Nits Árpád

Kolozsváron ülésezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága. A megbeszélés utáni sajtótájékoztatón Szilágyi Zsolt elmondotta, hogy időszerű szervezési kérdéseken kívül tárgyaltak az autonómiatervezetek parlamenti benyújtásáról, a törvénytervezetek román fordításának véglegesítéséről, szakbizottságok létrehozásáról, román pártokhoz intézendő meghívásról a párbeszéd megindításához, az internetes honlap elkészítéséről. Tőkés László többek között arról beszélt, hogy a mindennapi ellenpropagandában, amikor összemosódik a politika és az autonómia, újabb nyilatkozatban szögezik le, hogy az EMNT nem vesz részt a választásokon, hanem erkölcsileg támogat minden olyan szervezetet, amely felvállalja az autonómiakezdeményezéseket. A pártegység helyett értékközpontú egység megteremtésére törekednek az autonómia körül. Miután Izsák Balázs ismertette az ezzel kapcsolatos elvi állásfoglalást, hangsúlyozva, hogy támogatásuk kiterjed mind az RMDSZ-, mind pedig az MPSZ-szervezetekre, de ismert anyagi okokból ez a támogatás nem lépheti túl az erkölcsi szintet, Szilágyi Zsolt hozzátette, hogy a román és a magyar kormánytól érkező támogatás elosztási rendszerét újra kellene gondolni, mert az RMDSZ már nem egyedüli szervezete az erdélyi magyarságnak, de Markó Béla elutasítja a párbeszédet. A helyhatósági választások után ez a helyzet megváltozhat.
Kérdésre válaszolva Szilágyi Zsolt elmondta, hogy autonómiaértekezletet terveznek, amelyet áprilisban valahol a Székelyföldön tartanak a téma hazai és nemzetközi szaktekintélyeinek részvételével, akiknek a személyéről még nem nyilatkozhat. A kezdeményezés kezdeti stádiumban van, a megkeresésekre még nem érkezhetett válasz.

Marosvásárhelyen a polgármester érdekes tervet ötölt ki a koldusok kizsuppolására: ad nekik fejenként 15 millió lejt, ha kötelezvényt írnak alá, miszerint ezután csak kurta látogatásokkal tisztelik meg a várost. Ha a világ koldusai ezt a páratlan „pradzsekt”-et megtudják, a fejpénz megpályázására nemzetközi fesztivált rendeznek Marosvásárhelyen – ennyit az ötlet ésszerűségéről.
A hír azonban eszünkbe juttatja, hogy az RMDSZ vezetősége újabb kurta látogatást tett Budapesten. Hogy mekkora a méretarányos alamizsna, azt nem tudjuk számszerűsíteni, de annyi bizonyos, hogy 30 százaléknyi pénzért lobbiznak a fiúk, gondterhelt ábrázattal esdekelve, hogy ne csökkentsék a magyar kormánytámogatást éppen most. (Itt olyan nincs, hogy ne legyen éppen most. Ennek magasabb foka a döntő év. Az éppen most ezúttal arra vonatkozik, hogy Románia választásokra készül, és az RMDSZ-nek vetélytársa akadt, tehát borzasztóan döntő évben vagyunk.)
Vajon az RMDSZ vezetői a 30 százalékos támogatásmegvonástól miért estek rögtön pánikba? Igaz, hogy az előző választási kampányban hozzászoktak a méregdrága dzsipek és limuzinok lobogós felvonultatásához, de reméljük, azok a kimondottan politikai személyszállító eszközök nem koptak el fizikailag és erkölcsileg négy év alatt. Tehát újabb kiadások miatt lehet égetően szükség minden fillérre. Talán buszokkal akarják szállítani a szavazás színhelyére azokat, akik maguktól nem vennék a fáradságot vagy a kocsikísérő aktivista rábeszélése nélkül nem tudnák, hova illik ütni a pecsétet. Ilyen téren eredményes MSZP-tapasztalat áll rendelkezésre. És ha a magyar kormány megfelelően átérzi az RMDSZ nehéz helyzetét, még egy-egy korsó sörre is kiutalhatna némi forintot. Meg aztán a sárga sálakat sem adják ingyen, ha a ronwerberes ötleteket is meg akarnák honosítani az erdélyi tájakon. Az igazi nagy húzás az lenne, ha a nyugdíjasoknak 19 ezer forintos kormányváltót tudnának adni. Az a legbiztosabb csali. Egy kis fejpénzért nemcsak a maguk hátralévő éveit, hanem unokáik jövőjét is képesek kockáztatni, ilyenek a mai öregek – ezt bizonyította a két évvel ezelőtti szomorú választási kampány. Egyszóval volna helye a pénznek éppen most, ebben a döntő évben, érthető tehát a szorgalmas lobbizás a kijelölt pénzügyminiszter drasztikus intézkedései ellen. Azok sújtsák csak a belhoni magyarokat, a külhoni nemzettársaktól – főleg azok legitim vezetőitől – ne sajnálják a pénzt.
Mindez érthető, ha nem is elfogadható.
Az viszont magyarázatra szorul, hogy ha a Magyar Polgári Szövetség a magyar állami milliókból egy huncut garast sem kap, még a MÁÉRT-ra sem küldenek neki néhány kedvezményes vonatjegyet, akkor mitől mégis olyan rettegett ellenfél, hogy hónapok óta vele ijesztgetik az erdélyi magyarság apraját-nagyját? Miért van az, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kolozsvári alakuló gyűlésére érkező küldöttek útiköltségét nem térítették meg, mégis alig volt hiányzó, viszont az az RMDSZ-kongresszus, amely megfosztotta Tőkés Lászlót a tiszteletbeli elnöki tisztségtől, szavazatképtelen lett volna napidíj- és vendéglőjegy-osztogatás nélkül? A válasz egyszerű: egyik oldalon az érték, a másikon az érdek.

