Pénzt vagy egységet


Nálunk az idei március 15-e is az egységemlegetés jegyében zajlott le. Nekünk mindig és mindenről az egység jut eszünkbe, ha kell, ha nem. Most ráadásul még kell is, mert az államfő makacsul vékonyítja a fejünk felett a Damoklész kardját tartó cérnaszálat. És az előrehozott választásokon, ha lehetne, még nagyobb egységre lesz szükség, mint amelyet a kettős állampolgárság és az autonómia konjunkturális felkarolása teremtett tavaly novemberben.
Éppen ezért furcsa, hogy Marosvásárhelyen nem engedték koszorúzni a Magyar Polgári Szövetséget, Nagyváradon pedig az RMDSZ a füle botját sem mozdította, amikor a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület közös ünneplésre tett javaslatokat. A Markó–Tőkés találkozó sem jött létre. Úgy látszik, bizonyos szavazatokért a jelképes gesztust is túl nagy megalkuvásnak tartják. Tehát mégsem olyan késélen táncoló a választási helyzetkép? Az illetékesek jobban tudják.
De bizonyos jelenségek arra utalnak, hogy tömegszavazatokért sem törik össze magukat az egységharcosok. A korábbi incidenseknél feljelentői szerepet vállaló tájékoztatási eszközök reflexből megint közelképet adtak azokról, akik kifütyülték Gyurcsány beszédét, de nem mutatták az RMDSZ vezetőségét, amint hasonló megnyilatkozásokkal határolódik el a nemzetmegosztás kormányának főjétől. Pedig az egység érdekében ilyen alapvető kérdésekben egy emberként kellene felsorakozniuk előttünk az egyedüli legitimnek kinevezett vezetőknek, hogy legyen miért követnünk őket.
Vagy itt van a szokásos érem- és érdemeső. Sajnos, ezúttal egyetlen erdélyi személyiség sem utasította vissza olyan magyarországi párt- és államhivatalok kitüntetését, amelyek a történtek (december 5.) után közutálatnak örvendenek Erdélyben. A hosszú listákon egyetlen karakán ember akadt, Erdélyi Csaba felvidéki református püspök, aki a becsületet többre tartotta a kitüntetésnél.
Az egységet kunyeráló RMDSZ-vezetőknek az is eszükbe juthatna, hogy a befolyásuk alatt álló sajtónak az egységteremtés jegyében adjanak útmutatásokat. Ez a sajtó például jobban tette volna, ha nem áll az erdélyi magyarság ellenségeinek oldalára, például nem védelmezgeti Eörsi Mátyást ilyen fondorlatokkal, hogy neki is joga van belépni a Sapientia Egyetem előadótermébe, mert az ő adóforintja is benne van az épületben. Ez nemcsak azért veszélyes gondolat, mert szembehelyezkedik az erdélyi magyarság elsöprő többségével, hanem azért is, mert Bácsfi Diánát is feljogosítja arra, hogy a Mátyás-szobor tetejéről kifejtse véleményét napjaink sorsdöntő kérdéseiben. Az ő ükapjának adókoronái is benne vannak a szoborban, csakhogy az ő gondolataira sem vagyunk kíváncsiak. Igaz, nem sokkal zavarosabbak az Eörsi Mátyáséinál, mi több, ő nem emlegeti egy napon a kínai bevándorlókat az őshonos székelyekkel.
Persze, akad egy kis bökkenő. Ha az egységet szomjazó személyiségek mindenben követni próbálják a tömegjóízlést, fennáll a veszély, hogy megcsappannak a magyar kormánytámogatások. Ezt a félelmet egyesek ki is fejezték, mondván, hogy még Eörsi Mátyásnak is módjában áll megakadályozni bizonyos finanszírozást, ha megbántják. De hát ilyen az élet: valamit valamiért. Vagy pénz, vagy parlamenti képviselet és kormányhivatal.
Bár ha az utóbbiakat sikerül megkaparintani, akkor maroknyújtás nélkül is jön a pénz. Tehát biztonságosabb és kifizetődőbb lenne a tömeg oldalára állni.