Átigazolások, szavazatvásárlások


Kedvező előjelként értékelték a sorsdöntőnek nevezett nap, november 3-a előtti utolsó sajtóértekezleten a Román Demokratikus Konvenció kolozsvári vezérei, hogy az ellentáborból sokan átigazolnak hozzájuk. Radu Sârbu kampányigazgató megnevezte a tordaszentmihályi helyi tanácsosok népes táborát, amely a Román Demokrata Agrárpártból iratkozott át a parasztpártba. Alsójárán egységpártos hívek álltak át, Iklódon egységpártos polgármester lett konvenciós. Matei Boilă szenátor az agrárpártosok kolozsvári elnökét, Chindris, professzort idézte, aki szerint vétek a vesztesre szavazni.
Újságírói közbevetésre, hogy a kolozsvári agrárpártosok mostani vezérét sokan politikai kaméleonnak tartják, a parasztpárti szenátor magát a jelenséget emelte ki, eltekintve a személyektől. A jelenség pedig az, hogy az emberek kezdenek ráébredni a valóságra, csalódottságukat fejezik ki a korábbi hatalom pártjaitól való elfordulásban. Ezért pedig a pártvezérek a hibások, akik tévútra vezették híveiket. Mert a Vatra és a Román Nemzeti Egységpárt kezdetben olyan nemes célokat hirdetett meg, amelyek megegyeznek a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt eszméivel, csakhogy a nemzeti hagyományok kisajátítói a nemzeti érdekek érvényesítésétől elkanyarodtak a másság gyűlölete felé.
Akik még emlékeznek a Vatra Românească születését jellemző jelszavakra – mi vagyunk a nép, a magyar a söpredék!, vagy: magyar vért akarunk ontani! – ezt az okfejtést nehezen hiszik el. De a politikai tőkekovácsolásban ennél sokkal nyilvánvalóbb csúsztatásokat is megengednek maguknak a politikusok.
A sajtóértekezleten ismertettek egy különösen elítélendő mesterkedést, amelyet Moldva északi részében lepleztek le. A szavazás napján a Társadalmi Demokrácia Pártjának helyi megbízottjai a szavazókörzet felé tartó egyszerű polgárokat megállították volna, és felkérik, hogy a felajánlott, előre lepecsételt szavazólapokat dobják az urnába. A felkérés teljesítését azzal igazolták volna, hogy a saját szavazólapjaikat fehéren hagyva kihozzák a szavazóhelyiségből újabb szavazatok előregyártása céljából. Ezért a kis szolgálatért minden kollaboracionista – vagy csak öntudatlanul részeg – szavazónak 5000 lej ütötte volna a markát.
Van itt ész! Ha jóra fordítanák, szocialista vezetéssel is elhagynánk Amerikát...

Politikai bűncselekmények


Petru Liţiu is kétségbe vonja a Soros-felmérést
Heti sajtóértekezletén Petru Liţiu, a Nemzeti Liberális Szövetség PSZP (’93-as LP) többek között elemezte a Soros-alapítvány rendelésére készült felmérés eredményeit. Aláhúzta, hogy az rátapintott a jelenlegi fő vonulatokra, az egységpártosok, főleg Funar, és más szélsőségesek zuhanására, valamint a választótestület tömörülésére a konvenció és a Szociáldemokrata Szövetség, illetve a kormánypárt körül.
Képtelenségnek tartotta azonban az RMDSZ táborára, a közismerten legfegyelmezettebb szavazókra vonatkozó adatokat. Ha valamely felmérés nem érzékel legalább 6 százaléknál több RMDSZ-szavazót, akkor rosszul választották meg a mintát. Petru Liţiu azért említett csak 6 százalékot, mert feltételezi, hogy a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt és néhány más esélytelen csoportocska valamennyit lecsíp az RMDSZ potenciális 7 százalékából.
Liţiu a választási csalások megelőzésére ösztönzött, mondván, hogy éppen 50 évvel ezelőtt követték el a nagy szélhámosságot, amikor a kommunisták romániai minipártja napfényes győzelmet „aratott”. Most a hatalom embereinek létérdeke a kapaszkodás, hiszen ha Ion Iliescu nem fut be legalább szenátornak, politikai gyilkosságokért vonhatják felelősségre. Hasonlóan keményen nyilatkozott Nicolae Militaruról, aki épp a tegnap kampányturnézott Kolozsváron. Törtető csalónak nevezte, akit 1989-ben az utcáról betévedő Ion Iliescu állampolgár nevezett ki honvédelmi miniszternek, és akit szintén súlyos bűnök terhelnek. Miniszterkedése idején például egymást mészárolták a katonák a minisztérium épülete előtt, az ő „segélykérésére”.

