Miért nem lesz erős forint?
Erdélyi Napló, 2005. augusztus 2., XV. évfolyam, 31. (722.) szám
Akik a Kékfény-híreket szokták nézni, a hátukon futkosott a hideg, amikor az új lejjel megrakodva Bukarestből elindultak a pénzszállító páncélkocsik. A tévében még meg is mutatták, hogy az autóban hol van a biztonsági rekesz, a kazettát hogyan kell kiemelni stb. Mi lesz ebből?
Nem lett semmi. Mindegyik pénzszállító autó sértetlenül eljutott rendeltetési helyére. De mi történik, ha egyik páncélkocsi az éjszakában eltéved, és Demszky fényes világvárosában ébred a kegyetlen valóságra?
Például éppen akkor haladt volna el egy patika előtt, amikor két suhanc komótosan számolgatja a kasszaösszeget, és egy másik patika felé tart, hogy a nemrégiben felemelt gyógyszerárak jóvoltából megnövekedett bevételt átvegye. Azt mondta volna az egyik:
– Né, te, erről nekünk nem szóltak. Úgy látszik, különjárat. Na, állj! Ide a tartályt. Mi ez? Ilyen kicsi címletekkel bajlódtok?
Stb. stb. De ha, tegyük fel, a román pénzszállító autó elkerülte volna a kellemetlen találkozást, a következő útkereszteződésnél álrendőrök várnák, akik valamilyen közlekedési kihágás ürügyén bekísérnék az álrendőrségre. A többit sejthetjük.
De mondjuk, ezt a próbatételt (politikusan: kihívást) is szerencsésen elkerülték volna. Mit tettek volna azonban, ha megismétlődik az MSZP–SZDSZ-es közbiztonság első nagy 21. századi teljesítménye, az Erste Bank szétlövése? A román pénzszállítók azt hihették volna, hogy ott kell letenni a rakományt, így nyomokat hagynak, és őket zárják be gyanúsítottként.
És mi van, ha ez a balszerencse sem éri utol őket? Mennek, mennek, és egyszer csak érzik, hogy a szellem beléjük hatolt (úgy, mint az ördög a görögkeleti apácába). Félrehúznának egy útfelújítási építőtelepre, a szállítmányt elrejtenék a bozótban, majd egymást összeverve, ruhájukat megszaggatva elterülnének a páncélkocsi előtt. A feltűnő helyen parkoló feltűnő autó sokáig senkinek sem szúrna szemet, de néhány nap múlva megjelenne a rendőrség, és nyomozni kezdene a támadók után.
Valószínűleg a különleges kockázat miatt nem próbálkoznak Magyarországon az erős forint bevezetésével.
Nem lett semmi. Mindegyik pénzszállító autó sértetlenül eljutott rendeltetési helyére. De mi történik, ha egyik páncélkocsi az éjszakában eltéved, és Demszky fényes világvárosában ébred a kegyetlen valóságra?
Például éppen akkor haladt volna el egy patika előtt, amikor két suhanc komótosan számolgatja a kasszaösszeget, és egy másik patika felé tart, hogy a nemrégiben felemelt gyógyszerárak jóvoltából megnövekedett bevételt átvegye. Azt mondta volna az egyik:
– Né, te, erről nekünk nem szóltak. Úgy látszik, különjárat. Na, állj! Ide a tartályt. Mi ez? Ilyen kicsi címletekkel bajlódtok?
Stb. stb. De ha, tegyük fel, a román pénzszállító autó elkerülte volna a kellemetlen találkozást, a következő útkereszteződésnél álrendőrök várnák, akik valamilyen közlekedési kihágás ürügyén bekísérnék az álrendőrségre. A többit sejthetjük.
De mondjuk, ezt a próbatételt (politikusan: kihívást) is szerencsésen elkerülték volna. Mit tettek volna azonban, ha megismétlődik az MSZP–SZDSZ-es közbiztonság első nagy 21. századi teljesítménye, az Erste Bank szétlövése? A román pénzszállítók azt hihették volna, hogy ott kell letenni a rakományt, így nyomokat hagynak, és őket zárják be gyanúsítottként.
És mi van, ha ez a balszerencse sem éri utol őket? Mennek, mennek, és egyszer csak érzik, hogy a szellem beléjük hatolt (úgy, mint az ördög a görögkeleti apácába). Félrehúznának egy útfelújítási építőtelepre, a szállítmányt elrejtenék a bozótban, majd egymást összeverve, ruhájukat megszaggatva elterülnének a páncélkocsi előtt. A feltűnő helyen parkoló feltűnő autó sokáig senkinek sem szúrna szemet, de néhány nap múlva megjelenne a rendőrség, és nyomozni kezdene a támadók után.
Valószínűleg a különleges kockázat miatt nem próbálkoznak Magyarországon az erős forint bevezetésével.