlamenti küszöb elérésének lehetősége, még akkor is, ha sikerülne a megegyezés az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség között.
Mivel a lavinát már elindították, nem marad más hátra, mint a feljelentő azonnali kirúgása az RMDSZ-ből. Ez természetesen csak tüneti kezelés. Arra nem is jó gondolni, mi történik, ha bírósági döntés születik a szoborpark lebontására. Ezért az RMDSZ vezetősége bukaresti, budapesti, strassbourgi, washingtoni, pekingi és más befolyásos ismeretségi köreiben lobbizva érje el a szoborpark elleni per elvesztését, annak hazai és nemzetközi garantálásával, hogy Csaba királyfihoz és társaihoz a következő évezredben sem nyúlhat senki egy ujjal sem. Így esetleg elkerülhető lenne az őszi parlamenti választás csúfos kudarca.
Ennyi volna a romániai magyarság parlamenti képviseletéért őszintén aggódók pillanatnyi kívánsága, és most térjünk vissza a szoborpark feljelentőjének esetére. Tévedés azt hinni, hogy ilyesmire már van jogi precedens. Arra a korábbi esetre csak ráfogták, hogy Tőkés László a magyarság szervezetét jelentette fel romániai bíróságon, a valóság az, hogy a tiszteletbeli elnök passzivitás miatt perelte a vezetőségnek azt a csoportját, amely nem hajlandó vagy nem képes a kongresszusi határozatokban és az alapszabályzatban lefektetett célokért dolgozni. Tőkés László kezdeményezése természetesen sikertelen volt, hiszen melyik román hatalmi ágnak volna érdeke az RMDSZ szervezeti megszilárdítása. Ez a mostani feljelentés ezzel szemben a magyarság érdekében kifejtett tevékenység ellen irányult, és ezért „sikerének” nagy az esélye.

Autonómiát követel Duray Miklós
Nem tartható tovább a Trianonban ránk kényszerített helyzet, mely azt diktálja, hogy magyar a magyartól idegen legyen – jelentette ki Duray Miklós az autonómia és a kettős állampolgárság kérdéseit taglaló sajtónyilatkozatában.
A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnökével a szlovák közszolgálati rádió magyar nyelvű adása, a Pátria Rádió készített interjút, ennek szerkesztett változatát a Pozsonyban megjelenő magyar hetilap, a Szabad Újság szerdai száma közölte.
Duray szerint az MKP-nak nincs önálló közép- és hosszú távú programja, 1998-as és 2002-es választási programjai azonban „egyértelműen tartalmaznak a kulturális és az oktatási autonómiára utaló elemeket”. Megjegyzi: az ősztől induló révkomáromi magyar egyetem is „olyan autonóm intézmény, amely saját belső önkormányzattal és hatáskörrel rendelkezik, és arról sem feledkezhetünk meg, hogy puszta léténél fogva a magyar autonómia műhelyévé válhat”. Szavai szerint „a választási programok tükrében elmondható, hogy az MKP semmiféle autonómiáról nem mondott le, mert az autonómiakoncepció megfogalmazásának hiánya nem azonosítható a lemondással”.
A Duraynak feltett kérdések egyikében a rádió munkatársa megpendíti, hogy „Kovács László, Magyarország külügyminisztere – egyik közelmúltban elhangzott beszédében –, ha nem is tudatosan, de üzent a határon túli magyaroknak”, amikor „úgy vélte, hogy erőszakos úton nem lehet elérni autonómiát, és bizonyos eurokonform kisebbségi politizálásra hívta fel a figyelmet...”
A magyar külügyminiszterrel ellentétben Duray úgy ítéli meg, hogy „az autonómia elérésére nem létezik semmilyen eurokonform módszer”. Az unióban fennálló autonómiák között tudniillik olyan is akad, mint a flamandok és a vallonok utcai harcaival kikényszerített belga alkotmánymódosításból következő német, vagy a spanyolországi ETA militáns tevékenységétől nem elválasztható baszk autonómia. „Minden autonómia hátterében vagy gazdasági, vagy politikai nyomás, vagy harci tevékenység tapasztalható, esetleg ezek kombinációja. Pusztán politikai akarattal, tárgyalásos úton autonómia sehol sem jött létre. De nemzetközi politikai nyomásgyakorlással talán kialakítható autonómia” – mondja Duray, és hozzáteszi: csak olyan autonómiakoncepciónak van sikere, „amely mögé az egész népcsoport és annak politikai képviselete felsorakozik”. Szerinte a megvalósult autonómiák rendre egyfajta kényszerhelyzet eredményei.
A kettős állampolgárság kérdéséről szólva a szlovákiai magyar politikus úgy vélekedik, hogy „a magyar parlamentnek (az eredménytelennek ígérkező aláírásgyűjtéstől függetlenül) önmagától is újra kellene tárgyalnia, hogy milyen körülmények között juthat valaki magyar állampolgársághoz. Az a helyzet ugyanis, amit Trianonban ránk kényszerítettek – hogy magyar a magyartól idegen legyen –, nem tartható tovább.”
*
Mivel Năstase román miniszterelnök még mindig azon rágódik, hogy mit mondott Orbán Viktor Tusnádon, várható, hogy Duray Miklós nyilatkozatát is méltatlankodó felhördülések követik. Ezért felvázoljuk az előzetes hibaigazítást: Duray Miklós – akárcsak Orbán Viktor – nem választási kampányát viszi a határon túlra, ugyanis Szlovákiában és Magyarországon nincs folyamatban választási kampány. Parlamenti választásokra éppen Romániában készülődnek – ha még akad, aki ezt nem vette volna észre. Másrészt a romániai magyarok nem ítélik el az úgynevezett határon túli átkiabálásokat, ahogyan az irántunk tanúsított gondoskodást minősíti a magyar és a román szocialisták pártja. Ellenkezőleg: a kisebbségben élő magyarok zöme azt tartja, hogy csak kiabáljanak minél hangosabban, amikor erre szükség van. Úgy, ahogy Adrian Năstase is átkiabál a Dnyeszteren túlra. Ez az ő joga, sőt kötelessége is.
Ami az RMDSZ-szel való egyetértését illeti az „átkiabálókkal” kapcsolatban, az igaz lehet, ha eddig senki sem tett közé helyreigazítást.

