Nits Árpád

RMDSZ-tanácsosok végleges listája a hét végén
Szombaton meghallgatták a városi és a megyei tanács kolozsvári RMDSZ-jelöltjeit. Pálfi Zoltántól, a kampánystáb vezetőjétől a meghallgatás módjáról érdeklődtünk.
– A jelölteknek tíz kérdésre kellett írásban válaszolniuk, a helyhatósági választásokon nem érdekelt személyekből álló bizottság további kérdéseket tehetett fel. A kérdőív lényegében a jelölt végzettségére, korábbi és mostani munkahelyére, RMDSZ-beli tevékenységére, idegen nyelvtudására, viszonyára az egykori állampárthoz, valamint arra vonatkozott, hogy milyen szakbizottságban szeretne tevékenykedni a városi, illetve a megyei tanácsban, melyek az elképzelései a következő négy évre a helyhatóságban és a szervezetben. Herédi Gusztáv kivételével, aki korára és egészségi állapotára hivatkozva visszalépett, a jelenlegi tanácsosok az összejövetel kezdetén beszámoltak eddigi helyhatósági tevékenységükről is.
Mivel Pálfi Zoltánnak szombaton vidékre kellett utaznia, a meghallgatáson végig jelen lévő bizottsági tagtól, Bokor Jánostól, a hídelvi körzet elnökétől kérdeztük meg, milyen hangulatban zajlott le a jelöltlisták összeállítása szempontjából fontos összejövetel.
– Mindvégig kellemes, baráti hangulat uralkodott, hiszen nem most találkoztunk először, mindannyian ismerjük egymást. Még azok is eljöttek, akik nem kívánnak bejutó pozícióba kerülni. Sajnos, Néda Árpád megyei tanácsos és Tóth József városi tanácsosjelölt nem jelent meg a meghallgatáson, emiatt ők kiestek a listáról. Pénteken lesz még egy találkozónk, amikor a parlamenti képviselők jelenlétében felállítunk egyfajta sorrendet, amelyet természetesen a Megyei Képviselők Tanácsa és a Megyei Ügyvezető Tanács szombati ülésén még módosíthat.

Országos napilap, mégpedig az ellenzéki România liberă technikai hátterében dolgozó kolléga mesélte a minap, hogy Giurgiuban házat vett, a kertet kiadta felesbe, a gyümölcsből és a szénából származó jövedelemből vásárolt még egy kertet, amiből a városi tanács döntése nyomán belterület lett, vagyis telek, ekkor eladta, árából négy parcellát vásárolt, szintén a város közelében, és most várja, hogy azok is bekerülnek a belterületbe.
Hát igen. Így érdemes építeni a kapitalizmust. De miből vásárolta a kolléga a giurgiui házat? Hát az úgy kezdődött, hogy kezdetben megvett öt részvényt a saját lapjánál abból a pénzből, amit Petre Romanék visszaadtak a szocialista társadalmi tulajdonrészekből. A részvényeknek akkor nem tulajdonított jelentőséget, azt hitte, kötelező önadót gomboltak le róla, azokban sem bízott, amelyeket bizonyos átmeneti időszakokban a lapvezetőség a fizetés egy részének fejében osztogatott a munkatársaknak, de a sikeres hetek, hónapok idővel feltöltötték a kiadó folyószámláit, és erre akkor ébredtek rá, amikor tőzsdeügynökök kezdtek érdeklődni eladó laprészvények iránt. A kolléga részvényeinek feléből kijött a giurgiui ház és egy nagyobbacska Renault, mert ugye azt a 60 kilométert Bukarest és Giurgiu között Daciával nem lehet 20 perc alatt lefutni...
Magasságos egek! Lehet, hogy én is milliárdos vagyok, csak nem tudok róla! Hisz ugyanúgy kezdődött: nekünk is visszaadták a Ceauşescu-féle tulajdonrészeket, arra nekünk is részvényeket kellett váltanunk, hogy a lap ne múljon ki. Tapodtat sem várva rohantam részvényeim letéteményeseihez...
Ne tessenek elhamarkodottan irigykedni. Azok a részvények most pontosan annyit érnek, mint Ceauşescu idején a szociális tulajdonrészek, és most már nem várható egy újabb forradalmi visszaadás...
Mi az oka ennek a mérhetetlen különbségnek? Hosszas közgazdasági eszmefuttatást helyettesít Ioan Rus kolozsvári üzletember és polgármesterjelölt példája.
Bevallása szerint közvetlenül az események után írt egy szakkönyvet, annak nyereségéből vásárolt tíz autót, sofőriskolát nyitott, annak nyereségét befektette, és most az erdélyi Mercedes-kirendeltség fele az övé. Egyszerű, mint egy gyorsított álom, akár a giurgiui ház meséje.
Ugyanakkor Orosz János is írt egy könyvet, a nyereségéből legjobb esetben tíz biciklit vásárolhatott volna, kerékpáriskolát nyithatott volna, megpályázhatta volna a Csepel bicikligyár kolozsvári kirendeltségének igazgatói állását és felvásárolhatta volna a részvények felét. Most ott tartana, mint a magyar kisebbség Romániában: ha Ioan Rus tőkéjét 93 egységnek vennénk, akkor Orosz Jánosnak lenne 7 tőkeegysége. Ez sem lenne túlságosan szívderítő, de legalább arányos egy olyan közegben, amelyben a pozitív diszkriminációra nem telik a nagylelkűségből. De a valóságban Orosz Jánosnak egy megveszekedett garasa sincs. A kiadó ugyanis aláíratott vele egy kötelezvényt, hogy a nyomdai költségek egy részének fedezése érdekében lemond könyvének tiszteletdíjáról.
Körülbelül így festenek az arányok.
És mindehhez számítsuk hozzá, hogy Orosz János még szerencsésnek is mondhatja magát. Mert ha Ioan Rus karrierjét utánozta volna, most betemetnék a leleplezések és feljelentések alapítványi pénzekkel való „el nem számolásról”, továbbá bírósággal fenyegetnék olyanok, akik állítólag nem nyúltak közpénzhez, nem ám, hanem a méregdrága ügyvédeket nagymamájuk nyugdíjából fizetnék.
Ezek az idegesítések is hozzájárulnak ahhoz, hogy mérhetetlen különbségek alakuljanak ki Ioan Rus és Orosz János között. Ezért kellene végre erélyesen követelni a végleges tisztázást: aki rendőrt kiáltott, az vagy bizonyítson végre, vagy ismerje be, hogy tévedett.