Gyanúsan lekerekítő felmérések


Nyakunkon az újabb felmérés. Soros-rendelésre készült. Hitelét a megrendelő sokszor kinyilatkozott pártsemlegessége növeli, valamint az, hogy eredménye szinte egybeesik más felmérésekével, amelyek szintén pártsemlegeseknek mondják magukat. Aztán hiszi, akinek érdeke.
De csínján az értékelésekkel. Ezek a közvélemény-kutatások a hét esztendő alatt már legalább háromszor becsaptak (Iliescu szerint csak egyszer, de ő a bináris számrendszerben számol: 0, 1, 10 stb.). Csak nevetgéltünk, hogy nem létezik, ez a people sem lehet annyira stupid, ahogy Brucan állítja, aztán a szavazások napján szinte hajszálra bejött a becsült adat.
Az sincs kizárva, hogy azért jött be, mert ki kellett jönnie annak az eredménynek, amit megjósoltak. Illetve: azért jósolták meg, hogy ne legyen nagy a meglepetés az urnaeredmény láttán. Még érthetőbben: mivel tudták, hogy milyen lesz az urnaeredmény – már hogyne tudták volna, amikor elhatározták –, azt kellett megközelíttetni a felmérésekkel.
Ne méltatlankodjon senki ilyen rút feltételezéstől. Láttunk mi ezeken a tájakon akkora választási csalásokat, hogy a legrátermettebb külföldi megfigyelők is hamarabb jönnének rá a Kennedy-gyilkosság rejtélyeire, mint arra, hogy Ceaușescut pontosan hányan imádták: az irattárak őrzik a 99,98 százalékos győzelmek elsődleges dokumentumait, a szocialista nép szavazatait. Csakhogy ezek előre elkészített másodpéldányok, az eredetieket, az urnákkal együtt, még a választások napján bezúzták.
De térjünk vissza a felmérésekhez. Miért fogtunk gyanút? Hiszen most az ellenzék előretörését mutatják ki! Nagy dolog? Miután a helyhatósági választásokon kiderült, hogy az egykori nómenklatúra-klienseket is megosztotta az elmélyülő életszínvonal?
Szóval, most már nincs mese, Iliescu pártját annyira erodálta a hatalom (inkább a hatalmi visszaélés), hogy többé nem lehet megközvélemény-kutatni a győzelmét. Ahhoz akkorát kellene csalni, hogy az oda sem figyelő megfigyelők is észrevennék.
Akkor pedig ott csúsztatnak, ahol még lehet?
Mert mi másnak tekintsük Frunda György együttfutását a Soros-rendelésre készült közvélemény-kutatásban olyan statisztákkal, mint Vadim és Funar? Miből adódhat az RMDSZ elnökjelöltjének 3,5 százaléka?
Úgy látszik, a sors is ironizálni akarta a felmérőket: aznap, amikor közzétették kutatásuk eredményét, Frunda a tőle megszokott megnyerő szereplésével mindenkit lehengerelt az Antena 1 műsorában, azokat is, akik kimondottan sarokba akarták szorítani.
Azt sem hisszük el, hogy az RMDSZ népszerűsége 5 százalékosra csökkent az idei választásokig. Hiszen a legzsugoribb népszámlálók szerint is 7 százaléknyian vagyunk még. Két százalékos lemorzsolódás még akkor is elképzelhetetlen, ha a szabaddemokratáknak és más harmoniásoknak sikerül meghülyíteni néhányunkat.
A kétkedésre azt mondták a közvélemény-felmérők, hogy 2,5 százalékos a hibalehetőség. Jó, de akkor miért nem jön ki egyik rendelésre sem 9,5 százaléknyi RMDSZ-szavazat? Miért mindig csak lefelé kerekedik az a hibaszázalék – bizonyos esetekben? Erre a magyarázat úgy hangzik, hogy a magyarok nem nagyon vallják be a kérdőíveseknek, hogy az RMDSZ-re kívánnak szavazni. Vajon? És létezik egy rakás olyan betojós, aki az RMDSZ-t még vállalja, csak Frundát nem meri elismerni képviselőjének? Hiszen Frunda még „mérsékeltebb” is, mint az RMDSZ összege...
Mi lehet az ellenszer a lekerekítő felmérésekre? Kerekítsük fel magunkat választáskor. Menjünk el mind a 9,5 százalékban, és legalább 9,4 százalékunk szavazzon Frundára is, ne csak az RMDSZ-re (0,1 százalékunk lehet annyira irigy és féltékeny rá, hogy Funarra szavaz, azzal az ürüggyel, hogy ő nem neptunos). Ebben az ellenszerben a tömeges jelenlét a hatóanyag; ha elég sokan megyünk el szavazni, és okosan szavazunk, akkor e legkörmönfontabb felmérők sem tudnak letagadni belőlünk 30-40 százalékot. *A 3,5 és az 5 százalékos választási „siker” előmozdítására egyébként megjelent a Szabadságban egy „zseniális” ötlet: ha nem tetszik az RMDSZ jelöltlistája, szavazzunk valamelyik demokratikus pártra, mert így legalább elősegítjük a mostani ellenzék győzelmét.
Jelentkezzen, aki a világtörténelemből ismer hasonló példát. Buzdította-e valaki valaha az amerikai Demokrata Pártból kollégáit arra, hogy adják voksukat a Republikánus Pártra, mert akkor is a demokráciára szavaznak? Ha ilyesmi előfordult, az ötlet szülőatyja másnap már nem volt a Demokrata Párt tagja!
Hazai viszonyok között még kevésbé illedelmes arra buzdítani a szavazókat, hogy a „testvérpártok” között keresgéljenek maguknak bálványokat. Az ellenzéki pártok torzsalkodása egyelőre olyan méreteket ölt, hogy egymást inkább egy kanál vízbe, mint szavazatokba fojtanák. Kolozsváron a helyhatósági választásokon a konvención kívüli ellenzéki pártok egyes hívei Funarra szavaztak. Hogy elősegítsék egymás győzelmét? Ilyen kiforratlan „szövetség” egységének képzelt oltárán hozzunk áldozatot, kockáztassunk képviselői mandátumot?
Itt a gondolatmenetet telefonhívás szakította meg. Korán reggel dr. Tóth Mária jelentkezett Aranyosgyéresről, haragosan:
– Miért közölnek buzdítást szavazatok elvesztésére?! Mi a baja Fey Lászlónak az RMDSZ-listával? Megvolt a fórum, amelyen megvitatták, megszavazták, elfogadták. Minek most, tíz nappal a szavazás előtt azon tépelődni, hogy tetszik vagy nem tetszik?
Tegnap többször csengett a telefon ebben a témában.
Erről jutott eszünkbe, hogy a napokban szerkesztőségünkben járt Bánffy István, az aranyosgerendi nemesi család utolsó, Kolozsváron élő tagja. Adományt hozott. Csak ő tudja, miből, de a Szabadságnak és az RMDSZ-nek mindig kiböjtöli. Nem az adakozó jogán, hanem barátian lekapott a tíz körmünkről, hogy gyengén kampányolunk. Szerinte nagy címmel az első oldalon ki kellene jelenteni, hogy aki nem szavaz az RMDSZ-re, az áruló.
Az a gyanúnk, hogy Bánffy István egy húron pendül az olvasókkal, akik nemcsak a mellépecsetelőket nem szívlelik, hanem a mellészavaztatókat sem.

