Megélhetési filoszemiták
Erdélyi Napló, 2004. október 19., XIV. évfolyam, 42. (681.) szám
Szót sem lenne érdemes pazarolni Zuschlag János szocialista képviselő élcelődésére. E nélkül is fölöttébb gyanúsak azok, akik a műanyagnyilasokat felfújták, és hetek óta bohóckodtak a budapesti Terror Háza előtt az egyre hiteltelenebb és jelentéktelenebb napilap sajtóakciója körül, de egyetlen szavuk sem volt azok ellen, akik a csíkszentdomokosi áldozatok gyilkosait napjainkban is hivatalosan, a történelmi tények meghamisításával mentegetik. És általában gyanúsak mindazok, akik leantiszemitáznak, lefasisztoidáznak mindenkit, ha nem hajlandó betagolódni a szekértáborukba. Aki túl harsányan kiált tolvajt, arról köztudomású, hogy azért nem lehet a körme alá nézni, mert mindig embertársai zsebében kotorászik.
Az ifjúszocialista vezéregyéniség nem véletlenül szólta el magát. Ő úgy érez. Illetve nem érez. Teljesen érzéketlen az emberi szenvedés iránt. Sohasem fogja átérezni azt sem, hogy milyen mérhetetlen károkat okozott nekünk, határon túli magyaroknak az MSZP és az SZDSZ gátlástalan hatalomszerzése. Minden alávaló eszközt – többek között 23 millió román vendégmunkást és álfiloszemitizmust – bevetve annak a polgári erőnek a helyébe tolakodtak, amelytől remélhettünk volna némi levegőt a reménytelenül ravasszá vált asszimilációs nyomásban. A legkritikusabb időszakban vesztettük el négy évre az anyaország támogatását.
Szóval mindezt éreztük, sejtettük, ezért Zuschlag János elszólása nem ért váratlanul. A álfiloszemita cinizmusának mértéke azonban minden képzeletet felülmúl. Miután a kegyelet virágait szorongatva a fasizmus áldozatainak emlékével élcelődött, azt kérdezte a Gyurcsány–Kulcsár-kormány egyik újdonsült SZDSZ-es államtitkárától, hogy már sofőrrel jött-e. Igen? És milyen autóval?
Tehát ez a lényeg. A fényűzés. A rongyrázás. A szocialisták ezért tagadták meg egykori eszményeiket, és túljólélési ösztönből fordítanák ki újból köpönyegeiket, ha úgy adódna, hogy már nem divat a filoszemitizmus.
Érdekes lenne megtudni, még miről beszélnek álmukban Zuschlag János elvbarátai, vagyis mindazok, akik ellenlábasaikról titkosszolgálati eszközökkel úton-útfélen azt terjesztik, hogy antiszemiták, fasisztoidok.
Az ifjúszocialista vezéregyéniség nem véletlenül szólta el magát. Ő úgy érez. Illetve nem érez. Teljesen érzéketlen az emberi szenvedés iránt. Sohasem fogja átérezni azt sem, hogy milyen mérhetetlen károkat okozott nekünk, határon túli magyaroknak az MSZP és az SZDSZ gátlástalan hatalomszerzése. Minden alávaló eszközt – többek között 23 millió román vendégmunkást és álfiloszemitizmust – bevetve annak a polgári erőnek a helyébe tolakodtak, amelytől remélhettünk volna némi levegőt a reménytelenül ravasszá vált asszimilációs nyomásban. A legkritikusabb időszakban vesztettük el négy évre az anyaország támogatását.
Szóval mindezt éreztük, sejtettük, ezért Zuschlag János elszólása nem ért váratlanul. A álfiloszemita cinizmusának mértéke azonban minden képzeletet felülmúl. Miután a kegyelet virágait szorongatva a fasizmus áldozatainak emlékével élcelődött, azt kérdezte a Gyurcsány–Kulcsár-kormány egyik újdonsült SZDSZ-es államtitkárától, hogy már sofőrrel jött-e. Igen? És milyen autóval?
Tehát ez a lényeg. A fényűzés. A rongyrázás. A szocialisták ezért tagadták meg egykori eszményeiket, és túljólélési ösztönből fordítanák ki újból köpönyegeiket, ha úgy adódna, hogy már nem divat a filoszemitizmus.
Érdekes lenne megtudni, még miről beszélnek álmukban Zuschlag János elvbarátai, vagyis mindazok, akik ellenlábasaikról titkosszolgálati eszközökkel úton-útfélen azt terjesztik, hogy antiszemiták, fasisztoidok.