Nits Árpád

Túllépte a tűrőképesség határát, nem viseljük el tovább a támadásait – mondta keddi sajtóértekezletén Grigore Zanc megyefőnök Gheorghe Funar utóbbi akcióiról. Csütörtökön Bukarestben összeül a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának Végrehajtó Bürója, amely a prefektus jóslata szerint végre talán kimondja a kormánykoalíciós jegyzőkönyv felbontását.
Újabban naponta hangzanak el ilyen kijelentések. Mint jeleztük, hétfőn az RTDP polgármesterjelöltjének sajtóértekezletén Alexandru Lăpusan államtitkár is sürgette a politikai válást a Román Nemzeti Egységpárttól. A prefektus szintén célzott arra, hogy a Végrehajtó Büróban korántsem ő lesz az egyedüli, aki elképzelhetetlennek tartja a további együttműködést.
A prefektus bevallása szerint, a megyei pártszervezetnek mindvégig csak kára származott az RNEP társaságából, de országos érdekek miatt nyelniük kellett. Az RTDP-RNEP együttműködésnek különben az egész párt itta a levét, ezt a politikai házasságot mindvégig a zsarolási viszony jellemezte. Befogadták Funarékat a kormányba, hogy segítsenek a parlamentben a törvények elfogadtatásában, de minden szavazatukért nyújtották a markukat, követelőztek.
Úgyszintén országos érdekekre hivatkozott Grigore Zanc, amikor arra a kérdésre adott választ, miért nem indított eljárást a kolozsvári polgármester egyetlen visszaélése ellen sem. Meg volt kötve a keze... Aztán mintha megbánta volna túlhajtott őszinteségét, magyarázkodni kezdett, hogy a kormány által menesztett ellenzéki polgármesterek súlyos visszaéléseket követtek el, míg Funar nem éppen olyan nyilvánvalóan sértette meg a törvényeket. Példának a gépkocsik másodlagos adózását és a polgármesteri hivatal létszámának felduzzasztását hozta fel. Hát ezek valóban csirkeperek lettek volna, a Bună Ziua építési engedélyéhez képest...
A sajtóértekezleten a prefektus a nyugdíjasok tiltakozó menetével kapcsolatban elmondta, hogy a kormányra tartozó problémákat továbbította Bukarestbe, másokra helyben próbálnak megoldást keresni. A Rákóczi úti Albina élelmiszerüzletben (a Törökvágás közelében) nemsokára megnyitják a népboltot, ahol az első szakaszban nyugdíjasokat szolgálnak ki, a beszerzési lehetőségek bővítése után más kisjövedelmű személyek is beléphetnek. Szegénységi bizonyítvánnyal. Nem kell szégyellni. Gazdag országokban is vannak népboltok – vigasztalt a prefektus.

Szigorúan titkos közvélemény-kutatás adatai szerint a kolozsvári magyarság 35 százaléka nem megy el szavazni, ha a második menetben Ioan Rus mérkőzik Funarral, és akkor mi döntően hozzájárulunk a balkáni világ leghírhedtebb polgármesterének az újraválasztásához.
A hátborzongató hírhez némi magyarázat tartozik. Ha szigorúan titkos, tehát nem propaganda-, hanem belső, taktikai célokra készült a felmérés, hogyan szűrődött ki a részeredménye? Vajon nincs benne valamilyen hátsó szándék? Ettől ne féljünk. Hátsó szándék bármiben előfordulhat, de annak semmi köze az információ-szivárgáshoz. Itt és most a legszigorúbb titok is rövidebb életű, mint a legparányibb ellenanyag-részecske. Mintha ebben az országban találták volna ki a világ leghatékonyabb hírszerző szolgálatait. (Nem csak azt a hetet.) Eddig legalább három taktikai felmérés készült, amelynek az adatait még nem is összesítették, amikor az ellenlábasok már idéztek belőle.
Érdemes tehát körüljárni, mi rejtőzhet a szavazástól való távolmaradási szándék mögött.
Kétségkívül elsőnek a következetességet kell kiemelni. Politikai karakánságunkhoz tartozik, hogy az ellenzéki polgármesterjelöltek kibukását olyan megrázkódtatásként éljük át előrevetítve, hogy megelőlegezzük magunknak a mérhetetlen világfájdalom okozta közömbösséget. Mert mi kitartunk, ugye. Most ne időzzünk a kitartás történelmi példáinál, elég ha csak a közeliekre emlékeztetünk. Ami ellenzéki, az szép, romantikus és konvenciós, ezért növeltük meg Petre Litiu népszerűségi mutatóját az eddigi felmérésekben, pedig már nem is konvenciós. És mérget vehetünk rá, hogy ha holnap tartanának elnökválasztásokat, közülünk sokan Câmpeanura ütnék a pecsétet.
De ez már más kategória, és tájékozatlanságnak nevezik. Klasszikus példája a szibériai partizán, aki Gorbacsov idején is robbantgatta a hidakat, mert nem olvasta el az újságban, hogy októberben győzött a nagy novemberi forradalom.
Hazabeszélésnek tűnik, de meg kell mondanunk, hogy szélesebb körben kellene olvasni lapunkat...
Csakhogy a rendszeres újságolvasók között is akadhat, aki úgy válaszolt a kérdőívezőknek, hogy neki Rus vagy Funar – egykutya.
Bűnbánást tanúsítva be kell ismernünk: ezért mi is hibásak vagyunk. Nem kapcsoltunk rá idejében a demokrácia játékszabályainak tanítására (helyesebben: tanulására, együtt az olvasóval). A demokrácia egyik legnagyobb haszna az állandó változás, annak a lehetősége, hogy ha véletlenül nem a legalkalmasabb egyén kerül magas pozícióba, a választótestület négy év múltán menesztheti, megelőzve, hogy további ocsmányságokkal károsítsa a várost. Most fel sem merül az illető alkalmassága, hiszen elképzelhetetlen, hogy valaki azért nem megy el szavazni, mert meg van elégedve a négy év vívmányaival. A tartózkodók bizalmatlanok. Azt hiszik, hogy Ioan Rus sem lesz majd jobb, és akkor minek fáradjanak.
Pedig aki változást óhajt, tehát élni akar a változtatás demokratikus lehetőségével, akkor is elmegy szavazni, ha ezzel Funar ikertestvérének fekteti le a polgármesteri hivatalhoz vezető bársonyszőnyeget. Még az sem egykutya. Ennél rosszabb az sem lehet. Dehogynem – mondja a borúlátó, de csak azért, mert nem számol azzal a gátlással, amit elődjének bukása idéz elő az új polgármesterben. Funar ikertestvére – akár Gavra vagy Medrea – vigyázna, hogy ne legyen ennyire primitíven agresszív, mert akkor kiváltja a többfrontos ellenszegülést: nemcsak a magyarokét, hanem azokét is, akik szalonképesebb nacionalizmust szeretnének érvényesíteni.
Természetesen Ioan Rust pillanatig sem emlegethetjük egy napon Funar utánpótlásaival. A megjelenése is sokkal európaibb. Márpedig ha logikusan méricskélve érdekeinket, Medreának vagy Gavrának oda kellene adnunk szavazataink 100 százalékát Funar ellenében, akkor egy sokkal szimpatikusabb jelöltért miért csak 65 százalékunk fáradna el a szavazókörzetig?
Ebben része van annak is, hogy Ioan Rus népszerűsége nem éppen pozitív. És most megint fel kell öltenünk a bűnbánatra tartogatott arculatot. Bennünk, újságírókban is működik a kitartás. Bár törekedtünk a tárgyilagosságra, az ellenzék választási kampányáról paraszthajszálnyira megnyerőbben tájékoztattunk. És talán az ördög incselkedett velünk, amikor Funar egyik ellenlábasának nevét fejléc alatti címben együtt említettük a Ceauşescuéval. Olcsó szenzáció volt, ahhoz képest, milyen drágán fizetjük meg, ha a magyar szavazók akár 0,5 százalékát tartjuk távol az urnáktól, és ezzel bekövetkezik a rémálom.
De lelkiismeretünket más is terheli. Meg sem próbáltunk utánanézni annak, hogy milyen ember Ioan Rus. Cinikus összemosolygással megállapítottuk, hogy nómenklaturista. Közben a temesvári kiáltványtól eltelt hat év, és másokkal kapcsolatban hallgatólagosan elfogadtuk, hogy mindegy, mi volt „augusztus 23” előtt. Sőt, bizonyos „elvtársainknak” hajlandóak volnánk elfeledni, hogy halált követeltek Márton Áronra, ha napjainkban nem tartják szükségesnek a halálbüntetést. Akkor pedig Ioan Rusról miért titkolnánk el, hogy egészen más eszményeket követ, mint diákszövetségi vezető korában? Puszta véletlen segített hozzá, hogy megtudjuk: azzal a bizonyos szakmai továbbképző tanfolyamával, amelyet a Mercedes-kirendeltség keretében nyitott meg munkanélküliek számára, megkülönböztetés nélkül segített mindenkin, aki hozzá fordult. Talpig úriember módjára viselkedett többek között Györfi Györggyel (címe a szerkesztőségben), aki most minden érdek nélkül nyilatkozik elismeréssel Ioan Rusról. Egyáltalán nem mellékes körülmény: a Mercedes szervíztanfolyamok megszervezésekor Ioan Rus álmában sem gondolt arra, hogy egyszer majd igényt tart Györfi György szavazatára...
Tévedés ne essék, egyelőre nem akarunk Ioan Rus mellett korteskedni. A polgármester-választás kimenetele még teljesen kétséges. Bár az ellenzékiek megállapodása egyre valószínűtlenebb, az utolsó pillanatig bíznunk kell benne. Abban is, hogy az ellenzéki jelölt elég erős lesz a változás kieszközlésére. Ha nem, akkor azt kell számításba vegyük, hogy Ioan Rus is Funar ellenzéke...
Köztünk legyen mondva, megnyugtatásként: annak a bizonyos szupertitkos felmérésnek egy másik adata szerint az ellenzéki polgármesterjelölt döntőbeli viadalát a magyar szavazóknak csak 85 százaléka támogatná. Ez nem lehet igaz. Nem lehetünk annyira ostobák, hogy 15 százalékunk „félrepecsételéssel” másodszor is besegít ennek a megválasztásához. Tehát az egész felmérés pontossága megkérdőjelezhető. Cáfoljunk is rá a szavazáskor!

