Nits Árpád

Egymásnak adják a város kilincsét a pártvezérek, az országszerte ismert személyiségek. Ez is jelzi, hogy a kolozsvári helyhatósági választások jelentősége túlnő a település határain, amelyet a jelenlegi polgármester kétségbeesetten próbál tágítani, hátha így eltakarhatja egyik törvényszegését, az illegális építkezést.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a kolozsvári jelöltjeik támogatásáért ide utazó pártvezérek – akár hatalmiak, akár ellenzékiek – szónoklataikat azzal kezdik és végzik, hogy a jelenlegi rossz városvezetést fel kell váltani egy sokkal jobbal, azzal a polgármesterrel és tanácsosi többséggel, amelyet az illető párt jelölt ki, illetve támogat.
Az RMDSZ választási nagygyűlésén – szombat délután 3 órakor a Farkas utcai Egyetemiek Háza nagytermében – szintén legmagasabb rangú vezetők – elnökök – képviselik a szervezetet. TŐKÉS LÁSZLÓ tiszteletbeli elnöktől érdeklődtünk, milyen gondolatokkal jön a kolozsvári összejövetelre.
– Szüntelenül törekedtem és törekszem arra, hogy jobban kivegyem részemet Kolozsvár, szülővárosom közügyeiből, főleg annak láttán, milyen rossz irányt vett városunk sorsának alakulása. Sajnos, az utóbbi években ebben a városban nem valamiért, hanem valami ellen kellett fellépnünk. Állandóan védekező pozícióba kényszerítették, a provokációkkal ellehetetlenítették a kolozsvári magyarság, az RMDSZ helyzetét. Alig nyílt alkalom építő módon, valamely pozitív program kivitelezésére törekedni, mindig valami ellen kellett felsorakozni, – gondolok elsősorban a Mátyás-szobor körül kialakult botránysorozat időszakára. Úgy vélem, eljött az idő a zsákutcás kényszerhelyzet változtatására, és ehhez én is szeretnék hozzájárulni, ezért fogadtam örömmel a szombati fórumra szóló meghívást.
– Melyik kolozsvári polgármesterjelölt mellett érvelne szíve szerint, és melyiket részesítené előnyben, ha a józan számítást veszi alapul?
– Nem adatik meg nekünk az öröm, hogy a szerintünk legjobbra adhassuk szavazatunkat. Mire gondolok? Számunkra ideális polgármester az lenne, aki nem zárkózik el a magyarság jogos kéréseitől, sőt bátran védelmezné a kisebbségi jogokat, nem esne pánikba kollektív jogoktól sem. Ilyen kínálat azonban nincs, ezért abban a fonák helyzetben vagyunk, hogy csak a kisebbik rosszra szavazhatunk. Ez határozza meg az én választási opciómat is: találjuk meg azt a polgármesterjelöltet, aki a legkevésbé tartja távol magát magyarságunktól, másfelől pedig ezt a szempontot egyeztessük azzal a követelménnyel, hogy a román demokratikus erők számára legesélyesebb jelölt mellé sorakozzunk fel szavazatainkkal. Nem alapozhatunk érzelmekre, hanem az RMDSZ felmérése és előzetes számításai szerint legesélyesebbnek mutatkozó jelölt támogatása az érdekünk. Természetszerűen a támogatásunkra érdemesített jelölt nem lehet szélsőséges, nem tartozhat szélsőséges párthoz, hiszen az RMDSZ a választási kampány legelején kijelentette, hogy mindenkivel hajlandó együttműködni a választások idején, kivéve a szélsőségeseket.
– Milyen következményei lehetnek annak, ha Kolozsvár magyarjai közül néhányan nem mennek el szavazni, mert nekik esetleg nem tetszik a kiválasztott jelölt?
– Nem nehéz kitalálni, annál is inkább, hogy erre nézve vannak tapasztalataink. Négy évvel ezelőtt a szélsőséges erők térnyerésében nem kis része volt a magyarság egy része távolmaradásának a második fordulóban. Ezt etikai kérdésnek tartom, és ezt senki se vegye lelkipásztori elfogultságnak. Abban a esetben, amikor valamely cselekedetünk vagy mulasztásunk súlyos következményei egy egész közösséget sújtanak, a jelenség etikai dimenziókat ölt. Tehát erkölcsi, lelkiismereti parancsoló kényszer mindenki számára a részvétel. Még ha a választás kimenetele nem is alakulna kedvünk szerint, legalább majd elmondhatjuk, hogy nem rajtunk múlott.
– Hogyan értékeli a kormánypárt újabb alakváltozását? Például távolodását a szélsőséges partnereitől és azokat az apró jelzéseket, amelyekből merész megfigyelők a Demokratikus Konvencióhoz, sőt az RMDSZ-hez való közeledésére következtetnek.
– Sokszor jobban haragszom az RTDP-re, mint a szélsőségesekre, mert ezek legalább azt nyújtják, amit mondanak és ígérnek. Az RTDP azonban a gyakori alakváltoztatásával a kommunizmusra emlékeztet, amely a legnemesebb eszmények jegyében nyomta el a megígért boldog jövőben reménykedőket. A szélsőségesek garázdálkodásaiért legalább annyira felelősnek tartom a hatalmi pártot, mint magukat a szélsőségeseket. Ugyanis a macska hátán normális körülmények között az egér nem táncolhat. Az RTDP-nek szüksége volt a szélsőségesekre, nem egy esetben kiosztotta rájuk szerepüket, hogy hozzájuk képest jó színben tűnjön fel, és a szélsőbalhoz meg a szélsőjobbhoz képest középszárnyúnak látszodjék. Nos, ezt a történelmi felelősséget a jelenlegi helyes irányvételével sem tudja feledtetni. De van egy olyan bibliai mondás, hogy ki szívből, ki színből prédikálja az igazságot... Nem szabad maximalistáknak lennünk, mi akkor is megelégszünk az RTDP javuló politikájával, jobb színben feltűnő lépéseivel, ha azok csupán színből és nem szívből valók. Magyarságunknak ezekben a kérdésekben érzelemmentesen kell mérlegelnie. Még nem tudjuk, ki lesz a magyarság által is támogatott polgármesterjelölt, de akkor is támogassuk testületileg, minden kolozsvári magyar nemzetiségű választópolgár szavazatával, ha nem korábbi szövetségeink jelöltje az illető, hanem a mostani választási kampányban rokonszenvesebb irányt váltó kormánypártot képviseli. Helyzetünk arra késztet, hogy adott esetben Ioan Rusnak is megelőlegezhetjük a bizalmat, arra gondolva, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül azokat, akiknek a szavazata nélkül semmi esélye sem lett volna.