Itt van már az idei hó


Szociáldemokraták sajtóértekezlete Kisbányahavason
Eredeti módon tartotta e heti sajtóértekezletét Iuliu Păcurariu, a Szociáldemokrata Szövetség képviselőjelöltje: meghívta a sajtó képviselőit Kisbányahavasra, ahol víkendháza van ( 1980-tól), és ahol a polgármester a nagyon talpraesett Sabina Luca, a Demokrata Párt tagja, aki az SZDSZ színeiben jutott hivatalába, öt SZDSZ-tanácsossal együtt. Mellettük csak egyetlen egységpártos jutott szóhoz, de az is az ő emberük. Teljes tehát az SZDSZ-uralom Járabánya községben, pedig Iuliu Păcurariu egyik nyaraló-szomszédja éppen Ioan Gavra, a Román Nemzeti Egységpárt második embere.
Akivel egyébként a napokban Păcurariu elpoharazgatott – ezt már poharazgatás közben árulta el –, és Gavra megsúgta, hogy látta azokat az iratcsomókat, amelyek alapján a Román Demokrata Konvenció támadásokat tervez Petre Roman és a szociáldemokraták ellen. Vendéglátónk szerint Gavra vagy tényleg látott valamit, vagy beletrafált a lényegbe, mert az utóbbi napokban Emil Constantinescu megint bocsánatkéréseket emleget a Roman-kormányzással kapcsolatban. Megkérdőjelezi annak az időszaknak az eredményeit, akárcsak Iliescu, aki elfelejti, hogy annak idején a Roman-kormány gazdaságpolitikáját messzemenően tudományos megalapozottságúnak tartotta, mivel egyik ideológusa, Tudorel Postolache polgazd-tanár dolgozta ki.
A fehér asztal mellett tartott sajtóértekezleten megjelent Teodor S,tefănie, egy tordai turisztikai vállalkozás igazgatója, a szociáldemokraták második Kolozs megyei képviselőjelöltje, aki elmondta, hogy Ioan Rus prefektus elgondolása a tordai alprefektúra létrehozásáról csak pártjának segít lélegzethez jutni, a városnak nem, mert az ipar szerkezeti átalakítását egy újabb helyi hivatal nem oldja meg. Márpedig anélkül aligha enyhül a 18 százalékos munkanélküliség.
A polgármesternő a szállodává nőtt egykori menedékház közelében emelt illegális épületekről beszélt, de újságírói felkérésre sem volt hajlandó neveket emlegetni. Majd a faluturizmus kiépítéséről mondta el elképzeléseit, egyben jelezte, hogy már az első lépésnél elakadt, mert a sífelvonó az erdőkerület területén van, a felszerelés maga a villamos hálózati vállalaté. Amely valamiért beperelte a polgármesteri hivatalt.
Jól kezdődik az idei síidény is, akár a tavalyi, amikor január végén indították be a felvonót. Addig a pénzes vendégek elpályáztak másfelé.
Egyébként tegnap Kisbányahavason lehullott az első hó.

Pozíciók és esélyek


Kisorsolták a pártok, pártszövetségek, etnikai egyesületek és független jelöltek helyét a Kolozs megyei választási lapokon a Megyei Választási Irodában.
A műveletet rövid vita előzte meg arról, hogy legyen-e külön sorsolás a szenátor-, illetve képviselő-jelöltlisták számára, ugyanis néhány alakulat csak képviselőjelölteket állított. Kisebb katasztrófának is beillett volna, ha ugyanannak az alakulatnak a leendő szenátorai és képviselői különböző pozíciót kapnak. Lett volna, mit keresgélni és lapozgatni, de szerencsére a helyi választási iroda egyöntetű szavazással bölcsen úgy döntött, hogy a 24. pozícióig a két szavazólap-köteg azonos. A 24. pozícióval a szenátorlisták befejeződnek, a képviselőlisták sorában pedig ezután kapnak helyet azok az alakulatok, amelyeknek nincs szenátorjelöltjük, mint például a Romániai Ökologista Konvenció Pártja, az Örmények Szövetsége, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Albánok Szövetsége stb., egészen a 30. (!) sorszámig. És még ekkor sincs vége, mert jönnek a függetlenek.
Elképesztő a pártok sokszínűsége Kolozsváron is, ahol a legderűlátóbb számítás szerint mindössze 6 pártnak, illetve pártszövetségnek, a Román Demokratikus Konvenciónak, a Román Nemzeti Egységpártnak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, a Nemzeti Liberális Szövetségnek, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának és a Szociáldemokrata Szövetségnek van esélye labdába rúgni. Az összes többire adott szavazatok elvesznek.
Az RMDSZ a 24-es pozícióba került, a szenátorlisták kötegében tehát lapozgatás nélkül megleljük.
Ion Iliescu kakukktojásának, a Harmónia Alapítvány politikai képviseletének, aki még nem jött rá: a Romániai Magyar Szabaddemokrata Pártnak a 3. pozíciót juttatta a szerencse, két esélyes, az NLSZ (PSZP – ’93-as LP) és az SZDSZ után. A másik három esélyes, az RDK, az RNEP és az RTDP a 8., a 15., illetve a 18. pozíción szerepel.
A választási irodában a hét közepére ígérték a szavazólap-köteg mintapéldányát. Akkor majd azt is megtudjuk, mely oldalakra kerülnek az esélyesek.