Gyűrűzik a választási kampány központi botránya. A jelenlegi polgármester már Adrian Năstasénak is feljelentette Ioan Rust, hogy villában lakik, ellenlábasát felszólította, hagyja el lakását, továbbá felhívással fordult sokgyermekes családokhoz, hogy költözzenek be a Voltaire utca 16. szám alatti házba.
Ezeknek a fogalmazványoknak a stílusából kiolvashatók a kétségbeesés jelei – értékelte Ioan Rus hétfői sajtóértekezletén, és sajnálattal jelentette be, hogy nem ragaszkodhat a kampány elején tett fogadalmához. Szeretett volna csak a városgazdálkodásra szorítkozni, vetélytársaira nem tett megjegyzéseket, de a történtek után...
Egyelőre 15 kérdést fogalmazott meg Funarnak, azzal a megjegyzéssel, hogy ha ezekre nem kapnak választ a címzettől, akkor maguk tárnak a nyilvánosság elé bizonyos információkat. Íme néhány a kérdések közül: Miért Kolozsvárról és nem Szatmárnémetiről vagy Nagyváradról alakult ki az interetnikai szembenállás képe a nagyvilágban? Mennyibe kerültek a polgármesteri hivatal ceremóniái? Hát a szobrok és az emléktáblák? Miért nem mentették fel az anyagi felelősség alól a városvezetést a Számvevőszék három ellenőrzése után; hányas számú az RNEP-igazolványa a hivatalnoknak, aki ezeket az iratcsomókat őrzi? Hány törvénytelen építési engedélyt adtak ki? A polgármester és családtagjai vagyoni helyzetében milyen változás következett be? 1992-1996 között politikai-gazdasági partnereinek hány olyan lakást utalt ki, amelynek felülete meghaladja a személyenkénti 10 négyzetmétert; ezek közül hány tagja az RNEP-nek? Hány pere van folyamatban?
A sajtó több képviselője a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja számára kényelmetlen kérdéseket tett fel: ha ennyire kellemetlen az a bizonyos személy, miért hagyták megnőni? Miért nem lépett fel erélyesen ellene prefektusán keresztül a nagyobbik kormányzó párt? Míg az ellenzék 113 polgármesterét gyorsított eljárással mozdították el tisztségéből, Funar ellen meg sem kezdődött a felfüggesztési eljárás, pedig többször szolgáltatott rá okot. Miért van az, hogy amikor megjelent Funar hírhedt feketelistája a 10 négyzetméternél nagyobb lakfelületet bérlők kilakoltatásáról, a prefektus tétlenül elnézte a bérlők zaklatását? Ez már magas politika, nem a polgármesterjelölt asztala – jelezte Ioan Rus, és hagyta, hogy a jelen lévő Alexandru Lăpusan államtitkár, az RTDP alelnöke válaszoljon az ilyen jellegű kérdésekre. A központi vezetés véleményére is utaló érvelés szerint Grigore Zanc túl finom ember ahhoz, hogy leereszkedjen ilyen problémák szintjére (de hivatalnokait odatehette volna – hangzott szinte kórusban az ellenvetés az újság- írók részéről). A Román Nemzeti Egységpárttal a házasélet egyébként sokat ártott az országnak és az RTDP-nek, ezért Alexandru Lăpusan minden alkalmat megragadva győzködi az országos vezetőséget, hogy mielőbb jelentse be a válást. Az RNEP-ről és – szerinte – tükörképéről, az RMDSZ-ről azt állította az RTDP alelnöke, hogy eddig mindkettő fölött érvényesült valamilyen fajta ellenőrzés, Funar pártja azonban igyekszik ettől szabadulni. Ennek kifejtését egy későbbi időpontra halasztotta, talán tudományos ülésszakot sem ártana erre a témára összehívni. Addig csak annyit árult el az ellenőrzés természetéről, hogy valakiknek érdeke mindkét szervezetben egységben tartani a különböző politikai áramlatokat.
A nem mindennapi nyilatkozat után a kampánystáb tagjainak többször figyelmeztetniük kellett az újságírókat, hogy térjenek vissza a polgármester-választás problematikájára.