Miként gondoskodik a prefektus arról, hogy megelőzze a sorkatonák egyoldalú befolyásolását a választási kampány során? – hangzott a Szabadság kérdése Grigore Zanc sajtótájékoztatóján. Miután tisztáztuk, hogy az egyoldalúság alatt egyik párt előnyben részesítését értjük, válaszában a prefektus katonáink nagykorúságára hivatkozott, a fiatalok szerinte a saját fejükkel gondolkoznak, nem hagyják befolyásolni magukat, ezt mutatják a négy évvel ezelőtti választási eredmények is. A továbbiakban arról érdeklődtünk, hogy az ellenzéki jelöltek a kampány idején beléphetnek-e a kaszárnyákba, amire határozott tagadás volt a válasz. Tehát a sorkatonák csak tisztekkel töltik a választásig hátralévő másfél hónapot? De nem ám civilekkel – hangzott a válasz.
Radu Sârbu, a Demokratikus Konvenció polgármesterjelöltje a hét közepén tartott sajtóértekezletén a maga és pártja aggodalmát fejezte ki, hogy a más vidékekről átmenetileg Kolozsvárra letelepített sorkatonák határesetben elbillenthetik a mérleg nyelvét. Úgy látszik, nem hiába aggódik, és csak azzal vigasztalódik, hogy a kaszárnyákban leadott szavazatokat külön számolják, és fény derülhet a befolyásolás mértékére. Eső után köpönyeg. Nem valószínű, hogy minden katonatiszt ezekben a napokban azzal nyugtatgatja kiképzés közben csapatát, hogy teljesen elmúlt a magyar veszély, a román föld nincs háborús veszélyben, tehát a parasztpárti polgármester is ugyanúgy biztosítja a békét, mint a jelenlegi. De a helyhatósági választásokon nemcsak az ellenzék van ellenzékben, hanem mindenki, aki át akarja venni Funar helyét. Tehát a nagyobbik kormánypárt is.

Csütörtök délelőtt Radu Sârbu konvenciós polgármesterjelölt újságírói kérdésre tisztázta, hogy ő a rádióban nem mondott olyasmit, mintha az RMDSZ-szel nem lehetne tárgyalni a helyhatósági választásokon való együttműködésről, sőt, ismételten kijelentette és kijelenti, hogy az RMDSZ komoly tárgyalópartner, az egyedüli szervezet, amely nem alkudozik a medve bőrére, nem kér alpolgármesteri tisztséget vagy közhivatali vezető állásokat, mint azt, sajnos, megteszik sokkal kisebb, választótestülettel nem is rendelkező szövetségesek.
⁂
Csütörtök délután az RMDSZ ügyvezető elnökségének sajtóértekezletén a szövetségnek az ellenzéki pártokkal való egyeztetéseire utalva szóba kerültek a parasztpárt délelőtti tájékoztatóján elhangzottak is. A román sajtó egyik képviselője Radu Sârbu délelőtti kijelentését úgy reprodukálta, hogy a Demokrata Konvenció kolozsvári polgármesterjelöltje – állítólag – tagadta, hogy valamiféle egyeztetés lett volna helyi szinten a DK és az RMDSZ között. Az RMDSZ pedig azért nem követelt alpolgármesteri helyet, mert nem volt alkalom rá, ugye, ha azokra a tárgyalásokra nem is került sor. Kérdés tovább így hangzott: ha Radu Sârbu nem hajlandó az RMDSZ-nek alpolgármesteri széket ígérni, a Demokratikus Konvenció országos vezetősége kötelezheti-e őt, hogy (meggyőződése ellenére) álljon rá az alkura?
⁂
Nem tudom, jobb helyeken hogyan illik tömegtájékoztatni, de eseménydús napok várnak ránk, ha a sajtó bizonyos része ilyen „hitelesen” kívánja a hivatalosan alig tegnap elkezdődött, és – irgalom! – negyvenöt napig tartó kampányt a továbbiakban is végiggyűrűztetni.
Eddig is, a kampányelőzetes kampányban a polgármesterjelöltek sajtótájékoztatói gyakran kezdődtek helyreigazítással, abból a jóindulatú feltételezésből kiindulva, hogy a jelenkori újságírógárda zöme fiatal, tapasztalatlan, tehát nem a rossz szándék, hanem a botladozó toll vitte el egészen más irányba az eredeti gondolatot. De lám, az élő szó is... És különös módon az eredeti kijelentések sohasem kapnak olyan gellert, hogy az előmozdítsa az RMDSZ kapcsolatápolását.

– Maradnék a szakmámban, ha jól mennének a város ügyei – vallotta be a sajtóértekezlet előtt Marcel Lăzăreanu, a Románia Alternatívája Párt kolozsvári polgármesterjelöltje, foglalkozására nézve ügyvéd. Irodatársa volt a néhai Sinkó István képviselő, akinek emberségét, szaktudását nagyra becsülte. Számos magyar barátja van, magyarul is tud, mégsem azt hangsúlyozná, hogy magyarbarát, hanem hogy Kolozsvár-barát.
Sajtótájékoztatóján ismertette pártjának első kongresszusát, amelyen megválasztották a háromtagú vezető testületet. Ennek tagjai Varujan Vosganian, a közismert parlamenti képviselő, Laurentiu Ulici, az Írószövetség elnöke és Adrian Iorgulescu, a Zeneszerzők Szövetségének elnöke. Az értelmiségi „struktúrát” a kolozsvári szervezet is követi, a megyei fiók elnöke Dan Pavel egyetemi tanár a politikatudományi és közigazgatási tanszékről (aki a sajtóértekezlet vége felé egyáltalán nem viccből jegyezte meg, hogy jól fogna egyeseknek némi továbbképzés, a közigazgatásba nem volna szabad hályogkovács módra beleszólni). Pártjuk fiatal, de már 20 megyei fiókjuk van. Főleg párton kívüliek keresik a kapcsolatot velük, de Buzău megyében képviselőjével együtt az egész parasztpárti fiók átigazolt a Románia Alternatívája Pártba.
Polgármesteri programját még titokként kezeli, nehogy a kampányban majd más pártok „újításaként” találkozzon vele. Egyelőre választási közleménnyel áll a közvélemény elé, amelyben többek között javasolja a jelöltek közös találkozóit a választókkal, semleges(?) vitavezető újságírók jelenlétében. A tematikus találkozó a jelöltek ranglistájának összeállításával és a nap polgármesterének megválasztásával végződne.
Választási szövetségeket, a múlt héten megtartott kongresszus szellemében, a szélsőségesekkel nem kötnek. Persze, hogy bejött a kérdés, és mivel a válaszban csak a világhírhedt három párt szerepelt, bejött a megszokott kérdésbővítés is: hát az RMDSZ nem szélsőséges? A polgármesterjelölt vérbeli politikusként kanyarította vissza a problémát a helyi viszonyokra, jelezve: a város lakosai között kívánja helyreállítani a normális viszonyokat, és nem pártok között. Dan Pavel a problémával kapcsolatban előrevetítette az ezredforduló utáni jövőt, amikor szerinte eltűnik az RNEP és az RMDSZ, annak tagjai ideológiai elkötelezettségből lépnek majd különböző pártokba.
A jelenbe visszatérve, a Románia Alternatívája Párt kolozsvári fiókvezetője és polgármesterjelöltje szerint az RMDSZ a diplomatikus kivárás álláspontjára helyezkedett. Ha saját jelöltet állít, az ellen senkinek kifogása nem lehet, de ha az RTDP-vel szövetkezik, ráfizet.