Harc a barikád egyazon oldalán (is)


Petru Liţiu távollétében tartotta heti sajtóértekezletét a Nemzeti Liberális Szövetség (PSZP – 93-as LP), ugyanis Petre Roman és Ion Raţiu a választási kampányra hivatkozva nem tett eleget a NATO-közgyűlés meghívásának. Liţiu tehát éppen Bonnban mentette a parlamenti szakbizottság mundérjának becsületét, de kemény kijelentésekben így sem volt hiány idehaza, a főtéri Harley Davidson bárban.
Ezekre elsősorban az adott okot, hogy Emil Constantinescu meghívta az ellenzék vezetőit egy sörre, aztán meggondolta magát. Ez Bogdan Rares, kampányigazgató szerint politikai komolytalanság. Mi ez, hogy faxban felkérjük az ellenzéki pártvezéreket az együttműködési feltételek megbeszélésére, aztán tesszük magunkat, hogy semmire sem emlékezünk? Ehhez képest Ovidiu Mărginean finomabban fejezte ki magát, de csak azért, hogy rávilágíthasson a háttér mozgatórugóira. Szerinte Emil Constantinescu következetlenségének az a magyarázata, hogy ígéretének visszavonására kényszerítették bizonyos személyek – tudjuk kik azok, és ha nem tudtuk volna, megsúgta korábban, hogy Viorel Cataramă csoportjára céloz.
Ezután Iuliu Păcurariu helyi demokratapárti vezér magatartását elemezték. Bogdan Rares, feltette a kérdést: mi lehet amögött, hogy Păcurariu helyeselte Constantinescu visszatáncolását, mondván, hogy a választótestületet megzavarná az ellenzék egyesülése? Hiszen választási kampányolásuk során az emberek szüntelenül számonkérik tőlük az ellenzék egységét. Valóban, leegyszerűsödne a változtatás híveinek döntése az urnáknál, ha tudnák, hogy az RDK, az SZDSZ és az NLSZ egyetért. Akkor valaki szavazhatna például konvenciós szenátorokra, szociáldemokrata képviselőkre és liberális elnökre – Nicolae Manolescura –, ha így oszlik meg szimpátiája a politikusok között. Biztos lehetne abban, hogy a választások után ezek úgyis egy csapatba kerülnek.
Păcurariu azonban más téren is furcsán viselkedett – szapulták tovább az egyik lehetséges szövetségest. Nem volt hajlandó tiltakozni a Központi Választási Irodánál amiatt, hogy a még el sem készült statisztikai évkönyv sejtett adatai alapján Kolozs megyét megfosztották egy képviselői mandátumtól. Azt mondta, hogy amire törvény van, arról nincs vita. Ezt a liberális szövetségiek annak tudják be, hogy Păcurariu az eddigi számos melléfogása után most inkább visszahúzódik, nem mer szerepelni, nehogy további szavazókat veszítsen.
Egyébként a konvenció sem tiltakozott Kolozs megye tizenegyedik mandátumának lefaragása ellen. Szatmár és Gorj megyében, ahol hasonló kísérlet történt, majdnem minden párt követelte a döntés felülvizsgálását, csak Kolozsváron maradt magára ebben az ügyben az NLSZ. És úgy néz ki, hogy így is eredményt ért el. A KVI most bekérte a megyei választási irodáktól a szavazópolgárok felbecsült számát, és az adatok alapján újravitatják a mandátumok számát. Tehát előbb vágtak, aztán mérnek...
Végül derűlátó kicsengést kapott a sajtóértekezlet azzal, hogy az újságok helyesen tárták szenzációként az ellenzék alakuló egységét, és ha az nem is valósult meg, a levegőben van, az emberek úgy tudják, hogy valami volt, vagy lesz. Kolozsváron pedig az ellenzéki kampánystábok máris sikeresen együttműködnek a szavazókörzeti megfigyelők toborzásában.
*
Lapzártakor: MARAD A KOLOZS MEGYEI PARLAMENTI KÉPVISELŐI HELY – határozta el pénteki ülésén a Központi Választási Iroda. Hasonló módon nem fosztják meg egy-egy képviselői mandátumától Szatmár és Gorj megyét sem.