Több kolozsvári lakos „bejelentésére” a hivatalban lévő polgármester „kénytelen volt” elrendelni Ioan Rus polgármesterjelölt lakásviszonyainak kivizsgálását, és az eredményről azonnal sajtóközleményt bocsátott ki. A kivizsgálás a történelemben visszamegy 1985-ig, amikor Ioan Rus számára az akkori diákszövetség igényelt lakást a Voltaire utca 16. szám alatti villában, ahonnan sorra mind kitúrta a társbérlőket, egyedül foglalva el a 70 négyzetméter lakfelületet. A helyszíni szemlén kitűnt, hogy a háztulajdonos (a román állam) tudta és jóváhagyása nélkül Ioan Rus átalakította az alagsorban lévő mosodát, szárítót és pincét, így most hat szobában lakik, ugyanannyi házbérért. Stb., stb. A közlemény azzal fejeződik be, hogy folytatják a Voltaire utcai villával kapcsolatos törvénytelenségek kivizsgálását, Ioan Rust bírósági eljárással kötelezik a lakfelületi norma betartására, a felszabaduló lakterületre pedig szűkös körülmények között élő, többgyermekes családokat fognak költöztetni, „akiknek most nincs hol lakniuk”.
A polgármesteri közleményről értesülő Ioan Rus rendkívüli sajtóértekezletet hívott össze – a Voltaire utca 16. szám alatt. Elmondta, hogy két nappal ezelőtt, amikor csak a nagymama volt idehaza, megjelent a hivatal embere, hogy a lakás megvásárlására kifejezett igény nyomán felmérje a ház állagát.
Lakásvásárlási igény nincs. Ioan Rusnak nem áll szándékában megvásárolni azt a lakást, amelyre eddig is milliókat költött, de hiába, mert az alagsort elárasztja a Pata utcai domb felőli csatorna, és az egész házban hol villany nincs, hol a gázt kell zárva tartani, mert szivárog. Az épület öreg. A Mercedes-kirendeltség menedzserének egészen más tervei vannak, anyagi képességeinek és igényeinek megfelelő házat épít. – Amilyenről Funar nem is álmodhat – jegyezte meg félhangosan.
Erősen rágalomíze van a polgármesteri közlemény azon állításainak, hogy a házon eszközölt „módosításokat” az állam pénzén végeztették. Mindenről számla van, és szó sincs tervrajzhoz viszonyított módosításokról. Mit tesz ezek után Ioan Rus? Az első lépés a sajtókonferencia. A második lépés nem az ő dolga, a jogászoké... Arra a kérdésre pedig, hogy vajon miért most került a hivatal napirendjére Ioan Rus lakásviszonya, a polgármesterjelölt tömören válaszolt: -Kezdünk veszélyesekké válni Funar számára.
Időközben megjelent Nicolae Iuonoi, a Voltaire utca 16 szám alatti ház egyik volt lakója, aki az újságíróknak elmondta, hogy szó sem volt elűzéséről vagy erőszakos átköltöztetéséről, évek óta kért egy rendes lakást, és ma is örömmel gondol vissza arra a napra, amikor megszabadult a társbérletből.

Gheorghe Astilean, aki már februárban jelezte szándékát, hogy függetlenként indul a polgármester-választáson, telefonon értesített, hogy a polgármesterjelöltek listáján nem fog szerepelni a neve, ugyanis támogatóinak névjegyzékében hibát fedezett fel a bizottság. Sejtette, hogy megbogarásszák, éppen ezért a szükségesnél jóval több, 4200 aláírást gyűjtött össze, ellenben nem írta be a támogatók életkorát. Logikusnak gondolta, hogy támogatók csak választó korú polgárok lehetnek, ezért nem tartotta fontosnak feltüntetni születési évüket. A később megjelent törvény azonban előírja ezt a kötelezettséget is. Mivel nem állt módjában újrakilincselni a támogatóit – mozgássérült emberről lévén szó –, csak a független tanácsosok jelöltlistájára iratkozhatott fel.

Hatéves a Védelmi Őrszolgálat – egyszerűen: testőrtestület, közismert nevén: SPP. Ebből az alkalomból Mijea Ioan ezredes, szóvivő és Făinin Florian alezredes, jogász találkozott kolozsvári újságírókkal. Akiknek nevében Ilie Călian, az Adevărul de Cluj főszerkesztője köszöntötte a vendégeket, és megnyitotta volna a találkozót, ha ebben szeszmámora nem gátolja meg. Végül a testőrök szóvivője hivatalból teljesíteni kezdte feladatát...
Mint ismertetéséből kitűnt, 1989 decemberében, a hirtelen bekövetkezett hatalmi űrben a hadsereg négy tisztje kapott megbízatást a magas állami tisztségviselők védelmére. Ez a mag idővel fejlődött, gyarapodott, míg 1990. május 7-én megalakult az új testőrtestület. Amelyre, talán mondanuk sem kell, mekkora szükség van terrorizmustól terhes időnkben.
A testőrség az államelnököt, a kormányfőt, minisztereket, parlamenti elnököket és alelnököket és az országban tartózkodó külföldi kollégáikat, valamint azokat az ingatlanokat védelmezik, amelyekben ezek a főméltóságok kifejtik tevékenységüket, illetve átmenetileg tartózkodnak. Tévedés a sajtóban gyakran megjelenő híresztelés, miszerint az SPP kizárólag az elnöké. Nem. Cotroceni és Ion Iliescu védelmével a testőrségnek csak 10 százaléka foglalkozik. (A Kolozsváron felvonultatott erők láttán el tudjuk képzelni, mekkora a maradék 90 százalék.) Az is tévedés, hogy az SPP különleges hírszerző szolgálat lenne – vagyis egyike annak a hétnek, amelyről jól értesült politikusok időnként nyilatkoznak. A testőrség kizárólag olyan információkat gyűjt, amelyek a védelmében lévő személyek elleni esetleges ellenséges akciókra utalhatnak.
A szóvivő azt is hangsúlyozta, hogy az állomány 35 százaléka a hadseregből jött át a testőrtestületbe, a többi (csökkenő hangerővel említve) a belügytől, illetve a hírszerzőktől igazolt át.
Újságírói kérdésre válaszolva, a szóvivő nem ígérte, hogy a választási kampányban a testőrök gyengéden bánnak azokkal, akik kamerákkal, magnókkal közelednek védett „objektumaikhoz”, és nem tekintik barátságos gesztusnak, ha a testőrséget, azok kocsisorait fényképezik. Ki tudja, mi lehet a céljuk?...

