Nits Árpád

Tegnap délben ünnepélyes külsőségek közepette adták át a Kolozs megyei Választási Iroda igazolásait a megválasztott szenátoroknak és képviselőknek. Mindenkinek két igazolvány jutott – az egyikkel Bukarestben, a parlamentben jelentkeznek, a másikat, a színesebbiket itthon, magánirataik között őrizhetik, ha akarják, rámába tehetik.
Az alkalomhoz illően beszédet mondott Vasile Grunea, a választási iroda vezetője, Pop T. Ioan, a megyei törvényszék elnöke, Ioan Rus még hivatalban lévő megyefőnök, Romulus Constantinescu, a megyei tanács elnöke. Kolozs megye parlamenti tagjai közül szólásra emelkedett Ioan Vida Simiti, Eckstein-Kovács Péter, Alexandru Lăpus,an, Costică Ciurtin.
Az emelkedett hangulatban dicséretben részesültek a választási kampány lebonyolítói, a törvényszéki bírák, a prefektúra alkalmazottai és nem utolsósorban a sajtósok. Eckstein-Kovács Péter kiemelte, hogy a választási kampányt megszervező párt, bár alulmaradt, nem szolgáltatott különösebb okot az óvásokra. Ezt a gondolatot, enyhén félremagyarázva, Alexandru Lăpus,an továbbfejlesztette, hogy ilyen még nem volt a térségben, majd a konvenció Romániával megkötött szerződésén próbált élcelődni, mondván, hogy annak lehet kétszáz, háromszáz, akár négyszáz napja. Vagyis ízelítőt kaptunk a kormánypárti miniszterből ellenzéki képviselővé vált politikus retorikájából. A parlamenti hangulat előrevetítéséhez tartozott az is, hogy pezsgőbontáskor elhangzott a megszokott tréfálkozás: héj, ti, RMDSZ-esek, gyertek közelebb, ne alkossatok külön köztársaságot.

Rosszul megválasztott kampánytéma
Civilizáltan, feszültségmentesen zajlottak le a választások Kolozs megyében, és ez annak is tulajdonítható, hogy működnek a jogállam intézményei – mondotta Ioan Rus prefektus tegnapi sajtóértekezletén. A választópolgárok felsőbb osztályba lépéseként értékelte, hogy zömében erős pártokra adták szavazatukat, nem tévedtek el az automobilisták, traktoristák és más fantompártok labirintusában. A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának ellenzékbe vonulásával kapcsolatban leszögezte, hogy a vezetőség felfrissítésével és a kormányzatban felhalmozott gyakorlattal kormányzási alternatívát jelentenek, a választási vereséget nem tekintik katasztrófának, hiszen a négy esztendő a történelemben egy röpke pillanat.
Az RTDP erőtartalékainak számbavételekor jelezte, hogy legalábbis kolozsvári viszonylatban a szakértői vezető gárdának eddig nem is volt alkalma és ideje politikai véleményt kifejteni. Erre ezután kerül sor, mégpedig ellenzéki pozícióból, ami megkönnyíti dolgukat.
Mielőtt a prefektúrán „leoltaná a villanyt”, kipuhatolta, milyen változásokat akarnak eszközölni az új hatalom leendő megbízottjai – ezt szolgálta találkozója a konvenciós prefektusjelöltekkel. Akiket utódai nem akarnak a prefektusi hivatalban tartani, azoknak munkahelyet szeretne biztosítani.
A vasárnap éjjeli randalírozással kapcsolatban elmondta, hogy a régi városháza udvarán lévő városi székhelyük ablakait sem kímélték. Arra a kérdésre, hogy mit szól Funar jelenlétéhez az ellenzéki győzelmet ünneplők között, mosolyogva kérte az elnézést: nem fűz hozzá kommentárt.
Az RTDP elnökjelöltjének gyenge erdélyi szereplésével és a Kárpátok menti törésvonallal kapcsolatban azt mondta, hogy annak mélyebb okait elemezni fogják, mert hogy Erdélyben inkább akarták a változást, az csak felszín, az csak kirakat. Le akarnak menni a „raktárba” is, körülnézni. A törésvonal gazdasági okokra vezethető vissza, de ezen kívül más is közrejátszott – mondotta, és mint lehetséges tényezőt említette az RMDSZ szavazótáborát. Ugyanakkor a román-magyar viszony feszegetése főleg az elnökválasztás második menetében helytelen témának bizonyult. Ioan Rus szerint maga a probléma létezik, de témája a kampányban ellentétes eredményt hozott. A Szabadság kérdésére, hogy a román-magyar viszonyra Ion Iliescu saját kezdeményezésből hajtott rá, avagy valaki sugalmazta neki, Ion Rus nem bocsátkozott találgatásba, kijelentette, hogy nem tudja, nem forgolódott elnökjelöltjük kampánystábjában.
Ioan Rus, aki prefektusi hivatalának átadása után nem vonul vissza a politikától az üzleti életbe, derűlátóan nyilatkozott a kolozsvári pártszervezet jövőjéről. Bízik abban, hogy nem lesznek szökevények, de ha mégis, akkor a „politikai kurtizánoktól”, akik csak a hatalom oldalán tudnak politizálni, szívesen megválnak.