Ioan Rus polgármesteri jelölésének hivatalos bejelentésére Kolozsvárra utazott Oliviu Gherman, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja és a szenátus elnöke, ezzel is jelezve, hogy pártja számára jelentős a tét: Funar helyhatósági pozíciójának átvétele.
A Nemzeti Színházban párttagok, szimpatizánsok és meghívottak jelenlétében megtartott ünnepség nem volt a legsikeresebb. A magas rangú személyiségek színpadi felsorakozását hosszú szünet követte, és nem állt helyzete magaslatán a ceremóniamester akkor sem, amikor a hivatalos beszédek véget értek. Grigore Zanc prefektus jobb híján beintett, hogy ők most lelépnek. Szóval ezt a műfajt még gyakorolni kell. De a kolozsvári választópolgár szívesen elnézi a választási felvonások cirkuszi jeleneteinek elmaradását. A helyzet annál szomorúbb. Ioan Rus hivatalos bemutatkozásából sem a színpadi fellépés marad meg az emlékezetben, hanem egyik legerősebb ütőkártyája. Megígérte a kolozsváriaknak, hogy lehetőséget teremt a működő tőke megtelepedéséhez a városban. Erre garancia mostani foglalkozása: a Mercedes erdélyi kereskedelmi kirendeltségének igazgatója, ezt az állását pedig főleg annak köszönheti, hogy szaktekintély az autóiparban. A kolozsvári Politechnikai Intézetben a gépkocsitervezési tanszék főnöke. Ha választási kampányát siker koronázza, ő bizonyára nem ismétli meg elődje bravúrját, aki a Cola céget úgy elüldözte Kolozsvár román földjéről, hogy az meg sem állt Nagyváradig.
Az ünnepi műsor után sajtóértekezletre került sor a megyefőnökségnél, ahol a sajtó bizonyos része – nem feltétlenül a Funar-párti – azzal igyekezett sarokba szorítani az RTDP polgármesterjelöltjét, hogy a néhai diákszövetségben betöltött tisztségéről faggatta. Ioan Rus nem jött zavarba, kifejtette, hogy a műszaki egyetemen a közösségi tisztség elsősorban a tanulmányi eredménynek szólt, különben a szülei egyszerű, falusi, négyosztályos emberek, az ő karrierjét nem a család tanárbarátai egyengették. A másik kérdéskörre, hogy miként próbálja ellensúlyozni Funar kutatóárokkal és emlékművekkel alátámasztott nacionalista propagandáját, tömören azt válaszolta, hogy ő Kolozsvár minden polgárának tisztességes ajánlatot tesz, reméli, elfogadják. Ezzel kapcsolatban Oliviu Gherman is kiemelte, hogy az RTDP polgármestere nem csak egy lakossági csoport képviselője lesz. Arra a kérdésre azonban, hogy segítené-e az RTDP a második fordulóban a Demokratikus Konvenció jelöltjét Funar ellenében, kitérő választ adott. Amíg nem jelentették be az RNEP polgármesterjelöltjét, nem lehet tudni, ki lenne jobb városgazda. A további faggatásra azonban kimondta: igen, szeretné, ha Kolozsvár visszaváltozna azzá a várossá, amely a polgárok kölcsönös megértésének városaként él emlékezetében.
Corneliu Vadim Tudor parlamenti mentelmi jogával kapcsolatban is úgy nyilatkozott, hogy annak felfüggesztése mellett fog szavazni, az RMDSZ-frakció alkotmánybírósági óvásáról pedig megértően szólt: jogában áll az általa képviselt népcsoport érdekeit védelmezni. A helyhatósági választásokkal kapcsolatos törvények késlekedését látva, most már nem tartja valószínűnek a május 26-i szavazást. Az első forduló Oliviu Gherman szerint kitolódik június 2-ára.

Dörgedelmes vezércikk jelent meg a Vocea României című kormánylapban arról a „veszélyről”, amelyet az RMDSZ idézett elő a tömeges privatizáció során. A kuponok irányított jegyzésével nemcsak az egykori magyar autonóm tartomány területén, hanem román többségű vidékeken is magyarok szerezték meg néhány gyár részvénytöbbségét.
A vonatokon ingyen osztogatott lap cikkírója vagy nem ismeri azt a tömegprivatizációs tervet, amelyet kenyéradói dolgoztak ki, vagy teszi magát, hogy uszíthasson. A részvénytöbbség továbbra is állami tulajdonban marad, mégpedig 60 százalékban. A kuponokra csak a fennmaradó 30 százalék egy részét adják. A többit idővel meg kell venni. Vajon ilyesmire kinek ad majd hitelt a Dacia Felix Bank? (Amíg kézen-közön el nem úszik az egész tőkéje, egészen másfajta privatizációra.)
Az RMDSZ privatizációs irodáinak a célja az volt, hogy a hozzájuk forduló leendő részvényesek – nem csak magyarok! – kuponjai ne szóródjanak szét ellenőrizhetetlenül, és főleg ne kerüljenek csődszagú vállalatokhoz. Úgy látszik, sikerült. Ha csak nem blöfföl ilyen tekintetben is a Vocea României, hanem valamelyik titkosszolgálattól kapta értesüléseit. Egyelőre nem tudhatjuk, mert az RMDSZ privatizációs irodáinak kuponjegyzési illetékesei még néhány nap türelmi időt kérnek, míg megbízóik előtt feltárják elgondolásaikat, és azok megvalósításának mértékét.

