Honnan a 0,67 százalékos többlet?
Szabadság, 1996. június 5., VIII. évfolyam, 128. szám
Döbbenetüket visszafogni képtelen politológusok ragadtatják magukat szalonképtelen kijelentésekre azzal kapcsolatban, hogy ki lett megint Kolozsvár legszeretettebb fia – mint ahogy ez bekövetkezett az Antena 1 hétfő esti kerekasztal-megbeszélésén. A higgadtabbak ezzel szemben az 50,67 százalékos szavazótestület akaratának tiszteletére intenek.
Most ne akadjunk fenn azon, hogy miért csak a többséget nem illik sértegetni, a kisebbséget pedig bármiért lehet páholni. Inkább azon töprengjünk, valós-e Funar 0,67 százalékos többlete.
A tévedés legkisebb veszélye nélkül kijelenthetjük, hogy az 50,67 százaléknyi kolozsvári lakos zöme nem Funar mellett szavazott, hanem a magyarok ellen.
Azt a hajszálnyival nagyobbik felet elenyészően kis részben alkotják a pezsgős-pálinkás bajtársak, akiket politikai-gazdasági érvényesülési érdek tart az egységpártos táborban, és még köztük is akad, aki egy kanál vízben elintézné „imádott” vezérét. Gondoljunk csak legutóbbi pártkongresszusukra, amikor hirtelen vetélytársa jelentkezett az elnöki posztra.
A többi szavazójának nem személy szerint Funar, hanem egy magyarellenes polgármester kell, aki – állítólag – képes megakadályozni a magyar egyetem létrehozását, miként azt Funar szórólapjai sugallták. Négy, illetve hat, vagy hetvenhat év nevelésének gyümölcsét takarította be a kolozsvári polgármester. Annyira mélyen gyökerezik a magyar ellenségtudat az 50,67 százalékban, hogy a többi polgármesterjelölt hazafias érzelmét figyelemre sem méltatva, a legdurvább sovinizmus képviselőjére akarta bízni a város további sorsát. Mindegy, hogy ki az illető. Azzal sem törődve, hogy ez a személy a megvetés és kinevetés tárgyát képezi az ország más tájain, és – mint az említett tévéműsorban is elhangzott – felmérhetetlen károkat okoz az országnak.
A 0,67 százalékos többlet mennyiségileg is megkérdőjelezhető. Funar szavazóinak is szép vasárnapi kirándulóidő volt, csalogattak a kéklő hegyormok, meg az otthoni kapálnivalók. Ráadásul a pünkösd! Ez látszott is a szavazókörzetek gyér forgalmán, meg a megyei választási bizottság jelentéseinek alakulásán. Délután még 40 százalékos részvételről adtak ki félhivatalos tájékoztatást, félóra múlva már 60 százalékosról beszéltek – hivatalosan. A Mesagerul transilvan pedig enyhén szólva furcsának tartja, hogy egy magyar többségű szavazókörzetben Funar kapta a szavazattöbbséget. Ez csak akkor lehetséges, ha bizonyos szavazatokat a polgármester hívei távirányítással juttattak az urnába: nem is laknak abban a körzetben, nem is tartózkodtak a városban, mégis éltek „jogukkal”.
Köztünk legyen mondva, mi is hozzájárultunk a 0,67 százalékos Funar-többlet kialakulásához. Az első becslések szerint Kolozsvár magyar lakosságából tízezren nem mentek el szavazni. Nem elég, hogy különböző okokból kevesebben vagyunk, hanem még kidolgoztunk háztáji stratégiákat egy szavazás megtakarítására. Igen, sajnos, nem viccből mondták sokan, hogy úgyis lesz második menet, és majd akkor mennek el szavazni, mert az a döntő.
Mintha a városi és a megyei tanácsban teljesen mellékes lenne a tanácsosok száma. Vagy azt gondolták a távolmaradók, hogy a tanácsosválasztást is megismétlik?
Hogy mennyire hosszas és mélyreható lesz a kudarc okainak elemzése, azt a következő napokban meglátjuk, annyit azonban máris leszögezhetünk, hogy az őszi parlamenti választások idejére hiába remél jobb népet az RMDSZ kampánystábja. Ellenkezőleg, mintha a magyar nemzetiség érdemelne jobb irányítást. Sokan panaszkodtak ezekben a napokban, hogy Litiu, sőt Funar magyar nyelvű szórólapjai megtalálták az utat a magyar nevűek postaládájáig, míg az RMDSZ eligazításáról, hogy Radu Sârbura kell szavazni, úgy értesültek, hogy hallottak valamit egy titkos nyomdai megrendelésről.
Nem akarunk senkit sem mentegetni, de nagyon attól tartunk, hogy ha a tízezer távolmaradó is leadja szavazatát, valamivel több erőfeszítésre késztettük volna a szavazattávirányítókat, és csak kijön az 50,67 százalék. Ez egy olyan kínosan eleve megszabott szám lehet, mint régebb a 99,99 százalék volt. Akik kifundálták, vigyáztak arra, hogy ne a város döntő többségét keverjék a szélsőségesség gyanújába, viszont Nyugat felé mentegetőzhessenek: kezüket megkötötte a demokratikus játékszabály.
