A bűnbak
Erdélyi Napló, 2005. január 4., XV. évfolyam, 1. (692.) szám
Alighanem az elmúlt esztendő legtragikusabb közéleti szereplője Patrubány Miklós. A legkeményebben végigdolgozta az évet, maroknyi csapatával és anyagi támogatás nélkül fontos nemzetpolitikai ügyben megmozgatta az egész magyarságot határon belül, kívül és tengeren túl, megküzdött ellenkezéssel, gáncsoskodással, rosszindulattal, miközben akcióját meglovagolta mindenki, akinek kenyere a politika, a jobboldal, a baloldal és az RMDSZ (3 százalékot sem ért volna el a kettős állampolgárság álszent felkarolása nélkül), és most mindennek fejében mindenki beletörli a cipőjét.
A leghangosabb ócsárlója talán Duray Miklós, ami nem csoda. Most megfizet az előző MVSZ-tisztújításkor elszenvedett vereségért.
Erdélyi laptársunk úgy próbálja még inkább a mélybe rántani, hogy egy jóravalónak tűnő MSZP-s képviselő elemzését közli. Az illető valóban tárgyilagosan végigpásztázza a XX. század magyargyötrő eseményeit annak bizonyítására, hogy ilyen előzmények után csak egy kalandor vállalkozhatott a kettős állampolgárság megnépszavaztatására. Ha a szerző érthető okokból elfelejtette megemlíteni, a szerkesztő idesorolhatta volna még a jelenkor legnagyobb csapását, magát az MSZP-t.
Mintha a Fidesz is megbánta volna, hogy teljes mellszélességgel a népszavazás mellé állt, legszókimondóbb személyiségei most szünet nélkül kárhoztatják, leleplezik, hogy az eredményes referendum is kudarc lett volna, mert az MSZP-vel sohasem lehetne megegyezni egy kétharmados törvényben.
Jobb, ha tőlünk tudják meg: nem is kell új állampolgársági törvény. Nem kell nemzetpolgársági maszlag sem, nem kellenek az értelmezhetetlen és alkalmazhatatlan szülőföldprogramok sem, főleg nem kell az MSZP & Társa kezéből az alamizsna. Nem kell semmi, amit pusztán a népszavazás kicselezésére találtak ki.
A népszavazásról mégsem állíthatjuk azt, hogy haszontalan volt. Újra Durayt idézzük, nem pontosan szó szerint: elvált a szemét a májtól. De miként a vízválasztáshoz kimagasló hegygerinc kell, a szemétleválasztás is akkor valósulhatna meg, ha a nemzet gerinces lenne. Legalább olyan, mint a szomszédai. Siralmas sors várna arra a román pártra, amely ellenszegülne a besszarábiai románok befogadásának. Ilyen párt nincs, és ha lenne, azonnal nem lenne… Úgyszintén kisöpörnék a közéletből azt a romániai pártot, amely nacionalizmust, irredentizmust, antiszemitizmust rikácsolna az új államelnök kijelentésére, miszerint a határon kívüli románok elnökének is tartja magát. Ezzel szemben Magyarországon nemcsak létezhetnek, hanem virulhatnak ilyen nemzetellenes pártok, ezért a népszavazás szemétleválasztási eredménye sem érik be egyhamar.
De egyszer talán bekövetkezik a nemzetébredés, és abban a tavalyi népszavazásnak is része lesz.
A leghangosabb ócsárlója talán Duray Miklós, ami nem csoda. Most megfizet az előző MVSZ-tisztújításkor elszenvedett vereségért.
Erdélyi laptársunk úgy próbálja még inkább a mélybe rántani, hogy egy jóravalónak tűnő MSZP-s képviselő elemzését közli. Az illető valóban tárgyilagosan végigpásztázza a XX. század magyargyötrő eseményeit annak bizonyítására, hogy ilyen előzmények után csak egy kalandor vállalkozhatott a kettős állampolgárság megnépszavaztatására. Ha a szerző érthető okokból elfelejtette megemlíteni, a szerkesztő idesorolhatta volna még a jelenkor legnagyobb csapását, magát az MSZP-t.
Mintha a Fidesz is megbánta volna, hogy teljes mellszélességgel a népszavazás mellé állt, legszókimondóbb személyiségei most szünet nélkül kárhoztatják, leleplezik, hogy az eredményes referendum is kudarc lett volna, mert az MSZP-vel sohasem lehetne megegyezni egy kétharmados törvényben.
Jobb, ha tőlünk tudják meg: nem is kell új állampolgársági törvény. Nem kell nemzetpolgársági maszlag sem, nem kellenek az értelmezhetetlen és alkalmazhatatlan szülőföldprogramok sem, főleg nem kell az MSZP & Társa kezéből az alamizsna. Nem kell semmi, amit pusztán a népszavazás kicselezésére találtak ki.
A népszavazásról mégsem állíthatjuk azt, hogy haszontalan volt. Újra Durayt idézzük, nem pontosan szó szerint: elvált a szemét a májtól. De miként a vízválasztáshoz kimagasló hegygerinc kell, a szemétleválasztás is akkor valósulhatna meg, ha a nemzet gerinces lenne. Legalább olyan, mint a szomszédai. Siralmas sors várna arra a román pártra, amely ellenszegülne a besszarábiai románok befogadásának. Ilyen párt nincs, és ha lenne, azonnal nem lenne… Úgyszintén kisöpörnék a közéletből azt a romániai pártot, amely nacionalizmust, irredentizmust, antiszemitizmust rikácsolna az új államelnök kijelentésére, miszerint a határon kívüli románok elnökének is tartja magát. Ezzel szemben Magyarországon nemcsak létezhetnek, hanem virulhatnak ilyen nemzetellenes pártok, ezért a népszavazás szemétleválasztási eredménye sem érik be egyhamar.
De egyszer talán bekövetkezik a nemzetébredés, és abban a tavalyi népszavazásnak is része lesz.