Vége?! Nem hihetjük! Mivel töltjük ki a hosszú téli estéket, ha nem lesz több elnöki hirig? A kábeltévék húsz csatornáján ömlő horror színtelen színházi olvasópróba az elnökjelöltek hasfelmetszési jeleneteihez képest, a szexfilmek pedig kosztümös lovagi játékoknak tűnnek Dan Ios,ca hangaláfestéses pantomímja után.
De bele kell törődnünk, hogy a választási komédia nem tarthatott örökké. Meguntuk volna. Különben is már voltak jelek, hogy ha folytatódik egyrészt az országhatárokon átívelő területi autonómia, másrészt az Istentől való rettegés számonkérése, a szavazótábor végletesen lecsökken. Kettőre. Mindkét jelölt egy-egy szavazatot kapott volna, saját magától.
A választási kampány nyilatkozatanyaga azonban még sokáig elmélyült elemzések tárgyát fogja képezni. A politikai helyzetelemzők nem mondhatják, hogy unják, hiszen ez a kenyerük. Másrészt az óriási szózuhatagból valóban messzemenő következtetéseket és bölcs tanulságokat lehet levonni, amelyek segíthetnek a közeljövőben az eligazodásban.
Idézzünk fel például egy apró mozzanatot. Javában dübörgött Ion Iliescu ultranacionalista kampánya, amikor Radu Berceanu, a Demokrata Párt alelnöke – tehát Petre Roman közeli munkatársa – a következőket mondta sajtóértekezleten: az RMDSZ bizonyos feltételek mellett részt vehet a kormányzásban, elképzelhető, hogy Tulcea megyefőnöke RMDSZ-es lesz, de a magyar szervezet tagja semmi esetre sem töltheti be Maros megye prefektusi tisztségét.
Első gyanúnk az lehet, hogy Berceanu azokat akarta megnyugtatni, akiket Iliescu felizgatott a magyar veszéllyel. Ebben az esetben csak azt vethetjük a szemére, hogy meglehetősen bugyután érvelt. Ha véletlenül odafigyelt egy tulceai szavazó, az biztosan nem repdesett az örömtől, hogy magyar prefektusa lehet a jövőben. Moldvai vagy oltyán szavazó pedig így hördülhetett fel: Mi van!? Már nemcsak Erdélyt, hanem a Fekete-tengert is eladták a magyaroknak?
Tényleg: miért volt szükség Tulceával célozgatni? Miért nem mondott Radu Berceanu csak annyit, hogy RMDSZ-es megyefőnököt sehol sem neveznek ki? Vagy hogy az RMDSZ egyáltalán nem kap helyet a kormányban, mert a konvenciósok és a szociáldemokraták koalíciója az RMDSZ nélkül is biztosítja a parlamenti többséget. A teljes kisemmizésre lelkileg fel voltunk készülve, tudtuk, hogy választási szövetségeseinket ismét elhatárolódásra kényszerítették mindentől, ami magyar.
A roppant lélektani feszültség is oka lehetett a kiszólásnak. Ebben az esetben a fellazítás idején nyílt vagy hallgatólagos helyreigazításokra számíthatunk. Ha azonban ez nem következik be, akkor végtelen sajnálatunkra régi beidegződések megnyilvánulásának voltunk tanúi.
A tulceai magyar prefektusnak ugyanis történelmi elődjei vannak. Groza idején, amikor bizonyítani kellett, hogy Romániában a kisebbségek előtt minden pálya nyitva áll, magyar milicistákkal töltötték meg Bukarestet. Még főnöknek is jutott belőlük. Szerepük körülbelül ugyanaz volt, mint a román kommunistaelleneseket vallató magyar szekusoknak: azt az egyszerű embert, akit a román nyelvet törő magyar milicista a román fővárosban megbüntetett, vagy Isten ne adja, őrizetbe vett, abból az integrált Európa sem törli egykönnyen ki az ellenszenvet.
Később előszeretettel emeltek ki aktivistánakvalókat is más megyébe. Nem csak magyarokat. Ion Iliescu egykori munkahelyén, a KISZ KB-nál, dolgozott például egy szebeni szász fiú, akit minden hónapban következetesen Konstancára irányítottak terepmunkára. Változott a helyzet, amikor Nicu Ceaușescu vette át a „tárcát”. A mindenkori német összetételjavító ifjúsági aktivistát viccesen NeamT, megyébe zavarták, hogy ne felejtsen el németül...
Mi szükség volt erre? Meglehetősen primitív elgondolás szerint a hatalom képviselőinek nem kell szót értenie az emberekkel, sőt, előnyös, ha nem szunnyadnak bennük lokálpatrióta érzelmek. A káderszétszórási módszer pedig távlatilag előmozdította a szülőföldtől való teljes elszakadást, az anyanyelv konyhaszintűvé züllesztését.
Nem volna helyes besétálni a történelmi kátyúba. Van tulceai képviselőnk, mert a szavazatelosztási algoritmus „okosságából” bármi kitelik, de őneki a mandátum megszerzési helyétől függetlenül az RMDSZ előtt kell számot adnia tevékenységéről. Állami kinevezéseket azonban olyan vidékeken, amelyekhez semmi közünk, ne fogadjunk el. Mi sem sajnálnánk túlságosan azt a magyar prefektust, akit a deltai orvhalászok megtépnek, ha nagyon törvényeskedik.

Megint eszébe jutott a polgármesternek a feleki alagút. Erre járt egy ostoba sofőr, aki a fék kihagyásának észlelésekor úgy gondolta, hátha megmenekül, ha sokkal nagyobb sebességgel a hegy aljában vágódik az árokba vagy valamely építmény oldalába, és ebből az esetből a város első embere azt a tanulságot vonta le, hogy az alagút majd emberéleteket menthet.
Vajon hogyan képzeli el az alagutat? A színháztól indul és Tordán az Aranyosba torkollik? Ekkora munkához szükséges pénzt a Caritas sem forgalmazott. Nyilván, egy kicsit fennebb kellene puhatolózni. A hősök temetőjénél? Ez ellen a benzinkutasok is hevesen tiltakoznának, mert felkopna az álluk. Akkor talán a bükki betérőnél? Forgalombiztonsági szempontból ez az alagút nem sokat érne. A „halálkanyarokat” nem kerülné ki, ellenben hosszú szakaszon különleges veszélyhelyzeteket teremtene a hegy gyomrában. Azok a sofőrök, akik műszaki felkészületlenségből lejtőre – egyáltalán országútra – merészkednek rozoga járművekkel, a rendkívül hosszú alagútban elakadnak, mert kifogy a benzinjük, kilyukad a gumijuk, bepárásodik az ablakuk, kiesik a dugattyújuk stb., stb. Az egymásba torlódó gépkocsik és utasaik mentőszolgálatának fenntartásához nem volna elég az állami egészségügyi költségvetés (amit a konvenciós kormány különben sem bocsátana a kolozsvári polgármester rendelkezésére). Akkor pedig az alagút szén-monoxidjába többen fulladnának bele naponta, mint ahányan évente karamboloznak a „halálkanyarokban”.
Bár sokkal nagyobb emberi, katonai és anyagi eszközök álltak rendelkezésre, a Nicolae Ceauşescu transzfogarasi műutat is óriási kapaszkodókkal és szerpentinekkel építették meg, csak a hegygerinc alatt vágtak néhány száz méteres alagutat. A Gheorghe Funar transzfeleki alagutat is esetleg a vízválasztó gerinc alatt fúrhatnák meg, ott azonban nem olyan a domborzat, mint a Fogarason. Környékünk hegyeinek semmi köze a Kárpátokhoz, mint egyes politikai földrajzkönyvek állítják. Az Erdélyi Érchegység öregebb vonulat, lekopott csúcsain, élein könnyebb átsétálni, mint odáig felkapaszkodni. Az a sofőr, aki a Döglesztőn vízforralás nélkül túljutott, nem vágyik alagútra – legfennebb azért venné igénybe, hogy ne nézzen farkasszemet a gerincen lévő rendőrőrssel.
Kissé túlbeszéltük a témát? Sajnos, nem. Sokan vannak, akik komolyan várják az alagútépítés megkezdését, mint ahogy beszédtéma lett a metró is: milyen jó lesz, amikor Monostortól ugrásnyi közelségbe kerül a gyárnegyed. Hogy egyetlen rövid vonalszakaszért – ha egyáltalán megépülhetne – hogyan teremtik elő az egész éjszaka üzemelő karbantartó gépeket és személyzetet, arra senki sem gondol. Szükséges például ultrahangos vágányvizsgáló és a hajszálrepedéses síneket különleges darukkal, amelyek elférnek az alagútban, azonnal cserélni kell. Súlyos követketkezményei lennének a kisipari módszerekkel karbantartott háztáji metróban bekövetkező kisiklásoknak, elakadásoknak, vagontüzeknek stb.
Nem volna különösebb baj, ha a polgármester ezeket az ötleteket csak választási kampányokban rángatná elő. De félő, hogy komolyan gondolja. Mint ahogy komolyan gondolta, hogy ő a legrátermettebb államelnökjelölt és első menetben győz, megspórolva a népnek a második forduló költségeit. Azt hittük, megint sajátos humorát csillogtatja. Hát nem. Eredményhirdetéskor bezárkózott, újságírók hiába emlékeztették ígéretére, hogy éjfélkor nyilatkozik. Nehogy egy szép napon felébredjünk újabb lyukakkal a város különböző pontjain, aztán ha találkoznak, lesz egy alagút, ha nem, akkor kettő, de hogy mikor, azt senki sem tudná. Mint ahogy senki sem tudja megmondani, mikor nyitják meg a közforgalomnak a Sörgyárnál és a keleti kijáratnál éktelenkedő holdbéli tájat.