Pozsonnyal ellentétben, Románia nem tesz engedményeket
Tiszta víz a keserű pohárba
A dési kibeszélés
Tegnapi sajtóértekezletén Ion Iliescu államfő részletesen foglalkozott a tömegprivatizáció kuponbejegyzési szakaszának sikeres befejezésével, az ellenpropagandával, amely végigkísérte az akciót, hangsúlyozva, hogy míg Németország, Magyarország, Lengyelország külső tőke segítségével boldogul, mi saját erőforrásokra alapozzuk a gazdasági szerkezetátalakítást, de az e téren elért eredményeket a politikai szenvedélyben elsötétült agyak nem akarják észrevenni. Hogy kik azok, arra később újságírói kérdésre sem óhajtott válaszolni. A hosszú, nehéz téllel kapcsolatban a megkésett mezőgazdasági munkák mielőbbi megkezdésére szólított fel, figyelmeztetve arra, hogy tulajdonformájától függetlenül a föld nemzeti vagyonrész, majd felemlegette azokat a vádakat, hogy ő a kolhozjellegű szövetkezetek újraalakítására törekszik. A mezőgazdasággal kapcsolatban sok a zavaros ügy, példaként említette a nyári búzaválságot, amikor sokan vádolták a kormányt, hogy nem vásárolja fel az egész termést.
Előterjesztésében az elnök részletesen ismertette kaukázusi útjának várható kihatásait, amelyek, ellentétben a rosszindulatú kommentárokkal, szerinte nemcsak Romániának, hanem egész Európának kedveznek. A felkeresett térség ugyanis nem szegény és nem Kelet, hanem a világ egyik leggazdagabb olajlelőhelye, amely eddig Moszkván és Ukrajnán keresztül kapcsolódott Európához, de most elszigetelődött. Ezért lenne áldásos a selyem útjának újjáépítése a Fekete-tengeren keresztül, elsősorban a dunai államok, így Magyarország, Ausztria, Szerbia számára, amelyeknek nincs tengeri kijárásuk. Kaukázusi útjának politikai jelentőségeként említette, hogy a térség országai függetlenségének erősítése ellensúlyozza a szovjet restaurációs törekvéseket.
Szintén külön fejezetben foglalkozott a román-magyar megbékélés kérdésével, hangsúlyozva, hogy a magyar fél ahelyett, hogy az itteni demokratikus erőkre bízná a magyar kisebbségről való gondoskodást, ragaszkodik ahhoz, hogy törvényerőt kapjon egy olyan ajánlás, amely nem épült be a nemzetközi jogrendszerbe.
Előterjesztésének végén elverte a port azokon, akik külföldön panaszkodnak a romániai kormányzatra, de ezzel kapcsolatban sem kívánt neveket említeni.
Újságírói kérdésekre adott válaszaiban többek között megerősítette következetes álláspontját az 1201-es Európa Tanács-i ajánlással kapcsolatban. A pozsonyi kormányzattal ellentétben, Románia nem tesz engedményeket, nem hagyja, hogy a közösségi jogokról szóló fejezet bekerüljön az alapszerződésbe, mert az csak további nézeteltéréseket okoz, amilyen most a szlovák-magyar ellentét amiatt, hogy a szlovák parlament csak értelmező adalékkal volt hajlandó elfogadni az alapszerződést.
Többen érdeklődtek a jelenlegi államfő újabb elnökjelöléséről. Megtudhattuk, hogy ha jelölteti magát, csak az RTDP színeiben indul a választásokon, függetlenként nem. Döntéséről azonban csak a helyhatósági választások eredményhirdetése után nyilatkozik. Később arra a kérdésre, hogy mennyiben befolyásolják döntését a helyhatósági választások eredményei, azt válaszolta, hogy teljesen mindegy, milyen pártok jutnak a helyi közigazgatási testületek élére, az nem befolyásolja elnökjelölését. Petre Roman elnökjelölése sem zavarja, bárkinek alkotmányos joga, hogy megpróbáljon elnök lenni. Más dolog is – elnézést a tükörfordításért – hidegen hagyja az elnököt, például az, hogy miket szokott nyilatkozni Vadim Tudor. Egyébként üdvözli szándékát, hogy egyelőre abbahagyja támadásait.
Dan Mircea Popescu háztartási költségvetésével kapcsolatban nem kívánt nyilatkozni. Mint mondotta, csak „átlósan” olvasott el néhány kritikai véleményt, nem mélyült el a probléma tanulmányozásában. (Emlékeztető az olvasónak: a munkaügyi miniszter családi fogyasztói kosara havi 260 000 lejből megtelik és még szórakozásra is jut.)
Az RNEP áldatlan szerepére vonatkozó kérdésre a válaszhoz a történelembe nyúlt vissza. A négy évvel ezelőtti választások után nem volt győztes párt. Az RTDP minden parlamenti párthoz felhívással fordult, hogy együttes erővel húzzák ki az országot a katasztrofális helyzetből. Az ellenzék azonban erre nem volt kapható, gáncsoskodásra rendezkedett be, abban reménykedve, hogy néhány hónap múlva összeomlás következik be. Ebben a kényszerhelyzetben alakult ki a kormánykoalíció, mert „a politikában az ember azzal szövetkezik, akivel tud”. Végül a kérdező állhatatosan ismételt kérdésére az elnök kimondta: az RNEP jelenléte nem rontja a kormányzat nyugati mozgásterét. Ott is reálpolitikusok döntenek fontos kérdésekben...
Mi a véleménye arról, hogy az RTDP az adófizetők pénzéből, az államkasszából finanszírozza választási kampányát? Erre a kérdésre azt válaszolta az elnök, hogy a világon mindenütt így járnak el a kománypártok, de feltételezése szerint egyes ellenzéki pártoknak több pénzük van.
Ha nem indul az elnökválasztáson, kit javasolna maga helyett? – hangzott el a kérdés, amire felfokozott érdeklődéssel várta a választ a hallgatóság. Az utód megnevezése helyett ezt kapta: nem az államelnök feladata az RTDP új jelöltjének kiválasztása.
Tajvan hovatartozásával kapcsolatban az Új-Kína hírügynökség munkatársa megtudhatta, hogy Ion Iliescu kínai területnek tekinti a szigetet, és reméli, hogy hongkongi elgondolásra megvalósul a két rendszer együttélése egy országban. Az ITAR-TASSZ orosz-román alapszerződéssel kapcsolatos kérdésére a válasz a Ribbentrop-Molotov egyezményre összpontosult. Az államfő emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió egykori parlamentjében egyszer már elítélték azt az erőszakos határváltoztatást, és ha Oroszország a Szovjetunió örökösének tartja magát, szintén semmisnek kellene hogy tekintse az inkriminált szerződést. Ez nem jelentene határmódosítást.
Operettízű kérdést is feltettek, de Ion Iliescu türelmesen válaszolt rá: a moldovai lej egyelőre, ismeretei szerint, nem veszélyezteti a romániai pénzpiacot.
A pergő ritmusú sajtóértekezleten elhangzott néhány mondat, amely újabb nyersanyagot szolgáltat a politikai szatíraújság szerkesztőinek. Például a kuponiádával kapcsolatban: Biztosítottuk az állampolgároknak a jogot, hogy legyen egy papírjuk.

