Nits Árpád

Decemberben még csak sejteni lehetett, de mostanra világossá vált, hogy Thürmer Gyula választási szlogenje kezd beigazolódni: Kádár idején jobb volt. Valóban, Kovács László, Medgyessy Péter és társaik egykori főnökének eszébe sem jutott volna meghívni Ceauşescut a román nemzeti ünnepen Budapestre. Vadászni még annyira sem, pláne természetvédelmi területre, vadászati tilalom idején és védett vadra. Így aztán azt sem tudhatjuk, mit tett volna Kádár, ha a történtek után, vagyis a Kempinski-beli koccintás és a magas szintű hortobágyi vadorzás után kap egy akkora pofont, amilyen az aradi Szabadság-szobor helyreállításának megtagadása.
Nem lehet tudni, hogy Kádár alaposan végiggondolta-e, mennyire szabad megalázkodni olyan szomszéd előtt, akinek nem adósa, sőt. Továbbá arra sincs adatunk, hogy ismerte-e a történelmi tapasztalatot a diplomáciai gyengeség babértalanságáról. Állítólag nem volt lángész, de ekkora baklövéseket nem követett el. Akár fentről, akár odalentről figyeli a mostani fejleményeket, szörnyülködve állapíthatja meg, milyen kétbalkezes tanítványokra pazarolta idejét.
Ha a továbbiakban fokozódik a választási alamizsna visszavonása kamatostól, valamint a szocialista érzékenységű magánbankárok, hamiskártyás tőzsdeügynökök és miniszterek ingatlanhalmozása, Thürmernek egyéb vonatkozásokban is igaza lesz.
Persze választási szlogenje kis módosításra szorul. Nem Kádár idején volt jobb, hanem az MSZP idején még rosszabb.

Következetesen Orbán–Torgyán-kormánynak nevezik Magyarország előző kabinetjét a Népszabadság ál- és üzemmérnökökből ideológusokká átképződött és Erdélyben is ügynökösködő egyes publicistái.
Bizonyára nem tudják, hogy a kormányokat kizárólag azok miniszterelnökeiről szokás elnevezni. De akkor a 2002-ben hatalomba ügyeskedett kormányt miért nem fémjelzik a Kovács–Kuncze valódi sziámi ikerpár nevével? Meglehet, azt akarják, hogy a kudarchalmaz majd egyedül a Medgyessy nevéhez tapadjon.
És még egy izgalmas kérdés: miért nem Orbán–Torgyán–Dávid-kormányt emlegetnek? Vajon ez is annak a jele, hogy az előző kormányszövetség egyik tagjával az MSZP-nek taktikai (értsd: tisztességtelen) tervei vannak?

Bolygóközi vizsgálóbizottság érkezett egy közép-európai országba, hogy megvizsgálja, mi okozhatja a Tejút háttérsugárzásának emelkedését.
A vendégek hosszas tartózkodásra berendezkedtek a globális felmelegedéstől kiszikkadó közép-európai tenger partján az évi esedékes árrobbanás miatt üresen kongó szállodában, és belemélyedtek a napi sajtó tanulmányozásába.
– Micsodaaaa? El kell adni a kórházakat azért, hogy legyen pénz a betegek gondozására? – kiáltott fel kisvártatva egyikük. – És akkor majd az utcán folyik a betegápolás?
– Ez semmi! Né, mit találtam én – mondta egy másik atomellenőr. – Azért nyílik egyre több magántemető, mert a hatalmas nyereséggel működő temetkezési vállalkozók nem tudják, mit kezdjenek a pénzükkel. Az újságok mégis tele vannak siránkozással, hogy fogy a népesség. Ezek a földi teremtmények miért nem úgy intézik, hogy élni legyen érdemesebb, mint meghalni?
Ezen még elmorfondíroztak egy darabig, aztán más furcsaságra bukkantak. A mezőgazdasági termelők az árvíz, a szárazság és az EU-csatlakozás miatt sorra mennek tönkre, miközben az élelmiszerek bel- és külkereskedői betegre keresik magukat.
A következő információktól erős késztetést kaptak, hogy azonnal lapozzák fel az értelmező szótárt, de semmi kétség, érzékük nem csalt, a bank- és biztosítási szektor valóban nem nevezhető létfontosságúnak, sőt akár parazitának tekinthető, mégis a pénzforgatók csípik le a legnagyobb részt a társadalmi haszonból, mert a politikusok rájuk bízzák részesedésük megállapítását. Mi több, ha a társadalmilag elfogadottnál sokkal mélyebben nyúlnak a kasszába, a lopott pénzből sztárügyvédeket alkalmazhatnak, akik azt tanácsolják nekik, hogy amíg csak lehet, ne térjenek haza külföldről.
Azt aztán végképp nem értették, hogyan kerülhetnek a parlamentbe bankárok és bankárokhoz közel álló egyének, miért szavaznak egyszerű, munkájukban megcsúfolt, kisemmizett emberek olyan állampolgártársaikra, akikről messziről bűzlik, hogy egyetlen ideológiájuk a pénz, a profit, az adóbevasalás.
Ezek után a Tejút háttérsugárzásának növekedését vizsgáló bizottság tagjai el sem mentek az atomerőműhöz. Interglobális e-mailen megírták feletteseiknek, hogy ilyen szellemileg elmaradott népességnek nem lenne szabad megengedni az atomenergia alkalmazását.