Miután Kovács Lászlót, aki élete javát Kádár vezérkádereként végigvicsorogta a rohadt imperialista kapitalizmus, főleg annak monopolista-integracionista csökevényei, a NATO és a Közös Piac ellen, és aki még az új évezredben is Varsói Szerződést emlegetett az Országgyűlésben a Washingtoni Szerződés helyett, nos miután egy ilyen megrögzött KGST-aktivistát az Európai Unió kormányába akarnak felbuktatni, több történelmi sírhant felpúposodott, és lakója hunyorogva színre lépett.
Néró a magyar precedensre hivatkozva követeli, hogy nevezzék ki a Tűzoltók Demokratikus Világszövetsége Ügyvezető Elnökségének legalább szövetségi elnöki tisztségébe. Sztálin szeretné, ha a Gulágok Túlélőinek Össz-szövetségi Alapszervezete kitüntetné a Hatmillió Áldozat Megmentője címmel. Indoklása szerint kinyírathatott volna 12 milliót is, de félidőben jobb belátásra szenderült. Hitler felvételi kérelmet nyújtott be az izraeli Wiesenthal Alapítványhoz, és a sajtónak máris bizakodóan nyilatkozott, mondván, hogy ha Kovács Lászlót beengedik Brüsszelbe, akkor róla sem tételezhetik fel, hogy belülről akarja rombolni a náciellenes utómozgalmat. Brezsnyev őszintén reménykedik abban, hogy jelölését az Egyesült Államok elnöki tisztségére az amerikai lakosság alig 10 százaléka fogadná enyhe ellenérzéssel.
A nagy kavar csak ezután kezdődne. Élő kövületek a szeropozitív példákon felbuzdulva hasonlóan merész önjelölésre vállalkoznának. Osama bin Laden például megpályázná a WCT ikertornyok helyén épülő objektum felépítését, Ion Iliescu pedig az RMDSZ belső választásain jelöltetné magát a Székely Autonóm Régió polgármester-helyettesi tisztségébe.

Informatikai tanakodást tartottak Marosfőn a magyar számítógépügyi miniszter és Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke részvételével. Tehát tovább folyik a barátkozás a határon túli magyarokat korántsem túlszerető kormánnyal, és ezen belül azzal a párttal, amely a 2002-es választáskor azzal ijesztgette a szavazókat, hogy az erdélyi magyarok csődbe juttatnák a magyar egészségügyet, ha tömegesen megkapnák a státusigazolványt.
Az RMDSZ lelke rajta, ha ezzel is veszélyeztetni akarja őszi parlamenti választási esélyeit. De arról feltétlenül szeretnénk megbizonyosodni, hogy a marosfői találkozón kakaóbiztos billentyűzetet kopogtattak a részvevők. Nem egyébért, de a mi fiataljainknak is dukál a millióforintos felszerelés. Igaz, hogy már túl vannak az óvodáskoron, de ami kakaóbiztos, az kakakólabiztosnak is beválhat.
Mivel a kisebbik magyarországi koalíciós párt számos (vagy számtalan) alapembere kimagasló eredményeket ért el a társas kábítószer-fogyasztás társadalmi elfogadtatásában, az sem lenne túlzott igény, hogy az SZDSZ–RMDSZ informatikai tanácskozásokon drogbiztos számítástechnikai eszközöket használjanak. Ha valamelyik részvevő a karja helyett az egérbe szúrja a tűt, attól a számítógép ne fagyjon le tartós függőségi állapotba.
Akadna egy megoldásra váró számolástechnikai feladat is. Mivel az SZDSZ az Európai parlamenti választásokon azzal a trükkel tudott a küszöb fölé kapaszkodni, hogy a meghülyíthető szavazókat adócsökkentéssel bolondította, legalább utólag állítsák képletbe azt az állítást, hogy minél több bevétel szükséges a költségvetési hiány csökkentéséhez, annál több pénzt hagyhatnak a adófizetők zsebében.
Ha ezt a képtelenséget egy számítógép kábítószer nélkül elviseli, akkor az informatikában már holtbiztosan nincs különbség Amerika és Csíkszereda között.