Páratlan eseménnyel zárták az elnökválasztási kampány második fordulóját az új kormánykoalíció kolozsvári pártvezérei: a régi Városháza épületében, a Demokrata Párt irodájában közös sajtóértekezletet tartottak a konvenciósok és a szociáldemokraták.
A legfőbb napirendi pont a szerdai lapokban megjelent Iliescu-hirdetés volt a térképpel, amely Románia szétszakítását jövendöli, ha Emil Constantinescura szavaznak a polgárok. A véleményekből idézünk. Radu Sârbu: „Disznóság, gyalázat, Iliescu, a leendő vádlott aljassága mérhetetlen”. Șerban Rădulescu: „Felháborító, minősíthetetlen, Iliescu viselkedése nemzetellenes, Európa-ellenes, remélem, hogy az erdélyieket nem tudja megtéveszteni”. Iuliu Păcurariu: „Ion Iliescu elfelejti, hogy már mi vagyunk hatalmon. Ebből bírósági felelősségre vonás lesz!”
A sajtóértekezlet ennek ellenére derűs hangnemben, esélylatolgatással ért véget. Radu Sârbu szerint a szavazatok 60/40 százalékos arányban oszlanak meg, természetesen Constantinescu javára. Şerban Rădulescu nem tippelt eredményt, de biztosra veszi a konvenciós jelölt győzelmét. Újságírói kérdésre, hogy Funar vagy az RMDSZ ajánlatára számítanak-e inkább, Radu Sârbu azt válaszolta, hogy az RNEP végül nem kötelezte el tagságát valamelyik jelöltnek, az RMDSZ felhívása pedig nagyon természetes, és a magyarság szavazatát ez alkalommal sem kötötte feltételhez.

A Ziua napilap újabb leleplezése szerint Ion Iliescu „lélekmérnöki” tanulmányokat folytatott Moszkvában, valami diverziókeltési fakultáson tanulta, hogyan kell majd hívni a bányászokat Bukarestbe, a hodákiakat Marosvásárhelyre, mit kell sugalmazni a munkásoknak, hogy az értelmiségiek torkának essenek, továbbá Funarnak, hogy Constantinescu látszólagos támogatásával is a magyarok ellen uszítson.
Ebből újabb Iliescu-KGB-per lesz, ha a hétéves elnököt újraválasztjuk...
Azért jó volna megtekinteni azt a diplomát. Nehogy hamisítvány lenne, esetleg nem is létezne. Ugyanis aki a felforgató tevékenységet magas szinten kitanulja, annak a lólába nem villan ki minden lépésére.