Választópolgári névsorolvasás a sorshúzás szünetében


Miközben ajándékokat sorsoltunk ki előfizetőink és rejtvényfejtőink között, megkérdeztük a jelen lévő – legérdeklődőbb – olvasóinkat, van-e felvetni való problémájuk a közelgő választásokkal kapcsolatban. Természetesen volt. Bár a kétféle sorsolás közötti szünet rövidre sikeredett, több probléma is terítékre került, ami azt jelenti, hogy az embereket foglalkoztatja a november 3-i esemény.
Vargha György a szavazólapok kivitelezéséről érdeklődött. Vajon megint olyan szétesőek lesznek, mint a helyhatósági választáskor? Ebben az esetben külön gond, hogy pecsételés után jól hajtogassuk össze, az urnában ne essenek szét az oldalai. Megígértük, hogy megérdeklődjük a Megyei Választási Irodánál. Tegnap ezt meg is tettük, és megtudtuk, hogy a törvény tételesen előírja a szavazólapok összefűzését. Elvben ez érvényes volt a helyhatósági választások idején is, a gyakorlatban másként alakult... Most a választási iroda munkatársai azt remélik, hogy a törvényt muszáj betartani, hiszen összefűzetlen lapokkal le sem lehet bonyolítani a választást, tekintettel a sok pártra és elnökjelöltre.
Levei Ferenc a mozgóurna rossz tapasztalatairól beszélt. A helyhatósági választáskor tíznél több betegeskedő szavazót jelentett be, de alig öthöz vitték ki az urnát. Az RMDSZ-nek intézményesen nyomon kellene követnie az urna útját. Erről Jakabos Bélának más volt a véleménye: nem szabad a mozgóurnához folyamodni. A szavazóhelyiségek közel vannak, néhány végletes esettől eltekintve mindenki el tud odáig menni a rokonokkal, a szomszédokkal, vagy az RMDSZ autószolgálatának segítségével.
Ám a bejelentett mozgóurna-igény maradéktalan lefedését is biztosítani kellene, hiszen ez is a szavazókörzeti személyzet fizetett (!) feladatához tartozik.
A véleményütköztetésből is az derült ki, a sorsolásra eljött olvasóink számára nem közömbös szavazataink sorsa.

Világ kisebbségei, szerződjünk


A Dnyeszteren túl zaklatják a román tanárokat, akik latin betűvetésre tanítják a nebulókat. A hír minden jóérzésű emberből csak ellenérzést válthat ki, nekünk, romániai magyaroknak pedig a legőszintébben fel kell háborodnunk. Mert mi nagyon jól tudjuk, mit jelent az, ha olyanok diktálják anyanyelvünk használati útmutatásait, akiknek semmi közük hozzá, sőt nem is szeretik – ahogy gyakorta tudtunkra adják, hogy nem értik szeparatista törekvéseinket, amikor a román nyelv sokkalta szuperior.
Éppen ezért szívesen sietnénk a transznisztriai románok segítségére. Közös a sorsunk. Nekik is azt mondják, hogy egy más fajta nyelvvel és írásmóddal jobban lehet érvényesülni a Dnyesztertől Kamcsatkáig, mint ahogy nekünk is azt a távlatot vetítik a ragyogó jövő boltozatára, hogy a román nyelv aprólékos ismeretével óriási karriert futhatunk be Fălticeni-ben. Gondoskodóinkat – a Dnyesztertől jobbra és balra – nem érdekli, hogy a transznisztriaiak inkább a Széchenyi téren, vagy más lengyel-piacokon próbálnának szerencsét, ahhoz pedig nem szükséges a cirill ábécé, a székely ácsok pedig újabban nem építenek pagodákat a Kárpátokon túli térségben.
Vajon tudják-e a transznisztriai sorstársak, hogy szenvedéseikért nem csak a cirill ábécé inkvizitorai a hibásak?
Nemrégiben még mi is azt hittük, hogy az erőszakos homogenizálók miatt nem tanulhatják gyermekeink magyarul a szakmájukat, esetleg csak akkor, ha óvó bácsiknak vagy művészeknek készülnek. (És még a humán órák terén is akadnak kivételek, mert ugye mekkora a huzavona a zeneakadémia magyar csoportjával.) A látszatból következtetve úgy véltük, csak tévhit áldozatai vagyunk, és majd minden megoldódik, amikor a hatalmi körök belátják, hogy történelmi materialista ideológiájuk sem egyezik azzal a képtelenséggel, hogy társadalomban csak egyéni jogok léteznek. Kollektív jog nélkül pártjuk be sem iratkozhatott volna a politikai játszótérre, legfennebb a párthoz tartozó személyek egyéni jogok alapján politizálhatnának négyszemközt a tükörrel.
Abban biztosak voltunk, hogy Szocialista Demokrácia Román Nagynemzeti Egységpártja (ez lehetett volna a kormánykoalíció pártszövetségének neve) magától nem mond le rögeszméjéről, hogy márpedig közösségi jog nincs. Kiszámította, hogy neki jövedelmezőbb feláldozni a határon kívül rekedt románok kollektív jogait, mint közösségként elismerni a határral bekebelezett magyarságot. (Most ne időzzünk azon, hogy mennyire hibás ez a számítás.) A varázslatra azonban hiába vártunk, hiába epekedtünk, hogy a nagyok közül az értelmesebbek rászólnak a nemzetállamok megszállottjaira. A hivatásos diplomaták mindig azzal jönnek elő, hogy nincs precedens a kollektív jogokra. De így nem is lesz, ha nem teremtik meg! Ezért kellett volna addig emlegetni minden fórumon, amíg egyszer csak közszájon kezd forogni, és akkor a nemzetközi dokumentumok sem kerülhetik meg.
Ehelyett az alapszerződésben megint azt kaptuk meg, hogy nincs rá precedens. Igazán nem szeretnénk a jelenlegi magyar kormányzat ellen hangolni a transznisztriaiakat, de Kovács László ezért sem kellett volna hogy megengedje Iliescunak a határon túli románok jogainak ismételt feladását. A kiherélt 1201-es ajánlásra hivatkozva ugyanis Lebegyék ugyanazt tehetik meg a transznisztriai románokkal, amit velünk szeretnének a nemzetállampárt vezérei.
Mit tegyünk hát? Javasolhatnánk, hogy világ nemzeti kisebbségei, egyesüljünk, de akkor a jelenlegi többségiek kerülnének kisebbségbe, és minden kezdődne elölről. Ez is azt bizonyítja, hogy ennek a jelszónak semmilyen változata sem vezet jóra. De azzal megpróbálkozhatnánk, hogy a nemzeti kisebbségek feje fölött megalapszerződött országok etnikai közösségei alapszerződéseket kötnek egymással, azzal a kimondott szándékkal, hogy a közösségi jogok megléte minél gyakrabban előforduljon nemzet(iség)közi dokumentumokban.
Hátha ezzel kikaparnánk a határon kívül rekedt oroszoknak is a gesztenyét.

