Zilahi évfordulók – tüntető távolléttel
Erdélyi Napló, 2002. szeptember 24., XII. évfolyam, 38. (573.) szám
Egész napos ünnepség volt Zilahon szeptember 18-án a Református Egyházmegye Esperesi Hivatala és Presbiteri Szövetsége szervezésében a Wesselényi-szobor leleplezésének 100. évfordulója, a Református Wesselényi Kollégium épülete alapkőletételének 100. évfordulója, Ady Endre születésének 125. és Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából.
Délelőtt a belvárosi református templomban Csűry István egyházkerületi főjegyző hirdetett igét, majd Molnár Kálmán esperes beszélt többek között a kollégium jelenlegi, válságos helyzetéről, amelyet az is szemléltet, hogy tanárainak és diákjainak nagy része nem vesz részt egyházi rendezvényeken, az iskola ünneplésén sem. A nevében református tanintézményt az RMDSZ helyi és központi vezetőségének évek óta tartó áskálódása egyre inkább visszarendezi állami iskolának. Püsök Sándor Csaba, a belvárosi templom lelkésze ezután felolvasta Németh Zsoltnak, a magyar országgyűlés külügyi bizottsága elnökének az ünneplő egyházmegyéhez intézett levelét. Starmüller Géza művészettörténész a Wesselényi-szoborról és annak megalkotójáról, Fadrusz Jánosról tartott előadást. Szilágyi Zoltán, a kollégium lelkész-tanára arról beszélt, hogy a zilahi református iskola története három és fél évszázadra nyúlik vissza, a száz évvel ezelőtti esemény csak a kor követelményeinek megfelelő épület születésnapját jelöli. És hogy mennyire korszerű volt az akkori építők törekvése, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az épület így, homlokzati díszeitől megfosztva is a városközpont dísze. A templomi rendezvény a budapesti Budai Ilona imaénekével és Nagy Tímea Zita, a Partium Keresztény Egyetem hallgatójának szavalatával folytatódott, majd az egyházmegye nyilvános ünnepi közgyűlése határozatának felolvasásával és elfogadásával zárult.
A koszorúzásra vonuló tömeg építőtelepet talált a Wesselényi-szobornál. Felújítják a talapzatát. (Kolozsváron Fadrusz másik alkotásának, a Mátyás-szobornak a talapzata az évfordulós évben is tovább porlik. Ki vállalná a felelősséget, ha a megbontott szobor alkotóelemeit az éj leple alatt vagy akár fényes nappal elhordatná az a polgármester, akinek a mindenkori román kormány immár évtizede bármilyen törvénytelenséget elnéz?) A zilahi ünnepség részvevői számára ezután a főutcán zárta le a forgalmat a rendőrség, hogy zavartalanul átjussanak a Wesselényi-kollégium előterében lévő Ady-szoborhoz. A koszorúzás itt nem éppen látványosan zajlott le, ugyanis a „kiskertbe” a tisztelgő delegációk három-négy tagján kívül senki sem fért be. Az épületben egyébként még egyetlen tantermet sem adtak vissza a református kollégiumnak.
Délután a Kálvineumban Pomogáts Béla, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnöke felolvasta Ady-tanulmányát, Csetri Elek pedig Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós életútjáról tartott előadást. Mindkét kutató a történelmi tények újszerű láttatásával, az elmúlt századok és napjaink eseményei közötti párhuzamokkal lepte meg a jobbára fiatalokból álló népes közönséget. Meleg Vilmos nagyváradi színművész verskompozíciója következett, majd a Kossuth rádió vasárnap délelőtti műsorából az erdélyiek számára közismert Budai Ilona dalestjével ért véget a rendezvénysorozat.
Amelyről távol maradtak az RMDSZ meghívott képviselői.
A város magyarságának megosztottsága nem csak az ünnepekre nyomja rá a bélyegét. Van, aki úgy véli, hogy az egyháznak feltétel nélkül támogatnia kell az RMDSZ-t, vagyis semmilyen körülmények között sem szabad megvonnia bizalmát annak vezetőitől, parlamenti képviselőitől, és van, aki tarthatatlannak tartja az egyházi értékek alárendelését RMDSZ-káderek személyes érdekeinek. Kinek van igaza? A kérdés eldöntéséhez emlékeztetni kell arra, hogy tizenkét évvel ezelőtt nem az egyházak ígérték elmozdíthatatlan politikusok odaadó szolgálatát, hanem ellenkezőleg, az RMDSZ vállalkozott a magyar történelmi egyházak érdekeinek védelmére és képviseletére.
