Kuncogók
Szabadság, 1996. június 4., VIII. évfolyam, 127. szám
Szánalomra méltó figura jelent meg vasárnap éjszaka a PRO TV műsorában. Akik most látták először, jogosan hökkentek meg: hát ez az a híres-hírhedt kolozsvári polgármester és nemzetvédő pártelnök?
A műsor főszereplői, hatalmi és ellenzéki pártvezérek, személyesen ismerik, mint a rossz pénzt. Jellegzetes ajakcsücsörítése láttán azonnal elmosolyodtak, dadogását, majd bemagolt közhelyeit pedig a studióban hangos kuncogás kísérte.
Hát csak nevessenek, ha többre nem futja képességükből.
A kormánypárt nem tudott egyből kiütni a polgármesteri székből egy ilyen megmosolyogni való embert! Nem akadt nála különb a párt egész kolozsvári szervezetében? Vendégművészt sem találtak volna? Dehogynem. Megtalálták, csak mintha szándékosan késleltették bemutatását, népszerűségének felfuttatását, majd magára hagyták, amikor a magyarságon négy éve gyakorolt pimasz módszereivel Funar megkezdte leépítését.
Két héttel ezelőtt bukaresti jólértesült hírforrásokból tudni lehetett, hogy a nagyobbik kormánypárt letett a polgármesteri szék megszerzéséről. Meghagyták Funarnak. Valamiért. Egyszer talán megtudjuk, miért. Pedig korábban sokan fenekedtek, hogy rács mögé dugják. Aztán kesztyűsebb kézzel sem bántak el vele. Szintén jólértesült körökből szivárgott ki: attól tartottak, Funar is kirukkolna valamivel. Mások fején is olvadékony a vaj... Mégis hagyták, hogy több klasszissal jobb jelöltjük a látszat kedvéért végigkínlódja az esélytelen és megalázó küzdelmet egy olyan vetélytárssal, akit a választási kampány idején a bukaresti vendégszónokok Kolozsvár szégyenének neveztek.
Az ellenzéki pártvezérek kuncogása még megbocsáthatatlanabb. Őket semmilyen jegyzőkönyvbeli vagy íratlan szövetség sem fűzi a Román Nemzeti Egységpárthoz és annak „szórakoztató” elnökéhez. (Bár ki tudja?...) Nekik semmi okuk sem volt arra, hogy akár évekkel ezelőtt ne szemeljenek ki egy rátermett polgármesterjelöltet, és annak népszerűségét alapos, átgondolt, céltudatos propagandával építsék fel. Az utolsó hetekre hagyott egyezkedés akkor sem vezetett volna eredményre, ha nem fajul civakodássá. Az ellenzéknek is a kezében volt a megoldás kulcsa – persze nem a konvenciós, amely, sajnos, már nem a régi, a romantikus egység jelképe. Személyes és pártos becsvágy akadályozta meg, hogy kivezesse a várost a zsákutcából. Még távolról sem csillapodnak a helyhatósági választási kudarc hullámai, és a körömszakadtáig kitartó jelöltek némelyike máris összegezi saját és pártja sikerét a sikertelenségben: megrendezte az előpropagandát a parlamenti választásokhoz.
A PRO TV stúdiójában kuncogó pártvezérek arról az intelemről is megfeledkeztek, amit az USA nagykövete tolmácsolt: nyugaton nagyon unják már Funart, ültessék le, ha pártfogást akarnak. Annak érdekében – például az állandó kereskedelmi vámkedvezményért – a kormánypártnak még az ellenzékkel is érdemes lenne szövetkeznie. Legalább titokban. Amilyen egyetértésben kuncogni tudtak vasárnap éjszaka, összekacsintani is lehetne.
A kuncogásból az is kihallatszott, hogy odafenn nem nagyon fáj Kolozsvár rombolása. A pártvezérek között akad, akinek ösztönös és képzett szépérzékét sértik a ferde ízlésre valló emlékművek, másokat az ország kedvezőtlen megítélése bántja, de nem haragszanak eléggé Funarra. Ha valóban akarnák a változtatást Kolozsváron és az ország politikai térképén, nem tudnának kuncogni az esetlen szereplésen. Csak sírni.
