Pardon a diplomáciában
Erdélyi Napló, 2004. október 12.,XIV. évfolyam, 41. (680.) szám
Tegyük fel, hogy az I. világháború közepe táján a bécsi külügyminisztérium bejelenti, hogy pardon, a szarajevói merénylet nem történt meg, a trónörökös él és virul, felesége önagyságának haja szálát is csak a dauer görbítette meg. Mit szólt volna ehhez a világ? Úgy szétszedi a központi hatalmakat, hogy a versailles-i forgatókönyvírók sárgulhatnának az irigységtől.
Nem csoda, ha az USA most fölöttébb kínos helyzetbe került, amikor kénytelen-kelletlen beismerte az iraki tévedést. Vannak mentegetőző hangok, miszerint az iraki diktátornak nem volt ugyan tömegpusztító fegyverkészlete, de létre akarta hozni, ez viszont úgy hangzik, mintha az osztrák külügyminisztérium képzeletbeli beismerése így módosulna: a szarajevói terrorista nem lőtte le a trónörököst és nejét, de le akarhatta volna lőni.
Hogyan is hozhatta magát ilyen kellemetlen helyzetbe az amerikai kormányzat? Mert ha tudta volna, hogy Irakban nincs tömegpusztító fegyver, mégis nagyon szerette volna megtámadni valamiért, esetleg olajért, akkor a lerohanási hadművelet közben megásnak néhány bunkert vagy silót, azokban elhelyeznek rakétákat és különböző biológiai bombákat, azokra ráírják, hogy Mádé Irak, és kész, megvan a casus belli. De nem tudta. Komolyan hitte, hogy Irakban vannak nemzetközileg tiltott fegyverek, nem kell a hamisításukkal bíbelődni.
Ilyen gyenge volna az amerikai hírszerzés? Ne bántsuk a titkos tiszteket. Azok általában nem ilyen ostobák. Kivétel persze akad (pl. a D-betűsök között), de nem ők jellemzik a szolgálatokat. Inkább az a baj, hogy az amerikai kormányzat nemcsak hivatásos hírszerzőire hallgatott.
Hasonló melléfogás történt Magyarország esetében is. A szerencsétlen kimenetelű 2002-es választások előtt az SZDSZ aktivistái sűrűn kilincseltek az USA budapesti nagykövetségén, minden álló- és ülőfogadáson tették tiszteletüket, és tömték a hivatalnokok fejét azzal, hogy Magyarországot antiszemiták kormányozzák, le kell őket váltani. A nagykövetségi alkalmazottak szorgalmasan küldözgették jelentéseiket haza, Washingtonban pedig ezeket a híreket készpénznek vették, és intézkedtek, többek között Budapestre küldtek egy olyan nagykövetet, aki minden szavával és mozdulatával azon volt, hogy ellássa az antiszemitának kinevezett Fidesz baját.
A következményeket most már a világ is kezdi látni. Az Európai Unió új tagállamai közötti egyik legreményteljesebb ország sereghajtóvá lemaradt, az állítólag nem antiszemita kormány kiprovokálta saját kormányválságát, gyengeségét látva a déli szomszédnál verik a magyar kisebbséget, azzal sem törődve, hogy az már nemcsak Magyarország, hanem az Európai Unió kisebbsége. Bár Magyarország nem robbanásoktól hangos, de annyiban hasonlít az iraki hadszíntérhez, hogy Amerika oda is a diplomatái által sugallt ürügy alapján segített liberós demokráciát telepíteni, mégpedig olyan emberekkel az élen, akik egész életükben Amerika, a NATO, a Közös Piac, a kapitalizmus sírját ásták, gyermekeikkel – az egykori KISZ-esekkel, a mostani ifjúszocialistákkal – együtt.
