Bértollnokok palotalázadása


Nemcsak a magyar kormányzásban, hanem a Népszabadság ideológiai irányításában is változhatott valami, mert míg 2002 májusában Kovács László méltán szólhatta el magát, hogy „éppen megbeszéltük a szerkesztőségben a fiúkkal...”, addig a fiúk most Kovács Lászlón elverik a port, amiért levélben üdvözölte a Magyar Polgári Szövetség székelyudvarhelyi kongresszusát.
Kovács László ezekben a napokban roppant elfoglalt ember volt. Energetikapolitikusként hallgatták meg Brüsszelben. Egyik párttársnője szerint ez neki smafu, mert vegyipari szakközépiskolát végzett, az átlagember azonban tudja, hogy a kémiának az energetikához vajmi kevés köze van. A vízerőművekben a vegyipar csak ott találkozik az energiapolitikával, ahol a két rész hidrogénre eső egy rész oxigén sérti a szegénységpártiak méltányossági érzékét. A hőerőművekben szintén fizikusok döntik el a gőznyomást, nem beszélve az atomerőművekről, ahol szintén köztudomásúlag nem atomkémikusok dolgoznak. Esetleg a galvánelemgyártásban lehet valamit keresgélni vegyipari szakképesítéssel, de ez az energiaforrás jelenleg nem befolyásolja az energiamérleg egyensúlyát. Kovács Lászlónak tehát némi kötelező olvasmánnyal gyűlt meg a baja (a meghallgatáskor kiderült, hogy nem sok sikerrel biflázott), helyette mi próbáljuk feltárni az MPSZ-kongresszust üdvözlő levelének hátterét.
Először is: azt a levelet nem ő írhatta. Hivatalban lévő pártelnökök általában nem üdvözlőleveleznek. Az ilyen leveleket pártelnöki tanácsosok diktálják a titkárnőnek. A tanácsosok pedig számolhattak azzal a kellemetlen körülménnyel, hogy éppen ezekben a hetekben választási kampányához nem a hatalmon lévő Szabaddemokrata Szövetségtől és benne az MSZP-től, még csak nem is a gyanúsan agyondicsért MDF-elnöktől kért segítséget a Vajdasági Magyar Szövetség, hanem a Fidesztől. Az első menetben a Kövér László választmányi elnök vezette Fidesz-delegációt hívták meg, hogy segítsen megmozgatni a délvidéki magyar választókat, a második menet kampányzáró rendezvényein pedig Orbán Viktor jelent meg. Azért, mert a Vajdaságban is, akárcsak Erdélyben, a magyarok nem szívesen látnak olyanokat, akik a 2002-es választási kampányban 23 millió román vendégmunkást mozgósítottak piszkos érdekeik érvényesítéséhez, és programba foglalták egyetlen őszinte és beváltható ígéretüket, hogy ők bizony nem fogják „túlszeretni” a határon kívüli magyarokat. Azokról pedig jobb nem is beszélni, akik nemcsak túlszeretni, de szeretni sem képesek a határon túli magyarokat. (Hogy kikről? Természetesen a szadeszesekről.)
Ilyen körülmények között mit tehetnek az MSZP-tanácsosok? Mentsük legalább a veszett fejsze nyelét – gondolhatták –, ha mi már nem vagyunk képesek átkiabálni a határon, legalább átlevelezzünk. És megírták az ominózus levelet.
De nemcsak ezért kellene felpaprikázódni a Népszabadságnál. A Gyurcsány–Kulcsár-kormány beiktatásakor is elhangzottak olyasmik, amik a Kovács-levélhez hasonlóan szánalmas pótcselekvésnek tűnnek. Például elsajátították a Fidesz-célt, hogy megvalósítják a magyar nemzet határok feletti egyesítését. Ez olyan, mintha Funar bocsánatot kérne a kolozsvári magyaroktól, csak fogadjuk a szívünkbe Emil Boc helyett. Maholnap a kettős állampolgárságért is síkraszállnak a magyar szocialisták, de az is tökéletesen felesleges gesztus lesz, senki sem dől be nekik. Csak azoknál a bértollnokoknál váltanak ki epeömlést, akik majdnem egy évtizede bizonygatják a kettős állampolgárság fölöttébb káros voltát, miközben ők mindennapi tevékenységükkel bizonyítják, hogy milyen jól megfér az irattárcában a román személyi igazolvány a magyar útlevéllel.