Adrian Severin Kolozsváron
Újságírókkal találkozott tegnap este Adrian Severin, a Demokrata Párt jeles politikusa, jól értesült források szerint a külügyi tárca várományosa. Tömör bevezetőjében elmondta, hogy a Szociáldemokrata Unió folytatja a választási kampányt, ezúttal Emil Constantinescut támogatva, mert meggyőződése, hogy csak új államelnök biztosíthatja a kormánypogramban foglalt reformok hatékonyságát. Kifejtette, hogy Ion Iliescu harmadik mandátumának elnyerésével alkotmányellenesen kezdődne az új törvényhozási időszak, és folytatódna az RDK-SZDU-koalíció lépéseinek akadályozásával, társadalmi feszültségkeltéssel, bányászjárásokkal.
Erre bizonyíték a Demokrata Párt léte. Valamikor együtt meneteltek Iliescuval – a Nemzeti Megmentési Frontban –, de napirenden voltak az összetűzések, míg végül 1991 szeptemberében szakításra került sor. A továbbiakban Severin hangsúlyozta: az SZDU balközép, a konvenció jobbközép jellegű tömörülés, tehát a kormányban teljes az egyensúly, semmi szükség a balos elnökre. Akinek a részéről nem éppen erkölcsös dolog a jobboldal diktatúrájától tartani, amikor korábban ő maga egyáltalán nem féltette az országot a nacionalista-kommunista diktatúrától. Úgyszintén erkölcstelen kádertisztogatással riogatni a választópolgárokat, amikor Iliescu felügyeletével zajlott le korábban a vezető posztokon lévő személyek kicserélése a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának kiszolgálóival.
Mint az várható volt, Kolozsváron, a Román Nemzeti Egységpárt utolsó bástyájában Adrian Severin szembe találta magát az RMDSZ-szel kötött megállapodás árára vonatkozó kérdésekkel. Nyíltan válaszolt, hogy egyezkedésekről nincs tudomása, nem takarózott a tárcaosztogatási találgatások elnökválasztás előtti berekesztésével. A Mediafax kérdésére pedig népszerű szintű diplomáciai leckét tartott... Hogy az RMDSZ miket beszél külföldön – hát ez teljesen rá tartozik. Egy politikai párt külföldön nem az országot képviseli, hanem saját magát. De a nemzeti érdek! – vetette közbe a közszolgálati tévé kolozsvári megbízottja, mire Adrian Severin még türelmesebben megmagyarázta, hogy egyetlen párt sem lehet a nemzeti érdek szószólója. Mindegyik párt a maga ideológiájának megfelelően képzeli el a nemzeti érdeket, az egyik így, a másik ellentétesen. Például a Szocialista Munkapárt elutasítja az euroatlanti integrációt, és nemzetközi kapcsolataiban is harcol ellene...
Amikor a teremben majdnem eluralkodott a kétségbeesés, hogy most már mi lesz a nemzeti érdekkel, amelyet nemcsak az RMDSZ, hanem román pártok is veszélyeztetnek, Adrian Severin feloldotta az ellentmondást: a mindenkori kormány szokta érvényesíteni a hatalmon lévő párt vagy koalíció által megfogalmazott érdekeket.
Még a hanghordozásban is változásokra számíthatunk. Persze, ehhez nem lenne elég a jóindulat. A diplomáciai magasiskolához felkészültség is kell.

Iliescu mostani magyarellenes kirohanásainak kétszeres hozama lehet, ha beválnak számításai. Az egyik – közvetlen – termés a többségi nemzettől kapott szavazatok számának növekedésében mutatkozhat meg. Ez ellen már keveset tehetünk, esetleg reménykedhetünk, hogy honfitársaink átlátnak a szitán.
De a hét éve elnökösködő Iliescu – akiről mellesleg Ceauşescu már 1972-ben megneszelte, hogy a pozíciójára tör – másodterméshez is előkészíti a talajt. Magyarprobléma-szakértői (köztük Iosif Boda, a marosvásárhelyi pogromkísérlet után szédületes karriert befutott politikai kishivatalnok) kisakkozták neki azt a patthelyzetet, amibe a konvenció és az SZDU vezéreit kényszerítheti rágalmaival. Mert hogyan reagálhat a frissen hatalomra jutott egykori román ellenzék olyan vádra, hogy titokban már meg is adta az autonómiát az RMDSZ-nek és a Székelyföldnek? Ne bajlódjunk a találgatásokkal, ezen a héten zsákszámra gyűlnek az idevágó politikai idézetek, a magyar választópolgár pedig két válaszlehetőség elé kerül.
1. Megsértődik, mondván, hogy ha egyik éppen úgy nem enged meg nekünk sem belső, sem kulturális, sem személyi autonómiát, sőt hallani sem akar a közösségi jogokról, mint a másik, akkor senkinek sem adja a szavazatát. Ebben az esetben beválik az Iliescu-stábban munkálkodó magyar-szakértők számítása: a szavazástól tartózkodó magyarokkal segíttetik vissza a hatalomba Ceaușescu nevelt fiát. Ezután működésbe léphet a visszarendezési stratégia, amelyben van némi forradalomelrablási tapasztalat, és amelyben a magyarprobléma-szakértőkre a továbbiakban is olyan nagy szerep hárulna, mint 1990 márciusában, amikor az Iliescu-barát szekusokat magyar áldozatokkal rehabilitáltatták.
2. A magyar választópolgár nem húzza fel az orrát – ez a második lehetőség. Mondjanak ránk tücsköt-bogarat – egyik fülünkön be, a másikon ki. Vagy ne is menjen be. Úgyis elegünk van már az útszéli rikácsolásból, az olyanszerű ostobaságokból, hogy jön a király és mindenkit kilakoltat. Ha nem figyelünk tovább a kabaréra, nem halljuk meg a konvenciósok és a szociáldemokraták esetleges kényszernyilatkozatait sem, tehát érvényes marad, amiben hallgatólagosan már az RMDSZ Operatív Tanácsának döntése előtt megállapodtunk: vagyis értelemszerűen Constantinescura szavazunk.
Akkor valami biztosan megváltozik. Ha nem, akkor kezdődhet elölről ugyanaz a cirkusz, mint 1989-ben: terroristák, bányászok, Bodák stb. Harmadik lehetőség nincs. Illetve: normális körülmények között volna, de miután Iliescu hattyúdalában is így kimutatta foga műfehérjét, egyetlen szavazatot sem érdemel meg részünkről.
*Városi úriemberek járják a havasokat (is). A Meleg-Szamos völgyében, ahol a szomszédokat kilométeres távolságok választják el egymástól, fáradságot nem ismerve érdeklődnek, hogy kire szavaztak az emberek az első fordulóban, és mivel többnyire azt a választ kapják, hogy Constantinescura, nagyokat hümmögnek, cöccögnek, hogy az bizony nem jó, mert a konvenció és az RMDSZ visszahozza a grófokat, akik elveszik a szegény emberektől az erdőket, amelyeket, ugye, Iliescu adott nekik.
Mivel lehetne ellensúlyozni ezt a hazug propagandát? Talán hasonló hazugsággal, mert – sajnos – az igazság nem elég színes, nem képes meglódítani a fantáziát (ezért bolondítanak meg tömegeket az UFO-mesék, szemben a „szürke” tudományos adatközlésekkel).
Nem ártana tehát, ha a konvenciós úriemberek is bejárnák a havasi településeket (is), és cöccögnének, hogy nem lenne jó Iliescura szavazni, mert az visszahozná az oroszokat, a kollektivizálást, az államosítást, elvenné az erdőket és azokban 150 százalékkal több elnöki vadászlest csináltatna, mint nevelőapja, Ceaușescu, és ha terveit nem tudná megvalósítani orosz tankok segítségével, akkor meghívná a bányászokat a Meleg-Szamos völgyébe (is).
No de mi ebben a hazugság?! Ez volna a páratlan eset, amikor a valóság színesebb a fantáziánál?

