A szélhámoló
Erdélyi Napló, 2005. január 11., XV. évfolyam, 2. (693.) szám
Január 6-án látszólag teljesen váratlanul megjelent a szóvivői szószéknél a magyar fő-nem-es, aki mindig tagoltan, lassan beszél, hogy nemcsak mindenki, hanem ő maga is megértse, amit mondani akar, és bejelentett valami ötpontos kormányintézkedést a határon túli magyarok dédelgetésére. Aki azonban összevetette ezt az „eseményt” a nap kiemelkedő hírével, a szabadkai kis-MÁÉRT megnyitásával, menten megtalálta a szocialista nagytőkés legújabb agyszüleményének mozgatórúgóját. Éppen úgy a saját hámjába akarta fogni a határon túli magyar szervezetek találkozójának vitorlájából a szelet, mint ahogy a december 5-i népszavazás előtt a nemzetpolgársággal próbálta hülyíteni az arra alkalmas tömegeket.
Nem tudom, miért nem szól valaki Gyurcsánynak, hogy kezd vészesen hasonlítani elődjeire. Például Medgyessyre, aki tavaly tavasszal közjogi ötleteivel tette magát nevetségessé – ha erre még szükség volt. De más szocialista vezér is hasonlóképpen járt el, amikor tevékenységi kényszerbe esett. Ceauşescu például egy ilyen óvatlan pillanatban azzal gazdagította a marxizmus-leninizmus eleven elméletét, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének bizonyos szakaszában nincs szükség proletárdiktatúrára, fog az menni családi diktatúrával is. Nem ment sokáig, a megsértett proletárok (a szekusok vezetésével) elzavarták a helikopterét. No, most Gyurcsány mondja azt, hogy a határon túli magyar szervezetek és a magyarországi igen-magyarok véleményével ellentétben nincs szükség honosítás nélküli magyar állampolgárságra, fog az menni nemzeti vízummal is.
Hogy mi a nemzeti vízum? Azzal nem foglalkozik a sebtében összetákolt ötpontos csomagterv. Bársony András szolgálatos agitátor szerint majd a vízumkibocsátó szervek tudni fogják, kinek osztogassák. Nem, nem nemzetiségi alapon. Hát akkor milyen alapon? Milyen az a nemzeti vízum, aminek nincs köze a nemzetiséghez?
Ezért sajnálatos, hogy erre a fércmunkára a kis-MÁÉRT több részvevője nem azt mondta, hogy a Gyurcsány-kormánytól semmit sem szabad elfogadni, mert minden ötlete áttetsző faló, amelynek hasüregében 23 millió román vendégmunkás, 800 ezer áttelepülni készülő kettős állampolgár és egyéb agyrém nyüzsög, hanem várakozó álláspontra helyezkedve azt nyilatkozta hivatalosan: minden jól fog, ami kiutat mutat a népszavazás utáni válságból.
Még szerencse, hogy a határon túli szervezetek egyöntetűen elítélték azokat a pártokat, amelyek a magyar állampolgárság megadása elleni szavazatra vagy tartózkodásra buzdították a magyarországi közvéleményt.
Akadt távoli országban élő magyar, aki kellemes meglepetésnek tartja azt, hogy az RMDSZ a választások után sem hátrált ki a kettős állampolgárság támogatásából. Mi tagadás, ez az RMDSZ választótestületét is váratlanul érte, miután a másik választási lobogójelszó, a területi autonómia már rég az ebek harmincadjára jutott.
Nem tudom, miért nem szól valaki Gyurcsánynak, hogy kezd vészesen hasonlítani elődjeire. Például Medgyessyre, aki tavaly tavasszal közjogi ötleteivel tette magát nevetségessé – ha erre még szükség volt. De más szocialista vezér is hasonlóképpen járt el, amikor tevékenységi kényszerbe esett. Ceauşescu például egy ilyen óvatlan pillanatban azzal gazdagította a marxizmus-leninizmus eleven elméletét, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének bizonyos szakaszában nincs szükség proletárdiktatúrára, fog az menni családi diktatúrával is. Nem ment sokáig, a megsértett proletárok (a szekusok vezetésével) elzavarták a helikopterét. No, most Gyurcsány mondja azt, hogy a határon túli magyar szervezetek és a magyarországi igen-magyarok véleményével ellentétben nincs szükség honosítás nélküli magyar állampolgárságra, fog az menni nemzeti vízummal is.
Hogy mi a nemzeti vízum? Azzal nem foglalkozik a sebtében összetákolt ötpontos csomagterv. Bársony András szolgálatos agitátor szerint majd a vízumkibocsátó szervek tudni fogják, kinek osztogassák. Nem, nem nemzetiségi alapon. Hát akkor milyen alapon? Milyen az a nemzeti vízum, aminek nincs köze a nemzetiséghez?
Ezért sajnálatos, hogy erre a fércmunkára a kis-MÁÉRT több részvevője nem azt mondta, hogy a Gyurcsány-kormánytól semmit sem szabad elfogadni, mert minden ötlete áttetsző faló, amelynek hasüregében 23 millió román vendégmunkás, 800 ezer áttelepülni készülő kettős állampolgár és egyéb agyrém nyüzsög, hanem várakozó álláspontra helyezkedve azt nyilatkozta hivatalosan: minden jól fog, ami kiutat mutat a népszavazás utáni válságból.
Még szerencse, hogy a határon túli szervezetek egyöntetűen elítélték azokat a pártokat, amelyek a magyar állampolgárság megadása elleni szavazatra vagy tartózkodásra buzdították a magyarországi közvéleményt.
Akadt távoli országban élő magyar, aki kellemes meglepetésnek tartja azt, hogy az RMDSZ a választások után sem hátrált ki a kettős állampolgárság támogatásából. Mi tagadás, ez az RMDSZ választótestületét is váratlanul érte, miután a másik választási lobogójelszó, a területi autonómia már rég az ebek harmincadjára jutott.