Államelnök-jelölési fonákságok


Súlyos dilemma elé állították a romániai magyarságot azzal, hogy egyedülinek tartott érdekvédelmi szövetségének elnökét államelnökjelöltnek választották. Ugyanis a romániai törvények értemében az államelnök nem lehet valamely párt tagja; ha tehát Markó Béla Románia elnöke lesz, négy évig, sőt újraválasztása esetén nyolc évig nem lehet az RMDSZ szövetségi elnöke. Akkor pedig ki fogja irányítani az autonómia felé vezető kis lépéseket, amelyeket az RMDSZ és annak államelnökjelöltje a választási kampány zászlajára tűzött?
Még bonyolultabbá teszi a helyzetet az a tény, hogy az államfő minden román állampolgár elnöke kell hogy legyen, márpedig köztudomású, hogy a fălticeni-i román polgárok nem akarnak autonómiát. Mi több, nekik bebeszélték, hogy akkor járnak jól, ha a székelyeknek sem engedélyeznek némi önállóságot. Államfőként tehát Markó Bélának majd harcolnia kell az autonómia ellen, ha nem akarja eljátszani a fălticeni-i polgárok bizalmát. Az RMDSZ elnöke úgy járhat, hogy a választások idején lassan mondja, hogy mindenki megértse: lesz autonómia, a választások után pedig a gázáremelés kerül a homlokterébe.
Az ellentmondást – amely az esélyes román nagy pártok esetében is fennáll – a választási törvény módosításával lehetne feloldani. A potenciális államelnököket a jelölés pillanatában kötelezzék arra, hogy mondjanak le a pártjukban betöltött tisztségekről, és párttagsági könyvüket tegyék el emlékbe. Így elkerülik a fonákságot, hogy államfőként feledniük kell azt a kormányzási programot, amelynek egyedüli üdvözítő voltát lelkük szakadtáig bizonygatták a kampány idején.