A Polgári Szövetség vezérkara Kolozsváron
Szabadság, 1996. május 21., VIII. évfolyam, 115. szám
Radu Sârbu konvenciós polgármesterjelölt kampányának támogatására hétfőn Kolozsvárra utazott a Polgári Szövetség országos vezetősége. Az Egyetemiek Házában a választópolgárokkal tartott találkozón Ion Caramitru ülésvezető emlékeztetett a nap évfordulóira. 1990. május 20-án, azon a bizonyos vaksi vasárnapon zajlott le az első szabad választás. A Polgári Szövetség reméli, hogy június 2-án és a következő választási vasárnapokon fordul a kocka. Majd emlékeztetett arra, hogy ezen a napon lenne 80 éves Corneliu Coposu. A nagy politikus emlékének csöndes méltatása után Ana Blandiana emlékezett a régi Kolozsvárra, amelyet újra kell teremteni, hogy az egyetemi város ne legyen más vidékek gúnyolódásának céltáblája, mint a Caritas és az etnikai civakodások fészke.
Ezután rátértek a kérdések megválaszolására. Radu Sârbu az utcák és a forgalom rendezésével kapcsolatban elmondta, hogy mielőbb meg kell teremteni a várost kikerülő körpályát Torda és Zilah felé. Ana Blandiana arra kapta első kérdését, hogy mi a Petre Litiu státusa. Ő is képviseli a Demokratikus Konvenciót, és ha nem, mit képvisel? A zűrzavart tapasztalva Ana Blandiana részletesen elmagyarázta, hogy az a Petre Litiu, aki 1992-ben a Demokratikus Konvenció kolozsvári polgármesterjelöltje volt, előbb otthagyta a Polgári Szövetség Pártját és a parlamentben átült a ’93-as Liberális Párt frakciójába. Ezután a Polgári Szövetség Pártja is cserben hagyta a Demokratikus Konvenciót. A DK szakadása Kolozsváron az átlagosnál drámaibb következményekkel járt, ha ilyen zavart okozott a választók soraiban, és ezt a választásokig minden eszközzel tisztázni kell.
Radu Sârbu az ellenzéki pártok közös jelöltállítási törekvéseinek kudarcáért is elsősorban Petre Litiut tette felelőssé. Abban az emberben, aki könnyűszerrel átigazol más pártba, kezdettől nem sok bizalma lehetett, és gyanakvását megerősítették az eredménytelen tárgyalások. Végül csak Iuliu Păcurariuval sikerült megállapodni, akinek visszalépését tapssal jutalmazták az egybegyűltek.
Ion Caramitru a kérdések közötti szünetben párhuzamot vont a kolozsvári és a bukaresti helyhatósági kampány között, feltéve a színpadias kérdést: vajon nem lenne célravezetőbb, ha az ellenzék is olyan jelöltekkel menetelne, akik nem voltak képesek érettségizni? Mivel a célzást nem mindenki értette, utalt Ilie Năstasénak a tenisz terén elért sikereire.
Romulus Rusan a Polgári Szövetség nemzeti kérdéssel kapcsolatos álláspontját ismertette. Mint mondotta, a román ellenzéket felkészületlenül érte a nemzeti ellentét kiéleződése. Nem vállalkozhatott válságkezelésre, mert maga is támadások kereszttüzébe került, így a nemzeti kérdéssel kapcsolatban „mindkét oldal” szélsőségesei ragadták magukhoz a kezdeményezést, kezdve a marosvásárhelyi eseményekkel... Hasonló szemléleti kettősséget tapasztalhattunk az összejövetelen a város nevével kapcsolatban is. Míg a Demokratikus Konvenció kolozsvári személyiségei kötelességtudóan ismételgették a város jelenlegi „teljes” nevét, a bukarestiek következetesen csak Kolozsvárt emlegettek. Nicolae Prelipceanu pedig arra vállalkozott, hogy elemezze, mitől lett Napoca is ez a város. Mindenekelőtt a kétes ízlésű szobroktól, amelyeket nem képzetlen, hanem rosszul képzett emberek kényszerítettek a városra, és azoktól a zászlóktól, amelyeket a szobrok talapzatához, ember- és lólábakhoz raknak a város jelenlegi vezetői.
