Miért beszélnek lassan a magyar szocialisták?
Erdélyi Napló, 2004. szeptember 14., XIV. évfolyam, 37. (676.) szám
Medgyessy Péter azért szónokol lassan, mert keresgéli a szavakat.
Lendvai Ildikó a választási kampányban azért cáfolta lassan a gázáremelést, hogy mindenki megértse – legalábbis saját bevallása szerint.
Gyurcsány Ferenc azért fújja lassan és tagoltan a magáét, hogy ő maga is megértse. Például amikor azt mondta, hogy nincs válság, mert ha körülnézünk, akkor azt látjuk, „hooogy az em-be-rek gya-ra-pod-nak,” akkor volt ideje észbe kapni, és helyesbíteni: igaz, egyesek igazságérzetet néha bántja a gyarapodás megoszlási módja.
Valóban, nem mindenkinek adatik meg a kezdeti (más nyelvekben: primitív) tőkefelhalmozás lehetősége. Pedig ötlete mindenkinek volna. Az Országházat is meg lehetne vásárolni lízingben. A szépreményű vállalkozó bekopogna a házgondnokhoz az ajánlattal, mire az illetékes megkérdezné, mennyi aprópénzt hozott magával a kedves vásárló. A privatizáló ekkor részletesebben előterjesztené elképzelését: ő úgy gondolta, hogy részletre vásárolná meg Európa legszebb parlamenti épületét, de az Országgyűlést nagylelkűen meghagyná bérlőnek, a házbért pedig úgy állapítaná meg, hogy mindenki jól járjon. A havi bérlet egy fillérrel sem haladná meg a törlesztési részleteket és a kamatokat. Hogy mi lesz, amikor a vásárló befejezte a részletek fizetését? Azt majd meglátjuk, amikor odaérünk a folyóparthoz.
Na, mit szólna hozzá a kedves házgondnok? Ha volna humorérzéke, értesítené az elmegyógyintézeti mentősöket egy különleges esetéről, aki diliárdos akar lenni. Ha viszont üzleti érzéke volna, nem kapkodná el a dolgot, hanem jobban megnézné a Ház vásárlóját. Vajon ki állhat a háta mögött? Valamilyen család? Apró? Vagy nagy? A mai világban nem lehet eléggé óvatosnak lenni. Sosem lehet tudni, kiből lesz később gyermek- és doppingügyi miniszter.
Hát ezért célszerű lassan, tagoltan beszélni. A szocialistáknak sok mindenre gondolniuk kell duma közben. Például arra, hogy mi lesz, ha valakinek még bizarrabb privatizációs ötlet jut eszébe, és az MSZP-székház kivásárlására vetemedik.
Lendvai Ildikó a választási kampányban azért cáfolta lassan a gázáremelést, hogy mindenki megértse – legalábbis saját bevallása szerint.
Gyurcsány Ferenc azért fújja lassan és tagoltan a magáét, hogy ő maga is megértse. Például amikor azt mondta, hogy nincs válság, mert ha körülnézünk, akkor azt látjuk, „hooogy az em-be-rek gya-ra-pod-nak,” akkor volt ideje észbe kapni, és helyesbíteni: igaz, egyesek igazságérzetet néha bántja a gyarapodás megoszlási módja.
Valóban, nem mindenkinek adatik meg a kezdeti (más nyelvekben: primitív) tőkefelhalmozás lehetősége. Pedig ötlete mindenkinek volna. Az Országházat is meg lehetne vásárolni lízingben. A szépreményű vállalkozó bekopogna a házgondnokhoz az ajánlattal, mire az illetékes megkérdezné, mennyi aprópénzt hozott magával a kedves vásárló. A privatizáló ekkor részletesebben előterjesztené elképzelését: ő úgy gondolta, hogy részletre vásárolná meg Európa legszebb parlamenti épületét, de az Országgyűlést nagylelkűen meghagyná bérlőnek, a házbért pedig úgy állapítaná meg, hogy mindenki jól járjon. A havi bérlet egy fillérrel sem haladná meg a törlesztési részleteket és a kamatokat. Hogy mi lesz, amikor a vásárló befejezte a részletek fizetését? Azt majd meglátjuk, amikor odaérünk a folyóparthoz.
Na, mit szólna hozzá a kedves házgondnok? Ha volna humorérzéke, értesítené az elmegyógyintézeti mentősöket egy különleges esetéről, aki diliárdos akar lenni. Ha viszont üzleti érzéke volna, nem kapkodná el a dolgot, hanem jobban megnézné a Ház vásárlóját. Vajon ki állhat a háta mögött? Valamilyen család? Apró? Vagy nagy? A mai világban nem lehet eléggé óvatosnak lenni. Sosem lehet tudni, kiből lesz később gyermek- és doppingügyi miniszter.
Hát ezért célszerű lassan, tagoltan beszélni. A szocialistáknak sok mindenre gondolniuk kell duma közben. Például arra, hogy mi lesz, ha valakinek még bizarrabb privatizációs ötlet jut eszébe, és az MSZP-székház kivásárlására vetemedik.