Spekulálás helyett
Erdélyi Napló, 2000. június 13., X. évfolyam, 24. (455.) szám
Magasan képzett kolozsvári magyar választópolgárok is akadtak azok sorában, akik 1996-ban a helyhatósági választások első menetében megspórolták a fáradságot, mondván, hogy a második forduló a döntő. Nagyon meglepődtek, amikor a döntő elmaradt, mert Funart első dobbantásra valami varázslat hajszálnyival a léc fölé lendítette. A spekuláció, valamint a másféle egyéni indítékok okozta távolmaradás ennél is nagyobb hátulütője az volt, hogy a magyar tanácsosok száma az elméletileg lehetségesnél kettővel kevesebb lett.
Az idén az RMDSZ megszerezte az egykor elveszített két tanácsosi helyet is, a nyolc magyar tanácsos akkora frakciót alkot, mint Funar csapata, a Nagy-Románia Párt. És szerencsére az RMDSZ-nek több szövetségese lesz a helyhatóságban, mint a nagy-romániásoknak. Helyi szinten a szociális demokraták is hajlandók az RMDSZ-frakcióval együtt szavazni, mert Funar gyakran lép a tyúkszemükre. És bár hihetetlenül hangzik, a Román Nemzeti Egységpárt maradék erejével sok esetben a magyar tanácsosok oldalán fog állni. Funar mindenre elszánt ellenségeket hagyott hátra egykori pártjában. Persze a koalíciós partnerekre, a parasztpártiakra, a liberálisokra, a demokrata pártiakra is számítani lehet. Az RMDSZ és állandó vagy alkalmi szövetségesei akarata ellenében tehát még egyszerű többségi határozatokat sem képes keresztülvinni a városi tanácsban Funar, ha történetesen újra ő lesz a polgármester.
A magyar tanácsosok – és velük együtt mindazok, akik a város javát szolgálnák, nem riasztanák el a beruházókat, nem rombolnának műemlékeket stb. – helyzetbe jöttek. De ez a helyzet kizárólag az ötszázalékos küszöbnek köszönhető. Az idén csak néhány százzal több magyar szavazat jött össze, mint 1996-ban. Választójoggal rendelkező huszonötezer kolozsvári magyar, nagyjából annyi, mint 1996-ban, újra spekulált. Második fordulóra tartogatta meglepetésszerű szavazatát, vagy azt mondta, hogy ha szomszédja nem megy szavazni, akkor ő sem, és így a mérkőzés állását nem befolyásolja. Egyesek sérelmeket toroltak meg közömbösségükkel. Bárhogy okoskodtak, a távolmaradók ellőtték az esélyt, hogy a magyar tanácsosok frakciója városházi többséget alkosson.
És most itt állunk a második forduló előtt. Sokan matematikai axiómának tartják, hogy a polgármester kiléte eldőlt, mihelyt az első fordulóban megközelítette az 50 százalékot. Mások úgy okoskodnak, hogy a Funar-hívek nincsenek hozzászokva a kétfordulós helyhatósági választásokhoz, tehát csalódottságukban cserben hagyják eddigi bálványukat. Mindkét számítgatás leszerelő hatású lehet: a kényelmesebbek azt gondolhatják, hogy ilyen esetekben egy-két, tíz-húsz, netán tízezer-húszezer szavazat nem oszt és nem szoroz. Pedig könnyű elképzelni, mi lenne most, ha az első fordulóban még több magyar szavazó spekulál – szavazás helyett. A nagy-romániások így is birtokon belül érzik magukat, múlt heti sajtókonferenciájukon sértegették az újságírókat, míg azok magukra nem hagyták a győzelemittas nyilatkozókat.
A második forduló előtt tehát Kolozsváron nem lehet helye a spekulációnak. Az egyetlen épeszű magatartás a morfondírozás nélküli szavazás Serban Radulescura, azok oldalán, akik gyökeres változást akarnak a város életében. Hogy utólag ne legyen ok azon siránkozni, mekkora volt a lehetőség, és hajszálon múlott…
Az idén az RMDSZ megszerezte az egykor elveszített két tanácsosi helyet is, a nyolc magyar tanácsos akkora frakciót alkot, mint Funar csapata, a Nagy-Románia Párt. És szerencsére az RMDSZ-nek több szövetségese lesz a helyhatóságban, mint a nagy-romániásoknak. Helyi szinten a szociális demokraták is hajlandók az RMDSZ-frakcióval együtt szavazni, mert Funar gyakran lép a tyúkszemükre. És bár hihetetlenül hangzik, a Román Nemzeti Egységpárt maradék erejével sok esetben a magyar tanácsosok oldalán fog állni. Funar mindenre elszánt ellenségeket hagyott hátra egykori pártjában. Persze a koalíciós partnerekre, a parasztpártiakra, a liberálisokra, a demokrata pártiakra is számítani lehet. Az RMDSZ és állandó vagy alkalmi szövetségesei akarata ellenében tehát még egyszerű többségi határozatokat sem képes keresztülvinni a városi tanácsban Funar, ha történetesen újra ő lesz a polgármester.
A magyar tanácsosok – és velük együtt mindazok, akik a város javát szolgálnák, nem riasztanák el a beruházókat, nem rombolnának műemlékeket stb. – helyzetbe jöttek. De ez a helyzet kizárólag az ötszázalékos küszöbnek köszönhető. Az idén csak néhány százzal több magyar szavazat jött össze, mint 1996-ban. Választójoggal rendelkező huszonötezer kolozsvári magyar, nagyjából annyi, mint 1996-ban, újra spekulált. Második fordulóra tartogatta meglepetésszerű szavazatát, vagy azt mondta, hogy ha szomszédja nem megy szavazni, akkor ő sem, és így a mérkőzés állását nem befolyásolja. Egyesek sérelmeket toroltak meg közömbösségükkel. Bárhogy okoskodtak, a távolmaradók ellőtték az esélyt, hogy a magyar tanácsosok frakciója városházi többséget alkosson.
És most itt állunk a második forduló előtt. Sokan matematikai axiómának tartják, hogy a polgármester kiléte eldőlt, mihelyt az első fordulóban megközelítette az 50 százalékot. Mások úgy okoskodnak, hogy a Funar-hívek nincsenek hozzászokva a kétfordulós helyhatósági választásokhoz, tehát csalódottságukban cserben hagyják eddigi bálványukat. Mindkét számítgatás leszerelő hatású lehet: a kényelmesebbek azt gondolhatják, hogy ilyen esetekben egy-két, tíz-húsz, netán tízezer-húszezer szavazat nem oszt és nem szoroz. Pedig könnyű elképzelni, mi lenne most, ha az első fordulóban még több magyar szavazó spekulál – szavazás helyett. A nagy-romániások így is birtokon belül érzik magukat, múlt heti sajtókonferenciájukon sértegették az újságírókat, míg azok magukra nem hagyták a győzelemittas nyilatkozókat.
A második forduló előtt tehát Kolozsváron nem lehet helye a spekulációnak. Az egyetlen épeszű magatartás a morfondírozás nélküli szavazás Serban Radulescura, azok oldalán, akik gyökeres változást akarnak a város életében. Hogy utólag ne legyen ok azon siránkozni, mekkora volt a lehetőség, és hajszálon múlott…