Barátság és nemzetpolitikai érdek
Erdélyi Napló, 2004. szeptember 28.,XIV. évfolyam, 39. (678.) szám
Beszélgetés Kövér Lászlóval, a Fidesz alelnökével
– Ha most, a Magyar Polgári Szövetség II kongresszusán a magyarországi politikai elitet Kovács László képviseli, az legalább akkora meglepetés volna, mint az, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség helyhatósági választási kampányzáró naggyűlésén Ön volt látható Kasza József oldalán, és nem valamelyik kormánypárti politikus. Mi ennek a magyarázata?
– Nemcsak én voltam ott a kampány finisében a Délvidéken, hanem még jó néhány fideszes vezető, volt miniszter, Deutsch Tamás, Fónagy János, most hétfőn Orbán Viktor fog Zentára utazni, és azért mi vagyunk ott, mert bennünket hívtak meg a Vajdasági Magyar Szövetség vezetői, feltételezésem szerint azon megfontolásból, hogy a délvidéki magyar közösség is, miként Eörsi Mátyás szerint az erdélyi is, ha szavazhatna, akkor 80-90 százalékban a Fideszre szavazna, de legalábbis lelki értelemben hozzánk áll közelebb, ahhoz az értékrendhez, amelyet mi vallunk. Ezért nem a másik oldalról kértek a kampányban segítséget, mert úgy gondolhatták, mi jobban tudjuk mozgósítani a délvidéki magyarokat a választásra, márpedig éppen erre a mozgósításra volt és van szükség. A mi részünkről pedig azért fogadtuk el ezt a meghívást, mert noha egyébként az elmúlt években, sőt talán az elmúlt évtizedben másokkal, így az Ágoston András által vezetett VMDP-vel jobb viszonyban voltunk, mint a Kasza-féle VMSZ-szel, úgy láttuk, hogy függetlenül attól, hogy milyen személyi szimpátia hova fűz, függetlenül attól, hogy egyébként esetlegesen a vajdasági magyarságon belül melyik politikai szervezethez fűznek bennünket szellemi vagy baráti érzületek szorosabban – mindettől függetlenül a VMSZ még úgy-ahogy az egyre inkább gyengülő, erőtlenedő vajdasági magyar közösségben megőrizte a befolyását és a tartalékait, és miután valóban vészjóslóak az ottani folyamatok, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ennek a meghívásnak ne tegyünk eleget. Tehát ez a Kasza úrék részéről egyfajta békejobbnyújtás volt nyilvánvalóan felénk, mi pedig úgy éreztük, nincs erkölcsi alapunk annak visszautasítására. Persze, nem mondom, hogy nem okozott újabb feszültségeket, mert nyilvánvalóan az eddigi barátaink zokon vették, nem vették jó néven, hogy mi az ő politikai ellenfeleiket támogatjuk, de én azt hiszem, hogy akárki legyen is az, Kasza József vagy Ágoston András, vagy bárki más, aki a politikai ellenfelet a másik magyar emberben véli felfedezni, ott, ahol egyébként a magyarokat elűzéssel és halállal fenyegetik mindenféle brigantik, suhancok, akiket a rendőrség nem fékez meg, tehát aki úgy gondolja, hogy ez ellenséget, akár mint politikai ellenfelet a saját közösségének a soraiban kell keresnie, az rossz úton jár, s meg kell próbálni a széttöredezett vajdasági magyarságot egy politikai szervezetbe, az ellentéteket félretéve és inkább az azonosságokat hangsúlyozva összeterelni.
– Azért, mert végletessé fajult a vajdasági helyzet?
– Nemcsak abban az értelemben végletes, hogy fizikai bántódása esett jó néhány magyar embernek, és valóban az a szerb nacionalisták célja, hogy rávegyék a vajdasági magyarokat, hogy minél gyorsabban és minél nagyobb tömegben települjenek át Magyarországra, és megteremtsék a tiszta szerb Vajdaságot, hanem azért is, mert úgy tűnik, hogy ezt a régóta és mindig is meglévő szándékot most az új politikai hatalom is, legalábbis hallgatólagosan tűri, majdhogynem szinte támogatja passzivitásával, és ez volt az, ami valóban végletes helyzetet idézett elő, a másik oldalról pedig az, hogy a vajdasági magyarság éppen az elmúlt tizen-egynéhány évben végbement rohamos elvándorlás következtében olyan mértékben megfogyatkozott, hogy immáron a politikai képviseletének a fönntartása is nehézséget okoz, tehát itt minden magyar embernek el kellett volna mennie és el kell majd mennie az urnákhoz ahhoz, hogy kellő mértékben az eddigi pozíciókat az önkormányzatokban vagy éppenséggel a vajdasági parlamentben meg tudják őrizni.