Nem lesz kétnyelvű RTDP-plakát


Tegnap reggeli sajtóértekezletén azt kérdeztük Gheorghe Tinca honvédelmi minisztertől, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja szenátorjelöltjétől, hogy amikor kigondolta a kétnyelvű plakátot tudta-e, hogy olyan dolgot művelne, amely Kolozsváron alkotmányellenes. Hozzáfűztük: itt a magyar színház sem plakátolhatja ki műsorát. A miniszter ezzel szemben arról tájékoztatott, hogy miért tett le szándékáról. Nem vetődött fel az alkotmányos összeférhetetlenség, hanem azért gondolta meg magát, hogy ne váltson ki ellenérzést. Kiből? – kérdezték román kollégák, mire Gheorghe Tinca kifejtette: nem bizonyos személyre gondolt, hanem úgy általában, a választókra. Sajnos, Kolozsváron még ilyen a helyzet, de egyszer csak megvalósul a magyar nemzetiségűek bevonása a román politikai életbe, és akkor majd a kétnyelvű plakátra vonatkozó ötletének is eljön az ideje – mondotta.
Megyei korteskedése során megelégedéssel tapasztalta, hogy az embereken már nem uralkodik az ország közelében kipattant konfliktusokból adódó bizonytalanságérzet, inkább a mindennapi élet gondjaival foglalkoznak, ugyanakkor fájdalommal tapasztalta a falvak elöregedését. Mint mondotta, különösen Erdélyben a falu képezte a románság népességtartalékát a vegyesebb városi lakossággal szemben.
Bár választási kampánya során a NATO-ról és a hadseregről nem szívesen nyilatkozik, hogy elkerülje a hazabeszélés látszatát, kérdésre elmondta, hogy pártvezetők kérhetik a katonai parancsnokságoktól kiskatonák részvételét kampánygyűléseken, persze, nem a kaszárnyákban. Egyébként Kolozs megye lakosságának 1 (egy) százalékánál kevesebbet tesz ki a megye területén állomásozó katonaság – mondotta, és azon csodálkozott, hogy ezt az adatot miért nem közli a megyei választási iroda. Hiszen annyira nem titkos, hogy Bécsben is tudják.

Kereszttűzben Cataramă és az RMDSZ


Két párt került a Nemzeti Liberális Szövetség (PSZP – ’93-as LP) tegnapi sajtótájékoztatójának kereszttüzébe. Az egyik a Demokrata Konvencióban lévő Nemzeti Liberális Párt, amelynek egyik vezetője, Viorel Cataramă elutasítja a választások utáni együttműködés lehetőségét az NLSZ-szel. Petru Litiu az egész ellenzék szempontjából hasznosnak véli, ha a DK megszabadulna egy ilyen kupectől (nem üzletembertől), aki személyes ellentéteket elvek fölé helyez, és amúgy is megtépázta pártja tekintélyét azzal a merénylettel, amelyet a SAFI-val intézett számos polgár létbiztonsága ellen.
A másik célpont az RMDSZ volt Markó Béla kijelentése miatt, hogy a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával is el tudja képzelni a kormányzási együttműködést, ha az változtat kisebbségpolitikáján. Ennyi elég lenne? Mit szól ehhez a magyar választópolgár, aki mélyreható változást akar? – tette fel a kérdést Romulus Zamfir, hangsúlyozva egy ilyen szövetség természetellenes jellegét. Egyébként az RMDSZ és az RTDP közeledését jelzi, hogy a jelenlegi kormánypárt szenátorjelöltje magyarul is feliratozza plakátját – hangzott el a sajtóértekezleten, pedig Gheorghe Tinca időközben meggondolta magát.
Nicolae Manolescu Kolozs megyei körútja után közvélemény-kutatást végeztek, Rares Bogdan kampányigazgató ismertette annak legfontosabb adatait. Ezek szerint, ha most tartanának választásokat, a szavazatok a következőképpen oszlanának meg: NLSZ – 8,7%, SZDSZ – 7,5%, RDK – 23,2%, RTDP – 4,3%, RNEP – 14,5%. Litiu megjegyezte, hogy a két utóbbi párt stagnálása, illetve zuhanása is azt bizonyítja, hogy a választók nem akarják azokat, akik a Văcăroiu-kormányban hozzájárultak a katasztrófához.

