Bájos csalafintaságok
Erdélyi Napló, 2005. augusztus 2., XV. évfolyam, 31. (722.) szám
Mona Muscă pálfordulására hirtelenjében azt mondhatnók, végül csak kibújt a szög a zsákból, a tyúkész a lehető legrosszabbkor felülkerekedett a jól begyakorlott politikai közhelyeken. Mert ugyan mire gondolnánk azt látva és hallva, hogy a bájos ténsasszony, tudva: ő a kormány legnépszerűbb tagja, azért hagy ott csapot-papot, mivel a miniszterelnök hibájából lényegesen romlott a kormány megítélése. Romoljon még egy nagyot – mondja a ténsasszonyi logika.
Ám korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Mona Muscáról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy együgyű, balga nő. Figyeljük csak meg, hogyan érte el a kormány legnépszerűbb tagjának kijáró elismerést. Kultúrminisz-terkedésével aligha, hiszen a közvélemény-szavazók nemigen kíváncsiskodnak bele annak a minisztériumnak a boszorkánykonyhájába, amelytől nem függ a gázár, a kedvezményes gyógyszerellátás, az adóterhelés stb. Hanem a kedves Mona minden lehető alkalommal a magyar kártyára játszott. Meglovagolta a Trianon-filmet, majd hevesen ellenszegült az RMDSZ kisebbségi kerettörvényének. Ezzel kétszeresen ártott az erdélyi magyarságnak: leütötte az előhangot bármilyen autonómiatervezet parlamenti fogadtatásához és érveket szolgáltatott az RMDSZ-vezetőségnek annak bizonygatására, hogy lám, milyen nehéz bármit is kiharcolni, örvendezzünk hát a kevésnek is.
Megint bebizonyosodott, hogy a magyar kártya korántsem vesztett értékéből, és pláne, ha azt egy kellemes megjelenésű hajlakk-reklám mutatja fel, a siker garantált.
Mona Muscă tehát feljutott a csúcsra. Ennél magasabbra ebben a kormányban nem emelkedhetett volna, még akkor sem, ha bálványa, Theodor Stolojan kerül a párt és a kormány élére. Mit tehet egy okos asszony ilyenkor? Ragyogása teljében gerincességére hivatkozva hirtelen visszavonul. No, nem mindenből, mert a képviselői járandóságocska és nyugdíj azért jól fog a dédnagymamai évekre. Ebből a biztonságos magaslesből fogja figyelni a fejleményeket. Hátha mégis bekövetkezik egy kormányválság? Ez a második szerencsétlen jobboldali kormány mintha pontosan másolná a Constantinescu alatti kormányzat sorsát. És akkor majd Mona Muscă előbb élénken szabadkozik, de végül enged a tömegnyomásnak, és elfogadja a miniszterelnöki széket. Vagy valami más lehetőség adódik. A lényeg az, hogy látványos visszavonulását egyszer majd kamatoztassa.
Ám korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Mona Muscáról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy együgyű, balga nő. Figyeljük csak meg, hogyan érte el a kormány legnépszerűbb tagjának kijáró elismerést. Kultúrminisz-terkedésével aligha, hiszen a közvélemény-szavazók nemigen kíváncsiskodnak bele annak a minisztériumnak a boszorkánykonyhájába, amelytől nem függ a gázár, a kedvezményes gyógyszerellátás, az adóterhelés stb. Hanem a kedves Mona minden lehető alkalommal a magyar kártyára játszott. Meglovagolta a Trianon-filmet, majd hevesen ellenszegült az RMDSZ kisebbségi kerettörvényének. Ezzel kétszeresen ártott az erdélyi magyarságnak: leütötte az előhangot bármilyen autonómiatervezet parlamenti fogadtatásához és érveket szolgáltatott az RMDSZ-vezetőségnek annak bizonygatására, hogy lám, milyen nehéz bármit is kiharcolni, örvendezzünk hát a kevésnek is.
Megint bebizonyosodott, hogy a magyar kártya korántsem vesztett értékéből, és pláne, ha azt egy kellemes megjelenésű hajlakk-reklám mutatja fel, a siker garantált.
Mona Muscă tehát feljutott a csúcsra. Ennél magasabbra ebben a kormányban nem emelkedhetett volna, még akkor sem, ha bálványa, Theodor Stolojan kerül a párt és a kormány élére. Mit tehet egy okos asszony ilyenkor? Ragyogása teljében gerincességére hivatkozva hirtelen visszavonul. No, nem mindenből, mert a képviselői járandóságocska és nyugdíj azért jól fog a dédnagymamai évekre. Ebből a biztonságos magaslesből fogja figyelni a fejleményeket. Hátha mégis bekövetkezik egy kormányválság? Ez a második szerencsétlen jobboldali kormány mintha pontosan másolná a Constantinescu alatti kormányzat sorsát. És akkor majd Mona Muscă előbb élénken szabadkozik, de végül enged a tömegnyomásnak, és elfogadja a miniszterelnöki széket. Vagy valami más lehetőség adódik. A lényeg az, hogy látványos visszavonulását egyszer majd kamatoztassa.