– Ha nem is annyira végletes a helyzet itt, Erdélyben, de nem hasonlít a vajdaságira annyira, hogy a legerősebb szervezetet kellene támogatni?
– Hát annyiban hasonló a helyzet, hogy a fogyatkozás itt is drámai mérvű, hiszen a hivatalos statisztikák szerint tíz év alatt kétszázezerrel fogyott a magyar népesség Romániában, de mindenkinek vannak olyan ismerősei, rokonai vagy hozzátartozói, akik Magyarországon élnek még román állampolgárként, vagyis őket beszámították a 2002-es népszámláláskor az erdélyi magyar közösségbe, de a valóságban már nem élnek itt, és nem fognak hazatérni. Tehát itt is hasonló migrációs folyamatok mennek végbe, mint a Vajdaságban, és ezektől kell félteni, és ezzel együtt a népességfogyással járó apátiától kell félteni az erdélyi magyarságot, és e tekintetben az RMDSZ sajnálatos módon egyáltalán nem a jó úton jár, már a mi megítélésünk szerint, és nem mi taszítottuk el az RMDSZ kezét magunktól, hanem az RMDSZ mutatott be egy furcsa fordulatot jobbról balra, és vált nyilvánvalóan a Magyar Szocialista Pártnak a szövetségesévé, úgy, ahogy a román Szociáldemokrata Párttal kitüntetett jó viszonyt ápol, ahelyett hogy a valóban demokratikus román politikai erők mellé szegődne. Bennünket a Magyar Polgári Szövetség vezetőivel, tagjaival régi, személyes szálak fűznek össze, de nem azért támogatjuk őket, mert személyes rokonszenvünk inkább hozzájuk fűz, mint másokhoz, hanem azért, mert azt gondoljuk, hogy az erdélyi magyarság megmaradása érdekében azért az autonómiáért, amely ma valódi egyenjogúságot, egyenrangúságot biztosít Románián belül a magyaroknak, ők állnak ki a legkövetkezetesebben és a leghatározottabban, a legkonkrétabb elképzelésekkel. Jellemző, hogy az RMDSZ csak azután tűzte zászlajára az autonómia kérdését, miután a Magyar Polgári Szövetség föllépett. Ezzel az RMDSZ megkísérli kifogni a szelet az MPSZ vitorlájából. Azt pedig elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy magyar szervezet idegen hatalom segítségére támaszkodva antidemokratikus, illegitim eszközökkel próbálja meg az őt ért belső kritikát, alternatívaképző folyamatot elgáncsolni, margóra szorítani.
– Ha a parlamenti választások sikere érdekében az RMDSZ meghívná önöket a kampányzáró naggyűlésre, hogyan válaszolnának?
– Én személy szerint a jelenlegi körülmények között nem tennék eleget a meghívásnak, mert nem látom azt az eszmei közösséget, még a közös nevezőt sem, azt a közös platformot, amely például Verestóy Attilával engem összefűzne. A Vajdasági Magyar Szövetséggel nem voltak konfliktusaink, tehát ott egyszerűen történetiségében szemléljük a dolgot. Amióta szétvált a vajdasági magyar politikai közösség, azóta hagyományosan bennünket az Ágoston András-féle szervezethez közelebb állóknak tekintenek, de tényleges konfliktusaink, vitáink nem voltak Kasza Józseffel sem, kormányzásunk idején és azóta sem. Ez az RMDSZ esetében nem mondható el, mert míg a VMSZ valóban Szerbia demokratizálásában érdekelt, és ennek érdekében tesz meg mindent, addig, én úgy látom, hogy amit az RMDSZ a Magyar Polgári Szövetséggel szemben megenged magának, azzal nem csupán az MPSZ-nek árt, hanem a romániai demokráciának is. És egy demokrata ezt nem helyeselheti. Függetlenül attól, hogy magyarországi vagy itteni magyar.