Bizonyára a találkozó időpontja sem volt a legalkalmasabb – többen, akik nem tudtak lelépni munkahelyükről, lélekszakadva jöttek később legalább a végszóra –, viszont a terem akkor sem telt meg úgy, mint máskor.
Ezután rátértek a kérdések megválaszolására. Radu Sârbu az utcák és a forgalom rendezésével kapcsolatban elmondta, hogy mielőbb meg kell teremteni a várost kikerülő körpályát Torda és Zilah felé. Ana Blandiana arra kapta első kérdését, hogy mi a Petre Litiu státusa. Ő is képviseli a Demokratikus Konvenciót, és ha nem, mit képvisel? A zűrzavart tapasztalva Ana Blandiana részletesen elmagyarázta, hogy az a Petre Litiu, aki 1992-ben a Demokratikus Konvenció kolozsvári polgármesterjelöltje volt, előbb otthagyta a Polgári Szövetség Pártját és a parlamentben átült a ’93-as Liberális Párt frakciójába. Ezután a Polgári Szövetség Pártja is cserben hagyta a Demokratikus Konvenciót. A DK szakadása Kolozsváron az átlagosnál drámaibb következményekkel járt, ha ilyen zavart okozott a választók soraiban, és ezt a választásokig minden eszközzel tisztázni kell.
Radu Sârbu az ellenzéki pártok közös jelöltállítási törekvéseinek kudarcáért is elsősorban Petre Litiut tette felelőssé. Abban az emberben, aki könnyűszerrel átigazol más pártba, kezdettől nem sok bizalma lehetett, és gyanakvását megerősítették az eredménytelen tárgyalások. Végül csak Iuliu Păcurariuval sikerült megállapodni, akinek visszalépését tapssal jutalmazták az egybegyűltek.
Ion Caramitru a kérdések közötti szünetben párhuzamot vont a kolozsvári és a bukaresti helyhatósági kampány között, feltéve a színpadias kérdést: vajon nem lenne célravezetőbb, ha az ellenzék is olyan jelöltekkel menetelne, akik nem voltak képesek érettségizni? Mivel a célzást nem mindenki értette, utalt Ilie Năstasénak a tenisz terén elért sikereire.
Romulus Rusan a Polgári Szövetség nemzeti kérdéssel kapcsolatos álláspontját ismertette. Mint mondotta, a román ellenzéket felkészületlenül érte a nemzeti ellentét kiéleződése. Nem vállalkozhatott válságkezelésre, mert maga is támadások kereszttüzébe került, így a nemzeti kérdéssel kapcsolatban „mindkét oldal” szélsőségesei ragadták magukhoz a kezdeményezést, kezdve a marosvásárhelyi eseményekkel... Hasonló szemléleti kettősséget tapasztalhattunk az összejövetelen a város nevével kapcsolatban is. Míg a Demokratikus Konvenció kolozsvári személyiségei kötelességtudóan ismételgették a város jelenlegi „teljes” nevét, a bukarestiek következetesen csak Kolozsvárt emlegettek. Nicolae Prelipceanu pedig arra vállalkozott, hogy elemezze, mitől lett Napoca is ez a város. Mindenekelőtt a kétes ízlésű szobroktól, amelyeket nem képzetlen, hanem rosszul képzett emberek kényszerítettek a városra, és azoktól a zászlóktól, amelyeket a szobrok talapzatához, ember- és lólábakhoz raknak a város jelenlegi vezetői.
Bizonyára a találkozó időpontja sem volt a legalkalmasabb – többen, akik nem tudtak lelépni munkahelyükről, lélekszakadva jöttek később legalább a végszóra –, viszont a terem akkor sem telt meg úgy, mint máskor.