Országúti pimaszkodás
Erdélyi Napló, 2005. április 5., XV. évfolyam, 14. (705.) szám
Régebben, amikor magyar rendszámú autót láttam erdélyi országúton, azonnal működésbe lépett együttérzésem: mihez kezd ez a szerencsétlen, ha egy gyűlölködő milicista karmai közé kerül? Már attól a gondolattól is a hideg futkosott a hátamon, hogy miként érti meg az ellene elhadart piszkálódásokat, és hogyan próbál védekezni, ha esetleg nem frankofón.
A közelmúltig az sem zavart különösebben, ha magyar rendszámú autós tolakodóan viselkedett erdélyi országúton. Csak el ne kapják – drukkoltam neki.
December 5-e óta a magyar rendszámtábla megváltozott gondolattársítási ingert vált ki. Íme egy példa. Történt a Kolozsvár melletti Szászfenesen, ahol senki sem tudja megmondani, minek festettek négy sávot az aszfaltra, ha az út tengelyében nincs folytonos vonal, vagyis ott lehet előzni. Mi a két szélső sáv? Parkoló? Szekér és traktor számára fenntartott sáv? Lényegtelen. Szászfenesen, mint minden romániai és magyarországi (!) településen bármelyik sávon a megengedett legnagyobb sebesség 50 kilométer óránként. Ennek ellenére egy magyar rendszámú Opel, amint gyurcsányi lendületességgel utolért, fény- és hangjelzéssel azonnal pimaszkodni kezdett, hogy márpedig azonnal kotródjak az útjából.
Korábbi magatartásommal ellentétben elgondolkoztam, hogy vajon minek képzel engem. Biztosan feltételezi, hogy nem vagyok álruhás román rendőr. Vagy azért ilyen faragatlan, mert biztosra veszi, hogy nem vagyok a Nagy-Románia Párt vezetőségi tagja, mert akkor úgy ellátnám a baját, hogy többé Erdélyben nem ugrálna. Ez a magyar Opeles biztosra veszi, hogy szegény kisebbségi magyar vagyok, akivel szemben bármit elkövethet. Vajon otthon milyen az ilyen? Bárki egyetlen dobásból kitalálhatja, hogy NEMes, aki a december 5-i népszavazás előtt kivette részét az SZDSZ és az MSZP szennyes kampányából.
Természetesen nem álltam félre. Ha nekem kötelező az óránkénti 50 kilométeres sebességhatár, neki vajon miért nem? Mert hatalmas jószolgálatot tett a román államnak? Lehet, hogy ezt a román radar is méltányolná, de engem rendőrön, mentőn, tűzoltón és hivatalos kocsioszlopon kívül senki sem kényszeríthet arra, hogy az adott útszakaszon előzékenyen félreálljak a belső sávról.
Nem bírta sokáig, szögletes mozdulattal megelőzött jobbról, majd hirtelen fékezett. A bosszúállás a közönséges ember fegyvere, de nem sokra ment vele, mert az első utcán letértem, mint aki megérkezett úti céljához, és reméltem, hogy megüti a guta.
Vajon ezekben a napokban Horn Gyula a törvényes sebességet betartva furikázott Bihar megyében? Ha nem, akkor úgy tűnik, sokan félreállhattak az útjából, hogy félig-meddig elégedetten nyilatkozott a javuló MSZP–erdélyimagyar párbeszédről. Kár.
A közelmúltig az sem zavart különösebben, ha magyar rendszámú autós tolakodóan viselkedett erdélyi országúton. Csak el ne kapják – drukkoltam neki.
December 5-e óta a magyar rendszámtábla megváltozott gondolattársítási ingert vált ki. Íme egy példa. Történt a Kolozsvár melletti Szászfenesen, ahol senki sem tudja megmondani, minek festettek négy sávot az aszfaltra, ha az út tengelyében nincs folytonos vonal, vagyis ott lehet előzni. Mi a két szélső sáv? Parkoló? Szekér és traktor számára fenntartott sáv? Lényegtelen. Szászfenesen, mint minden romániai és magyarországi (!) településen bármelyik sávon a megengedett legnagyobb sebesség 50 kilométer óránként. Ennek ellenére egy magyar rendszámú Opel, amint gyurcsányi lendületességgel utolért, fény- és hangjelzéssel azonnal pimaszkodni kezdett, hogy márpedig azonnal kotródjak az útjából.
Korábbi magatartásommal ellentétben elgondolkoztam, hogy vajon minek képzel engem. Biztosan feltételezi, hogy nem vagyok álruhás román rendőr. Vagy azért ilyen faragatlan, mert biztosra veszi, hogy nem vagyok a Nagy-Románia Párt vezetőségi tagja, mert akkor úgy ellátnám a baját, hogy többé Erdélyben nem ugrálna. Ez a magyar Opeles biztosra veszi, hogy szegény kisebbségi magyar vagyok, akivel szemben bármit elkövethet. Vajon otthon milyen az ilyen? Bárki egyetlen dobásból kitalálhatja, hogy NEMes, aki a december 5-i népszavazás előtt kivette részét az SZDSZ és az MSZP szennyes kampányából.
Természetesen nem álltam félre. Ha nekem kötelező az óránkénti 50 kilométeres sebességhatár, neki vajon miért nem? Mert hatalmas jószolgálatot tett a román államnak? Lehet, hogy ezt a román radar is méltányolná, de engem rendőrön, mentőn, tűzoltón és hivatalos kocsioszlopon kívül senki sem kényszeríthet arra, hogy az adott útszakaszon előzékenyen félreálljak a belső sávról.
Nem bírta sokáig, szögletes mozdulattal megelőzött jobbról, majd hirtelen fékezett. A bosszúállás a közönséges ember fegyvere, de nem sokra ment vele, mert az első utcán letértem, mint aki megérkezett úti céljához, és reméltem, hogy megüti a guta.
Vajon ezekben a napokban Horn Gyula a törvényes sebességet betartva furikázott Bihar megyében? Ha nem, akkor úgy tűnik, sokan félreállhattak az útjából, hogy félig-meddig elégedetten nyilatkozott a javuló MSZP–erdélyimagyar párbeszédről. Kár.