Válaszol Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke
Ion Iliescu kampánystábja nehéztüzérséggel vonult fel a romániai magyarság ellen az elnökválasztás második menetében. Ilyen körülmények között nem lett-e volna jobb kimaradni a politikai csatározásból, hogy döntsék el nélkülünk az elnök személyét? – kérdeztük Takács Csabától azután, hogy az Operatív Tanács meghozta döntését Emil Constantinescu elnökjelölt támogatására vonatkozóan.
– A helyzet valós értékelése érdekében abból kell kiindulnunk, hogy az Iliescu-stáb magyarellenes kampánya néhány nappal hamarabb kezdődött el, nem a mi nyilatkozatunk váltotta ki. A jelenlegi államelnök utolsó szalmaszálként kapaszkodott az RMDSZ és a magyarság ostorozásába, és ez akkor is végigkísérte volna a második menetet, ha másként döntünk. Másrészt az Operatív Tanács ülése előtt kikértük az ellenzéki politikusok és maga az államelnökjelölt, Emil Constantinescu véleményét. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy a romániai magyarságnak nem elég burkolt üzenetben célozni a helyes választói magatartásra. Bizonyos ellentmondásos nyilatkozatok és az utóbbi hét év olykor kellemetlen tapasztalatai miatt szükség van az RMDSZ választótestületének mozgósítására. Most valós politikai változások tanúi lehetünk, és azok érdekében nekünk is tennünk kell, legalább olyan nagy számban részt kell vennünk az elnökválasztás második fordulójában, mint a november 3-i általános választáskor. Minden szavazatra szükség van, mert nagyon szoros eredmény várható. Ezt profi közvélemény-kutatások kimutatják, amelyeket sokan tévesen vonnak kétségbe, lám a választásokon igazolódtak az eredményeik.
– Készültek-e számítások arról, hogy az Operatív Tanács döntése nyomán hány szavazatot nyer Emil Constantinescu a magyaroktól és hányat veszít a románoktól Ion Iliescu ellenkampánya miatt?
– Lehet, hogy a román szavazatok elvesztése csak feltételezés, alibi lesz bizonyos más okok takargatására. Az RMDSZ a választási kampányban olyan pozitív üzenettel fordult a románság felé, hogy azt nem lehet egyhetes rágalomhadjárattal közömbösíteni. Ez nyilván optimista látásmód. Számításba kell vennünk azt is, hogy túl mélyek a sebek, amelyeket a hivatalos, állami magyarellenes politika ejtett a román-magyar kapcsolatokon. De most jogosan gondolhatunk arra, hogy a korábbinál sokkal nagyobb a változtatásra való hajlandóság. Másrészt túl mélyre Iliescu sem süllyedhet. Romániát kompromittálná, megnehezítve az euroatlanti beilleszkedést. A választók kevésbé, annál inkább a politikusok érzik ezt a veszélyt, amelyet Emil Constantinescunak módjában lesz szembesíteni Ion Iliescuval a tévévitán. Különben ha Iliescu hajlandó volna feláldozni külföldi megítélését, akkor sem léphet túl bizonyos határt. Túlkapásai veszélyesek lehetnek Constantinescu számára, de saját vesztét is előidézheti velük, mint ahogy Funar is levitézlett az alapszerződés eltemetésével. Túlhajtotta, nevetségessé tette a riadózást, ezzel sok szavazója szemében hitelét vesztette.
Mindent egybevetve: lehet, hogy a romániai magyarok több mint 800 000 szavazata billenti el mérleget, tehát senki sem maradhat közömbös a november 17-i második fordulón. Az RMDSZ elsődleges célja a magyarság helyzetének javítása, ezt igyekszik szolgálni a politikai változás előmozdításával is, amelyre most nyílik először esély 1945 óta. A tét nagy horderejű, egyértelmű, hogy most ami Romániának kedvező, az a romániai magyarságnak is az, hogy az eseményekből tevékenyen ki kell vennünk a részünket.

Befagyasztanak mindenféle vitát a kormánytisztségek betöltéséről – határozta el a Román Demokrata Konvenció szerdai országos értekezlete. Șerban Rădulescu, a konvenció Kolozs megyei elnöke ennek a határozatnak az ismertetésével kezdte a tegnapi sajtóértekezletet, és ebből az alapállásból a legbeszédesebb kedvű pártvezéreket sem lehetett kimozdítani. Radu Sârbu kampányigazgatóról leperegtek a célozgatások a megyefőnöki hivatalról, Ioan Vida Simiti képviselő is azt hangsúlyozta, hogy november 17-ig az elnökválasztási döntőn kívül semmivel sem foglalkoznak.
Tabun kívüli téma volt viszont a Román Nemzeti Egységpárt és a Nagyrománia Párt elnökeinek hirtelen szolgálatkészsége, hogy ők bizony Emil Constantinescura szavaztatják híveiket. Mint kiderült, a konvenciós választási matematikából ők sem maradnak ki. „Semmi sem túl kicsi”, amikor százalékokon múlhat az ország sorsa, márpedig a konvenció szerint csakis Constantinescu megválasztása biztosítana stabilitást és fellendülést, mivel Ion Iliescu szabotálná a konvenciós kormányprogram teljesítését. Elhangzott: az RNEP különben is ellenzéki pártként indult, csak egyes vezetői térítették el, most pedig Funar jó politikai döntéseket hoz.
Persze az is elhangzott, hogy kormányzási együttműködésről a pártok országos vezetői döntenek.
Radu Sârbu ismertette a parlamentbe be nem jutott pártok szavazatainak elosztásából származó mandátumokat. A Szociáldemokrata Unió általános meglepetésre szenátori helyet is szerzett. Az RMDSZ-nek pedig egy szenátora és két képviselője van Kolozs megyéből. Újságírói kérdésre, hogy honnan származnak az értesülései, hiszen a másodlagos elosztás eredményeit a a sajtóértekezlet idején még nem ismerték, azt mondta, hogy az új hatalom a hírszerzés terén is jobban működik.
*Az RMDSZ székházában Mátis Jenő megerősítette: bár Kolozs megyében az RMDSZ-listák ugyanannyi szavazatot kaptak, mint 1992-ben, nem jön ki a harmadik parlamenti mandátum, mert növekedett más pártok híveinek részvétele. A töredékszavazatok elosztásából sem remélhettek még egy képviselői mandátumot, a maradék túl kevés, azt más megyének juttatta a bonyolult számítógépes algoritmus.