Marcel Lăzăreanu, a Románia Alternatívája Párt kolozsvári polgármesterjelöltje javaslatot terjesztett elő annak érdekében, hogy a kolozsvári diákság zökkenőmentesen szavazhasson a helyhatósági választáskor. A törvény értelmében a hat hónapja ideiglenes lakhelyen tartózkodók az illető helységben szavazhatnak, ha feliratkoznak a választói névjegyzékre. A feliratkozást azonban úgy is meg lehet szervezni, hogy az apolitizmusra kicsit is hajlamos diáknak elmenjen a kedve a sorban állástól. Ezért Lăzăreanu azt javasolta, hogy a Diákművelődési Házban létesítsenek választási listairodát. Ezzel kapcsolatban felveszi a kapcsolatot az újraalakult Diákligával.
Heti sajtótájékoztatóján a polgármesterjelölt elítélte az elnöki látogatás idején elkövetett erőszakcselekményeket, szemtanúkkal és jogsegéllyel áll az áldozatok segítségére. Ugyanakkor megrökönyödését fejezte ki, hogy Adrian Năstase angliai helyi érdekű adássá fokozná le a BBC nemzetközi hírszolgáltatását azért, mert nem mindig a nagyobbik kormányzó párt szája íze szerint tálalja a híreket.
Városgazdálkodási elvei közül ismertette a polgármesteri hivatal politikamentessé tételére vonatkozó elképzeléseit, valamint azt, hogyan kapcsolható vissza Kolozsvár a közép-európai életformába, követendő példát látva abban, ahogyan Andrei Marga rektor ápolja a tudományegyetem európai jó hírét. A város arculatának helyrehozása érdekében privatizálná a közszolgáltatást. Végül pedig ismertette választási szlogenjét: Kolozsvárnak kolozsvári polgármestert.

Mégis van esély a megállapodásra az ellenzék kolozsvári közös polgármesterjelöltjére vonatkozóan. Ha a helyi pártvezéreknek nem sikerült, összedugták a fejüket a magas szintűek Bukarestben, és kidolgozták a menetrendet. Ezek szerint a Demokratikus Konvenció, a Polgári Szövetség Pártja, a ’93-as Liberális Párt és a Szociáldemokrata Szövetség (Demokrata Párt és Szociáldemokrata Párt) május 12-én egy végső közvélemény kutatást szervez, és amelyik jelöltjük a legesélyesebbnek jön ki, a listán marad, a többi visszalép.
Iuliu Păcurariu, aki keddi sajtóértekezletén ismertette a legújabb ellenzéki megállapodást, a lehető legderűsebben nyilatkozott arról, hogy mit tesz abban az esetben, ha nem ő nyeri el az ellenzéki beállítottságú szavazók kegyeit. Plakátjait addig ő is kifüggeszteti, és ha nem marad meg polgármesterjelöltnek, új feliratot helyeztet rájuk: a Szociáldemokrata Szövetség első számú tanácsosjelöltje.
A közvélemény-kutatás módszertanára javaslatot terjeszt elő, hogy magyar nemzetiségű lakosokat ne vonjanak be a mintába. Az RMDSZ ugyanis nagyon világosan leszögezte: azt a polgármesterjelöltet támogatja, akinek esélye van a román szavazatok legalább 30 százalékának megszerzésére, tehát aki a magyarok több mint 20 százaléknyi szavazatával elmozdítja a jelenlegi polgármestert. Elvben az RTDP jelöltje is számításba jöhet, de csak elvben – tette hozzá Iuliu Păcurariu –, mert Ioan Rus messze áll a 30 százaléktól. A magyarok szavazata tehát eleve kiszámítható, soraikban az egyéni rokonszenv választáskor nem játszik szerepet, annak felmérése értelmetlen, és megzavarná a közvélemény-kutatást. A jelen lévő újságírók kétségüket fejezték ki, hogy ebbe beleegyezik-e az ellenzék többi vezére. Meglehet, hogy egyesek a közvélemény-kutatáskor is számítanak a magyarok rokonszenvére, és akkor mindenféle ellenérvet felhoznak Păcurariu javaslatának megtorpedózására.
(Zárójelben: a megoldás roppant egyszerű. Ha az RMDSZ valóban kíváncsi arra, hogy az ellenzéknek melyik jelöltje a legkedveltebb a román szavazók soraiban – ami nem kétséges –, és ha valóban működik a csodált, irigyelt vagy rettegett jeladás, akkor meg kell kérni a magyar szavazópolgárokat, hogy a május 12-i felméréskor ne válaszoljanak a kérdőívekre. Mondják azt, hogy nem laknak a kincses városban, vagy nem politizálnak. Azt ne mondják, hogy még nem határoztak a polgármester személyét illetően, mert akkor a „nem tudom” kategóriába kerülnek, és ezzel is befolyásolják a közvélemény-kutatást.)
A sajtóértekezleten Iuliu Păcurariu elsősorban városgazdálkodási ügyekkel foglalkozott. Ismertette azt a tervet, amely jelentős külföldi támogatással az egész Erdélyi Mezőséget ellátó vízvezeték kiépítését célozza, és jelezte, hogy lehetőség volna egy olyan német berendezés beszerzésére, amely a burkolat feltörése nélkül cseréli a vízvezetéket. Ha ezt nem szerzi be a város, hamarosan fel kell túrni a nemrég felújított Honvéd utcát.