Kielemezték Orbán Viktor Tusnádon elhangzott szavait. No nem az egész beszédet, mert ahhoz nehéz felemelkedni, hanem csak azt a részletet, amelyben a jelenlegi exminiszterelnök azt találta mondani, hogy nehéz odáig süllyedni, ahova a mostani magyar diplomácia zuhant a vajdasági magyarok kettős állampolgárságra vonatkozó igényének elhárításával.
Előbb hadd fejezzük ki újra elképedésünket, hogy az axióma boncolgatása nemcsak a magyarországi balliberális sajtóban láthatott napvilágot, hanem Erdélyben is, olyan olvasóközönség lapjában, amely nemrégiben könnyekig meghatódva fogadta a nemzet miniszterelnökét Kolozsváron. Ez az olvasótábor hogyan tűri meg imádott politikusának nyilvános becsmérlését az általa fenntartott lapban? Óriási rejtély marad.
Az elemző elővette – vagy tálcán szolgálták neki kenyéradói – az Orbán-kormány idején elhangzott véleményeket a kettős állampolgárságról, és színlelt felháborodással bizonygatja, hogy bezzeg 1998–2002 között is elvetették a kettős állampolgárság gondolatát. Az idézetek között gyakran előfordul a megjegyzés, hogy a jelenlegi ellenzék szerint az akkori politikai helyzet nem volt alkalmas az állampolgársági kettősség bevezetésére, de az „elemző” nem firtatja, melyek voltak annak a fránya politikai helyzetnek az összetevői.
Jó, hogy eszünkbe juttatta.
Többek között volt egy nemzetellenes ellenzék, amely most kormányon van, és amely az Orbán-kormány minden egyes nemzetvédő intézkedésére televisította a világot nacionalizmussal, antiszemitizmussal és hasonló nyalánksággal, amelyért a világ és főleg a szomszédság úgy állt sorba, mint Ceauşescu idején a leendő 23 millió román vendégmunkás cukorért. Az Orbán-kormány diplomáciája még nem is reagálhatott a kettős állampolgárság ötletére, amikor a jelenleg másodállásban külügyminiszterként aktiváló szocialista pártvezér már megkezdte visszaverését, mondván, hogy a kettős állampolgár majd nem tudja, hol kell szavaznia, adóznia, sorkatonaságot viselnie stb. Mozgott a szája, miközben elhallgatta azt az „apróságot”, hogy a szavazólisták, az adónyilvántartások lakóhelyhez kötődnek, és úgyszintén pontos lakcímre érkeznek a behívócédulák is. Kovács László „mellébeszédjét” kritikátlanul felkarolták balra húzó erdélyi vezetőink is, úgy szajkózták a kettős állampolgárság hamis ellenérveit, mintha ezért fizették volna őket (bár ki tudja...). Mindehhez társult a balliberális kezekben maradt sajtó központilag irányított kampánya, melyben a szólót Magyarországon és Erdélyben egyaránt olyan kappanhangú publicisták harsonázták, akik a maguk számára már rég elintézték a kettős állampolgárságot, a magyar útlevelet.
Ilyen mesterségesen generált – degenerált – közhangulatban az Orbán-kormány csak egyet tehetett: valamilyen pótlékkal tartani a lelket a határon kívül rekedt magyarokban addig, amíg a politikai helyzet alkalmassá válik a magyar útlevél megadására minden magyarnak – ahogy napjainkban minden zsidó megkaphatja Izrael útlevelét és minden horvát a Horvátországét. Hogy mikor érkezett volna el ennek az ideje? Egy második mandátum idején, amikor a nemzetegyesítéssel járó országépítés meghozza a döntő többséget is meggyőző eredményeket.
A sors fintora, hogy még ebbe a pótlékba, a státustörvénybe is bele tudták buktatni a nemzeti-polgári kormányt ellenfelei. Akadtak szavazójoggal rendelkező magyar állampolgárok, akik az álszocialista propaganda hatására eldöntötték, hogy évi adójukból nem hajlandók két üveg sör árával többet áldozni a határon túli nemzettársaikra. Inkább annak százszorosát adományozzák bankároknak, brókereknek és hozzájuk közel álló politikusoknak gázár-, áfa-, adóemelés és más jövedelem-elvonás formájában.