Nits Árpád

Szigorúan titkos közvélemény-kutatás adatai szerint a kolozsvári magyarság 35 százaléka nem megy el szavazni, ha a második menetben Ioan Rus mérkőzik Funarral, és akkor mi döntően hozzájárulunk a balkáni világ leghírhedtebb polgármesterének az újraválasztásához.
A hátborzongató hírhez némi magyarázat tartozik. Ha szigorúan titkos, tehát nem propaganda-, hanem belső, taktikai célokra készült a felmérés, hogyan szűrődött ki a részeredménye? Vajon nincs benne valamilyen hátsó szándék? Ettől ne féljünk. Hátsó szándék bármiben előfordulhat, de annak semmi köze az információ-szivárgáshoz. Itt és most a legszigorúbb titok is rövidebb életű, mint a legparányibb ellenanyag-részecske. Mintha ebben az országban találták volna ki a világ leghatékonyabb hírszerző szolgálatait. (Nem csak azt a hetet.) Eddig legalább három taktikai felmérés készült, amelynek az adatait még nem is összesítették, amikor az ellenlábasok már idéztek belőle.
Érdemes tehát körüljárni, mi rejtőzhet a szavazástól való távolmaradási szándék mögött.
Kétségkívül elsőnek a következetességet kell kiemelni. Politikai karakánságunkhoz tartozik, hogy az ellenzéki polgármesterjelöltek kibukását olyan megrázkódtatásként éljük át előrevetítve, hogy megelőlegezzük magunknak a mérhetetlen világfájdalom okozta közömbösséget. Mert mi kitartunk, ugye. Most ne időzzünk a kitartás történelmi példáinál, elég ha csak a közeliekre emlékeztetünk. Ami ellenzéki, az szép, romantikus és konvenciós, ezért növeltük meg Petre Litiu népszerűségi mutatóját az eddigi felmérésekben, pedig már nem is konvenciós. És mérget vehetünk rá, hogy ha holnap tartanának elnökválasztásokat, közülünk sokan Câmpeanura ütnék a pecsétet.
De ez már más kategória, és tájékozatlanságnak nevezik. Klasszikus példája a szibériai partizán, aki Gorbacsov idején is robbantgatta a hidakat, mert nem olvasta el az újságban, hogy októberben győzött a nagy novemberi forradalom.
Hazabeszélésnek tűnik, de meg kell mondanunk, hogy szélesebb körben kellene olvasni lapunkat...
Csakhogy a rendszeres újságolvasók között is akadhat, aki úgy válaszolt a kérdőívezőknek, hogy neki Rus vagy Funar – egykutya.
Bűnbánást tanúsítva be kell ismernünk: ezért mi is hibásak vagyunk. Nem kapcsoltunk rá idejében a demokrácia játékszabályainak tanítására (helyesebben: tanulására, együtt az olvasóval). A demokrácia egyik legnagyobb haszna az állandó változás, annak a lehetősége, hogy ha véletlenül nem a legalkalmasabb egyén kerül magas pozícióba, a választótestület négy év múltán menesztheti, megelőzve, hogy további ocsmányságokkal károsítsa a várost. Most fel sem merül az illető alkalmassága, hiszen elképzelhetetlen, hogy valaki azért nem megy el szavazni, mert meg van elégedve a négy év vívmányaival. A tartózkodók bizalmatlanok. Azt hiszik, hogy Ioan Rus sem lesz majd jobb, és akkor minek fáradjanak.
Pedig aki változást óhajt, tehát élni akar a változtatás demokratikus lehetőségével, akkor is elmegy szavazni, ha ezzel Funar ikertestvérének fekteti le a polgármesteri hivatalhoz vezető bársonyszőnyeget. Még az sem egykutya. Ennél rosszabb az sem lehet. Dehogynem – mondja a borúlátó, de csak azért, mert nem számol azzal a gátlással, amit elődjének bukása idéz elő az új polgármesterben. Funar ikertestvére – akár Gavra vagy Medrea – vigyázna, hogy ne legyen ennyire primitíven agresszív, mert akkor kiváltja a többfrontos ellenszegülést: nemcsak a magyarokét, hanem azokét is, akik szalonképesebb nacionalizmust szeretnének érvényesíteni.