• Egyik varázsszó: Kína • Megsértődött a polgármester • Magyarországon a lej árfolyamát a Magyar Nemzeti Bank határozza meg • A szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság dicsőítése • A kíséretben egy jó megjelenésű úr
Szerda este érkezett Kolozsvárra Románia elnöke, találkozott egyetemi vezető tanerőkkel, és már akkor feltűnt, hogy nincs a közelében Gheorghe Funar, Kolozsvár jelenlegi polgármestere, holott, mint a tévéközvetítésekből láthattuk, a zilahi polgármester a szilágysági látogatás útvonalán többször feltűnt teljes nemzeti díszpompában. Kolozsvári kollégája csütörtök reggel sem volt látható a hivatalos kíséretben, pedig az első felkeresett üzem a Tehnofrig, az a vállalat, amelynek egyik fő részvényese a Funar család. A délelőtt folyamán az államfő ellátogatott a Sanex csempegyárba is.
Mint a prefektúrán elhangzott elnöki értékelésből kitűnt, azért esett erre a két vállalatra a választása, mert a maga módján mindkettő jellemzi a gazdaság jelenlegi állapotát. A Sanex piaca úgy megpezsdült, hogy ha minden megrendelést ki akarnának elégíteni, meg kellene kétszerezni a termelőkapacitást. Ez azt jelenti, hogy az országban újra megkezdődött az építkezés. A Tehnofrig pedig a keleti piac összeomlása óta tartó kínlódásából most kezd kilábalni, rendeléseket kap az ország különböző részéből kisebb méretű tejfeldolgozók, sörgyárak felszerelésére. Ez is jó jel, hiszen a belső piac élénkülésére utal. A gyárban a vezetőség részéről elhangzott az igény, hogy Kínának a román kormány előlegezzen a Tehnofrigban gyártott termékekből, amit aztán a nagy keleti piacról termékekben törlesztenek. Ez a nem éppen fejlett kereskedelmi forma azért előnyös, mert Kínában még központilag vezérlik a gazdaságot. Ha az ottani kormány ráparancsol egy vállalatra, hogy meg kell vásárolni valamit, akkor az pisszenés nélkül kinyitja a kaput az illető termék előtt, nem vizsgálja meg minőségi szempontokból.
A mezőgazdaság ügyeinek taglalásakor is történt hivatkozás a nagy kínai piacra. Ion Iliescu, miközben kifejtette közismert véleményét a nagyüzemi szövetkezeti mezőgazdaság előnyeiről, hangsúlyozta, hogy most kell rákapcsolni az élelmiszertermelésre, mert Kínában növekedni kezdett az életszínvonal, és a kínaiak már most többet fordítanak a konyhára. Képzeljük, mi lesz, amikor az a rengeteg ember egyre többet eszik?
Miközben az ipari és kereskedelmi vállalkozókkal, pénzügyi szakemberekkel folytatott eszmecserét az államelnök, és kifejtette, hogy miért kellett megvonni bizonyos bankoktól a valutaoperáció jogát, az egyik örök viszonyítási példára, Magyarországra vonatkoztatva elmondta, hogy ott a Magyar Nemzeti Bank állapítja meg a lej árfolyamát. A külön teremben „hallgatózó” újságírók nem kis derültség után nyomban lejegyezték a bakit, tehát valószínű tele lesznek bizonyos lapok ezzel és a hasonló elszólásokkal, például azzal, hogy a bankok most csak magas hitelre adhatnak kölcsönöket. A bakizás azonban korántsem jellemezte a munkalátogatást. Ion Iliescu meglepően jó erőnlétet és szellemi frissességet tanúsított délután is, az Ursus sörgyárban tett látogatás idején.
A prefektúrán a bővített közigazgatási bizottsággal való találkozón megjelent a polgármester is, aki felszólalásában kifejezte mélységes sérelmét, amelyet „mint román” érez amiatt, hogy Románia elnöke nem vette fel vele a kapcsolatot, pedig a városban megforduló személyiségek ezt nem mulasztották el eddig. A felsorolásból természetesen nem hiányoztak a nagykövetek. Sérelmére magyarázatot kért, hogy vajon a megyefőnök tévedésének tulajdonítsa-e, avagy... Ezután az utóbbi négy esztendőben Kolozsváron elért megvalósítások felsorolása következett, és miután legközelebbi tervét ismertette, hogy a budapesti parlament épületére helyezne emkléktáblát, felkérte az államfőt, hogy a hadsereg főparancsnokaként, jöjjön el május 9-én a román katona emlékművének felavatására. Ha más jellegű elfoglaltsága miatt nem jöhet el újra, tekintse meg most, valamint menjen fel a fellegvári kereszthez, amelynek elkészítésében olyan vállalattal is együttműködött, amelynek az igazgatója az RTDP tagja. Azzal kapcsolatban is megnyugtatta az államfőt, hogy a polgármesterválasztás az első fordulóban eldől, ugyanis neki nincs ellenfele, és ezzel megtakarítja a helyi költségvetésnek a második szavazási forduló költségeit.
Ion Iliescu csak érintőlegesen válaszolt Funarnak a gyűlésen, amely után sajtónyilatkozatra hívta az újságírókat a prefektus irodájába. Lényegében megismételte a gazdasági vállalkozókkal és közigazgatási tanácstagokkal tartott megbeszélésen elhangzottakkat, vagyis azt, hogy az idei esztendő rendkívül sikeres a privatizáció szempontjából, a várva várt gazdasági fellendülés is megkezdődött, egyben figyelmeztetett arra, hogy az Európai Unió társult tagságából fakadó kedvezmények csak két évre szólnak, ezalatt fel kell készülni a közöspiaci követelmények teljesítésére, a belső piac megnyitására, amely után a hazai termelőknek kielézett konkurenciával kell megküzdeniük.
A sajtóközlemény ismertetése után egyetlen kérdés hangozhatott el a kolozsvári rádió részéről: mivel a román-orosz alapszerződést elhalasztották a választásokra hivatkozva, várható-e ugyanez a döntés a román-magyar alapszerződés kérdésében is? Válaszában Ion Iliescu szintén közismert álláspontjára helyezkedve elismételte, hogy tavaly a francia-német mintára kezdeményezést terjesztett elő, amelyre a magyar fél válaszdokumentummal reagált, és előbb-utóbb engednie kell, mert Európa minden államában élnek nemzeti kisebbségek, de sehol sem vetik fel úgy a problémáikat, ahogyan Magyarország, és lényegében miért éppen a magyar kisebbségnek lenne a legtöbb gondja. Ez nincs rendjén. Egyébként – folytatta Ion Iliescu –, ha tekintetbe vesszük, hogy a különböző országok miként oldották meg saját kisebbségeinek problémáit, Romániának nincs miért szégyenkeznie. Következett a nemzeti kisebbségeknek, főleg a magyaroknak biztosított jogokra való hivatkozás, és ezzel véget ért a közvetlen találkozó a sajtóval.
Miközben kifelé igyekeztünk a prefektusi irodából, hallhattuk, hogy az államfő azt kérdi valakitől: – Mi van, sértve érzed magad? – Mint kiderült, az újságírók között Gheorghe Funar is belopózott, hogy sérelmére legalább magánjellegű választ kapjon. Legmélyebb sajnálatunkra a beszélgetés folytatásából hangfoszlányt sem kaphattunk el, mert a terem gyorsított elhagyására kényszerítettek azok a messziről felismerhető személyek, akik a civil ruhát egyenruhaként viselik. Főnökük, Dumitru Iliescu, a Biztonsági és Protokoll Szolgálat vezetője, szintén jelen volt az államfő kolozsvári látogatásán, amely lapzártakor a hadtestprancsnokságon folytatódott.
Még csak annyit: az államfőt kísérő kolozsvári személyiségek között szinte végig ott volt egy jó megjelenésű úriember, Ioan Rus, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának kolozsvári polgármesterjelöltje. Gheorghe Funar ellenben a szűk körben lezajlott számonkérés után sem csapódhatott a kísérethez, a prefektúráról úgy jött ki, hogy a szemközti járdán az államfőt éltető, illetve lehurrogó kisebb csoport nem is láthatta a város még hivatalban lévő polgármesterét: a fal mellett somfordált el haragosan.