Még nyílnak a pártkertekben az őszi eufória-virágok, de itt-ott fagyosra fordul a hangnem. Viorel Cataramă konvencióbeli liberális vezér például kijelentette, hogy nincs szükség az RMDSZ-re a kormányban, mert van elég szakértőjük, főleg politikusuk. Ez csak árnyalattal különbözik a kolozsvári polgármester nyilatkozatától, aki szintén felajánlotta a konvenciónak a maga szakértő politikusait, természetesen, ha az RMDSZ-t kihagyják mindenből.
Most mit tegyünk? Nyilalljon belénk a Cataramă-nyilatkozat? Sértődjünk meg? Vagy, ne adj Isten...?
Ne hallgassunk ösztöneinkre. Mostanában olyan ravaszul kavarják a kártyákat, hogy maholnap csak a színtévesztők láthatnak tisztán – természetesen ők is csak véletlenül. Nem biztos, hogy a konvenciós liberális oda akart ütni, ahova nézett. Mint ahogy a november 3-a előtti kolozsvári konvenciós szórólap is mást vett célba, nem az RMDSZ-t, csak egy kicsit reszketett a szövegszerkesztő keze. És a Hajnal lakótelepen november 2-án éjszaka szórt röpcék szerzői sem komolyan gondolták, hogy: „szavazzatok ránk, a konvencióra, mert miután átvesszük a hatalmat, visszahozzuk a királyt, visszaadjuk neki a földjeiteket, lakóházaitokat” stb. (Ezzel valószínűleg a konvenció ellenségei akartak zavart kelteni – szerk. megj.)
Meglehet, hogy Cataramă is csak ravaszkodik. Most csak az a célja, hogy magyarellenességével bizonyos rétegből szavazókat nyerjen Constantinescunak. Nem fél a magyarok szavazatának elvesztésétől. Tudja, hogy melyik a legfegyelmezettebb szavazótestület...
Csakhogy bonyolítja a helyzetfelmérést, hogy Cataramă nem most nyilatkozott először ilyen fennhéjázóan. A medve bőrére való előzetes ivászatok alkalmával többször kijelentette, hogy nincs szükség a kormányban a Nemzeti Liberális Szövetségre, mert nélküle is „van elég szakemberük”. Sajnos, az NLSZ nem jutott be a parlamentbe, tehát Cataramă nem játssza tovább az áldatlan szerepet, hogy liberális kollégáit zavarja ki a végrehajtó hatalomból. Másokra vicsorít.
Maholnap a parasztpártiaknak is megmondja, hogy nincs szüksége rájuk. Pedig nélkülük aligha kapaszkodott volna fel a parlamenti küszöbre.
Különben a Safi-botrány miatt a konvenció népszerűségét veszélyeztető „paplangyáros” (Relaxa Mizil) nemcsak azt ítéli meg tévesen, hogy kinek van nagyobb szüksége a másikra, hanem parlamenti matematikából sem túl erős. Ugyanis valamelyik nyugdíjas párt vezére is bármikor kijelenthetné, hogy nincs szüksége az autósok pártjának koalíciójára, mert van elég szakembere. A nyugdíjasok között is akadna egy kabinetre való doktor, mérnök, akadémikus. Még egy olyan miniszterelnökre is futná tartalékaiból, amilyen Văcăroiu volt. Csakhogy a káderkészlet nem elég a kormányalakításhoz. Ahhoz parlamenti háttér is kell. A törvénytervezetek döntő többségét a kormány terjeszti elő a törvényhozói hatalomnak, és ha ott nincsenek többségben saját pártemberei, „dolgozatait” sorra kapná vissza átdolgozásra.
Egy államelnök csak akkor bízna meg kormányalakítással olyan pártot, amely nem biztosította parlamenti hátterét, ha politikai válságot akarna előidézni – például előrehozott választások céljából. Ez a veszély különösen akkor áll elő, ha labilis az erőviszony és az államfő a gyengébbek oldalán áll. Az adott helyzetben Ion Iliescu (ha újraválasztják) megkettőzött szájszélességgel mosolyogna, ha arra kényszerítenék, hogy törékeny többséget alkotó koalíciót bízzon meg kormányalakítással. Akkor már miért ne kérné fel a saját pártját? Azt még protekcióban is részesítené... A konvenciónak tehát a lehetséges szövetségeseket mindenképpen meg kell nyernie, hogy számottevő parlamenti többséget alkosson, nem veheti komolyan Viorel Cataramă vágyát, hogy egyedül töltsön be minden minisztériumi tisztséget.
A legbölcsebb tehát, amit most e másfél hét alatt tehetünk: figyeljünk a politikai állásfoglalásokra, de ne engedjük, hogy azok befolyásolják szavazási szándékunkat. Rajtunk ezúttal se múljon az ország politikai stabilitása, amely nyilván akkor lenne tartós, ha a konvenciós parlamenti többség és kormány munkáját nem akadályozhatja a kisebbségbe visszavonult párt elnökjelöltje.