Mégsem hagyunk fel minden reménnyel. Sohasem késő bizonyítani, hogy nemcsak kuncogásra képesek a bukaresti politikusok. Majd meglátjuk, kinek az inge vagy érdeke.
A műsor főszereplői, hatalmi és ellenzéki pártvezérek, személyesen ismerik, mint a rossz pénzt. Jellegzetes ajakcsücsörítése láttán azonnal elmosolyodtak, dadogását, majd bemagolt közhelyeit pedig a studióban hangos kuncogás kísérte.
Hát csak nevessenek, ha többre nem futja képességükből.
A kormánypárt nem tudott egyből kiütni a polgármesteri székből egy ilyen megmosolyogni való embert! Nem akadt nála különb a párt egész kolozsvári szervezetében? Vendégművészt sem találtak volna? Dehogynem. Megtalálták, csak mintha szándékosan késleltették bemutatását, népszerűségének felfuttatását, majd magára hagyták, amikor a magyarságon négy éve gyakorolt pimasz módszereivel Funar megkezdte leépítését.
Két héttel ezelőtt bukaresti jólértesült hírforrásokból tudni lehetett, hogy a nagyobbik kormánypárt letett a polgármesteri szék megszerzéséről. Meghagyták Funarnak. Valamiért. Egyszer talán megtudjuk, miért. Pedig korábban sokan fenekedtek, hogy rács mögé dugják. Aztán kesztyűsebb kézzel sem bántak el vele. Szintén jólértesült körökből szivárgott ki: attól tartottak, Funar is kirukkolna valamivel. Mások fején is olvadékony a vaj... Mégis hagyták, hogy több klasszissal jobb jelöltjük a látszat kedvéért végigkínlódja az esélytelen és megalázó küzdelmet egy olyan vetélytárssal, akit a választási kampány idején a bukaresti vendégszónokok Kolozsvár szégyenének neveztek.
Az ellenzéki pártvezérek kuncogása még megbocsáthatatlanabb. Őket semmilyen jegyzőkönyvbeli vagy íratlan szövetség sem fűzi a Román Nemzeti Egységpárthoz és annak „szórakoztató” elnökéhez. (Bár ki tudja?...) Nekik semmi okuk sem volt arra, hogy akár évekkel ezelőtt ne szemeljenek ki egy rátermett polgármesterjelöltet, és annak népszerűségét alapos, átgondolt, céltudatos propagandával építsék fel. Az utolsó hetekre hagyott egyezkedés akkor sem vezetett volna eredményre, ha nem fajul civakodássá. Az ellenzéknek is a kezében volt a megoldás kulcsa – persze nem a konvenciós, amely, sajnos, már nem a régi, a romantikus egység jelképe. Személyes és pártos becsvágy akadályozta meg, hogy kivezesse a várost a zsákutcából. Még távolról sem csillapodnak a helyhatósági választási kudarc hullámai, és a körömszakadtáig kitartó jelöltek némelyike máris összegezi saját és pártja sikerét a sikertelenségben: megrendezte az előpropagandát a parlamenti választásokhoz.
A PRO TV stúdiójában kuncogó pártvezérek arról az intelemről is megfeledkeztek, amit az USA nagykövete tolmácsolt: nyugaton nagyon unják már Funart, ültessék le, ha pártfogást akarnak. Annak érdekében – például az állandó kereskedelmi vámkedvezményért – a kormánypártnak még az ellenzékkel is érdemes lenne szövetkeznie. Legalább titokban. Amilyen egyetértésben kuncogni tudtak vasárnap éjszaka, összekacsintani is lehetne.
A kuncogásból az is kihallatszott, hogy odafenn nem nagyon fáj Kolozsvár rombolása. A pártvezérek között akad, akinek ösztönös és képzett szépérzékét sértik a ferde ízlésre valló emlékművek, másokat az ország kedvezőtlen megítélése bántja, de nem haragszanak eléggé Funarra. Ha valóban akarnák a változtatást Kolozsváron és az ország politikai térképén, nem tudnának kuncogni az esetlen szereplésen. Csak sírni.
Mégsem hagyunk fel minden reménnyel. Sohasem késő bizonyítani, hogy nemcsak kuncogásra képesek a bukaresti politikusok. Majd meglátjuk, kinek az inge vagy érdeke.