Kézenfekvő válaszok


Miután a magyar parlamentben megszavazták a népszavazás kiírását, újra fellángolt a vita a kettős állampolgárságról, bennünk pedig olyan kérdések merültek fel, amelyeket restellünk heti rovatunkban feltenni. Túlságosan kézenfekvőek a válaszok, ezért azokat rögtön zárójelben közöljük.
Miért lehetnek a határon túli horvátok és románok kettős állampolgárok? (Mert a horvát és a román parlamentben nincs SZDSZ-hez és MSZP-hez hasonló párt, a határon túli horvát, illetve román nemzetrészeknek pedig nincs az RMDSZ-hez hasonló „érdekvédelmi” szervezete.)
Romániával, illetve Horvátországgal szomszédos melyik államból költözött anyaországába a román, illetve a horvát nemzetrész 17 százaléka – amennyit az RMDSZ rémhírterjesztői jósolnak a kettős állampolgárság megadásának esetére? (Természetesen egyikből sem.)
Melyik hivatalnál jelentkezhetnének Magyarországon az áttelepülni szándékozó kettős állampolgárok, hogy szállást, állást, az SZDSZ által oly irigyelt szociális ellátást kapjanak? (A Sóhivatalnál – ha nincs pénzük. Ha van, akkor ne is mutassák meg a kettős állampolgárságukat, csak vásároljanak egy házat vagy lakást, költözzenek bele, és máris nyújthatják a markukat a háromszoros nyugdíjért. Úgy, mint eddig. Még magyarul sem kell megtanulniuk.)
Megmondhatná-e valaki, hogy a kettős állampolgárság hogyan lehetne az áttelepülés eszköze? (Nem. Mert az útlevél a határátkelésen kívül semmire sem használható.)
És akkor miért ijesztgetnek a tömeges áttelepülés veszélyével? (Mert a balos politikusnak is dolgoznia kell valamit a fizetésért. Ha jóra nem képes, legalább gonoszkodjon.)