– Ha most, a Magyar Polgári Szövetség II kongresszusán a magyarországi politikai elitet Kovács László képviseli, az legalább akkora meglepetés volna, mint az, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség helyhatósági választási kampányzáró naggyűlésén Ön volt látható Kasza József oldalán, és nem valamelyik kormánypárti politikus. Mi ennek a magyarázata?
– Nemcsak én voltam ott a kampány finisében a Délvidéken, hanem még jó néhány fideszes vezető, volt miniszter, Deutsch Tamás, Fónagy János, most hétfőn Orbán Viktor fog Zentára utazni, és azért mi vagyunk ott, mert bennünket hívtak meg a Vajdasági Magyar Szövetség vezetői, feltételezésem szerint azon megfontolásból, hogy a délvidéki magyar közösség is, miként Eörsi Mátyás szerint az erdélyi is, ha szavazhatna, akkor 80-90 százalékban a Fideszre szavazna, de legalábbis lelki értelemben hozzánk áll közelebb, ahhoz az értékrendhez, amelyet mi vallunk. Ezért nem a másik oldalról kértek a kampányban segítséget, mert úgy gondolhatták, mi jobban tudjuk mozgósítani a délvidéki magyarokat a választásra, márpedig éppen erre a mozgósításra volt és van szükség. A mi részünkről pedig azért fogadtuk el ezt a meghívást, mert noha egyébként az elmúlt években, sőt talán az elmúlt évtizedben másokkal, így az Ágoston András által vezetett VMDP-vel jobb viszonyban voltunk, mint a Kasza-féle VMSZ-szel, úgy láttuk, hogy függetlenül attól, hogy milyen személyi szimpátia hova fűz, függetlenül attól, hogy egyébként esetlegesen a vajdasági magyarságon belül melyik politikai szervezethez fűznek bennünket szellemi vagy baráti érzületek szorosabban – mindettől függetlenül a VMSZ még úgy-ahogy az egyre inkább gyengülő, erőtlenedő vajdasági magyar közösségben megőrizte a befolyását és a tartalékait, és miután valóban vészjóslóak az ottani folyamatok, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ennek a meghívásnak ne tegyünk eleget. Tehát ez a Kasza úrék részéről egyfajta békejobbnyújtás volt nyilvánvalóan felénk, mi pedig úgy éreztük, nincs erkölcsi alapunk annak visszautasítására. Persze, nem mondom, hogy nem okozott újabb feszültségeket, mert nyilvánvalóan az eddigi barátaink zokon vették, nem vették jó néven, hogy mi az ő politikai ellenfeleiket támogatjuk, de én azt hiszem, hogy akárki legyen is az, Kasza József vagy Ágoston András, vagy bárki más, aki a politikai ellenfelet a másik magyar emberben véli felfedezni, ott, ahol egyébként a magyarokat elűzéssel és halállal fenyegetik mindenféle brigantik, suhancok, akiket a rendőrség nem fékez meg, tehát aki úgy gondolja, hogy ez ellenséget, akár mint politikai ellenfelet a saját közösségének a soraiban kell keresnie, az rossz úton jár, s meg kell próbálni a széttöredezett vajdasági magyarságot egy politikai szervezetbe, az ellentéteket félretéve és inkább az azonosságokat hangsúlyozva összeterelni.
– Azért, mert végletessé fajult a vajdasági helyzet?
– Nemcsak abban az értelemben végletes, hogy fizikai bántódása esett jó néhány magyar embernek, és valóban az a szerb nacionalisták célja, hogy rávegyék a vajdasági magyarokat, hogy minél gyorsabban és minél nagyobb tömegben települjenek át Magyarországra, és megteremtsék a tiszta szerb Vajdaságot, hanem azért is, mert úgy tűnik, hogy ezt a régóta és mindig is meglévő szándékot most az új politikai hatalom is, legalábbis hallgatólagosan tűri, majdhogynem szinte támogatja passzivitásával, és ez volt az, ami valóban végletes helyzetet idézett elő, a másik oldalról pedig az, hogy a vajdasági magyarság éppen az elmúlt tizen-egynéhány évben végbement rohamos elvándorlás következtében olyan mértékben megfogyatkozott, hogy immáron a politikai képviseletének a fönntartása is nehézséget okoz, tehát itt minden magyar embernek el kellett volna mennie és el kell majd mennie az urnákhoz ahhoz, hogy kellő mértékben az eddigi pozíciókat az önkormányzatokban vagy éppenséggel a vajdasági parlamentben meg tudják őrizni.