Itt az ideje, hogy az USA Magyarországgal kapcsolatban is kimondja: pardon, tévedett. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy szétesik 52 államára, de legalább a jövőben jobban előkészíti a beavatkozásait. Mielőtt újra antiszemitázni kezdene, telepít néhány antiszemitát. No nem olyant, mint ez a három-négy operettfasiszta. Azokra hiába ütnék rá a pecsétet, hogy Mádé Hungary, úgyis messzire virít róluk, hogy hamisítványok.
Nem csoda, ha az USA most fölöttébb kínos helyzetbe került, amikor kénytelen-kelletlen beismerte az iraki tévedést. Vannak mentegetőző hangok, miszerint az iraki diktátornak nem volt ugyan tömegpusztító fegyverkészlete, de létre akarta hozni, ez viszont úgy hangzik, mintha az osztrák külügyminisztérium képzeletbeli beismerése így módosulna: a szarajevói terrorista nem lőtte le a trónörököst és nejét, de le akarhatta volna lőni.
Hogyan is hozhatta magát ilyen kellemetlen helyzetbe az amerikai kormányzat? Mert ha tudta volna, hogy Irakban nincs tömegpusztító fegyver, mégis nagyon szerette volna megtámadni valamiért, esetleg olajért, akkor a lerohanási hadművelet közben megásnak néhány bunkert vagy silót, azokban elhelyeznek rakétákat és különböző biológiai bombákat, azokra ráírják, hogy Mádé Irak, és kész, megvan a casus belli. De nem tudta. Komolyan hitte, hogy Irakban vannak nemzetközileg tiltott fegyverek, nem kell a hamisításukkal bíbelődni.
Ilyen gyenge volna az amerikai hírszerzés? Ne bántsuk a titkos tiszteket. Azok általában nem ilyen ostobák. Kivétel persze akad (pl. a D-betűsök között), de nem ők jellemzik a szolgálatokat. Inkább az a baj, hogy az amerikai kormányzat nemcsak hivatásos hírszerzőire hallgatott.
Hasonló melléfogás történt Magyarország esetében is. A szerencsétlen kimenetelű 2002-es választások előtt az SZDSZ aktivistái sűrűn kilincseltek az USA budapesti nagykövetségén, minden álló- és ülőfogadáson tették tiszteletüket, és tömték a hivatalnokok fejét azzal, hogy Magyarországot antiszemiták kormányozzák, le kell őket váltani. A nagykövetségi alkalmazottak szorgalmasan küldözgették jelentéseiket haza, Washingtonban pedig ezeket a híreket készpénznek vették, és intézkedtek, többek között Budapestre küldtek egy olyan nagykövetet, aki minden szavával és mozdulatával azon volt, hogy ellássa az antiszemitának kinevezett Fidesz baját.
A következményeket most már a világ is kezdi látni. Az Európai Unió új tagállamai közötti egyik legreményteljesebb ország sereghajtóvá lemaradt, az állítólag nem antiszemita kormány kiprovokálta saját kormányválságát, gyengeségét látva a déli szomszédnál verik a magyar kisebbséget, azzal sem törődve, hogy az már nemcsak Magyarország, hanem az Európai Unió kisebbsége. Bár Magyarország nem robbanásoktól hangos, de annyiban hasonlít az iraki hadszíntérhez, hogy Amerika oda is a diplomatái által sugallt ürügy alapján segített liberós demokráciát telepíteni, mégpedig olyan emberekkel az élen, akik egész életükben Amerika, a NATO, a Közös Piac, a kapitalizmus sírját ásták, gyermekeikkel – az egykori KISZ-esekkel, a mostani ifjúszocialistákkal – együtt.
Itt az ideje, hogy az USA Magyarországgal kapcsolatban is kimondja: pardon, tévedett. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy szétesik 52 államára, de legalább a jövőben jobban előkészíti a beavatkozásait. Mielőtt újra antiszemitázni kezdene, telepít néhány antiszemitát. No nem olyant, mint ez a három-négy operettfasiszta. Azokra hiába ütnék rá a pecsétet, hogy Mádé Hungary, úgyis messzire virít róluk, hogy hamisítványok.