Ma rajtam, holnap rajtad – a közmondásbeli tanulság jegyében tartott sajtótájékoztatót Claudiu Mărgineanu és Cătălin Baba, a ’93-as Liberális Párt kolozsvári fiókjának elnöke, illetve választási kampányigazgatója. A téma az a 22 millió lejes büntetés volt, amelyet a párt állítólag már ki is fizetett Petre Litiu plakátjainak szabálytalan helyekre való kiragasztása miatt.
A ’93-as LP helyi vezérei szerint a polgármester ezzel a közleménnyel szemenszedett hazugságot terjesztett mindenfelé, a tévében is, mivel a kihágási jegyzőkönyvet senki sem látta, a büntetést senki ki nem fizette. Különben sincs tettes, senkit sem kaptak rajta, hogy villanypóznákra plakátokat ragasztott volna, pedig a rendőrök, a polgármesteri hivatal emberei lefülelhették volna az illegális plakátragasztókat. Hacsak nem éppen azok ragasztották ki a Litiu-plakátokat, akik most a „bűnjeles” villanyoszlopokat számlálják...
A párt valóban kinyomtatott 20 000 plakátot egy kolozsvári nyomdában, és 50 szimpatizánsa vállalkozott, hogy postaládákba tesznek be bizonyos mennyiséget. Mărgineanu nem árulta el, hány példány maradt a székházban, hátha az oszlopszámlálók túlbuzgóságból több kiragasztott plakátot mutatnak ki a lehetségesnél.
A hazudozásnál és vádaskodásnál nagyobb vétséget, sőt bűnt követ el a polgármester azzal, hogy a plakátolási helyek elrendezésének késleltetésével lényegében akadályozza a pártok választási kampányát. És mivel a választási törvényben az is szerepel, hogy nem szabad nemzeti szimbólumokat felhasználni a választási kampányban, a ’93-as LP kolozsvári vezetői feltették a kérdést, mi maradna az RNEP-ből, ha betartanák ezt a törvényes előírást.
Ez alkalommal is megfogalmazódott, hogy ez a párt számít a magyarok szavazatára a polgármester személyének eldöntésében. Az RMDSZ-szel a legjobb viszonyban vannak, akárcsak a magyarokkal, akik szerintük semmilyen problémát sem okoznak a városban, mert az nem lehet baj, hogy meg akarják őrizni etnikai azonosságukat, használni akarják anyanyelvüket – mondotta Claudiu Mărgineanu, majd hozzátette: a Kanadában élő románoknak sem róhatja fel senki, hogy Eminescu-ünnepséget román nyelvű transzparenssel hirdetnek meg, Funar ellenben beleköthetett a magyar színház homlokzatán a Bartók-évfordulón megjelent feliratba.

Dicsekednek egyes pártok, hogy magyar nemzetiségű jelölteket nyertek meg maguknak a helyhatósági választásokra.
Örvendeznünk kellene. Hiszen a nem anyanyelvi közegben befutott karrier különleges képességekre utalhat, és miért ne töltene el boldogsággal, ha nemzetiségtársaink kimagasló teljesítményre képesek. Ám képtelenek vagyunk elrejteni meghökkenésünket, amikor Jenei Imre áradozását olvassuk pártvezéréről, Petre Romanról. Jó, Petrika sokat változott, amióta az élet (és a bányászkommandó) kipofozta a hatalomból, az érdekek érintőleges találkozásából adódóan szövetkezni lehet pártjával. De teljesen azonosulni vele? Azzal, aki a Vatra-kórust vezényelte?
Tájainkon a Romániai Demokrata Agrárpárt is állítólag toborozza híveit a magyarok soraiból. Elhisszük. Ennek egyik jele, hogy Ioan Coja midenfelé tiltakozik, mert az RMDSZ betart neki ebben a tevékenységében. Tehát van ilyen tevékenysége... Másrészt azért is elhisszük, mert minden településen akadhatnak hatalomra vágyó emberek, akiknek nem jut hely az RMDSZ-listákon. Vagy azokra a listákra olyanok kerültek fel, akikkel nem mindenki óhajt egy medvetalpból falatozni. Vagy olyanok állítják össze a listákat... Be kell látnunk, hogy az RMDSZ nem a teremtés csúcstechnológiájának világszínvonalú terméke. De vigasztalódásból az agrárpártosokhoz menekülni? Oda, ahol Ioan Coja is menedéket talált, miután észbe kapott, hogy Bukarestben a Vatrának nincs élettere?
Sajnos, erre is van magyarázat. Az egykori (?) szocialista mezőgazdaság nómenklatúrája átmentett magának kellő anyagi hatalmat ahhoz, hogy legalább ígérni tudjon négy-öt traktort, egy-két vetőgépet stb. annak a polgármesterjelöltnek, aki a színeiben beül a helyhatóság trónjába. És a jelenlegi általános nyomorban mit mond a választó? Annak adja a szavazatát, akitől kaphat valamit cserébe.
Mert az RMDSZ-es polgármester mit adott?
Ezen a kérdésen hosszasan elvitatkozhatnánk, és talán nem is ártana, ha mielőbb elkészülne a leltár: a szövetség színeiben a helyhatóságba bejutott polgármesterek és tanácsosok ennyit meg annyit szereztek a falunak ilyen meg olyan alapítványoktól. Lehet, sőt biztos, hogy többet is szerezhettek volna, de ennek a cikknek nem a mérlegkészítés a témája.
Most inkább azon gondolkozzunk el, mit várhatunk távlatilag a karrierpolitikusoktól.
Sajnos, erre történelmi tapasztalatunk van: asszimilációt. A román pártokban karriert befutó politikusok előbb csak maguk felejtették el nyelvüket és gyökereiket, majd elnézték a diktatúrák legdurvább elnemzetlenítési kitalálmányait. A Magyar Népi Szövetségnek a Román Kommunista Pártba való beiratkozásától egyenes út vezetett a nyolcvanas évek legsötétebb közepéig, amikor a romániai magyar helyesírás szabályait közös pártunk állapította meg (ennek eredményeként nem volt szabad leírni többek között azt a magyar szót, hogy Kolozsvár).
Sokan azt mondhatják: a tavalyi hó elolvadt, vagyis azok az idők nem jöhetnek vissza. Reméljük. Mert hinni kell. De hitünk még erősebb lehet, ha legalább mi magunk nem segítjük elő szavazatunkkal a visszarendeződést.
Utószóként, de korántsem utolsó szóként, mindehhez hozzáfűzhetjük, hogy az RMDSZ választói azért megkövetelhetnék, ne lagymatag vagy csak a maguk hasznát követő jelöltek kerüljenek fel azokra a listákra.