Koalíciós lehetőségek és lehetetlenségek


Borbély Imre önkirekesztése
Teljében a választási kampány – ezenkívül az szolgáltatott okot az RMDSZ vezérkarának kolozsvári sajtóértekezletére, hogy elkészült az egész erdélyi magyarságra kiterjedő minta alapján végzett közvélemény-kutatás összesítése.
A bevezetőben Takács Csaba ügyvezető elnök értékelte az eddigi választási kampányt. Hangoztatta, hogy nem jelentkeztek súlyosabb konfliktusok, de bizonyos jelek aggodalomra adnak okot. Ezek között felsorolta a telefonbotrányt és az RMDSZ-nek kijáró kormánytámogatás folyósításának halogatását. Zavaró tényezőnek tartja, hogy bizonyos pártok az RMDSZ egyes székházain látható jelvényekkel indulnak a választásokon, így próbálnak meg elvonni szavazókat.
Markó Béla szövetségi elnök többek között elmondta, hogy mind a 41 megyében jelöltlistát nyújtottak be, a jelöltek eddigi találkozóinak kedvező a visszhangja. Nagyon jó a fogadtatása Frunda György szerepléseinek. A választói találkozókon kitűnik, hogy a polgárok érdekeltek a változtatásban, és konkrét választ várnak a problémákra, a politikusok nem számíthatnak sikerre általánosságokkal, demagógiával.
A továbbiakban Magyari Nándor László szociológus ismertette a közvélemény-kutatást, amelyet az RMDSZ megbízásából a XXI. Század Alapítvány végzett 1200 személy megkérdezésével. Ígéretet kaptunk arra, hogy egy-két nap múlva közölhetjük a felmérés közérdeklődésre számot tartó adatainak kivonatát. Addig is, íme, néhány következtetés. A megkérdezettek zöme elégedett az RMDSZ tevékenységével és ennél nagyobb azok száma, akik az RMDSZ-re óhajtanak szavazni. Nagy a választáson résztvevők aránya is: 93%. Frundára 87 százalék készül szavazni, 6 százalék Emil Constantinescura, más jelöltek elenyésző szavazatot kapnak a magyarságtól. A romániai magyarokat foglalkoztató problémák sorrendje: 1. munkanélküliség, 2. anyanyelvi oktatás, 3. életszínvonal, 4. a magyar-román viszony feszültségmentesítése.
Arra a kérdésre, hogy az RMDSZ részt venne-e a kormányzásban, és milyen pártokkal, Markó Béla kiemelte, hogy ilyen vonatkozásban senkivel sem tárgyaltak, és valószínűleg a választások előtt nem is fognak egyezkedni. Ha a választások után úgy adódik, akkor elsősorban a Román Demokrata Konvencióval képzeli el a kormányzást, nem tartja lehetetlennek a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával, ha annak kisebbségi politikájában lényeges változás áll be, és kizárja a koalíció lehetőségét a Román Nemzeti Egységpárttal, a Nagyrománia Párttal és a Szocialista Munkapárttal, azzal a három párttal, amelynek programjában magyarellenes beütések vannak.
Borbély Imre független képviselőjelöltként való jelentkezését Markó Béla úgy értékelte, hogy ezzel a jelenlegi RMDSZ-képviselő kirekesztette saját magát a szervezetből. Takács Csaba pedig kampányigazgatóként kijelentette, hogy ezek után Borbély Imrét éppen olyan ellenfélnek tekinti, mint a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt jelöltjeit, és mindent elkövet esélyük csökkentéséért.
A román sajtó kolozsvári képviselői részéről nem nyilvánult meg különleges érdeklődés, és távol maradtak azok az újságírók, akik máskor megpróbáltak kellemetlenkedni az RMDSZ vezetőivel.

Megyei párt együttműködési ötlete


Hogy legyen miről beszéljenek az emberek, Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke felajánlotta együttműködését a Román Demokratikus Konvenciónak a „rózsahordozók” hatalmának megdöntésében. Funar feltételként szabja meg a konvenció elhatárolódását az „egyrózsás” Demokrata Párttól, amelyet heves támadásában egy kalap alá vesz az RNEP egykori kormánykoalíciós testvérpártjával, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával.
Ha ennyire igaz lenne az, hogy a politikában bármi lehetséges, készüljünk fel a következő koalíciós ajánlatra: az RMDSZ adja az államelnököt, az RNEP a kormányt. Vagy fordítva. A feltétel csak annyi, hogy az RMDSZ határolja el magát Ion Iliescu pártjától.
Ez a fordulat annál inkább várható, mivel az RMDSZ parlamenti jelöltlistáin 14 román nemzetiségű román állampolgár szerepel, akik főként az ország déli megyéiben „befutó” helyeket kaptak. E szimpátiának köszönhetően az RMDSZ minden megyében előterjesztett jelöltlistát. Ez ugyanakkor akadálya is lehet az RNEP-RMDSZ koalíciónak. Korábban is az volt a vélemény az RNEP-ről, hogy tartományi jellegű párt, a helyhatósági választások óta pedig egyenesen megyei jelzővel illetik.

Tiszta (harmóniás) beszéd


Kampányszerűen elindult a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt, és ahol megfordul, ott kő kövön nem maradna – ha kinőné törpekorát. Ami nem nagyon sikerül, pedig a „közszolgálati” tévé minden támogatást megad neki, önzetlenül, reklámdíjszabás nélkül, csupán azért, hogy végre ki lehessen mondani, hogy nem az RMDSZ a romániai magyarság egyetlen képviselője.
A hatalomhoz való dörgölőzésében az RMSZDP most odáig ment el, hogy kinyilvánította: számít a Harmónia Alapítvány támogatására. A minipárt vonzalmának kifejezése a vegyes házasságban élőknek létrehozott csapdajátékhoz még tisztább beszéd, mint az eddigi („jó az alapszerződés, tele vagyunk jogokkal, minden szép, amivel az államelnökség meg van elégedve”). Ha a vezetőségére korlátozódó pártnak sikerül tagságot toboroznia a harmóniásokból, akkor ezzel azt bizonyítaná, hogy nem lehet az RMDSZ vetélytársa a magyarság képviseletében. Esetleg a magyarság asszimilálására szakosodott román pártokkal osztozik a szavazatokon.