Világossá vált, hogy kik azok, akiket túlszeretnek Magyarország jelenlegi kormánypártjai. Amikor Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Strasbourgban az Európa Tanács közgyűlésén szóvá tette a Székely Nemzeti Tanács tagjainak román hatósági zaklatását és politikai üldözését, többek között azt, hogy Adrian Nastase miniszterelnök és Mircea Geoana külügyminiszter kiutasítással fenyegette meg az autonómiatörekvések támogatóit, szóval amikor a Fidesz képviselője megtette azt, ami állítólagos érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ EU-küldöttjének alapvető kötelessége lenne, akkor Eörsi Mátyás (SZDSZ) felszólalásában meghazudtolta képviselőtársát. Azt állította, hogy az SZNT provokálja a román hatóságokat. Jól „felvilágosította” Európát.
Bravó!
Tehetünk egy javaslatot? Eörsi Mátyás legközelebb szálljon síkra az Európa Tanácsban Ion Iliescu újraválaszthatósága érdekében, hogy az a következő négy (vagy öt) évben a román hatósági piramis legtetejéről folytathassa az autonómisták üldözését, ilyen irányú nemzetközi „szakértelmének” csillogtatását. Ebben már van tapasztalata a hírhedt SZDSZ-képviselőnek. A napokban a Tilos rádió szólásszabadságának ügyében is felemelte szavát Strasbourgban. Tehát még van mondanivaló a felaprítandó keresztekről, a fattyúelméletről, a keresztényirtásról, ezeknek a magasröptű gondolatoknak az SZDSZ éppúgy nagy nyilvánosságot akar biztosítani, mint annak a hazugságnak, hogy az autonómia idegen Európától.
Hogy is mondta Szekeres Imre MSZP-alelnök, amikor bemutatta pártja uniós parlamenti választásának listavezetőjét? Kovács László elvtárs. Igen, elvtársat mondott és utána még csak nem is pislogott, el sem pirult. Tehát komolyan gondolta, hogy a nagyobbik kormánypárt leendő EU-parlamenti tagjait elvtárs vezeti. Azokat, akik szerint nem szabad túlszeretni a határon túli magyarokat. Inkább azok elnyomóit szeretik túlságosan is túl, és védelmükbe veszik őket valahányszor elhangzik az a tény, hogy Romániában még koránt sincs modellértékűen megoldva a kisebbségi kérdés.
De akkor legyenek elvtársak saját magukkal, ne papoljanak nemzeti egyetértésről. Még minimumról sem.