Most ne akadjunk fenn azon, hogy miért csak a többséget nem illik sértegetni, a kisebbséget pedig bármiért lehet páholni. Inkább azon töprengjünk, valós-e Funar 0,67 százalékos többlete.
A tévedés legkisebb veszélye nélkül kijelenthetjük, hogy az 50,67 százaléknyi kolozsvári lakos zöme nem Funar mellett szavazott, hanem a magyarok ellen.
Azt a hajszálnyival nagyobbik felet elenyészően kis részben alkotják a pezsgős-pálinkás bajtársak, akiket politikai-gazdasági érvényesülési érdek tart az egységpártos táborban, és még köztük is akad, aki egy kanál vízben elintézné „imádott” vezérét. Gondoljunk csak legutóbbi pártkongresszusukra, amikor hirtelen vetélytársa jelentkezett az elnöki posztra.
A többi szavazójának nem személy szerint Funar, hanem egy magyarellenes polgármester kell, aki – állítólag – képes megakadályozni a magyar egyetem létrehozását, miként azt Funar szórólapjai sugallták. Négy, illetve hat, vagy hetvenhat év nevelésének gyümölcsét takarította be a kolozsvári polgármester. Annyira mélyen gyökerezik a magyar ellenségtudat az 50,67 százalékban, hogy a többi polgármesterjelölt hazafias érzelmét figyelemre sem méltatva, a legdurvább sovinizmus képviselőjére akarta bízni a város további sorsát. Mindegy, hogy ki az illető. Azzal sem törődve, hogy ez a személy a megvetés és kinevetés tárgyát képezi az ország más tájain, és – mint az említett tévéműsorban is elhangzott – felmérhetetlen károkat okoz az országnak.
A 0,67 százalékos többlet mennyiségileg is megkérdőjelezhető. Funar szavazóinak is szép vasárnapi kirándulóidő volt, csalogattak a kéklő hegyormok, meg az otthoni kapálnivalók. Ráadásul a pünkösd! Ez látszott is a szavazókörzetek gyér forgalmán, meg a megyei választási bizottság jelentéseinek alakulásán. Délután még 40 százalékos részvételről adtak ki félhivatalos tájékoztatást, félóra múlva már 60 százalékosról beszéltek – hivatalosan. A Mesagerul transilvan pedig enyhén szólva furcsának tartja, hogy egy magyar többségű szavazókörzetben Funar kapta a szavazattöbbséget. Ez csak akkor lehetséges, ha bizonyos szavazatokat a polgármester hívei távirányítással juttattak az urnába: nem is laknak abban a körzetben, nem is tartózkodtak a városban, mégis éltek „jogukkal”.
Köztünk legyen mondva, mi is hozzájárultunk a 0,67 százalékos Funar-többlet kialakulásához. Az első becslések szerint Kolozsvár magyar lakosságából tízezren nem mentek el szavazni. Nem elég, hogy különböző okokból kevesebben vagyunk, hanem még kidolgoztunk háztáji stratégiákat egy szavazás megtakarítására. Igen, sajnos, nem viccből mondták sokan, hogy úgyis lesz második menet, és majd akkor mennek el szavazni, mert az a döntő.
Mintha a városi és a megyei tanácsban teljesen mellékes lenne a tanácsosok száma. Vagy azt gondolták a távolmaradók, hogy a tanácsosválasztást is megismétlik?
Hogy mennyire hosszas és mélyreható lesz a kudarc okainak elemzése, azt a következő napokban meglátjuk, annyit azonban máris leszögezhetünk, hogy az őszi parlamenti választások idejére hiába remél jobb népet az RMDSZ kampánystábja. Ellenkezőleg, mintha a magyar nemzetiség érdemelne jobb irányítást. Sokan panaszkodtak ezekben a napokban, hogy Litiu, sőt Funar magyar nyelvű szórólapjai megtalálták az utat a magyar nevűek postaládájáig, míg az RMDSZ eligazításáról, hogy Radu Sârbura kell szavazni, úgy értesültek, hogy hallottak valamit egy titkos nyomdai megrendelésről.
Nem akarunk senkit sem mentegetni, de nagyon attól tartunk, hogy ha a tízezer távolmaradó is leadja szavazatát, valamivel több erőfeszítésre késztettük volna a szavazattávirányítókat, és csak kijön az 50,67 százalék. Ez egy olyan kínosan eleve megszabott szám lehet, mint régebb a 99,99 százalék volt. Akik kifundálták, vigyáztak arra, hogy ne a város döntő többségét keverjék a szélsőségesség gyanújába, viszont Nyugat felé mentegetőzhessenek: kezüket megkötötte a demokratikus játékszabály.