Amikor teret nyitottunk a dési vitához, a játszma tétje nem volt olyan jellegű, hogy az asztalbontás után valaki az öngyilkosság gondolatával foglalkozzék. Időközben azonban – az RMDSZ-szel konkuráló független jelöltek felbukkanásával – mélyreható durvulás következett be, és ehhez nem akarunk semleges szemlélőkként asszisztálni.
A függetlenkedő jelöltek, legalábbis a jelenlegi erőviszonyok közepette, egyetlen célt érhetnek el: annyira széthúzzák a választótestületet, hogy nemcsak ők maradnak hoppon, hanem az RMDSZ-listán szereplő jelöltek sem jutnak be a testületbe.
Az sem feltétlenül örvendetes, ha a függetlenek mandátumhoz jutnak. Ugyanis korántsem biztos, hogy ők képezik a legjobb emberanyagot. Az RMDSZ-ből való kisodródás oka lehet pozitív jellegű, például valaki keményen odamond valamilyen szintű elnöknek, mert az elárulja a magyarság érdekeit, aztán egyenes gerinccel hátat fordít az egész bandának. De az esetek döntő többségében nem ez történik, hanem bizonyos csoportok – klikkek, ha úgy tetszik – kiszorítanak egyeseket vagy többeket a vezetőségből. Ilyen a politikai viadal: egyik legfontosabb eleme a pozícióharc. Akik nyernek, elismervényt kapnak a „természetes” kiválasztódásban tanúsított jó szereplésről, amelynek alapján választáskor vagy kinevezéskor jogosítványt kapnak, hogy a tömörülés – szövetség, párt, platform, szakmai vagy polgári szervezet – élén küzdjenek a közösség céljaiért.
Ez nem éppen lélekemelő vígjáték, de gondoljunk bele, hogy nézne ki egy másfajta kritériumrendszer szerint kiválasztódó vezérkar. Hogyan győzne meg egy alapvetően ellenséges beállítottságú hallgatóságot az a politikus, aki saját szervezetében sem képes tekintélyt szerezni magának? A közösség, amely életrevaló politikai vezéreket akar magának, nem drukkolhat a gyengébbeknek: sem azoknak, akiket újabb trónkövetelők kibillentenek vezető pozíciójukból, és azoknak se, akik nem tudják kitúrni helyükből a székükhöz keményen ragaszkodó vezéreket.
A dési közösségben azon a bizonyos kibeszélésen erőteljesen kidomborodott a szembenállás. Egy csoport megkaparintotta a vezető pozíciókat, és azokhoz érthető módon ragaszkodik. Igaza mellett meggyőzően tud érvelni, a közgyűlésekre összeverődő tagság hisz benne, és ahogy magasabb helyeken kibocsátott közleményekben kifejezik, támogatásáról biztosítja. A másik csoport csak alkalmanként van jelen közszerepléseken, és akkor sem ragadja magával a hallgatóságot, érvei felsorolásakor lámpalázba esik, könnyen kihúzható alóla a talaj. Ennek a csoportnak a tagjai sokkal gördülékenyebben fogalmaznak beadványaikban, leveleikben, sajtóközleményeikben – de ez már egészen más mesterség. A városi tanács pergő vitájában, amíg elkészül egy írott felszólalás, már döntöttek is, esetleg éppen arról, hogy a közösség gyermekei hova járjanak iskolába.
A szövetségben olyanokra is nagy szükség van, akik írott dokumentumokkal, háttéranyagokkal járulnak hozzá a közösségi célok eléréséhez. Milyen áldásos volna, ha a sértett csoport ebben kamatoztatná képességeit, amelyekkel a másik csoport nem nagyon rendelkezhet, ha eddig a sok támadó beadványra, levélre, sajtóközleményre egyetlen nyúlfarknyi cikkecskével válaszolt. Többek között ezért is sajnálatos, ha a belső politikai harc során sokan teljesen kisodródnak a szervezetből, akár azért, mert az új vezetőgarnitúra nem elég erős, emiatt féltékeny az elődökre, akár azért, mert a vesztesek látszólag kibékíthetetlenül megsértődnek. Az ilyen fajta lemorzsolódásnak gátat kellene vetni. A mindenkori vezetőknek jobb, ha ellenzékük körön belül marad, és nem kívülről támad. A sértődés pedig nagyon hamar elmúlhat. Tudunk olyanról, aki fennen hangoztatta, hogy nem szavaz az RMDSZ-listára, mert lemaradt róla, később pedig egészen magas tisztségbe jutott, éppen annak a listának köszönhetően, amelyet állítása szerint ő maga nem támogatott szavazatával.
Összegezésképpen: bármennyi pletyka, szóbeszéd, vagy akár reális ellenvetés kering az RMDSZ-listákról, azokra kell szavaznunk, ha nem akarunk úgy járni, mint a romák. Majdnem annyian vannak, mint mi, és mégis csak egyetlen képviselőjük van a parlamentben. Az is a kormányzat jóváhagyásával került be.
*
Mint A dési kibeszélés című cikkben jeleztük, a választmány rendkívüli összejövetelén tisztázódott: a helyhatósági választási névsor a vonatkozó törvény megjelenése után kapja meg végleges formáját. Azt, hogy ki marad rajta, illetve ki kerül bejutó szintre, a választmány dönti el. A közgyűlés szavazata alapján kialakult sorrendet muszáj felülbírálni, mert különben a tanácsba esetleg egyazon alapképzettségű emberek kerülnének, és azokat ugyanabba a szakbizottságba osztanák, így a szövetség érdeke csak egy területen érvényesülhetne a határozat-előkészítési szinten. Azon a gyűlésen úgy tűnt, mindenki belenyugodott abba, hogy a közgyűlés szavazata ebben a kérdésben nem szentírás. Most mégis elölről kezdődne a február közepén lezárt vita. Ezért felhívnánk az esetleges véleménynyilvánítók figyelmét arra, hogy a választási taktika, stratégia, ezen belül a listaösszeállítási módszertan tisztázott részleteit csak akkor boncolgassák, ha lényegesen újat tudnak mondani, és álláspontjaikat meggyőző érvekkel támasztják alá.