Délelőtt a belvárosi református templomban Csűry István egyházkerületi főjegyző hirdetett igét, majd Molnár Kálmán esperes beszélt többek között a kollégium jelenlegi, válságos helyzetéről, amelyet az is szemléltet, hogy tanárainak és diákjainak nagy része nem vesz részt egyházi rendezvényeken, az iskola ünneplésén sem. A nevében református tanintézményt az RMDSZ helyi és központi vezetőségének évek óta tartó áskálódása egyre inkább visszarendezi állami iskolának. Püsök Sándor Csaba, a belvárosi templom lelkésze ezután felolvasta Németh Zsoltnak, a magyar országgyűlés külügyi bizottsága elnökének az ünneplő egyházmegyéhez intézett levelét. Starmüller Géza művészettörténész a Wesselényi-szoborról és annak megalkotójáról, Fadrusz Jánosról tartott előadást. Szilágyi Zoltán, a kollégium lelkész-tanára arról beszélt, hogy a zilahi református iskola története három és fél évszázadra nyúlik vissza, a száz évvel ezelőtti esemény csak a kor követelményeinek megfelelő épület születésnapját jelöli. És hogy mennyire korszerű volt az akkori építők törekvése, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az épület így, homlokzati díszeitől megfosztva is a városközpont dísze. A templomi rendezvény a budapesti Budai Ilona imaénekével és Nagy Tímea Zita, a Partium Keresztény Egyetem hallgatójának szavalatával folytatódott, majd az egyházmegye nyilvános ünnepi közgyűlése határozatának felolvasásával és elfogadásával zárult.
A koszorúzásra vonuló tömeg építőtelepet talált a Wesselényi-szobornál. Felújítják a talapzatát. (Kolozsváron Fadrusz másik alkotásának, a Mátyás-szobornak a talapzata az évfordulós évben is tovább porlik. Ki vállalná a felelősséget, ha a megbontott szobor alkotóelemeit az éj leple alatt vagy akár fényes nappal elhordatná az a polgármester, akinek a mindenkori román kormány immár évtizede bármilyen törvénytelenséget elnéz?) A zilahi ünnepség részvevői számára ezután a főutcán zárta le a forgalmat a rendőrség, hogy zavartalanul átjussanak a Wesselényi-kollégium előterében lévő Ady-szoborhoz. A koszorúzás itt nem éppen látványosan zajlott le, ugyanis a „kiskertbe” a tisztelgő delegációk három-négy tagján kívül senki sem fért be. Az épületben egyébként még egyetlen tantermet sem adtak vissza a református kollégiumnak.
Délután a Kálvineumban Pomogáts Béla, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnöke felolvasta Ady-tanulmányát, Csetri Elek pedig Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós életútjáról tartott előadást. Mindkét kutató a történelmi tények újszerű láttatásával, az elmúlt századok és napjaink eseményei közötti párhuzamokkal lepte meg a jobbára fiatalokból álló népes közönséget. Meleg Vilmos nagyváradi színművész verskompozíciója következett, majd a Kossuth rádió vasárnap délelőtti műsorából az erdélyiek számára közismert Budai Ilona dalestjével ért véget a rendezvénysorozat.
Amelyről távol maradtak az RMDSZ meghívott képviselői.
A város magyarságának megosztottsága nem csak az ünnepekre nyomja rá a bélyegét. Van, aki úgy véli, hogy az egyháznak feltétel nélkül támogatnia kell az RMDSZ-t, vagyis semmilyen körülmények között sem szabad megvonnia bizalmát annak vezetőitől, parlamenti képviselőitől, és van, aki tarthatatlannak tartja az egyházi értékek alárendelését RMDSZ-káderek személyes érdekeinek. Kinek van igaza? A kérdés eldöntéséhez emlékeztetni kell arra, hogy tizenkét évvel ezelőtt nem az egyházak ígérték elmozdíthatatlan politikusok odaadó szolgálatát, hanem ellenkezőleg, az RMDSZ vállalkozott a magyar történelmi egyházak érdekeinek védelmére és képviseletére.