Kártételeinek mértékét szemlélve, Funar utódja akkor is angyalnak tűnne, ha messzire kilógna a lólába.
De ettől függetlenül: mindegyik polgármesterjelölt nagyságrenddel emberszabásúbb, mint a jelenlegi. Egyikről sem feltételezhető akkora ostobaság, hogy Kolozsvár valamelyik épségben maradt központi terét így elcsúfítaná. Senki sem visz be nemzete történelmébe olyan szimbólumokat, mint amilyen a zsemlés közétkeztetési világmonopólium M-betűje. Teljes valójában látható a memorandisták emlékművének tetején, és félbevágva takarja a katedrális mögötti katonai emlékmű keresztjét. És a jelenlegi jelöltek között egyik sem olyan neveletlen, hogy hivatalnokait beidomítsa: el ne fogadjanak olyan iratot, amelyen a hivatalos nyelv mellett előfordul egy „idegen” szó. Legalábbis bátorkodunk remélni...
Ennek is tulajdonítható, hogy eddigi választási beszámolóinkban a jelöltek előnyös megvilágításba kerültek. Nem hajtottunk rá botladozásaikra, múltjukban sem turkáltunk könyökig. Tettük magunkat, hogy nem érdekel annyira, mint a rámenősebb, főleg a bukaresti újságoknak dolgozó kollégáinkat, hogy egyik-másik jelölt milyen szerepet vállalt Funar 1992-es hatalomra jutásában, illetve milyen körökben mozgott 1989 előtt. A jelöltek megítélésében egyetlen szempont vezérelt eddig: mennyire őszintén akarja és tudja megszabadítani a várost ettől a lázálomtól.
Hiába berzenkedünk, ilyen a politika: egykori vetélytársak verődhetnek össze közös ellenfelek leküzdése érdekében, és ez a viselkedésforma, még ha egyesek köpenyegforgatásnak nevezik és irtóznak tőle, felmérhetetlenül jobb, mint a kibékíthetetlen ellenségeskedés, amilyenre az egységpártos vezérek egész létüket építik. Furcsa, talán természetellenesnek tűnő szövetségkötésekre próbáltuk felkészíteni az olvasót azzal, hogy több jelölt szinte minden sajtóértekezletén jelen voltunk, nyilatkozatairól, szándékairól részletesen beszámoltunk. Mintha mindegyik a miénk lenne... Persze vigyáztunk, nehogy túlságosan kebelünkre öleljük őket, mert sovénék még a start előtt kinyírhatják magyarbarátságukért.
A hosszú előkampányozás után most számunkra kellemes, hogy a sajtóértekezleteken nem fogadnak szúrós szemekkel. Lapunkat figyelik, a kampánystábokban olvassák vagy olvastatják, mégsem halmoznak el szemrehányásokkal. Pedig biztosan nem minden szavunkat válogatjuk meg szájuk íze szerint. Meg aztán ami tetszik az egyiknek, az kényelmetlen lehet a másiknak. Hiszen egymással is vetélkednek. De gyanítjuk, hogy ösztönszerűen, minden politológiai előképzés nélkül tudják, jobb mosolyogva lenyelni apró galuskákat, mint belekötni az újságírókba. Azok nem szeretik, ha pártaktivisták mondják meg nekik, melyik bal kézben kell tartani a ceruzát. (Régen se szerették, de nem volt mit tenniük.)
Szóval bevalljuk: szeretjük a jelölteket. Mindegyiket, egy kivételével... És természetesen mindegyiket a maga módján szeretjük. Ana Potcoavă számára is szívesen tartogatnánk a szavazatunkat, mert megtért, és hajlandók vagyunk felejteni, hogy egykor maga is segített a Caritas csövébe húzni a szerencsétlenül későn befutókat. Nagyon szeretnénk egy olyan jó megjelenésű úriembert látni a polgármesteri hivatalban, amilyen Romulus Zamfir, aki ráadásul műépítész. Hátha volna valami ötlete az otromba háztömbök néhány ortopéd „díszítőelemének” ízléses takarására. Szívesen vennénk, ha a polgármesteri hivatalban a törvényesség fölött vérbeli jogász őrködne, mint például Marcel Lăzăreanu, akiről sokan csak annyit tudnak, hogy élsportoló volt. És természetesen őszintén örvendenénk, ha Ioan Rus venné a kezébe a város sorsának irányítását. Kissé keserűen gondolnánk arra, hogy pártjának vezérei bármikor lefoghatták volna a kártevő polgármesterünk kezét, sőt, az RTDP-s prefektus, Grigore Zanc számos alkalommal felfüggeszthette volna tisztségéből őt. De senki a kisujját sem mozdította; a helyi kiskirály a központi hatalom védett jómadarának bizonyult. De ismételjük: előlegezzük Ioan Rusnak a bizalmat, hogy négy év alatt igyekszik helyrehozni a funari torzulásokat.
Csakhogy, sajnos, nem lehet több polgármestert megválasztani. Nem élünk poligámiában: abban a nehéz helyzetben vagyunk, mint az eladó lány, akit négyévenként ostromgyűrűbe fognak az udvarlók. Az első alkalommal a cirkusz úgy ért véget, hogy felizgattak, és... Nem hagytak úgy. A hasonlat a pártában maradt lánnyal nem működik, hiszen négy évig megállás nélkül tovább molesztáltak. Nem szeretnénk megint így járni, hát jól meg kell gondolni, milyen lépésre szánjuk magunkat. Az egyéni rokonszenv a legkevésbé sem lehet mérvadó: azzal csak a szavazatok szóródását érnénk el. Volt, ami volt eddig, a választási kampány hivatalos – tehát halálosan komoly – időszakában megkezdődik a hideg számítás. A jelöltek további jelenéseiről ezután is igyekszünk tárgyilagosan beszámolni, de unalomig ismételni fogjuk, hogy úgy kell szavazni, hogy hozzájáruljunk a változáshoz, az lesz a jelöltünk, akiben erre garanciát látunk.

Miért késik az ellenzéki pártok megállapodása? Hiszen az eddigi barkochbázásokból kitűnik, hogy egyetlen ellenzéki jelölt már az első fordulóban meghozhatná a várva várt változást. Miért olyan nehéz megállapodni a közös jelölt személyében?
A válasz kézenfekvő: senki sem lép vissza szívesen, amíg a legkisebb remény van arra, hogy a felhajtás gépezetének beindulásával az ő javára billen a mérleg. Meg aztán van más ösztönző tényező is. Kevéssel a helyhatósági választások után megkezdődik a parlamenti korteskedés, és abban kedvezőbben rajtol az a párt, amelynek a jelöltjei hosszasan szerepeltek a tavasszal. Még akkor is, ha leszerepeltek, a köztudatban élnek. Érthető tehát, hogy az ellenzéki pártok vezérei szerették volna május vége felé kitolni a megállapodás határidejét. Ezt sugallta nemcsak a politikai létfenntartási ösztön, hanem egyes pártok központi vezetősége is, nagyobb esélyt látva a parlamenti küszöb átlépésére olyan jelöltekkel, akik végighangoskodták a helyi választásokat.
Erre a számítgatásra alapoztak egy hibás döntést. A választási törvény felszínes átfutása után (vagy helyett!) az ellenzéki pártok eldöntötték, hogy május közepén újabb közvélemény-kutatást szerveznek, annak adatai alapján eldöntik, kit a legérdemesebb támogatni, és erről május 19-én közleményt adnak ki. Igen ám, de a választási törvényben leszögezték, hogy május 14-e után a jelöltek nem léphetnek vissza. Hiába mondanak le a legnépszerűbb kolléga javára, a választási névjegyzéken maradnak, és osztoznak a választók kegyeiben, mintha nem is történt volna megállapodás.
Ezért újabb egyeztető tárgyalásokra van szükség.
Mit tehet a választópolgár? Még bőven van ideje reménykedni, hogy a törvényben leszögezett határidőkig tisztázódnak a dolgok.