Kolozsvár polgármestere tanfolyamot nyitott polgármesterjelölteknek. Az április 1-jei viccben nincs több szellemesség, mint a többi egységpártos gúnyolódásban: Avram Iancu holdkórosi magasságba emelésében, hamis történelmi leckefejezetek falraveretésében, utcaseprői munkaeszközök nyelének megkurtításában stb.
Nem találunk újdonságot a mérhetetlen cinizmusban sem, amely ezt a pártot jellemzi. Hat éve eregeti kolosszális hazugságait, minden normális ember tudja, hogy azoknak töredéke sem igaz, mégsem veszít népszerűségéből. Megalázóan lóvá teszi az embereket, és azok – már akik – szamarakként követik. Honpolgártársaink helyett is restellkedve emlékeztetünk egyikre: március 15-e előtt az erdélyi benzinkutak állítólag készen álltak a magyar tankok üzemanyag-ellátására.
Ennél is szomorúbb, hogy ennek a savanyúan viccelődő figurának az önbizalma mintha szilárd stratégiára alapozódna.
Jóérzésű ember az ő helyében nem merne hülyéskedni tapasztalatának átadásával, hiszen katasztrófán kívül egyebet aligha tud felmutatni. Tanfolyamával kapcsolatban azonnal felvetődik például a kérdés: a Caritasról hány előadást tartana? Elmondaná-e azt is, hogyan adta el a saját személygépkocsiját, hogy árából majd nyolc autót vásároljon? Elárulná, hogyan, kitől kérezett el, amikor Tatulici meghívására Bukarestbe utazott a Caritas országos népszerűsítése érdekében? És amikor pártjának ügyeit intézte, vagy pozícióját védte Politikai Végrehajtó Bizottságában, kongresszusain, rendkívüli tárgyalásain? Vajon a tanfolyamon az is leckeként szerepelne, hogyan, kinek számol el munkaidejével a polgármester, amikor éppen nem a város gondjaival foglalkozik?
De térjünk vissza a Caritasra.
Az a szerencsétlen dévai polgár, aki eladta lakását és a pénze – részben – diplomatatáskákba meg politikai giccsekbe vándorolt, biztosan nem választana újra magának egy ilyen „vicces” embert polgármesternek. De a dévai választópolgár nem szólhat bele a kolozsvári politikai erőviszonyokba. Ki van ez számítva: a Caritasra azok fizettek rá, akik távol vannak a polgármesteri hivataltól – a Caritas diadalútjának kezdő pontjától –, így a magyarok is, hiába laknak a városban. Körülbelül annyi magyar nyert a Caritason, ahány magyar alkalmazottja van a polgármesteri hivatalnak. Ők talán Funárra szavaznak, ha olyan a lelkük, de a többi biztosan nem. A Caritason Funar szavazótestülete nyert, hát már csak ezért is rá fog szavazni. Ezért van az, hogy a Caritas említésére a kolozsvári polgármester nem szégyenkezik, ellenkezőleg, reményteljesen kihúzza magát.
Újraválasztásához azonban kolozsvári szimpatizánsai nincsenek elegen. Négy évvel ezelőtt sem győztek volna, de besegítettek Bukarestből, a román állami televízió főműsorának legfőbb adásidejében, kampánycsendben. Abban a televízióban pedig tudjuk, kinél van a kulcs, amióta úgy bezáródott az a vasszekrény.
Most állítólag ígéret van arra, hogy Bukarest nem segít Funarnak. Ez, sajnos, csak politikai ígéret, tehát átalakulhat.
Majd meglátjuk a polgármester- választás eredményhirdetésekor. Ha újra hatalomra juttatják április bajnokát, az azt jelenti, hogy valami okból vagy puszta szeszélyből kevésbé érdekessé vált az európai csatlakozás. Tehát nemcsak Kolozsvár lesz újra vesztes, hanem az egész ország.

Tegnap este lapzárta idején sajtóértekezletet hívtak össze a megyefőnökségen, hogy Liviu Maior tanügyminiszter tájékoztassa az újságírókat tanügyi és külpolitikai problémákról. Ez a fajta kérdéskörtársítás talán egyedülálló a történelemben, az érdeklődés mégsem volt túlfokozott...
Pedig nem volt áprilisi 1-jei tréfa. A tanügyminiszter valóban külpolitikai vonatkozású információkat is előterjesztett, ugyanis a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának képviseletében részt vett a Magyar Szocialista Párt kongresszusán, és tapasztalatait oly gyorsan igyekezett megosztani honfitársaival, hogy Bukarest felé útját Nagyváradon is megszakította egy sajtóértekezlet kedvéért.
Kolozsváron a tájékoztatót azzal kezdte, hogy kifejezte megelégedését: az MSZP-kongresszuson tapasztaltak alapján könnyebb elhelyezni az RTDP-t a politikai skálán. Sokkal kevésbé kell a balszélen keresni a helyét, mint a magyar vezető kormánypártnak. Ők most tartanak ott, ahol a bukaresti vezető politikusok 1990 elején, amikor kiadták a jelszót, hogy nem adják el az országot.
Részletes beszámolónk holnapi lapszámunkban.

