Örömteli elnökválasztás hátborzongató tanulsággal
Erdélyi Napló, 2005. június 14., XV. évfolyam, 24. (715.) szám
Ismét visszanyertünk néhányat azokból az álmatlan éjszakákból, amelyeket a 2002-es elhazudott, ellopott, elcsalt parlamenti választással okoztak az MSZP-sek és az SZDSZ-esek. Tavaly ilyenkor, ugye, a baloldal EU-parlamenti választási kudarcának örvendhettünk, most pedig annak, hogy az elnökválasztásba tört bele a gonosz NEM-esek bicskája.
Gyönyörű volt a Fidesz taktikai húzása, amely korántsem korlátozódott az első fordulóbeli tartózkodásra. Valójában azzal kezdődött, hogy Orbánék felismerték a kormánypártok civakodásában rejlő lehetőséget, és az emberek megkérdezésével ellenjelöltet kerestek Szili Katalinnak. A nyulak – vagy vakondok – kiugratására csak azért volt szükség, mert fölöttébb gyanús volt az MSZP-sek reménykedése a papírforma szerint sivár helyzetükben. Bizakodásukat csak szavazatvásárlásra, lopásra, csalásra, zsarolásra, egyéb huncutságra alapozhatták, olyan praktikákra, amelyeket a politrukok a Lenin-fiúk óta mindig kéznél lévő marokfegyverekként használnak.
Hogy ezért az MDF most kígyót-békát a Fideszre kiált? Ezzel csak azt bizonyítja, hogy sokkal őszintébb híve az MSZP-nek, mint az SZDSZ. És ugyan már, hogyan lehetne erkölcstelennek nevezni egy csoportos tartózkodást, amikor a másik oldal a 23 millió román vendégmunkással még nem számolt el?
Szili Katalin megválasztása szinte beláthatatlan következményekkel járt volna. Ha a történelem követi ésszerű kerékvágását, korunk Pauker Annuskája pártfeladatként utasította volna vissza a parlamenti Fidesz-többség minden fontosabb törvényét. Ez még a kisebbik nyomorúság lenne, legfennebb a Fidesz jobban vigyázna az alkotmányosságra, úgy idővel leszerelheti az elnöki akadékoskodásokat, de képzeljük el, mi történik, ha Gyurcsányék maradnak hatalmon. Az államelnök élvezettől behunyt szemmel írná alá az MSZP minden törvényét, és akkor (többek között) megnyílna az arab befektetők előtt a kórházak kapuja, és a belvárosi patinás épületek helyén nemsokára csillogó banképületek emelkednének.
Az elnökválasztás jól sikerült, de súlyos veszélyre figyelmeztet. Három szavazaton múlott, hogy ki az elnök. Sajnos, kapásból felsorolhatnánk három olyan jobboldalinak tartott pártocskát vagy szervezetecskét, amely Sólyom László ellen kampányolt. Az egyik azért, hogy ártson a Fidesz-nek, a másik magamutogatási viszketegségből, a harmadik azért, mert büszke volt a világ legesélytelenebb, különbejáratú jelöltjére. Ha mindössze három ellendrukkernek sikerült volna tartózkodásra rábeszélni három jobboldali parlamenti tagot – lőttek a sikernek. Akkor még hetekig tartana a hercehurca az újabb jelöltállítással, miközben az SZDSZ észhez térhetne, és a végeredmény az lenne, hogy jobboldalinak mondott pártocskák agitációja segített államelnöki székbe egy MSZP-aktivistát.
Nehogy a jövő évi parlamenti választáskor sikerüljön az 1-2 százalékosok szégyenteljes kísérlete.
Gyönyörű volt a Fidesz taktikai húzása, amely korántsem korlátozódott az első fordulóbeli tartózkodásra. Valójában azzal kezdődött, hogy Orbánék felismerték a kormánypártok civakodásában rejlő lehetőséget, és az emberek megkérdezésével ellenjelöltet kerestek Szili Katalinnak. A nyulak – vagy vakondok – kiugratására csak azért volt szükség, mert fölöttébb gyanús volt az MSZP-sek reménykedése a papírforma szerint sivár helyzetükben. Bizakodásukat csak szavazatvásárlásra, lopásra, csalásra, zsarolásra, egyéb huncutságra alapozhatták, olyan praktikákra, amelyeket a politrukok a Lenin-fiúk óta mindig kéznél lévő marokfegyverekként használnak.
Hogy ezért az MDF most kígyót-békát a Fideszre kiált? Ezzel csak azt bizonyítja, hogy sokkal őszintébb híve az MSZP-nek, mint az SZDSZ. És ugyan már, hogyan lehetne erkölcstelennek nevezni egy csoportos tartózkodást, amikor a másik oldal a 23 millió román vendégmunkással még nem számolt el?
Szili Katalin megválasztása szinte beláthatatlan következményekkel járt volna. Ha a történelem követi ésszerű kerékvágását, korunk Pauker Annuskája pártfeladatként utasította volna vissza a parlamenti Fidesz-többség minden fontosabb törvényét. Ez még a kisebbik nyomorúság lenne, legfennebb a Fidesz jobban vigyázna az alkotmányosságra, úgy idővel leszerelheti az elnöki akadékoskodásokat, de képzeljük el, mi történik, ha Gyurcsányék maradnak hatalmon. Az államelnök élvezettől behunyt szemmel írná alá az MSZP minden törvényét, és akkor (többek között) megnyílna az arab befektetők előtt a kórházak kapuja, és a belvárosi patinás épületek helyén nemsokára csillogó banképületek emelkednének.
Az elnökválasztás jól sikerült, de súlyos veszélyre figyelmeztet. Három szavazaton múlott, hogy ki az elnök. Sajnos, kapásból felsorolhatnánk három olyan jobboldalinak tartott pártocskát vagy szervezetecskét, amely Sólyom László ellen kampányolt. Az egyik azért, hogy ártson a Fidesz-nek, a másik magamutogatási viszketegségből, a harmadik azért, mert büszke volt a világ legesélytelenebb, különbejáratú jelöltjére. Ha mindössze három ellendrukkernek sikerült volna tartózkodásra rábeszélni három jobboldali parlamenti tagot – lőttek a sikernek. Akkor még hetekig tartana a hercehurca az újabb jelöltállítással, miközben az SZDSZ észhez térhetne, és a végeredmény az lenne, hogy jobboldalinak mondott pártocskák agitációja segített államelnöki székbe egy MSZP-aktivistát.
Nehogy a jövő évi parlamenti választáskor sikerüljön az 1-2 százalékosok szégyenteljes kísérlete.