Adrian Iorgulescu, Laurentiu Ulici és Varujan Vosganian, a Románia Alternatívája Párt triumvirátusa találkozott tegnap délután kolozsvári érdeklődőkkel, amolyan polgári fórum keretében, a Diákház nagytermében. Amelyről tudták, hogy túl nagy lesz a részvételhez képest – sajnos, mi is megfeledkeztünk az összejövetel meghirdetéséről –, de a szervezők nem találtak más helyiséget. Akik viszont eljöttek, aktívan bekapcsolódtak a párbeszédbe.
A párt kolozsvári polgármesterjelöltje, Marcel Lăzăreanu ez alkalommal is előterjesztette programjának fontosabb pontjait, azt az alapelvet, hogy a polgármesternek az emberek között kell közlekednie, nem vijjogó hivatali kocsiban, sem helikopterben, a metróval pedig jobb lenne nem bolondítani a népet, mert egyetlen vonal több milliárd dollárba kerül.
A párt mindhárom vezéregyénisége hangsúlyozta, hogy síkraszáll az ellenzék egységéért, a vitában viszont fel-felmerült a kérdés, hogy akkor miért alakítottak külön pártot, miért nem erősítik a Demokratikus Konvenciót, és miért nem támogatnak Kolozsváron is egy közös ellenzéki polgármesterjelöltet. Az utóbbi problémával kapcsolatban sajnálattal állapították meg, hogy az ellenzéki tömörülések és pártok hosszas tárgyalások után most felrúgták az eddigi minimális megállapodást is, ezért kényszerülnek saját jelöltjük további támogatására. A Demokratikus Konvencióval és általában az ellenzékkel kapcsolatban pedig kifejtették, hogy az Alternatívának hosszú kibontakozási terve van, az ezredfordulóra gondolnak, amikor a mostani fiatalok, tagságuk zöme, javakorabeli emberekként folytatják az ellenzékiség eszméit. Mert ellenzékre mindig szükség lesz, akkor is, ha felülkerekedik a jelenlegi ellenzék.
A hatalomváltásról az Alternatíva úgy vélekedik, hogy az ellenzék választási győzelme akkor is haszonnal járna, ha emberanyaga gyengébb volna a kormányzáshoz. Bebizonyosodna, hogy a választótestület képes változtatni a helyzetén, és erre a felvillanyozásra nagy szüksége van a letargiába esett népnek.
A vita estébe nyúlt, a közelgő lapzárta miatt nem vehettünk részt befejezésén.

Még van remény a közös ellenjelöltre
Ismét jelezte Iuliu Păcuraru, hogy a kolozsvári helyhatósági választáson nem babra megy a játék. A Szociáldemokrata Szövetség hétfői sajtóértekezletén a helyi DP-vezér idézte az amerikai nagykövetet, aki annak idején a diplomáciai szabályok legteljesebb betartásával közvetített egy üzenetet: ha a román-amerikai kapcsolatok élénkítését akarjuk, buktassuk ki Funart, ha pedig a nyugati támogatás befagyasztása minden vágyunk, csak válasszuk újra. A sugallat követésének lehetőségét taglalva utalt a felmérésre, amely a Demokrata Párt megrendelésére készült. Részleteket nem árult el, de feltárta Petre Litiu népszerűségének okát. A kolozsvári választók zöme még úgy tudja, hogy Litiu a konvenció jelöltje. Ha a kampány során kiderül, hogy a Kolozsváron nem nagyon ismert ’93-as Liberális Párt jelöltje, hirtelen lezuhan a részesedése a szavazatokból. Păcuraru lehetségesnek tartja, hogy akkor egy reális felmérés alapján az egész ellenzék egyetlen jelöltet fog támogatni.
– Iuliu Păcuraru elképzelhetetlennek tartja az együttműködést a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával, mert szerinte, ha változást akarunk, akkor a korrupciót takargató kormányzatot félre kell állítani. Szerencsére – mondotta – Kolozsváron nem áll fenn annak a veszélye, hogy a második menetben dilemma elé kerüljünk: Funar vagy Rus? Ioan Rusnak semmi esélye sincs, mert „az emberek nehezen felejtik a 80-as éveket, amikor a lakásokban 7 fokot mértek, a Feleki tetőről pedig csak a havi tízliteres benzinfejadag perspektíváját látták, miközben a piramis csúcsán Ioan Rus is nagyon jól érezte magát”. Nómenklatúra ellenességéhez kapcsolódott a kérdés, hogy 1992-ben miként viszonyult a Temesvári Kiáltvány 8-as pontjához. Iuliu Păcuraru bevallotta, hogy ellenezte. Szerinte kár lett volna lemondani Ioan Stoica szolgálatairól. Az emberekre kell bízni annak eldöntését, hogy az előző rendszer egyik vagy másik pártaktivistája mennyiben felelhet meg a mai idők követelményének. Ioan Rusnak nem fogják megbocsátani, hogy túl magasra kapaszkodott, személyes barátság fűzte Nicu Ceauşescuhoz. Miért? Mert hitt abban a rendszerben, vagy anyagi megfontolásból? Most milyen megfontolásból várt ki 1994-ig, amikor újra politizálni kezdett? – tette fel a szónoki kérdést. Funar választótestületének lemorzsolására is van elképzelése, mégpedig úgy, hogy közvetlenül fel kell világosítani az egyébként jóhiszemű, az ország sorsáért aggódó embereket arról, milyen korrupt az a politikai osztály, amelyre bizalmukat és szavazatukat pazarolták eddig. Az RNEP-szavazók közvetlen befolyásolásának módjáról nem volt hajlandó nyilatkozni. Polgármesteri programjából ez alkalommal annyit tárt fel, hogy küzdeni fog a megélhetési költségek csökkentéséért. Kolozsvár közismerten drága város, mert míg Bukarestben a polgármesteri hivatal felügyelete alatt lévő kereskedelmi egységek bérleti díja négyzetméterenként 100 lej, addig Kolozsváron 5500 lej. Ezt csökkentené azzal a feltétellel, hogy a bérlők megfelelő mértékben leszorítsák a kereskedelmi hozadékot. A piacokon pedig kiiktatná a felesleges közvetítő láncszemeket, amelyek pusztán azáltal, hogy a termelők elől elfoglalják az asztalokat, jelentősen növelik az árakat.