Döbbenetes képsorokat láthattunk a Pro tv jóvoltából: valamikor Déva városában, szerény, de emberszabásúnak nevezhető háztömbben lakó emberek kényszerülnek földbe vájt üregekbe, mert képtelenek kifizetni a közköltséget és a munkanélküliségük folytán felhalmozódott egyéb adósságaikat.
Kik a felelősök ezért a helyzetért? – tennénk fel szónokiasan a kérdést, ha nem találnánk meg a választ a hét többi kimagasló híreiben. Az államelnök békeküldetésben járt a Kaukázusban, mások pedig abból csináltak nagy kázust, hogy az USA talán örökre megadja a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. Majd azt a terméket fogjuk vámkedvezménnyel exportálni, amit a dévai wigwamlakók állítanak elő a műszaki-technikai forradalom színvonalán. A hét másik izgalmas híre, hogy Stoica (Caritas) kiszabadul-e vagy sem, bűntársa pedig 37 százalékos népszerűségnek örvend a kolozsvári polgármester-választás előcsatározásaiban.
Az egyik barlanglakó éppen a világraszóló kolozsvári szélhámosság áldozata, amelynek politikai hátterét Gheorghe Funar, a kormánykoalícióban részt vevő Román Nemzeti Egységpárt elnöke, Kolozsvár polgármestere biztosította, annak a Mihai Tatulicinak a segítségével, aki most a Pro tv alapembere, és aki mostanában olyan világfájdalmas pofával ostorozza a szociáldemokráciában még itt-ott fellelhető hiányosságokat, hogy az embernek fordul ki a gyomra.
Hát már senkiben sem lehet bízni? Kétségbeesésünk határtalan lenne, ha nem akadnának kivételek. Gabriel Liiceanu, a Humanitas Könyvkiadó igazgatója egy alkalommal csak azért fogadta el Tatulici meghívását, hogy saját adásában nyilvánosan kifejezhesse megvetését iránta Păunescu rehabilitálása miatt.

Pénteki sajtótájékoztatóján Petre Litiu megelégedéssel számolt be arról, hogy végre egyszer a parlamentben a kormányzat igazat adott neki, és nem lekezelte, mint eddig, a „CADA-őrnagyot”. A költségvetés védelmi fejezetének bővítése érdekében emelte fel szavát rajta kívül még a DP képviselője, mert úgy látszik, más pártokban nincsenek hivatásos katonatisztek.
A helyhatósági választásokkal kapcsolatban elmondta, hogy a maga köré gyűjtött szakértői csoporttal kidolgozta kampánystratégiáját és polgármesteri programját, amely nem tartalmaz konkrét ígéreteket, hiszen a polgármesteri hivatalon kívül senki sem ismerheti a lehetőségeket, a pénzforrásokat. Programjában viszont határozottan megfogadja, hogy a közpénzekkel megfontoltan és a teljes nyilvánosság bevonásával fog bánni. Más célkitűzéseivel kapcsolatban is finoman célzott arra, hogy nem úgy lesz, mint eddig. Például gátat vet a nacionalista, soviniszta megnyilvánulásoknak. Arra a kérdésre, hogy a kolozsvári magyarság hasonló megnyilvánulásaira miként fog reagálni, úgy válaszolt, hogy az ünneplés, a megemlékezés senki részéről sem könyvelhető el nacionalista provokációnak, mint amilyen a kétes tartalmú, hatalmas emléktáblák kifüggesztése.
A Szabadság kérdése a hét szenzációjára vonatkozott. Ismereteink szerint a konvención kívüli pártok csoportjának közvéleménykutatása szigorúan titkos. Hogyan szivárgott ki mégis néhány részeredménye?
Petre Litiu sajnálkozását fejezte ki, valóban, a Demokrata Párt költségén végzett felmérés adatait titokban kellett volna tartani. A belső használatra készülő közvélemény-kutatás megrendelője a legnagyobb őszinteséggel kíván szembenézni a valósággal, hogy adatai alapján korrigálhassa választási taktikáját. Részeredményeinek kiszivárogtatása azért is értelmetlen, mert megzavarja a közvéleményt: a figyelem elé állít bizonyos erőviszonyokat, amelyek közben, éppen a közvélemény-kutatás eredményeinek hasznosítása nyomán, lényegesen változnak. Most például Iuliu Păcuraru állítólag visszalép a jelöléstől, mert belátja, hogy 10 százalékával nem állhat ki a porondra a Funar 37 százalékával szemben, és a PSZP is Radu Sârbut, a parasztpárt, illetve a konvenció jelöltjét fogja támogatni. Viszont az sem elképzelhetetlen, hogy az ellenzéknek két jelöltje legyen. A második fordulóban úgyis egy ellenzéki jelölt kerül szembe Funarral. Bonyolítja a képletet, ha az RTDP szövetségre lép az RNEP-pel, bár az ellenzék így is megtartaná a maga 60 százalékát. Most már az egész felmérést nyilvánosságra kellene hozni, hogy a választók megérthessék, miért következnek bizonyos sakklépések – fejezte be válaszát Petre Litiu.

