Forgatókönyv nagyon kezdőknek


Ha most akadna a hatalom közelében egy igazi román hazafi, mindent elkövetne Tőkés László követeléseinek azonnali teljesítéséért.
Az nem igaz, hogy az fizikailag képtelenség. Az 1989 decemberi események dossziéinak másolatát Constantin Ticu Dumitrescu bármikor szolgáltatja, ha az eredetiek elvesztek volna az ügyészségen. A székelyudvarhelyi valóban forradalmi eseményeket pedig újrajátszhatják. Ha nem tetszik a helyszín, mivel a belügyes épület már szebb mint új korában, javasolhatjuk az Otopeni repülőtérrel szemközti rendőrtornyot, amelyet a mai napig nem mertek helyreállítani. A marosvásárhelyi márciusról is van bőven törvényszéki anyag. A Cseresznyés-per meg nem hallgatott vallomásaiból legalább félszáz esetet lehetne felgöngyölíteni.
Szóval mindent lehetne, csak akarni kellene. És muszáj lenne akarnia valakinek, aki felfedezné a következő összefüggéseket és persze, jó román hazafi lenne.
Tőkés László követeléseinek teljesítése közben, vagy már a legelején, Ion Iliescu bejelentené, hogy visszavonul a politikából. E döntő lépés pozitív kihatásának jelentőségét felmérve, a volt Politikai Foglyok Szövetsége és az Egykor és Most Üldözött Ötvenhatos Véndiákok számos enyhítő körülményt fűznének korábbi beadványaikhoz, sőt az ex-elnök teljes felmentését kérnék. Az általános megbocsátás szellemét érzékelve, C. V. Tudor nem próbálkozna a parlamenti védettségbe menekülni, továbbá beszüntetné hetilapját, a választásokig a 22 című lapban tárná fel, hogy mindaz, amit az utóbbi két és fél évben művelt, csak rossz vicc volt.
Tán mondanunk sem kell, hogy ezek után Păunescu sem maradna tétlen, gyorsan valami testhezálló mesterség után nézne, tudva, hogy az Európa és társa sem hizlalják már sokáig ideológusaikat.
A xenofóbia összecsuklását követően egy halom pártról kiderülne, hogy csak fantom volt (számos alakuló kongresszust tartottak Lăstunban, maximum Trabantban). Az újrakollektivizálás magas szintű prókátorának lelépése után pedig megszűnne a kommunista agronómusok pártja is. Aztán kiderülne, hogy a nemzetet sem szimplán, sem demokratikusan nincs kitől megmenteni, mivel az igazi vétkesek sorra rács mögé kerülnének. Szeptember 27-ig minden szélsőség lekopna a politikai táblázatról… Az új parlamentnek első dolga lenne bocsánatot kérni Marosvásárhelytől, hogy még nem állították vissza egyetlen magyar nyelv iskoláját sem, és megfelelő intézkedésre kérné fel a megalakuló koalíciós kormányt (amelyben a Polgári Szövetség lenne az ellenzék).
A társadalmi letisztulás végeredménye csak ezután következik. Az USA ölbe venne, dédelgetne, minden szeretetét ránk pazarolná. Mert a térségben már megint nincsenek egyértelműen „jó fiúk”. Az egyik mind sztrájkol, a másik oszladozik, a harmadik csurkázik stb.
Volt már egyszer ilyen történelmi pillanat. Úgy nézett ki, hogy néhány napos áldozatos küzdelemmel Románia lekörözött olyan országokat, amelyek évtizedek óta araszolva építik a kiutat a kommunista diktatúrából. Aztán az egyéni hatalomvágy felemésztette a világ rokonszenvét.
Az igazi hazafiság lemondással jár. Beleértve a hatalomról való lemondást. Kíváncsian várjuk tehát, a hatalom részéről, mikor vált át Tőkés László heves elítélése messzemenő elismeréssé.