– Ha nem is annyira végletes a helyzet itt, Erdélyben, de nem hasonlít a vajdaságira annyira, hogy a legerősebb szervezetet kellene támogatni?
– Hát annyiban hasonló a helyzet, hogy a fogyatkozás itt is drámai mérvű, hiszen a hivatalos statisztikák szerint tíz év alatt kétszázezerrel fogyott a magyar népesség Romániában, de mindenkinek vannak olyan ismerősei, rokonai vagy hozzátartozói, akik Magyarországon élnek még román állampolgárként, vagyis őket beszámították a 2002-es népszámláláskor az erdélyi magyar közösségbe, de a valóságban már nem élnek itt, és nem fognak hazatérni. Tehát itt is hasonló migrációs folyamatok mennek végbe, mint a Vajdaságban, és ezektől kell félteni, és ezzel együtt a népességfogyással járó apátiától kell félteni az erdélyi magyarságot, és e tekintetben az RMDSZ sajnálatos módon egyáltalán nem a jó úton jár, már a mi megítélésünk szerint, és nem mi taszítottuk el az RMDSZ kezét magunktól, hanem az RMDSZ mutatott be egy furcsa fordulatot jobbról balra, és vált nyilvánvalóan a Magyar Szocialista Pártnak a szövetségesévé, úgy, ahogy a román Szociáldemokrata Párttal kitüntetett jó viszonyt ápol, ahelyett hogy a valóban demokratikus román politikai erők mellé szegődne. Bennünket a Magyar Polgári Szövetség vezetőivel, tagjaival régi, személyes szálak fűznek össze, de nem azért támogatjuk őket, mert személyes rokonszenvünk inkább hozzájuk fűz, mint másokhoz, hanem azért, mert azt gondoljuk, hogy az erdélyi magyarság megmaradása érdekében azért az autonómiáért, amely ma valódi egyenjogúságot, egyenrangúságot biztosít Románián belül a magyaroknak, ők állnak ki a legkövetkezetesebben és a leghatározottabban, a legkonkrétabb elképzelésekkel. Jellemző, hogy az RMDSZ csak azután tűzte zászlajára az autonómia kérdését, miután a Magyar Polgári Szövetség föllépett. Ezzel az RMDSZ megkísérli kifogni a szelet az MPSZ vitorlájából. Azt pedig elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy magyar szervezet idegen hatalom segítségére támaszkodva antidemokratikus, illegitim eszközökkel próbálja meg az őt ért belső kritikát, alternatívaképző folyamatot elgáncsolni, margóra szorítani.
– Ha a parlamenti választások sikere érdekében az RMDSZ meghívná önöket a kampányzáró naggyűlésre, hogyan válaszolnának?
– Én személy szerint a jelenlegi körülmények között nem tennék eleget a meghívásnak, mert nem látom azt az eszmei közösséget, még a közös nevezőt sem, azt a közös platformot, amely például Verestóy Attilával engem összefűzne. A Vajdasági Magyar Szövetséggel nem voltak konfliktusaink, tehát ott egyszerűen történetiségében szemléljük a dolgot. Amióta szétvált a vajdasági magyar politikai közösség, azóta hagyományosan bennünket az Ágoston András-féle szervezethez közelebb állóknak tekintenek, de tényleges konfliktusaink, vitáink nem voltak Kasza Józseffel sem, kormányzásunk idején és azóta sem. Ez az RMDSZ esetében nem mondható el, mert míg a VMSZ valóban Szerbia demokratizálásában érdekelt, és ennek érdekében tesz meg mindent, addig, én úgy látom, hogy amit az RMDSZ a Magyar Polgári Szövetséggel szemben megenged magának, azzal nem csupán az MPSZ-nek árt, hanem a romániai demokráciának is. És egy demokrata ezt nem helyeselheti. Függetlenül attól, hogy magyarországi vagy itteni magyar.