Elnökjelöltség után, Strasbourg előtt, beszélgetés Frunda Györggyel
Azzal a szándékkal kerestük Frunda Györgyöt a vasárnap éjszakai telefere után, hogy elsők között gratuláljunk és kérjünk tőle sajtónyilatkozatot. Akkor még 5-6 százalék között ingadoztak a becslések és részleges szavazatszámlásási eredmények az ő államelnökjelölti teljesítményéről. Első kérdésünk arra vonatkozott, mennyire becsüli saját magát.
– Többre. Még nem futottak be a Hargita és a Kovászna megyei eredmények, azok mind az RMDSZ, mind a magam szavazatszázalékát felfelé kerekítik. Köszönöm a gratulációt, és főleg köszönöm a kolozsváriaknak, hogy segítettek saját pályáján legyőznöm a Román Nemzeti Egységpárt elnökjelöltjét. Nagy eredménynek tekintem előnyömet olyan országszerte ismert emberekkel szemben, mint Corneliu Vadim Tudor, vagy Adrian Păunescu. A kampányom másik nagy eredményének tartom, hogy sikerült katalizálnom a magyarságot, hogy eljöjjön szavazni, és ezzel egyik fő célomat elértem. Ezzel egy időben hozzájárultam ahhoz, hogy a szélsőséges pártok szavazatokat, mandátumokat veszítsenek.
– Valóban, Marosvásárhelyről, Szatmárnémetiből, Zilahról, Nagyenyedről, Kolozsvárról vannak már biztos jelzéseink, hogy sokkal többen mentek el szavazni a magyarok, mint előző szavazások alkalmával. Hogy érzi, mivel nyújtotta legnagyobb hozzájárulását a választók mozgósításához?
– Több mint 20 megyében megfordultam, 18 000 kilométert autóztam, kevesebb mint nyolc hét alatt több száz találkozón vettem részt. Mindenütt azt mondták a helyi vezetők, ennyi ember nem jött el polgári fórumokra, amióta az RMDSZ megalakult, még talán megalakulásakor sem. Mindez bizonyítja, hogy a saját elnökjelölt állítása jó döntés volt az RMDSZ részéről. Merem remélni, hogy közérthetővé tettem programunkat, az emberek elfogadták azt, ha szükségét érezték, módosító javaslatokat tettek, elvitatkoztunk, azt mondták, hogy ez az az autonómiaforma, amit akarnak és elképzelnek, amit elmondhatnak a románoknak, elmondhatják külföldieknek is, elmondhatják, hogy miért szükséges. A felmutatott gazdasági programról úgy vélekedtek, hogy az tényleg ki tudja mozdítani a kátyúból nemcsak a romániai magyarságot, hanem az országot is. De nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy ez nemcsak az én munkám volt, hanem csapatmunka. A programot többen dolgoztuk ki. Köszönöm a kollégáimnak, akik segítettek a program kidolgozásában és ennek a kampánynak a lebonyolításában, mert véleményem szerint az RMDSZ új ruhában jelent meg az 1996-os választásokon. Új politikai köntösben. Kinőtte a nemzeti kisebbségi burkot, és olyan alternatívát nyújtott az országnak és a magyar közösségnek, amely egyrészt kimozdítja az országot a válsághelyzetből, másrészt biztosítja nemzeti identitásunk megőrzését, fejlesztését.
– Bár világosan körvonalazódik az elnökjelölt húzóhatása, a részleges adatok szerint ön kevesebb szavazatot kapott, mint a szövetség. Ezt minek tulajdonítja?
– Vannak, akik direkt a befutó lóra tesznek. Lélektanilag megértem, normálisnak is tartom. Tudok róla, hogy magyarok mondták, szavazzunk Constantinescura, nehogy ne jusson el a második fordulóig. Viszont azt tartom, hogy sokkal jobban tudjuk érvényesíteni szavazatainkat így, hogy összegyűjtöttük egy ernyő alá, és a második fordulóig azt javasoljuk a magyarságnak, hogy annak a jelöltnek adja szavazatát, aki demokratikusabb, európaibb, és aki magáévá teszi a magyar kérdést is.
– Mit üzen a kolozsváriaknak a második fordulóra? Itt egy kicsit felkavarta a hangulatot az első forduló utolsó napjaiban forgalmazott szórólap, amely úgy akart szavazatokat szerezni a konvenciónak, hogy az RMDSZ-t sértette.
– Nem tudok erről a röpcéduláról, meg kellene bizonyosodni, hogy valóban a konvenciótól származik-e. De azt elmondhatom, hogy itt, Bukarestben, a konvenciósok nagyon barátságosak hozzánk, és egyértelművé tették azt, hogy készek velünk együttműködni. Semmiféle nézeteltérés nem merült fel eddig a konvencióval, sőt, kimondottan barátságos volt a hangulat az éjszaka is a Constantinescu úrral, a parasztpárt vezetőivel, a konvenció többi képviselőivel folytatott beszélgetéseken.
– Ha a hét százaléknyi romániai magyarságtól hét százaléknyi szavazatot kapott, hány százalékot kapna a majdnem száz százaléknyi magyartól, ha Magyarországon indulna elnökválasztáson?
– Hogy én?... Magyarországon?... Talán a magyarországiakat kellene megkérdezni. Nem tudom, hány szavazatot kapnék, de remélem, hogy ott is becsületesen megállnám a helyemet.
– Köszönjük az interjút, és jó utat Strasbourgba. Mi az utazás célja?
– A jogi bizottság ülésezik, a Romániáról szóló Memorandumot tárgyaljuk.

• Hosszú sor tekerőzött a Majális utca végében. Itt lehetett leadni a Pro Tv-tippeket a választások eredményével kapcsolatban. Jó lett volna lefotózni a játékurnát, de fotóriporterünk orra és lencséje előtt olyanszerű tenyerek meredeztek, hogy a Golan-fennsík közelében érezhettük magunkat.
• De azonnal itthoni árnyalatokat kapott az esemény, mihelyt kiderült, hogy a Szabadság számára készülne a fénykép. A sorbanállók közül is többen felmordultak, hogy foglalkozzunk a mi dolgunkkal, ez itt a Pro Tv ügye. A Pro Tv-mellényesek (nagymellényesek) kérdések kereszttüzébe fogtak, hogy mi a célunk a róluk készülő fényképpel, mire úgy nyilatkoztunk, hogy csak a Nagy Nemzetgyűlésnek mondjuk meg a nyilvánvaló választ. A hadonászás és az indulatkavarás végül megakadályozta a mellékszavazás megörökítését (mellesleg: a „legkedveltebb” tévétársaság reklámozását), és értetlenül állunk a jelenséggel szemben: miért éppen a legdemokratikusabbnak tűnő média akadályozza a sajtó mozgását, egy olyan esemény kapcsán, amely az utcán, a legnagyobb nyilvánosság előtt zajlik?
• A szomorú tapasztalat után felüdülés volt a betekintés a szászfenesi Avicolában a közeli kaszárnyák lakói számára berendezett szavazókörzetbe. A folyosót zsúfolásig megtöltő kiskatonák készséggel utat nyitottak – miután szóltak a tisztesek –, bent, az urnák közelében pedig kedvünkre szemlélhettük a katonaigazolványok ellenőrzését, pecsételését és a szavazófüzetek kiadását.
• Hasonló szívélyességgel fogadtak a 86-os szavazókörzetben. Amikor megmondtuk, melyik újságnak készül a fénykép, a körzetfelelős nem is volt kíváncsi az igazolványra. Pedig kérdésünkre, hogy Funar úr hol szavaz (a 86-os körzet a monostori lakótelepen van), elrejthetetlen büszkeséggel válaszolt, hogy itt, ezen a szent helyen adta le szavazatát a polgármester-elnökjelölt.
• Országos jelentések szerint Kolozsváron békésen, délutánig „eseménytelenül” zajlottak a választások. Meglátszott ez a nyugalmon is, amely az RMDSZ Fürdő utcai székházában fogadott. Miközben Molnos Lajos és Mátis Jenő egy szavazónak megkereste a szavazókörzetét, Kónya-Hamar Sándor az addigi egyetlen riadóról számolt be. Telefonáló jelezte, hogy egy szavazóhelyiségben „előregyártott” szavazólapokat adnak a választóknak. Kimentek, de hiába. A panaszos nem várta meg az RMDSZ-felelősöket, az említett polgár nem is szerepel a listán, a körzetfelelős pedig tudott ugyan hasonló reklamációról, de azt azonnal tisztázták. Valaki a füzetek hátán lévő pecsétek miatt kezdett gyanakodni.
• Pálfi Zoltán, az RMDSZ megyei szervezetének titkára szerint délután 3 óráig negyven esetben kértek autót idősek, mozgáskorlátozottak, akik mindenképpen el akartak jutni a szavazóhelyiségekbe. Mozgóurnát nagyon sokan kértek. Az alsóvárosban az RMDSZ szolgáltatta az autót a mozgóurna szállításához, és az szinte megállás nélkül úton volt.
• Tehát minden a legnagyobb rendben? Majd meglátjuk az eredményen.

