Történelmi klisék


Rossz ügy érdekében haltak meg a tordai hősök – olvashattuk az öles betűs címet erdélyi napilapunk első oldalán. Vajon mitől volt rossz az az ügy? Mint köztudomású, a tordai front szerepe az volt, hogy lefékezze a szovjet csapatok gyors előnyomulását, amely elzárta volna a „zsák” száját. Ha a „felszabadítók” terve megvalósul, a Székelyföldön bekerítve marad 200 000 magyar és német katona. Sorsuk valamelyik szibériai fogolytáborban pecsételődött volna meg, már ha eljutnak odáig, ismerve a szovjet csapatok mögött ólálkodó, szintén „felszabadító” szándékkal Szárazajtára, Csíkszentdomokosra rontó román szabadcsapatok vérengzéseit.
Mi sugallhatta a publicistának azt, hogy Tordánál a második világháborúban a magyar katonák rossz ügy érdekében hősködtek? A honvédtemetőben Bálint-Pataki József határon túli főmagyar értekezett arról, hogy szegény katonák nem tudták, hogy Magyarország úgyis hadszíntérré válik, a hidakat lerombolják a németek, a gyárakat leszerelik és elhordják. Szintén a németek. Nem az oroszok. Aztán a tordai hősök ilyetén méltatásába beszüremkedett az igazságtalan háború fogalma is.
Tényleg azt tanították az iskolában, hogy vannak igazságos és igazságtalan háborúk. A történelmi materialista tankönyvek szerint igazságos háború volt például a Nagy Honvédő Háború, amelyben lábhoz tett fegyverrel Sztálinék kivárták, amíg az igazságtalan II. világháborúzók lemészárolják a varsói felkelés részvevőit. Úgyszintén rossz ügyet szolgált az a magyar közlegény, aki a tűzvonalból kimentette bajtársát, mert ugye mindketten rossz oldalon álltak. Ezt ilyen szempontok alapján kellett eldönteni, és mukkanni sem volt szabad a magyar közlegény hősiességéről.
Most már szabad. De egyesek annak idején annyira komolyan vették a magolást, hogy ma sem képesek kilépni a klisékből.