Természetesen Ioan Rust pillanatig sem emlegethetjük egy napon Funar utánpótlásaival. A megjelenése is sokkal európaibb. Márpedig ha logikusan méricskélve érdekeinket, Medreának vagy Gavrának oda kellene adnunk szavazataink 100 százalékát Funar ellenében, akkor egy sokkal szimpatikusabb jelöltért miért csak 65 százalékunk fáradna el a szavazókörzetig?
Ebben része van annak is, hogy Ioan Rus népszerűsége nem éppen pozitív. És most megint fel kell öltenünk a bűnbánatra tartogatott arculatot. Bennünk, újságírókban is működik a kitartás. Bár törekedtünk a tárgyilagosságra, az ellenzék választási kampányáról paraszthajszálnyira megnyerőbben tájékoztattunk. És talán az ördög incselkedett velünk, amikor Funar egyik ellenlábasának nevét fejléc alatti címben együtt említettük a Ceauşescuéval. Olcsó szenzáció volt, ahhoz képest, milyen drágán fizetjük meg, ha a magyar szavazók akár 0,5 százalékát tartjuk távol az urnáktól, és ezzel bekövetkezik a rémálom.
De lelkiismeretünket más is terheli. Meg sem próbáltunk utánanézni annak, hogy milyen ember Ioan Rus. Cinikus összemosolygással megállapítottuk, hogy nómenklaturista. Közben a temesvári kiáltványtól eltelt hat év, és másokkal kapcsolatban hallgatólagosan elfogadtuk, hogy mindegy, mi volt „augusztus 23” előtt. Sőt, bizonyos „elvtársainknak” hajlandóak volnánk elfeledni, hogy halált követeltek Márton Áronra, ha napjainkban nem tartják szükségesnek a halálbüntetést. Akkor pedig Ioan Rusról miért titkolnánk el, hogy egészen más eszményeket követ, mint diákszövetségi vezető korában? Puszta véletlen segített hozzá, hogy megtudjuk: azzal a bizonyos szakmai továbbképző tanfolyamával, amelyet a Mercedes-kirendeltség keretében nyitott meg munkanélküliek számára, megkülönböztetés nélkül segített mindenkin, aki hozzá fordult. Talpig úriember módjára viselkedett többek között Györfi Györggyel (címe a szerkesztőségben), aki most minden érdek nélkül nyilatkozik elismeréssel Ioan Rusról. Egyáltalán nem mellékes körülmény: a Mercedes szervíztanfolyamok megszervezésekor Ioan Rus álmában sem gondolt arra, hogy egyszer majd igényt tart Györfi György szavazatára...
Tévedés ne essék, egyelőre nem akarunk Ioan Rus mellett korteskedni. A polgármester-választás kimenetele még teljesen kétséges. Bár az ellenzékiek megállapodása egyre valószínűtlenebb, az utolsó pillanatig bíznunk kell benne. Abban is, hogy az ellenzéki jelölt elég erős lesz a változás kieszközlésére. Ha nem, akkor azt kell számításba vegyük, hogy Ioan Rus is Funar ellenzéke...
Köztünk legyen mondva, megnyugtatásként: annak a bizonyos szupertitkos felmérésnek egy másik adata szerint az ellenzéki polgármesterjelölt döntőbeli viadalát a magyar szavazóknak csak 85 százaléka támogatná. Ez nem lehet igaz. Nem lehetünk annyira ostobák, hogy 15 százalékunk „félrepecsételéssel” másodszor is besegít ennek a megválasztásához. Tehát az egész felmérés pontossága megkérdőjelezhető. Cáfoljunk is rá a szavazáskor!