A hálózat visszaüt


Amikor bekövetkezett a budapesti puccs, emlékezetünkben mocorogni kezdett egy államjogi precedens forgatókönyve. Az a bukaresti palotalázadás.
A hasonlóság kísérteties. Emlékezzünk arra, hogy a hálózat milyen odaadással óvta kenyéradóját az utolsó pillanatig. Az élelmiszerüzletek előtt kígyózó sorokban a kékszeműek a hiánygazdaság okait az oroszokra, a magyarokra, a bolgárokra, a rohadt kapitalistákra kenték, hogy azok mindent elimportálnak. Akik ennek ellenére morogni merészeltek, azokat meglökdösték, megcsipkedték és megfenyegették, hogy ha idegen ügynökök befolyására lázítani merészelnek a szocialista rendszer ellen, megüthetik a bokájukat. Ugyanezek a hálózati emberek december 22-én mozgósították a gyárak munkásságát, hogy buktassák meg Ceauşescut, és örvendezzenek a század legocsmányabb kivégzésének, amelyet az első államilag engedélyezett karácsony napján hajtottak végre az addig imádott államfőn és tudós feleségén.
Egy másik és más jellegű hálózat emberei megfélemlítő brutalitással torolták meg az Erzsébet-hídi tüntetést 2004-ben, amikor a hazugsággal, csalással, lopással szerzett szavazatok újraszámlálását követelték jobb emberek. (Mellesleg, az a tüntetés teljesen hiábavaló volt. Sőt, részvevői nagyon leégtek volna, ha a frissen hatalomra jutott hálózat belemegy a játékba. Azok az MSZP- és SZDSZ-szavazatok hiánytalanul megvoltak. Mert beletették az urnákba. Bármilyen hihetetlen, de Ceauşescunak is mindig megvolt formálisan a 99,98 százalékos többsége, és az előgyártott urnákat törvényes határidőig megőrizték. Bármikor eszébe juthatott volna valamely nemzetközi testületnek, hogy szúrópróbára kikérjen az állami levéltárból néhány urnát, és megkapta volna, de azokban egyetlen gúnyos vagy átkozódó megjegyzéseket tartalmazó szavazócédula sem található.)
A hálózat az utolsó pillanatokig kitartott a D-209-es kormánya mellett, és fenyegetően lépett fel olyan tévések ellen is, akik felvételt merészeltek készíteni az obszcén jeleket mutogató Medgyessyről. Aztán hirtelen pöccintettek egyet, és védencüknek lőttek. Még az a szerencséje, hogy már nincs halálbüntetés, és nem is lehet visszaállítani, különben Medgyessyt is már rég falhoz állították volna haza- és pártárulás vádjával, amiért azt merészelte mondani, hogy az SZDSZ tele van korrupcióval.
Ilyenkor mutatkozik meg, hogy voltaképpen ki a gazda. Amíg a hálózat előretolt embere magas polcon ül, úgy tűnik, hogy ő tartja a kezében a gyeplőt, ő határozza meg a hálózati alkalmazottak fizetését, év végi, félévi, havi jutalékát, kinevezi a főnököket, majd más beosztásba helyezi át magas végkielégüléssel stb. Holott éppen fordítva van: a hálózat dönt kiemelt emberének sorsáról, mégpedig akkor, amikor elérkezettnek látja az időt, mindegy, hogy az milyen napra esik. Bukarestben karácsonykor végezték ki emberüket, Budapesten Augusztus 20-án. A hálózatoknak a saját érdekükön kívül semmi sem szent.
Különös kísérőjelenségként ilyenkor a hálózatból szürke közlegények bukkannak fel kulcsemberekként. Bukarestben a diktátorbuktatáskor egy szabadkőműves vette kézbe a dolgok irányítását, szabad perceiben olyan összefércelt ideológiát terjesztett elő, mint mostanában az SZDSZ, amely egyhuzamban adócsökkentésről papol, nem számolva azzal az egyszerű közgazdasági követelménnyel, hogy előbb mérni kell és csak aztán vágni. A bukaresti szabadkőműves később egy szocialistának adta át a stafétabotot, hogy az építse fel a kapitalizmust, amit korábban az ő bandája rombolt le. A teljes káosz törvényszerűen bekövetkezett.
Magyarországon a mostani puccs után egy borzas szóvivő bukkant fel, akinek hirtelen véleménye lett Medgyessy ostobaságairól. Hadarva beszél, hogy nehezebben lehessen észrevenni összefüggéstelen hadovázását, így például azt, hogy szerinte a Medgyessy akkor tévedett, amikor teljesítette a FIDESZ által túlfeszített választási ígérgetéseket. Mit ígért túl a FIDESZ? Talán ő mondta lassan, hogy mindenki megértse, hogy nem lesz gázáremelés? A másik csípős megjegyzése Medgyessyről úgy hangzik, hogy nagy hiba volt követni a Fidesz gazdaságpolitikáját. Mit követett a pártonkívüli szocialista miniszterelnök? Talán a Széchenyi-tervet? Vagy a lakáshitel-programot?
Szerencse, hogy a hálózatoknak nincs elméleti alapképzésük, így az általuk generált társadalmi „rendszerek” nem hosszú életűek. Még most sem vették észre, hogy az európai parlamenti választási játszmát azért vesztették el, mert kapzsiságból mindenáron meg akarták nyerni az önkormányzati választásokat is, ezért licitálták túl saját magukat a száznapos adakozási programokban.
Történelmi léptékben Ceauşescu elnyújtott „aranykora” is múló pillanat volt. Várjuk hát ki türelemmel, mikor pöccintik le a magas lóról Gyurcsányt is. Persze az lesz az igazi ünnep, amikor a hálózatokat pöccintik a történelem pöcegödrébe.