Pofára ejtett zsaroló
Erdélyi Napló, 2005. április 19., XV. évfolyam, 16. (707.) szám
Puszta erőfitogtatásból szembeszegült a kis SZDSZ a nagy MSZP-vel. Meg akarta mutatni híveinek, főleg szavazóinak, hogy kicsi a bors, de pofátlan.
Kockázatos játék volt. Amikor kijelentették, hogy Szili Katalin számukra nem kívánatos államfőjelölt, a végsőkig feszítették a húrt. Jól tudták, hogy az MSZP-sek többségének hiúságát teszik próbára. És mégis ráhajtottak. Arra számíthattak, hogy az MSZP inkább beletörődik a kisméretű tekintélyvesztésbe, mint hogy elveszítse tolakodó csatlósát. Mert ez lehet Szili Katalin jelölésének egyik következménye. Meghiúsították az SZDSZ népszerűségének növelését, és így fennáll a veszély, hogy az a választásokig a jelenlegi szinten ragad, amely nem haladja meg a parlamenti küszöböt. És akkor kihez fordul az MSZP? Az MDF már felkínálta magát, de ez még annyira sem elég a boldogsághoz.
Az SZDSZ majdnem egy éve blöffölésre kényszerül, hogy felszínen tartsa magát. Tavaly képtelen adócsökkentési ötleteivel próbálta magára vonni a figyelmet. Sajnos, sikerrel, és a megszédített választók bejuttatták az Európai Parlamentbe azt a Szent-Iványit, aki azóta mérhetetlen rossz-szolgálatot tett az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek. Az államelnök-jelölés ügyében a zsaroláshoz folyamodott, ezzel próbálva bizonygatni, hogy ami látszik belőle, az csupán a jéghegy csúcsa, a háttérben sokkal nagyobb erők támogatják, olyanok, amelyek előtt az MSZP-seknek is meg kell hajolniuk.
Nem vált be.
Ezek után mit hozhat a jövő?
Lejár az államfőválasztás körüli bohózat, azután még viharosabban kapcsolnak az egy év múlva következő parlamenti választások kampányára. Az eddigi gyakorlathoz alkalmazkodva, az MSZP a legkülönfélébb hazugságokkal ássa alá a Fidesz pozícióit (ha hagyják), ugyanakkor apró engedményekkel szinte észrevétlenül nyúl az SZDSZ hóna alá, nehogy 5 százalék alatt maradjon a kormányszövetséges.
A magyarság jövőjében reménykedők drukkolhatnak, nehogy sikerüljön.
Kockázatos játék volt. Amikor kijelentették, hogy Szili Katalin számukra nem kívánatos államfőjelölt, a végsőkig feszítették a húrt. Jól tudták, hogy az MSZP-sek többségének hiúságát teszik próbára. És mégis ráhajtottak. Arra számíthattak, hogy az MSZP inkább beletörődik a kisméretű tekintélyvesztésbe, mint hogy elveszítse tolakodó csatlósát. Mert ez lehet Szili Katalin jelölésének egyik következménye. Meghiúsították az SZDSZ népszerűségének növelését, és így fennáll a veszély, hogy az a választásokig a jelenlegi szinten ragad, amely nem haladja meg a parlamenti küszöböt. És akkor kihez fordul az MSZP? Az MDF már felkínálta magát, de ez még annyira sem elég a boldogsághoz.
Az SZDSZ majdnem egy éve blöffölésre kényszerül, hogy felszínen tartsa magát. Tavaly képtelen adócsökkentési ötleteivel próbálta magára vonni a figyelmet. Sajnos, sikerrel, és a megszédített választók bejuttatták az Európai Parlamentbe azt a Szent-Iványit, aki azóta mérhetetlen rossz-szolgálatot tett az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek. Az államelnök-jelölés ügyében a zsaroláshoz folyamodott, ezzel próbálva bizonygatni, hogy ami látszik belőle, az csupán a jéghegy csúcsa, a háttérben sokkal nagyobb erők támogatják, olyanok, amelyek előtt az MSZP-seknek is meg kell hajolniuk.
Nem vált be.
Ezek után mit hozhat a jövő?
Lejár az államfőválasztás körüli bohózat, azután még viharosabban kapcsolnak az egy év múlva következő parlamenti választások kampányára. Az eddigi gyakorlathoz alkalmazkodva, az MSZP a legkülönfélébb hazugságokkal ássa alá a Fidesz pozícióit (ha hagyják), ugyanakkor apró engedményekkel szinte észrevétlenül nyúl az SZDSZ hóna alá, nehogy 5 százalék alatt maradjon a kormányszövetséges.
A magyarság jövőjében reménykedők drukkolhatnak, nehogy sikerüljön.