Történelemismétlők
Erdélyi Napló, 2004. október 5., XIV. évfolyam, 40. (679.) szám
Megint a szemünk láttára ismétlődik a történelem – örvendeztek a magyarországi és az erdélyi magyar szocialisták, amikor a kormányprogram és a miniszterelnök-jelölt alkalmassági vitájában a Fidesz Gyurcsány Ferenc sikkasztókkal fenntartott esetleges kapcsolataira hívta fel a figyelmet. Így jártak az akadékoskodók akkor is, amikor Medgyessy Péter titkostiszti múltját piszkálták – állítják a baloldali fizetési listán szereplő politológusok.
Valóban, két és fél évvel ezelőtt a szocialista pártnak és párton kívüli miniszterelnökének attól emelkedett egekig a népszerűsége, hogy a leleplezés után Medgyessy bátran bevallotta: ő voltaképpen már akkor is a KGB ellen kémkedett annak érdekében, hogy a magyaroknak egy kicsit jobb legyen. Most Gyurcsány is hasonló trükköt alkalmaz: ő voltaképpen azért gazdagodott meg hirtelen éppen abban az időszakban, amikor a lakosság túlnyomó többsége elszegényedett, vagyis arra használta fel közelségét az állami vagyontárgyat képező fazékhoz, hogy ezernyi embernek munkahelyet tudjon biztosítani. Ha ő nem lett volna...
Reméljük, hogy a magyar nép nem veszi be másodszor is ezt az együgyű mesét. De ha beveszi, a történelem ismétlődése akkor sem áll meg ezen a ponton. Másfél év múlva – vagy sokkal hamarabb – újabb szereplő kerül arra a pannóra, amelyen Magyarország képzőművészeti szabadsággal karikírozott jellemét mutatják be Brüsszelben. A mostani kompozíción a titkosrendőrségi hálózatból miniszterelnökké kiemelt ügynök csúfítja leginkább Magyarország képét, a jövőbeni pannóra felkerül egy kétes hálózati kapcsolattal rendelkező privatizátor is.
Szegény anyaország!
A történelem azonban nem ismétlődik hajszálpontosan. Szörnyen unalmas is lenne úgy az élet. Másfél év múlva a miniszterelnök már ismét olyan ember lehet, akit sorsa és jelleme megóvott mindenféle hálózati kapcsolattól. Igaz, ilyen ember, vagyis igaz ember, most is szerepel a brüsszeli pannón. Orbán Viktorról az alkotók művészi szabadsággal és balliberális befolyásoltsággal azt állítják, hogy összerúgta a patkót a szomszédokkal. De idővel a legbefolyásolhatóbb képzőművészek is rájöhetnek bizonyos összefüggésekre abból, hogy nem az állítólag konfliktuspolitikát folytató polgári kormány idején verték és fenyegették halállal a vajdasági magyarokat.
Valóban, két és fél évvel ezelőtt a szocialista pártnak és párton kívüli miniszterelnökének attól emelkedett egekig a népszerűsége, hogy a leleplezés után Medgyessy bátran bevallotta: ő voltaképpen már akkor is a KGB ellen kémkedett annak érdekében, hogy a magyaroknak egy kicsit jobb legyen. Most Gyurcsány is hasonló trükköt alkalmaz: ő voltaképpen azért gazdagodott meg hirtelen éppen abban az időszakban, amikor a lakosság túlnyomó többsége elszegényedett, vagyis arra használta fel közelségét az állami vagyontárgyat képező fazékhoz, hogy ezernyi embernek munkahelyet tudjon biztosítani. Ha ő nem lett volna...
Reméljük, hogy a magyar nép nem veszi be másodszor is ezt az együgyű mesét. De ha beveszi, a történelem ismétlődése akkor sem áll meg ezen a ponton. Másfél év múlva – vagy sokkal hamarabb – újabb szereplő kerül arra a pannóra, amelyen Magyarország képzőművészeti szabadsággal karikírozott jellemét mutatják be Brüsszelben. A mostani kompozíción a titkosrendőrségi hálózatból miniszterelnökké kiemelt ügynök csúfítja leginkább Magyarország képét, a jövőbeni pannóra felkerül egy kétes hálózati kapcsolattal rendelkező privatizátor is.
Szegény anyaország!
A történelem azonban nem ismétlődik hajszálpontosan. Szörnyen unalmas is lenne úgy az élet. Másfél év múlva a miniszterelnök már ismét olyan ember lehet, akit sorsa és jelleme megóvott mindenféle hálózati kapcsolattól. Igaz, ilyen ember, vagyis igaz ember, most is szerepel a brüsszeli pannón. Orbán Viktorról az alkotók művészi szabadsággal és balliberális befolyásoltsággal azt állítják, hogy összerúgta a patkót a szomszédokkal. De idővel a legbefolyásolhatóbb képzőművészek is rájöhetnek bizonyos összefüggésekre abból, hogy nem az állítólag konfliktuspolitikát folytató polgári kormány idején verték és fenyegették halállal a vajdasági magyarokat.