Szerdán Virgil Măgureanutól, a Román Hírszerző Szolgálat igazgatójától az intézmény tevékenységét felülvizsgáló parlamenti szakbizottság magyarázatot kért az RNEP parlamenti frakcióival lefolytatott megbeszélésével kapcsolatban. A hírszerzés főnökének meghallgatásáról érdeklődtünk közvetlenül az esemény után SZABÓ KÁROLY szenátortól, a parlamenti szakbizottság tagjától.
– Én indítványoztam, hogy hívjuk a szakbizottság elé, hogy az RNEP-pel történt találkozójáról, illetve annak utórezgéseiről számoljon be. Ugyanis mi, az RMDSZ parlamenti frakciói kiadtunk egy sajtónyilatkozatot, kifogásolva olyan sajtóinformációk megjelenését, amelyeket az RHSZ-igazgató szájába adnak, és azokról szeretnénk tudni, hogy valóban tőle származnak-e, valamint megállapítjuk, hogy ha az RNEP-találkozóról szárnyra kelt híresztelések beigazolódnak, akkor nyilvánvaló a hivatal politikai el- vagy lekötelezettsége. A meghallgatáson az igazgató nagyon elegánsan kijelentette, hogy ő csak azt vállalja, amit ő maga mondott, ezzel a válasszal én elégedett is vagyok, azzal a kikötéssel, hogy tegye publikussá nyilatkozatát. Az RMDSZ mai sajtóértekezletén jeleztem, hogy az RHSZ-igazgató ilyen értelemben nyilatkozott. Amit még fontosnak tartok: hogy a bizottságban ádáz harcok után született egy fajta ajánlás, amely szól egyrészt a parlamenti pártoknak, frakcióknak, bizottságoknak, hogy szigorúan a törvényeknek és a házszabályoknak megfelelően lépjenek kapcsolatba a hírszerző hivatallal, mert az RNEP-pel nyilvánvalóan megkerülték a szabályokat. Azt, ugye, nem tilthatja meg senki, hogy személyek találkozzanak egymással, és az igazgató is személy, de akkor mellőzzék a hivatalos protokollt. A másik ajánlás pedig szólt a Román Hírszerző Szolgálatnak, hogy mellőzze azokat a találkozókat, amelyeknek politikai visszhangjuk lehet, főleg most, a választási időszakban.
– A Multi Level Marketing rendszerű kereskedelmi hálózatokról a sajtónak kiszolgáltatott dokumentumról mit tárgyaltak a szakbizottságban?
– Ez egy profi munka, nem újságírói ollózás eredménye. Azért veszélyes, mert vészharangokat kongatott teljes mértékben törvényes tevékenységekkel kapcsolatban. Hangsúlyozom, mind törvényes, vagy mondjuk úgy: nem törvényellenes, amit azok az inkriminált cégek folytatnak, mint amilyen az agresszív piackutatás stb., stb. De ezeknek az összekapcsolása a nemzetbiztonsággal nagyon súlyos vétség. Főleg, hogy összehasonlítják a németek Anglia elleni akcióival a második világháború időszakából. Itt ugrik be a politikai spekuláció. Egyébként, ha létezne ilyen hálózat, azt nem hoznák nyilvánosságra. A legnagyobb hülyeség lenne, hiszen a román kémelhárítást bénítanák, ha ilyesmi bekerül az újságba. Erről a szakbizottságban is szó esett, és hivatalos tájékoztatást kértünk az igazgató úrtól, ami a hivatalnak az álláspontját fogja tükrözni.

Nem sajtóértekezletre, csak eszmecserére hívta az újságírókat a Polgári Szövetség Pártjának kolozsvári vezérkara, mert mint Nicolae Maier elnök mondta, a választási törvény jóváhagyása még messze van, és az addigi a szélcsendben egyetlen párt sem rukkol ki stratégiájával.
Helyzetelemzése szerint Kolozsváron, majd helyesbített: Kolozsvár-Napocán a következő pólusok határozzák meg a polgármester- választási mezőnyt: 1. az RTDP, amely a hatalom jogán kezében tartja a sajtót, a pénzforrásokat és a csalási lehetőségeket („nem az a fontos, aki szavaz, hanem aki megszámolja a szavazatokat”); 2. az RNEP, amely megszerzi a nacionalisták, soviniszták, a magyar veszélytől rettegők szavazatát, és ez számottevő tömeget tesz ki a bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolt vidékeken; 3. a Demokratikus Konvenció, amelytől még mindig várják a jeladást az egységre, de ez, sajnos, késlekedik; 4. az RMDSZ, amely etnikai pártként csak szűk politikai pászmán mozog, ezért kiszámíthatatlan, a legbölcsebb, amit most egy párt tehet, hogy „egyáltalán nem veszi számításba a magyar pártot”; 5. a konvención kívüli ellenzéki pártok csoportja, amely közös polgármesterjelöltet akart állítani, de ez nem olyan egyszerű. Petre Litiu a legismertebb jelöltnek gondolja magát, nem hajlandó figyelembe venni, hogy más kritérium is szóba jöhet. Például a szakértelem a városrendészetben, amellyel rendelkezik a PSZP jelöltje, Romulus Zamfir műépítész. Akit, ha ismerne a város lakossága, a szavazatok 100 százalékát szerezné meg – hangsúlyozta Nicolae Maier.
A PSZP jelöltje aprólékosan kidolgozott programját szintén csak a választási törvény megjelenése után ismerteti, most tömören jelezte, milyen sorrendben kezelné a város súlyos gondjait; 1. vízellátás, mert ezt a színes folyadékot nem nevezné ivóvíznek; 2. szemétégetés hőerőműben; 3. útjavítás, de garanciát követelve a vállalkozótól, hogy fél év múltán nem kell elölről kezdeni; 4. lakásépítés, sportpályák létesítése.
A közös polgármesterjelölés végső kudarca esetén a PSZP az ellenzéki pártok más együttműködési formáit is el tudjak fogadni, hogy kibillentsék Funart a polgármesteri székből. Tartózkodhatnak egymás támadásától, vagy alpolgármesteri tisztséget ígérhetnek egymásnak, esetleg a szavazóhelyiségek ellenőrzését bízhatják egymás küldöttségeire.
Az újságírói keresztkérdésre, hogy mire buzdítja híveit a PSZP, ha a második menetben az RTDP és az RNEP jelöltje mérkőzik a polgármesteri helyért, megpróbáltak kitérő választ adni. Akkor maga a választópolgár dönt majd, a pártok nem befolyásolják a végső küzdelem kimenetelét – mondta Romulus Zamfir, Nicolae Maier pedig nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy az RTDP-t támogatják, de előbb annak teljesen szakítania kell az RNEP-pel. Hiszen a Demokrata Párttal is szövetségre léptek, pedig az frontos korában sülve-főve együtt volt az egységpártosokkal. Akkor lenne nagy a dilemma, ha a döntőbe RNEP-es és RMDSZ-es polgármesterjelöltek kerülnének. Akkor igazán nem tudnák a PSZP-sek, kire szavazzanak, a távolmaradást pedig tiltja pártjuk programja.