Az RNEP kiesett


Vasárnap délelőtt 11 órára hívták össze a pártok megyei kampányfőnökeit, hogy sorshúzással eldöntsék a Kolozs Megyei Választási Irodát kiegészítő személyek kilétét. A kezdési időpont azonban eltolódott, mert valami kengyelfutó-verseny miatt a városközpontot lezárták, és az utcák egyenirányítottságának következményeként sokan Torda felől voltak kénytelenek megközelíteni a törvényszék épületét.
Nem sokat vesztettek. A többség megérkezéséig ügyrendi bonyodalmat kellett tisztázni. Kiderült, hogy a választási törvény szerint csak az a jelöltlista teljes, amely öt tartalékost (a megyében elérhető 5 szenátusi és 10 képviselőházi mandátumon túl két szenátor- és három képviselőjelöltet) nevez meg. Az előterjesztett listák alapján ellenőrizni kellett, melyik pártnak nincs meg a 13 képviselő-, illetve a 7 szenátorjelöltje. Ezen a szűrőn fennakadt a Köztársasági Párt és az Autósok Pártja. Versenyben maradt tehát 12 olyan párt vagy szövetség, amely 13/7-es teljes jelöltlistát tett le a Megyei Választási Irodánál, vagyis képviseltetheti magát a választási törvény betartásán őrködő testületben.
Ezután húzták ki sorrendben a következőket: Társadalomvédelmi Párt, Szocialista Párt, Nagyrománia Párt, RMDSZ, Szociáldemokrata Szövetség (DP és RSZDP), a Román Társadalmi Demokrácia Pártja, Nemzeti Liberális Szövetség (’93-as LP és PSZP), Román Demokratikus Konvenció. Futottak még: Nemzeti Liberális Ökologista Szövetség (ismertetőjele Radu Câmpeanu államelnökjelölt), Szocialista Munkapárt, Román Nemzeti Egységpárt, Nemzeti Centrumszövetség. Az RMDSZ-t a Megyei Választási Irodában Mihály Andor képviseli.

Vajon jól hallottuk?


Besztercéről jövet útban Bukarest felé Ion Iliescu elnök a kolozsvári repülőtéren találkozott újságírókkal. A váróterembe többször bezúduló gépzaj elhallásokra adott lehetőséget, ezért csakis arra szorítkozunk, amit jól hallottunk.
Az első kérdésre, hogy mit vethet a saját szemére a hét év fejleményeiből, az államelnök hosszasan elidőzött a történelemnél, az 1990-es spontán tüntetéseknél, közhivatalok ostrománál, bányászjárásoknál, amelyekért nem őt terheli a felelősség, hanem... A folytatást nem hallottuk, vagy el sem hangzott.
A választópolgárok közvélemény-kutatás címén végzett telefonos zaklatásának botrányáról semmit sem tud, ezért érdemben nem válaszolhat – mondta az elnök, arra a kérdésre pedig, hogy miből fizetik a horribilis telefonszámlát, úgy válaszolt, hogy ezek ellenőrizetlen spekulációk.
Kolozsvár a pénzügyi botrányok városa – ezzel kapcsolatban mi azt hallottuk, hogy az elnök szerint a Caritasból a kolozsváriak húztak hasznot, mivel közel voltak a pénztárhoz, míg az ország távolabbi polgárai ráfizettek. A Mesagerul transilvan tudósítója azt is hallotta, hogy Ion Iliescu szerint a Caritasért a legnagyobb politikai felelősség Funart terheli. Akiről egyébként lekezelő véleménye volt, amikor arra a kérdésre válaszolt, hogy milyen politikai karriert jósol a kolozsvári polgármesternek. Ezzel szemben Frunda Györgyről elismerően nyilatkozott, az RMDSZ államelnök-jelöléséről pedig azt mondta, hogy az helyeselhető demokratikus gyakorlat.
Kiváltképpen elemében volt, amikor a Bukarest-Duna-csatorna befejezésének esélyeiről kérdezték. Mint hangsúlyozta, már akkor is ellenezte az ötletet, amikor még a vízügynél dolgozott, mert egy olyan szeszélyes folyóra építeni, mint az Argen – agyrém. A pitești-i víztározót például egyetlen árhullám feltöltötte üledékkel, és erre a sorsra jutna a hajózható csatorna is.
A korrupció boszorkányüldözéséről többek között úgy nyilatkozott, hogy azt nem csak a kormánypártban kell keresni, mert „a hatalom nem korlátozódik a hatalomra”. Vajon jól hallottuk?
Hosszasan foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy valóban veszélyesnek tartja-e a földbirtokosok visszatérését. Az nem jelent veszélyt, de az örökösöknek a bíróságok visszaítélnek olyan földterületeket, amelyekre nem vonatkozik a földtörvény. Az ugyanis kimondja, hogy csak azokból a földekből lehet legtöbb 10 hektárt visszaigényelni, amelyeket az emberek bevittek a termelőszövetkezetekbe.
Amit a szocialista állam egyszerűen elvett, az maradjon elvéve... Jól értettük?