Úgyis beáll a kampánycsend, mire a meghívott sajtósok megemésztik a hallottakat, ezért a Kolozs megyei parlamenti jelöltek utolsó sajtóértekezlete mellőzte a propagandát. Molnos Lajos, Szatmári Tibor, Bucur Ildikó, Pálffy Károly, Kónya-Hamar Sándor, Boros János, Mátis Jenő, Farkas Zoltán sorra elmondta, hogy az ígérethez híven az RMDSZ a kampány során nem támadott, nem személyeskedett még azokkal szemben sem, akik az utóbbi négy évben kormányoztak, majd újságírói kérdésre kifejtették, hogy bár az RMDSZ szavazótábora stabil, kampányuknak mégis volt célja és értelme a szavazók mozgósításában és a fantompártok ügyködésének ellensúlyozásában.
Az újságírók melegen érdeklődtek az egy-két napja megjelent, erősen diverziószagú szórólapokról, és azt is feszegették, hogy vajon azok felbukkanása és Gheorghe Funar kampánystábjának Hargita megyei autóbalesete között létezhet-e kapcsolat. Mint ismeretes, a csíkszentdomokosi Bara Károly faluja és Csíkmadaras között állítólag a törvényesnél nagyobb sebességgel haladt autójával, és összeütközött azzal a gépkocsival, amelyben Liviu Medrea, a Román Nemzeti Egységpárt kampányigazgatója utazott. A gépkocsik súlyosan megrongálódtak, de emberéletben nem esett kár. Gheorghe Funar a Rompresnek sietett kijelenteni, hogy így akarták megakadályozni elnökké választását, megcélozva a fellobogózott autót, mert a merénylő azt hitte, ő utazik abban. Szomszéd országbeli politikusra célozva, aki köztudottan a választási kampányban elszenvedett autóbalesettel is szerzett szavazatokat, a román kollégák azt firtatták, vajon nem volt megjátszott provokáció az egységpártosok balesete. Mivel ebben a választási kampányban minden lehetséges, és annak az ellenkezője is, a válaszadók nem zárkóztak el a provokáció valószínűségétől sem, de Szatmári Tibor arra figyelmeztetett, hogy elhihetőbb egy közönséges baleset. Kampányban a jelöltek sokat futkorásznak. Lám, Petre Roman és Nicolae Manolescu is karambolozott, mégsem nyilatkoztak merényletről.

Kedvező előjelként értékelték a sorsdöntőnek nevezett nap, november 3-a előtti utolsó sajtóértekezleten a Román Demokratikus Konvenció kolozsvári vezérei, hogy az ellentáborból sokan átigazolnak hozzájuk. Radu Sârbu kampányigazgató megnevezte a tordaszentmihályi helyi tanácsosok népes táborát, amely a Román Demokrata Agrárpártból iratkozott át a parasztpártba. Alsójárán egységpártos hívek álltak át, Iklódon egységpártos polgármester lett konvenciós. Matei Boilă szenátor az agrárpártosok kolozsvári elnökét, Chindris, professzort idézte, aki szerint vétek a vesztesre szavazni.
Újságírói közbevetésre, hogy a kolozsvári agrárpártosok mostani vezérét sokan politikai kaméleonnak tartják, a parasztpárti szenátor magát a jelenséget emelte ki, eltekintve a személyektől. A jelenség pedig az, hogy az emberek kezdenek ráébredni a valóságra, csalódottságukat fejezik ki a korábbi hatalom pártjaitól való elfordulásban. Ezért pedig a pártvezérek a hibások, akik tévútra vezették híveiket. Mert a Vatra és a Román Nemzeti Egységpárt kezdetben olyan nemes célokat hirdetett meg, amelyek megegyeznek a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt eszméivel, csakhogy a nemzeti hagyományok kisajátítói a nemzeti érdekek érvényesítésétől elkanyarodtak a másság gyűlölete felé.
Akik még emlékeznek a Vatra Românească születését jellemző jelszavakra – mi vagyunk a nép, a magyar a söpredék!, vagy: magyar vért akarunk ontani! – ezt az okfejtést nehezen hiszik el. De a politikai tőkekovácsolásban ennél sokkal nyilvánvalóbb csúsztatásokat is megengednek maguknak a politikusok.
A sajtóértekezleten ismertettek egy különösen elítélendő mesterkedést, amelyet Moldva északi részében lepleztek le. A szavazás napján a Társadalmi Demokrácia Pártjának helyi megbízottjai a szavazókörzet felé tartó egyszerű polgárokat megállították volna, és felkérik, hogy a felajánlott, előre lepecsételt szavazólapokat dobják az urnába. A felkérés teljesítését azzal igazolták volna, hogy a saját szavazólapjaikat fehéren hagyva kihozzák a szavazóhelyiségből újabb szavazatok előregyártása céljából. Ezért a kis szolgálatért minden kollaboracionista – vagy csak öntudatlanul részeg – szavazónak 5000 lej ütötte volna a markát.
Van itt ész! Ha jóra fordítanák, szocialista vezetéssel is elhagynánk Amerikát...